A járvány kellett ahhoz, hogy felháborodjunk a potyautasokon

Bakó Bea

Szerző:
Bakó Bea

2021.01.15. 10:48

Teljes empátiával tekintünk a feketéző szakikra és a hálapénzt fizető betegekre, de a koronavírus-oltást megtagadókat potyautasnak, sőt, potenciális gyilkosnak tartjuk? A polgári Magyarország tényleg fényévekre van.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Bő két hete tart az Azonnali nagy oltásvitája, amit az év végi vitaindító cikkem robbantott ki úgyhogy itt az ideje pár tanulság levonásának és a legtipikusabb ellenérvek megvitatásának. (Ettől még az oltásvita nem ér véget: ha hozzászólnál, továbbra is írj nekünk!) Ez nem azt jelenti, hogy reagálni fogok a „biztonsági öv ellen akkor miért nem tüntetsz” típusú kommentekre, viszont lesz a cikkben elmélkedés a társadalom lelkivilágáról, az adófizetésről és persze a még mindig homályos oltásútlevelekről is.

Most hirtelen zavaró lett a potyautaskodás?

Az oltással kapcsolatban egy közkeletű érvet fogalmazott meg a potyautashasonlattal Bartis Domokos, aki azt írta az Azonnali oltásvitájában: aki nem akarja magát beoltatni, az tulajdonképpen arra játszik, hogy a mások által bevállalt oltások (és ekként elnyert nyájimmunitás) útján ő maga potyautasként profitálhasson a korlátozások feloldásából.

Egy pillanatra megálltam és belegondoltam, hogy ez tényleg komolyan és mélységesen felháborító-e azon Magyarországon, ahol

+ virágoznak azok a szakik, akiknek az első kérdése, mielőtt egyáltalán megfognák a csavarhúzót, hogy „számlával vagy anélkül?”, és ügyfeleik túlnyomó többsége teljes megelégedéssel pengeti nekik a cash-t: „persze, hogy jó lesz számla nélkül, Józsikám!”;

+ egyetemisták bármilyen írott szerződés (és így minimális jogi garanciák) nélkül laknak albérletben, mert fél a bérbeadójuk a NAV-tól;

+ az orvosnál kérdés nélkül, csak úgy megszokásból pengetnek ki az emberek többezer forintot hétköznapi rutinvizsgálatokért, amiknek az elvégzéséért mellesleg adót és járulékot is fizetnek (a hálapénzes Btk-módosítás kapcsán meg rezignáltan elmosolyodtam);

+ mindenféle ügyeskedésekkel megoldjuk okosba’ a magyar közigazgatás útvesztőjében a dolgokat, mint – a járvány alkalmából a fejét olykor valódi újságírásra adó – Bayer Zsolt a budavári lakáscserét: „minek adjunk be kérvényt, amikor a szomszéd ismeri a polgármester titkárnőjének az öccsét…”

Én tényleg nem várom el senkitől, hogy a fentiek bármelyikén felháborodjon, pláne, mikor azt látja, hogy a befizetett adójából rohadnak a közszolgáltatások és épülnek a stadionok meg gazdagodnak a haveri cégek. Össznépi felháborodás érthető módon csak a duplán potyautas politikusoknak jár – már ha adócsalásról vagy korrupcióról van szó –, az átlagembereknek meg úgy tűnik, csakis akkor, ha felelőtlen potyautas módjára, egyéni szeszélyüktől vezérelve veszélyeztetik a járvány elleni küzdelmet, merthogy nem hajlandók beoltatni magukat.

Mi a közérdek és mi az önzés?

Szóval

fenntartjuk szemforgató módon a potyautaskodás rendszerét az élet számos terén, aztán random helyzetekben ugyanarra a viselkedésre (ha más csinálja) mégiscsak az asztalra csapunk: ha a covidról van szó meg a kötelező oltásról, akkor már mégsem oké az egész,

onnantól, ha nem én profitáltam, semmi nem megbocsátható, így minden oltásmegtagadó (vagy pusztán csak a szabad döntést hirdető) potenciális gyilkos.

Akkor hirtelen fontos lesz az úgynevezett közérdek.

Akik ilyen szelektív logikával gondolnak a közérdekre és a potyautasságra, egy pillanatra a saját önzésükön is elgondolkodhatnának, mielőtt másokat vádolnak ugyanezzel: ők magukat szeretnék biztonságban tudni a vírustól, de ezt megtehetik pusztán saját maguk beoltatásával, anélkül is, hogy mások életébe beleszólnának.

Amúgy mindenkinek, aki a nyájimmunitás és a lockdown feloldásának összefüggésein matekozik, ajánlom figyelmébe ezt a cikket, amelyben különböző forgatókönyvek szerepelnek arra, hogy mekkora átoltottság és milyen korlátozó intézkedések mellett mekkora a vírus reprodukciós rátája. Ki kell ábrándítsam azokat, akik egyedül az oltás általi megváltásban hisznek: a legoptimálisabb forgatókönyv a 30 százalékos átoltottság és távolságtartás + rendszeres kézmosás + maszkhordás kombó. Ennyien egyébként már most is simán beoltatnák magukat Magyarországon.

De van itt egy másik átgondolnivaló is a közérdek elszánt híveinek.

Egy szabad társadalom fenntartása az egyik legfőbb (sőt, szerintem egyenesen a legfontosabb) közérdek:

akkor is, ha ez (nyilvánvaló módon) az egyes polgárok önérdekével is egyezik. Szomorú, hogy erre egy olyan országban is emlékeztetni kell, amely harmincegynéhány éve még diktatúrában élt.

Amikor azt követelem, hogy ne diszkriminálják a beoltatlanokat és ne szakítsák szét a társadalmat mindenféle oltásútlevelekkel egyenlőkre és egyenlőbbekre, azt nem csak azért teszem, mert én magam nem akarok szolgáltatásoktól elesni, ha nem veszem igénybe az oltás lehetőségét, hanem azért, mert nem akarom az első lépést sem megtenni egy olyan társadalom felé, mint – a járványkezelés kapcsán mostanság megdöbbentően gyakran bezzegországként emlegetett – Kína, ahol a covid nélküli békeidőben is megfigyelik és pontozzák a polgárokat, ekként figyelve és befolyásolva a mindennapi életük apró döntéseit.

Ha szó nélkül belemész, hogy ne engedjék fel a buszra/villamosra/vonatra/repülőre a beoltatlanokat, vagy hogy kifizettessék velük a kórházi kezelésük költségeit, ha mégis covidosak lesznek, akkor milyen alapon fogsz tiltakozni, ha majd a heti sokadik cigivásárlásodat tiltják le központilag, a szent egészségügyi ellátórendszer védelmében mondjuk a bankkártyád ideiglenes blokkolásával?

Beszédes egyébként, hogy a beoltatlanok „szankcionálására” (szép szóval: motiválására) vonatkozó fenti ötleteket „liberális”, illetve „polgári” pártok politikusai is javasolták. A korrektség kedvéért jegyezzük meg, hogy időközben a Momentum az MSZMP-s „legyen kötelező az oltás” tempótól pártelnöki szinten már eljutott a szelídebb, daliás szocialista verzióig, miszerint kapjon százezer forintot, aki beoltatja magát. Jó, hogy nem krumplit. Nem mintha bármi realitása lenne, hogy mit javasol a parlamenten kívüli Momentum, mindenesetre

amíg már a közbeszédben forgó opciók szintjén is csak a zsarolás és a lekenyerezés közt lehet választani, addig továbbra is fényévekről integethetünk annak a bizonyos „polgári Magyarországnak”.

Még mindig csak a mellébeszélés megy az oltásútlevelekről

Az szerencsére eddig nem merült komolyan fel Európában, hogy állami kényszerrel kötelezővé tegyék a lakosság túlnyomó részére elenyésző mértékben veszélyes koronavírus elleni oltást, az viszont igen, hogy valamiféle privilégiumokat biztosítanának az egyes államok a beoltottaknak. Ezen ötlet részleteivel kapcsolatban azonban továbbra sem lehet tisztán látni.

Az első, még év végi kormányzati megszólalásokból úgy tűnt, hogy kifejezetten a magánszféra szolgáltatóira bíznák a piszkos munkát a diszkrimináció lebonyolításával, majd az elmúlt hétvégén Ujhelyi István szocialista EP-képviselő már azzal haknizta körbe a sajtót, hogy „hamarosan a tagállamok egymás után fogják bejelenteni, hogy a határaikat csak érvényes oltási igazolvánnyal léphetik majd át az uniós polgárok”. Mindezt az apokaliptikus jóslatot – amely jó időre a Schengen-zóna végét jelentené, így a magam részéről a fent leírtak miatt szkepszissel kezelem – pedig mindössze arra alapozta, hogy az uniós állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács decemberi ülésének záródokumentumában szerepel egy általános mondat arról, hogy „az oltási bizonyítványokkal kapcsolatban ki kell alakítani egy koordinált megközelítést”.

A tisztánlátást az sem segíti, hogy Európai Bizottság illetékesei a Fidesz-kormányt megszégyenítő kommunikációs bravúrral a vakcinaútlevelek koordinációját firtató részletes kérdéseimre mindössze egy sajtótájékoztató videólinkjével válaszoltak, amiből semmi nem derült ki, csak az, hogy „egyelőre nem vagyunk a tárgyalások azon fokán, hogy bármi konkrétat közölhessünk, de majd legközelebb is meetingelünk, és akkor majd talán többet is mondunk”. Ezt a beígért bizottsági egyeztetést várja nagyon a magyar kormány is, ennek megfelelően Gulyás Gergely is a nagy semmivel válaszolt a vakcinaútlevelekkel kapcsolatos kérdésünkre a csütörtöki kormányinfón.

Hogy mégis miként működhetnének és mire jogosíthatnának fel ezek az oltási bizonyítványok, arra egyelőre csak Lengyelország példájából lehet következtetni, ott ugyanis már van egy rendeletjavaslat arról, hogy a beoltottak ne számítsanak bele a rendezvények létszámlimitjébe és tesztelés nélkül is igénybe vehessék a közegészségügy szolgáltatásait. És persze karanténba se kellene vonulniuk, ha fertőzöttel érintkeztek vagy külföldről tértek haza.

Mi is a baj az oltásútlevelekkel?

Mivel a lengyel ötlettől eltekintve az EU-s országokban továbbra sem tudunk semmi konkrétat arról, hogy az ilyen igazolások pontosan mire jogosítanák fel azt, aki lobogtatja őket, és ez mennyiben lenne több a beoltatlanok lehetőségeinél, így látatlanban lehetetlen ezt kielemezni, de annyi biztos, hogy – amint már a vitaindítóban is írtam – az önrendelkezési jog, a diszkrimináció és az adatvédelem szempontjából is komoly aggályokat vet fel egy ilyen rendszer.

Ha túl nagy a szakadék a beoltottak és a beoltatlanok lehetőségei között, az nem csak, hogy de facto oltáskötelezettséggel ér fel, de egy apartheidszerű rendszert vetít előre, ami szerintem sokkal félelmetesebb, mint a koronavírus.

Amit már most is tudni lehet, az az, hogy milyen szempontokat kellene a sokat emlegetett „koordinált megközelítés” kialakításakor figyelembe venni. Ezeket néhány olyan érv köré gyűjtöttem össze, amik rendszeresen felvetődtek az oltásvitában.

1. A közérdek nem jolly joker!

Jellemző komment volt, hogy aki szerint az oltásútlevél jogellenes, az adja vissza a jogi diplomáját, hiszen közérdekből igenis lehet alapjogokat korlátozni meg diszkriminálni. Lehet bizony, de nem akárhogy: a korlátozásnak szükségesnek és arányosnak kell lennie. Az arányosság határa pedig nem ugyanott húzódik egy magas halálozási arányú trópusi betegség esetében és egy, a fertőzöttek túlnyomó többségére veszélytelen, viszonylag jól körülhatárolható rizikócsoportra nézve súlyos vírusnál.

Ha majd egyszer el akarok utazni valahova Közép-Afrikába, zokszó nélkül be fogom oltatni magam sárgaláz ellen, de ettől még hadd ragaszkodjak hozzá, hogy nyomásgyakorlás és diszkrimináció nélkül eldönthessem, a fejlett Európában akarok-e élni a koronavírus elleni oltás lehetőségével vagy sem!

Sőt, azt is mérlegelni kell az arányosságnál, hogy az oltáskötelezettségnél enyhébb eszközzel elérhető-e a kívánt cél: fentebb már linkeltem azt a kutatást, amiből az derül ki, hogy ez már viszonylag alacsony átoltottságnál is elérhető, és még üzleteket, éttermeket sem kell hozzá bezárni, csak mondjuk nem kell egymás nyakára mászni a boltban és gyakran kell kezet mosni (ezeket amúgy a vírus utáni időkre is ajánlom mindenkinek, én előtte is így tettem).

2. Az állam tegye kötelezővé az oltást vagy a magánszolgáltatók?

Ezzel kapcsolatban kétféle narratívával találkoztam a kommentekben. Az egyik, hogy ha az állam kötelezővé teszi az oltást, akkor oké, ennek előírásához csak neki van joga; a másik, hogy az állam ezt nem írhatja elő, viszont a magáncégek azt csinálnak, amit akarnak és olyan feltételekkel és azzal kötnek szerződést, akivel és ahogy akarnak.

Azonban ez nem ilyen egyszerű. Az alapjogvédelem és a diszkriminációtilalom elsősorban az állam kötelezettsége, az állam nem alkothat ezeket aránytalanul korlátozó szabályokat (például az emberi méltóság, amihez az önrendelkezés is tartozik, még veszélyhelyzetben sem korlátozható aránytalanul az alkotmány szerint). Nem csoda, hogy következetesen azt kommunikálják Európa-szerte a kormányok, hogy nem lesz állami kényszer az oltásra, hiszen boldogabb országokban a politikusok tudják, hogy egy ilyen szabály jó eséllyel hamar elvérezne az alkotmánybíróságokon.

Másrészt azonban az sem teljesen igaz, hogy a cégek azzal kötnek szerződést, olyan feltételekkel, ahogy nekik tetszik.

Érdemes visszaemlékezni ennek kapcsán olyan esetekre, mikor egy roma társaságot nem engednek be egy szórakozóhelyre, vagy netán egy női munkavállalónak kevesebbet fizetnek, mint ugyanabban a munkakörben dolgozó férfi kollégáinak. Ilyet most sem tehet meg egy magáncég, az pedig, hogy a beoltottság alapján válogathat-e mondjuk az ügyfelei között, nagyon sok mindentől függhet.

Például ha egy légitársaság nem akar elvinni valahova, mert nem oltattam be magam, mondhatom azt, hogy köszi, akkor fizetem a jegyárat a konkurensnek, aki nem várja ezt el. De mi van, ha aznap, mikor utaznom kell, csak ez a légitársaság repül arra az úticélra? Megkövetelheti-e az oltást, miért nem elég neki mondjuk, ha rögtön repülés előtt leteszteltetem magam, vagy FFP-maszkban ülök öt méterre mindenki mástól?

És ha engem nem enged utazni, mert nem akartam beoltatni magam, akkor nem engedi-e azt sem, aki betegség vagy terhesség miatt nem is kaphatna oltást?

Ha meg őt engedi, akkor milyen objektív alapon válogatna közülünk, ha egyszer gyakorlatilag ugyanakkora „kockázatot” jelentünk azzal, hogy oltatlanok vagyunk?

3. Ha a karantén oké, a kötelező oltás miért nem oké?

Végül jöttek még olyan jellegű felvetések is, hogy ha az egyéni szabadságba durván beavatkozó karantént elviseljük, miért kell ekkora hisztit csapni egy szuri miatt. Frappánsnak tűnik, de ha belegondolunk, hogy a karantén ideiglenes, az oltás pedig minimum fél évre szól (és egyes vakcinák hosszútávú hatásairól nem is tudhatunk még semmi biztosat), akkor egyáltalán nem olyan biztos, hogy az előbbi jelenti a súlyosabb korlátozást.

Pláne, hogy karantént csak olyanok számára rendeltek el, akik a szokásosnál gyanúsabbak: igazolt fertőzöttek, vagy velük kapcsolatba kerültek, fertőzött területről jöttek negatív teszt nélkül, stb. Tehát normális esetben még meg is áll az arányosság az alkalmazásánál. Más kérdés, hogy sajnos a karanténok gyakorlati megvalósulása főleg az óriási késésekkel történő tesztelés miatt Magyarországon sok esetben alapjogilag nagyon is aggályosra sikerült, amint arról kollégánk története is tanúskodik.

A koronaoltás-kötelezettség viszont mindenkit általában gyanúsként kezelne és mindenkitől elvenné az önrendelkezés lehetőségét, már csak ezért sem lehet egy lapon említeni az egyes emberekre, ideiglenes időre elrendelt karanténnal.

A jogi elmélkedés után pedig a végére már csak az van hátra, hogy még egy kicsit dicsérjem magunkat: azért az minimum vicces, hogy az Azonnali előbb közölt közérthető összefoglalót a különféle vakcinák működéséről, mint a – máskor buta propagandára a világ minden pénzét elköltő – kormány, amely miközben elvárná az oltási kedv növekedését, a vakcinainfó oldalon továbbra sem magyarázza el még azt sem, hogy többféle vakcina létezik többféle működési mechanizmussal.

Egyébként Gulyás Gergely csütörtöki bejelentéséből úgy tűnik, hogy a hagyományos, legyengített vírussal operáló kínai vakcinát hamarosan engedélyezhetik Magyarországon, így például azok, akik nem elvi, kockázatviselési okokból ódzkodnak az oltástól, mint én, hanem mondjuk az mRNS-technológiával szemben bizalmatlanok, nyerhetnek egy újabb opciót. Már ugye ha válogatni is lehet majd az oltásra való regisztrációnál.

Ezt a cikket – és még sok mást is – már reggel hétkor megkapták a postaládájukba azok, akiknek jár a Reggeli fekete, az Azonnali hírlevele. Iratkozz fel te is, hogy ne maradj le semmiről! Hetente háromszor küldjük! Az Azonnali oltásvitájának összes cikkét itt tudod elolvasni, a vitaindót pedig itt. Ha te is hozzászólnál, írj nekünk!

Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali alapító-főszerkesztője

EU-jogász. 2021 márciusa óta anyasági szabadságon.

olvass még a szerzőtől
Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali alapító-főszerkesztője

EU-jogász. 2021 márciusa óta anyasági szabadságon.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek