Ahol apartheiddel zsarolnak, ott valójában nem önkéntes az oltás

Bakó Bea

Szerző:
Bakó Bea

2021.05.12. 20:25

Remélem, a terasznyitás után ismét kegyet mutat a kormány, és legalább a védettségi igazolvánnyal rendelkezőknek megengedik, hogy tüntetni menjenek ez ellen az agyrém ellen.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Kedves olvasó, aki beoltattad magad, te már éltél a védettségi igazolásod adta kiváltságokkal és beültél például kocsmák, éttermek belterébe, voltál koncerten, focimeccsen, gyúrni vagy uszodában, netán átruccantál mondjuk Szlovéniába vagy Romániába?

Elgondolkodtál közben azon, hogy valóban önszántadból adattad-e be az oltást, vagy inkább csak azért, mert ezen lehetőségek további megvonásával zsaroltak?

És te, aki nem oltattad be magad, szerinted rendben van az, hogy mindezeket megtagadják tőled büntetésből azért, mert élsz az önrendelkezési jogoddal? Én ebbe az utóbbi kategóriába tartozom, és szerintem nagyon nincs rendben.

Hogy miért nem oltatok, arról bővebben írtam már korábban, a lényeg az, hogy én hiszek a kockázatviselésre is kiterjedő polgári felelősségvállalásban és döntési szabadságban, amit egy olyan járvány esetén, ami azért nem pestis, hanem a fertőzöttek nagyon kis részénél okoz csak súlyos tüneteket vagy halált, nem szabadna a mostanihoz hasonló zsaroló módszerekkel korlátozni. Aki szerint ez a mikrochip-5G tengelyen mozgó antivaxxer konteó és az oltást igenis ki lehet zsarolni, sőt kötelezővé kellene tenni, az költözzön nyugodtan a „példás járványkezelő” kommunista Kínába, aki meg csak simán nem ért egyet és nálam jobban tart a koronavírustól, az oltassa be magát kedve szerint a neki tetsző vakcinával – ez is része a döntési szabadságnak.

Az apartheid akkor se lenne rendben, ha a védettségi igazolvány tényleg a védettséget igazolná

Sem a közérdek, sem a veszélyhelyzet nem indokolhatná, hogy az oltatlanokat másodrendűként kezeljék: az emberi méltóságot még különleges jogrendben is tiszteletben kell tartani. Érdekes módon az elmúlt tíz évben megszámlálhatatlan alkalommal diktatúrát kiáltozó jogvédők ennek élénk tudatosítását láthatóan nem tartották túl fontosnak az elmúlt egy évben. A TASZ például egészen röhejes módon próbálja menteni a védettségi igazolványok ügyében a korábbi elsietett becsicskulásátés most azzal érvel, hogy az igazolvánnyal járó kiváltságok rendszere pusztán azért diszkriminatív, mert a dokumentum valójában nem a védettséget igazolja, hiszen az első oltás után automatikusan megkapja az ember (már ugye, ha nem külföldi, hogy a diszkrimináció egy újabb rétegét is megemlítsük).

Hogy nem a védettséget igazolja a neve alapján erről szóló igazolvány, az vitathatatlan, a legszebben ezt annak a nógrádi fideszes képviselőnek az esete illusztrálja, aki a védettségi igazolványát büszkén lobogtatva elment a parlamenti ülésre, majd másnap kézhez kapta a pozitív teszteredményét. Ettől függetlenül viszont óriási önámítás azt gondolni, hogy a magyar apartheiddel az egyetlen gond az, hogy a megkülönböztetésre okot adó plasztikkártya kamu.

Ha a védettségi igazolványt csak az antitestek meglétét igazoló szerológiai teszt után állítanák ki, a helyzet akkor se lenne egy fikarcnyival sem jobb.

Az állampolgárok közötti diszkrimináció ugyanis alapvetően tilos, persze vannak kivételek, amikor mégis megengedett. Alapesetben az, ha a megkülönböztetésnek észszerű indoka van. Néhányan (például a TASZ még februárban) letudta a dolgot annyival, hogy ez észszerű, tehát oké. Szerintem erről is lehetne vitatkozni, de ha fel is tesszük, hogy megáll a megkülönböztetés észszerűsége, alapjogok érintettsége esetén ott egy második követelmény is, méghozzá a szükségességi-arányossági teszt. Itt azt kell vizsgálni, hogy a jogkorlátozás/diszkrimináció milyen célt szolgál és annak a célnak az elérésére alkalmas-e, ahhoz szükséges-e, és arányos-e a korlátozás.

Bár különleges jogrendben megengedett az arányos mértéken túlmenő alapjogkorlátozás is, egyrészt az emberi méltóságot akkor is tiszteletben kell tartani (ennek része az önrendelkezés – ezzel él az, aki visszautasítja az oltást), másrészt pedig még az elfideszesített Alkotmánybíróság is kimondta, hogy a veszélyhelyzeti kormányrendeletekkel bevezetett intézkedéseknek a veszély elhárításához szükségesnek és a veszély elhárításával arányosnak kell lenniük. Nem véletlen, hogy sehol sem tették deklaráltan kötelezővé a koronavírus elleni oltást, hiszen tudják, hogy ez jogilag védhetetlen (mert aránytalan) beavatkozás lenne az önrendelkezési jogba.

A költői kérdés adódik:

van-e egyáltalán érdemi különbség az oltás kötelezővé tétele és a jogok további elvételével való, egyesek által eufemisztikusan ösztönzésnek nevezett zsarolás között?

Ráadásul már az intézményesített diszkrimináció céljának meghatározásakor felmerül a kérdés, hogy mi pontosan a cél a védettségi igazolványokkal? En bloc a járvány megállítása? Az egészségügy tehermentesítése? Esetleg a nyájimmunitás elérése? Már a cél megfogalmazása sem mindegy, hiszen a nyájimmunitás elérésénél például számba vehetők lennének elvileg a felgyógyultak is. (Bár erről vitatkoznak a tudósok, hiszen nem mindenkinél alakul ki védettség a betegségen való átesés után, most viszont elvileg minden felgyógyultnak jár igazolvány, de csak korlátozott időre.)

Ha pedig a járvány megállítását tűzzük ki célként, akkor érdemes lenne figyelembe venni a megbetegedés kezelésére szolgáló gyógyszereket is, az egészségügy tehermentesítése kapcsán pedig fel kellene tenni a kérdést, hogy az egészségügy van az emberekért, vagy az emberek az egészségügyért – amit ugye harminc éve minden kormány hagyott csendben lerohadni.

Összességében szerintem a koronavírus veszélyességével egyáltalán nem arányos sem az élet teljes leállítása hónapokig, sem a társadalom kiváltságosokra és páriákra osztása. De erről persze lehetne (sőt, kellene) vitatkozni – csak sajnos ma a koronavírus kapcsán ezt nem illik, hiszen aki vitatkozna, az konteós és nagymamagyilkos egyszerre. Pedig bármilyen sokan is belehaltak és bármilyen kellemetlen tüneteket is okozott sokaknak, a koronavírus nem egy sárgaláz, ebola vagy malária, így az ellene való oltottság nem is szabadna, hogy szempont legyen mondjuk egy országba való beutazásnál.

Ez itt a liberális Európa, nem az elmaradott Afrika – dobtam volna be úgy egy évvel ezelőtt a pofátlan kulturális felsőbbrendűség érvét csattanónak. Azonban az elmúlt egy év sajnos bebizonyította, hogy az emberi jogokból és jogállamiságból előszeretettel leckéket adó „Európa” se nem liberális, se nem felsőbbrendű.

Az intézményesített diszkrimináció „européer” kiadásban

„Kiváltképpen nem értelmezhető úgy ez a rendelet, mint amely az oltottságra való kötelezettséget vagy jogot alapozna meg” – hazudja az Európai Bizottság a „digitális zöld igazolványokról” szóló rendeletjavaslat indokolásában, amely szó szerint persze valóban nem kötelezné, inkább csak szelíden megzsarolná az uniós polgárokat:

„ha akarsz idén külföldön nyaralni, akkor usgyi oltatni!”

Az EU-s szintű apartheid nem terjedne ki az élet olyan sok területére, mint a magyar: megelégszenek az EU-nak az emberek számára legkézzelfoghatóbb és legfontosabb vívmányával, a tagállamok közti szabad mozgással.

Ahogy arról anno megemlékeztem, a határellenőrzéstől mentes schengeni övezetet már egy éve kinyírta a vírus, őszre egyetlen szem EP-képviselőnek is eszébe jutott elsiratni a szabad mozgást jelentő Schengent, a Bizottság és a javaslatot hamar meg is szavazó Európai Parlament (mínusz fideszes és momentumos EP-képviselők) nemhogy megpróbálnák azt feltámasztani, de még a sírját is jól megtapossák. Már csak a tagállamok minisztereit tömörítő Európai Unió Tanácsa jóváhagyása hiányzik ugyanis a rendelet elfogadásához: ahhoz, hogy immár norma legyen az, hogy a tagállamok oltottsághoz vagy negatív teszteredményhez kössék a területükre való belépést, vagy legalábbis az érkezés utáni karantén megúszását. (Eddig ezt a schengeni határellenőrzési kódex által engedett kivétel alapján tették meg ideiglenesen, hogy mennyire felelt meg ez a kódexnek, az is vitatható.)

Miközben az egyenlőség papíron nagyon fontos az EU-nak, hiszen rendre vérre menő harcok folynak azért, hogy egy-egy nemzeti, etnikai vagy szexuális kisebbségekre való utalás beleférjen-e egy-egy, egyébként sem kötelező állásfoglalás ötvennyolcadik preambulumbekezdésébe; addig azon különösebb probléma nélkül túllendültek az EU-s intézmények, hogy

az integráció egyik sarokkövét jelentő szabad mozgást megvonják mindazoktól, akik nem akarják beoltatni magukat egy, az esetek túlnyomó részében nem súlyos betegség ellen, vagy – és ez fontos különbség a magyar hard versionhöz képest – nem teszteltetik magukat utazás előtt.

Az, hogy nemcsak az oltottságot és a koronavírusból való felgyógyulást, de a negatív tesztet is el kellene fogadni az utazási korlátozások alóli mentesüléshez, a magyar apartheidnél elvileg egy fokkal elfogadhatóbbá teszi a készülő EU-s szabályozást, de sok múlik a részleteken. A tesztnek csak akkor van értelme, ha az legalább bizonyos időszakonként (mondjuk hetente egy) ingyen van és az eredményt gyorsan megkapja az ember. (Azt Magyarországon nagyon jól tudjuk, hogy mennyi köszönet van az államilag biztosított ingyenes tesztekben, amikre olyan sokáig kell várni, hogy annyi idő alatt majdnem a karantén is lejár.)

Hogy az ingyenes és gyors teszteket sikerül-e leverni a tagállamokon, azzal kapcsolatban azért – elnézve a Bizottság vakcinabeszerzés körüli bénázását és az egyébként orvos végzettségű bizottsági elnök önkritikájának teljes hiányát – okkal lehetnek kételyeink.

A készülő rendelet ráadásul nemcsak az oltatlanok és oltottak között, de még az oltottakon belül is diszkriminál: ugyanis csak az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) által jóváhagyott vakcinákat lesz kötelező elfogadni, a tagállamok szabadon dönthetnek majd arról, hogy az EMA által EU-s szinten nem engedélyezett, de egyes EU-tagállamokban forgalomban lévő vakcinákkal oltott személyeket engedik-e karantén nélkül beutazni vagy sem. A józan paraszti ész és a gazdasági érdekek persze egyértelműen azt diktálják, hogy a tagállami kormányok ne mondjanak le a kínai vagy orosz vakcinával oltott turisták pénzéről (vagyis az abból származó adóbevételekről) az idei szezonban, mégis érdemes jobban megnézni, hogy a jogállamiságot máskor oly fontosnak tartó Európai Bizottság és Európai Parlament mégis milyen jogalapon írná rendeletbe ezt a diszkriminációt.

Az Európai Gyógyszerügynökségnek ugyanis csak bizonyos fajta gyógyszerekre van kizárólagos engedélyezési jogköre, amelyek pedig nem tartoznak ebbe a körbe, azon készítményeket a tagállami hatóságok engedélyezhetik a saját belátásuk szerint (vagy persze lehet azokra is EMA-engedélyt kérni, de egyáltalán nem kötelező, enélkül is engedélyeztethető a termék egyes tagállamokban). Egyrészt kötelező EMA-engedélyt kérni az mRNS-technológiával működő készítményekre – tehát a Pfizerre és a Modernára. Másrészt pedig az olyan, új hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek forgalomba hozatalára is kötelező az EMA-engedély, amely vírusos betegségek terápiás kezelésére szolgál: vagyis itt a szó szoros értelmében vett gyógyszerről, már kialakult betegség kezelését célzó készítményről van szó, nem pedig a megelőzést célzó vakcináról.

Mindez azt jelenti, hogy Magyarország az EU-jog alapján teljesen jogszerűen engedélyezte a kínai és az orosz vakcinát, ahhoz nem is kellett volna EMA-engedély.

Ezek után pedig felmerül a kérdés, hogy

ha az EU-jog nem írja elő az adott vakcinára a kötelező EMA-engedélyeztetést, akkor mégis mi alapján engedi meg a készülő rendelet azon tagállam polgárainak diszkriminálását a belső határokon, akik ilyennel lettek beoltva?

Mennyivel jogszerűbb és korrektebb eljárás ez a magyar hatóságokénál, amelyek számos itt élő és adózó beoltott külföldinek nem állítják ki hetek, hónapok óta a védettségi igazolást?

A jogállamiságügyi „példamutatásnak” pedig itt nincs is vége az EU részéről.

Meddig leszünk másodrendűek?

Főleg azoknak, akik valamiért a harmadik Fidesz-kétharmad után is még plusz rettegnivalót találtak Orbánék rendeleti kormányzásában, ajánlom figyelmükbe a digitális zöldigazolványról szóló EU-s rendeletjavaslat 15. cikkét tanulmányozásra. Ebben az áll, hogy innentől kezdve a Bizottság maga dönt a WHO-s iránymutatások alapján a rendeletben foglaltak felfüggesztéséről (nem megszüntetéséről) és esetleges újra bevezetéséről. Azok után, hogy a WHO eleinte segített Kínának eltussolni a járványt, tényleg marhára megnyugtató, hogy a WHO döntései alapján

az Európai Bizottság egyedül fog a továbbiakban határozni arról, hogy mikor utazhatok oltás és karantén nélkül és mikor nem. Vajon ezügyben miért nem hangzik fel az orbándiktatúrától, felhatalmazási törvénytől és a kínai vakcinától konstans rettegő vinnyogókórus?

A javaslatszövegből tehát úgy tűnik, hogy szezonális újraoltásokra és az oltatlanoknak szezonális utazási korlátozásokra (szezonális zsarolási hullámokra) kell számítani. Erre utal az is, hogy a Bizottság 2023-ig 900 millió Pfizer-vakcinát kötött le, ami az EU lakosságának majdnem kétszerese (de ha továbbra is kettesével adják őket, úgy is elég sok). Ennyit az eddig ígérgetett nyájimmunitásról, hogy annak eléréséért kell oltakozni.

Nem jobbak persze a kilátások Magyarországon se. Decemberben még azt jósolták a szakértők, hogy négymillió beoltottnál a fertőzésen átesettekkel együtt meglesz a nyájimmunitás. Most, hogy megvan a négymillió beoltott, mégiscsak diszkriminatívan oldja fel a kormány a korlátozásokat, és hogy ez jogilag a felszínen indokolható legyen, a veszélyhelyzetet is de facto meghosszabbítanák őszig egy eléggé vitatható jogalkotási trükkel, a veszélyhelyzeti kormányrendeletek hatályának jó előre való meghosszabbításával. Úgy, hogy a lakosság csaknem fele be van oltva, tényleg továbbra is oltári a veszély, sőt, már most látni, hogy az is marad őszig!

Remélem, a terasznyitás után ismét kegyet mutat a kormány, és legalább a védettségi igazolvánnyal rendelkezőknek megengedik, hogy tüntetni menjenek ez ellen az agyrém ellen.

Ezt a cikket és még sok minden mást is már szerda hajnalban a postafiókjukba kapták hírlevelünk, a Reggeli fekete feliratkozói. Iratkozz fel te is az Azonnali hírlevelére, hogy ne maradj le semmiről! Heti háromszor küldjük!

Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali főszerkesztője
Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali főszerkesztője

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek