Ecuadornak csak az andoki részét, két gyarmati múltú várost, a déli Cuencát és a fővárost, Quitót ismerem. A világjárvány előestéjén 2020 február végén és március elején töltöttem kilenc napot az országban. Cuenca nyugodt mesevilág egy különleges katedrálissal, Quitoé a koloniális idők az Amerikákon legépebb állapotban fennmaradt történelmi központja.

Bolívia Latin-Amerika legtitokzatosabb országa. A Titicaca-tótól az Atacama-sivatagig csavarogtam benne, teljesen elvarázsolt az Andok, pedig a hideg éjszakák miatt rengeteget átkoztam. Inka szigetek, egy kaotikus, de izgalmas nagyváros három- és négyezer méter között, koloniális hangulatok, legendás ezüstbánya és a mindent verő sósivatag, majd a világ legszebb altiplanoja. Ha valaki a magashegyek szerelmese, Bolíviában a helye.

A Kolumbiai Magyar Kör egyik meghatározó személye, Varga Zsuzsa könyvtáros, jogász, önkormányzati képviselőjelölt, politikai aktivista 1980 óta él Kolumbiában, 1985 óta pedig Cartagenában. Az óváros egyik tetőteraszán, naplementekor készítettünk vele interjút, de ezúttal nem az itteni magyar közösségről, hanem életpályájáról és a dél-amerikai országról beszélgettünk.

Gyötrelmes út Kolumbia második legnagyobb sivatagjába, variációk okkersárga-vörösre és szürkére, titokzatos szobrok, Kolumbusz előtti amerikai kultúra másként, még délebbre. A nagyhetet már Cartagenában töltöttem, és nyomokban sem emlékeztetett a 2020-as karantén-vajúdásra.

Ismét Cartagenában, majd Bogotában, aztán sóbányában és sókatedrálisban jártam. A nagykövetségen találkoztam két világjáró magyarral, megnéztünk egy kegyhelyet. Cundinamarca és Boyacá az ország szíve, de a klíma szívtelenül hideg. Újabb csavargások kedvenc latin–amerikai országomban.

Ushuaiaból két átszállással a Karib-tengerre repültem, és egy álomszigeten, San Andresen találtam magam, s csodáltam a kék megunhatatlan változatait, utána pedig Kolumbia legdinamikusabban fejlődő nagyvárosa, Medellin nappalai és frenetikus éjszakái ráztak fel tompultságomból.

Három évszak egy nap alatt a világ legdélebbi városában, elmélkedés Darwinról és egy csomó pingvin, akik közé nem engedik be az utazót. Tűzföld varázslatos.

Szélfútta végtelen terek, a horizontot uraló fenséges és haragos hegyormok, türkizkék tóból az ég felé meredő jégfalak, jéghegyek és gleccserek, amíg a szem ellát, távolba vesző jégmezők, kietlen sztyeppenövényzet, erdei fauna és kopár Andok – ez Patagónia, és ne felejtsük el: a déli végeihez közelebb van az Antarktisz, mint Buenos Aires.

Az argentin főváros tényleg Dél-Amerika Párizsa, de a maga jogán is kulturális világközpont. Modern képzőművészetből Rionál is nagyobb és mélyebb dózist kaptam, láttam tangótáncosokat, gigantomániában fogant temetőt, vasárnap piaccá alakuló San Telmot, színpompás Boca negyedet. Kezdem kapisgálni, miért Evita Perón és Diego Maradona az ország két legnagyobb hőse.

Latin-Amerika komoly gyarmati múlttal és építészeti örökséggel rendelkező települései többféleképpen csoportosíthatók. Legkézenfekvőbb a spanyol-portugál felosztás, és ebből a szempontból Colonia az egyetlen kakukktojás, mert mindkét egykori nagyhatalom markánsan rajta hagyta a kézjegyét. Colonia részben emiatt autentikus, összetéveszthetetlenül egyedi hangulatú.

Montevideo lenyűgözött: egy pörgő , de még inkább békebeli nagyváros, ahol szeretik a kultúrát és olvasnak még könyveket. Punta del Este remek hely, mégsem az én világom, a La Plata tölcsértorkolata viszont akkora, hogy az Atlanti-óceánnak hittem. Múzeumról múzeumra és egy elvarázsolt kastélyban jártam. Uruguayban tombol a nyár, és szenzációs hely.

A bányavidéken szembesültem Brazília koloniális múltjával, az aranyon és drágaköveken alapuló gazdagság mementóival, portugál és afrobrazil későbarokkal, templomokkal minden mennyiségben és egy elgondolkodtató szoborcsoporttal tizenkét ószövetségi prófétáról. De mi köze Napóleonnak a Brazil Császársághoz?

Rio szenzációs: Megváltó Krisztus szobor, Cukorsüveg-hegy, Szent Sebestyén katedrális, Selarón-lépcsők, Copacabana, Ipanema. A Kortárs Művészetek Múzeuma űrből jött Niemeyer-csoda, a modern művészeteké kategóriájában a világ egyik legjobbja. Mégis pocsékul éreztem magam, sokkos állapotban jártam a várost.

Manaust a tizenkilencedik század végi kaucsuk-bumm tette naggyá, évekre a világ egyik leggazdagabb városává, de az amazonasi gumiőrület hamar leáldozott, a város pompája megkopott, málladozó falak és a fenséges operaház emlékeztet csak a belle époque-ra. Tündérrózsák, delfinek, majmok, vízesések és barlangok – ismét Amazóniában jártam, sokadik arcaival szembesültem.

Változatos a programom: mesztic-barokk jezsuita romok után a világ legnagyobb vízesésrendszerét, a hármashatár Iguazút, majd a ma már retro modern Brasiliát, a mérnökasztalnál megtervezett fővárost, és egy zseniális építész időtlen remekműveit csodáltam, hamarosan meg újfent Amazóniát fogom.

Dél-Amerika az 1989 óta tartó nyitás és demokratizálódás ellenére máig legelszigeteltebb és legbezárkózóbb országa furcsa képződmény, szinte több a német, mint a spanyol hatás, a lakosság nagy része őslakos, a terület kétharmada, a Chaco alig lakott, Asunción gyorsan feledhető lepusztulás, Filadelfia tökéletesen szervezett, a hőség miatt mégis elviselhetetlen, az Encarnación környéki jezsuita romok viszont mindenért kárpótoltak.

A szilvesztert Santiago de Chilében töltöttem, és volt időm eltöprengeni, hogy az országot – hiába csodálom –, miért nem szeretem igazán. Spoiler: nem tudom, pedig az Atacama-sivatag, a Húsvét-sziget, Valparaiso abszolút kedvencek, és a Peruval határos Arica Eiffel-építményei is megérnek egy kört.

Peru gyönyörű: az országnak mindene megvan a koloniális gyöngyszemektől a dicső inka múlt emlékeiig, az amazonasi őserdőktől a fenséges altiplanóig; nem véletlenül Latin-Amerika egyik top turisztikai desztinációja. Képriport Arequipától Máncoráig, Amazóniától a hideg csendes-óceáni szigetekig 2019-20-ból és 2021-ből.

Chile előtt Peruban is nyert a baloldal, és jövőre Kolumbiát is behúzzák. De van-e esély arra, hogy a járványból még ki sem lábalt Peru új Venezuelává váljon? Hogyan élte meg az ország a pandémia legsúlyosabb hónapjait és mi várható most? A dél-amerikai országról Soós Tamással, az Inkalauz blog alapító-főszerkesztőjével beszélgettünk Lima legtrendibb negyedében, Mirafloresben.

Iquitos, az észak-perui Loretto megye székhelye Amazónia kapuja. De több is annál, mert egy lehanyatlott, harácsoló kor mementója, fantaszták emlékezete is. Őserdő és végtelen folyam, barna Amazonas és ezüstszürke Miraflores – közel két év után újra Peruban, ahol delfint, fókát, pingvint és oázist is láttam.

Costa Rica fővárosa, San José jó eséllyel pályázhatna a „világ legcsúnyább fővárosa” címre, ha lenne ilyen. Szerencsére az ökoország egyáltalán nem San Joséról, hanem vulkánokról, eső- és köderdőkről, édeni partokról, egyedi állat- és növényvilágról szól. És egy nagyon kicsit a San José-i aranymúzeumról is.

Panama és Costa Rica karibi partjának ékkövei, Bocas del Toro és Puerto Viejo az afrokaribi és latin világok metszéspontjai. A háttérben azért ott sunyul a covid, bár San Joséban két taxis is múltidőben beszélt róla.

Cartagena után a kevésbé pörgő, építészetileg viszont latin-amerikai unikumnak számító Panamavárosban kötöttem ki. Öreg-Panamát a világtörténelem egyik leghíresebb kalóza dúlta fel, a mai óváros miniatűr gyöngyszem a rengeteg felhőkarcoló árnyékában. Nekem mégis a halpiac a legkedvesebb a lassan már nem is offshore-paradicsomban.

November 15-én, hétfőn elhagytam Cartagenát, Kolumbiát, és csak március második felében térek vissza. Nehéz szavakkal elmagyarázni, miért jelent olyan sokat nekem ez a város, miért mozgok az első pillanattól teljesen otthonosan benne, és ha szavakkal nem megy, álljanak itt helyettük a képek. Eddigi életemben csak Tokió, New York és Vancouver volt akkora hatással rám, mint Cartagena. Képriport!

Döbbenetes kettősségek feszítik Kolumbia karibi tengerpartját. Benzincsempészet Palominóban, kolibrik Mincában, lazulás a strandon Tayronában, nyomor Guajirában, apoteózis Punta Galinasban. Szerelem a koronavírus idején, második évad, hetedik rész.

Hosszú agónia után a saját szobrát minden lépésével ledöntő régi-új elnök, Joan Laporta kirúgta a Barça vezetőedzőjét, a klubikon és cruyffista Ronald Koemant. Valószínűleg egy másik klubikon és szintén elkötelezett cruyffista, Xavi Hernandez váltja. De lesz-e érdemi változás?

Bő egy év után mentem vissza az élettel teli karib-tengeri városba. Peregnek a karnevál képei, pogány ünnepnapok között látogatok el a Szent Inkvizíció profán palotájába, miközben az újságok a negyedik hullámmal riogatnak, de Cartagena mulatni, s nem gyászolni akar. Szerelem a koronavírus idején, második évad, hatodik rész.

Másfél hetet megint megunhatatlan koloniális városokban töltöttem, hogy aztán végre befussak Cartagenába. Fehér házak, sok-sok Botero, egy szédítő kanyon, egy nem kevésbé lenyűgöző szoborcsoport. A későbarokk Baricharában hiába akartam hangyát enni, nem most van a szezonja, de MZP-re biztos, ami biztos, másodszorra is leszavaztam. Szerelem a koronavírus idején, második évad, ötödik rész.

Az Amazonast a keresztapa Francisco de Orellana hajózta először végig, a kaucsukláz végzetes folyamatokat indított el, a kolumbiai és a perui részen jobb a helyzet, mint Bolsonaro Brazíliájában. Rózsaszín delfinek, sokszáz éves famonstrumok, tarantulák, óriáshangyák.

Minden út Bogotába vezet, és minden út Bogotából vezet valahova. A világ legmagasabb pálmafái, a Cocora-völgy után a földkerekség talán legszebb folyója, a sötétvörösben, világoszöldben és még öt másik színben pompázó Caño Cristales az örökkévalóságról, a szavak erőtlenségéről gondolkoztat el. Kolumbiai hétköznapok. Szerelem koronavírus idején, II. évad, harmadik rész!

A 2020-ban alakult Kolumbiai Magyar Kör (Circulo Hungaro de Colombia) az országban élő magyarokat, magyarok leszármazottait és a magyar kultúra iránt érdeklődő kolumbiaiakat igyekszik közösséggé formálni. Villa de Leivában az ott élő alapítóval, a lovasoktató Annus Beával beszélgettünk.

Boyacában egyszerre jelenik meg a koloniális múlt és az őstermészet: itt vált függetlenné Dél-Amerika, de prehistorikus dinoszaurusz-szörnyet is találtak itt. Megelevenedik a történelem, jön a belassulás – és akkor megszólal a csend.

Arctalan adminisztráció és érzéketlen csinovnyikok akadályozzák Kömlődi Ferenc visszatérést Dél-Amerikába, de nem hagyja magát. Ami a legfontosabb azonban, hogy a cévichénél változatlanul nincs jobb. Szerelem koronavírus idején: II. évad, első rész!

Bő egy év után, hét hónapra visszatérek Latin-Amerikába, remélhetőleg lezárások, karantén és más efféle földi javak nélkül el is jutok Buenos Airesig. Covid idején a repjegyvétel sem egyszerű, pláne, ha az amerikaiak túlparázzák. Atlanta helyett Madrid, afgán helyzet, Future Sound of London 2020 – úti előkészületek.

Az önpusztító, megalkuvást nem ismerő szellem vezetett Lionel Messi megismételhetetlen barcelonai karrierjéhez, de (nagyrészt) a távozásához is. Guardiola négy év után belefáradt, a rosariói fiú közel huszonegy évig bírta.

Napjaink legforróbb technológiája, elménk kiterjesztése, a Homo sapiens nagy lehetősége és egyben nagy fenyegetése is. Milyen irányban fejlődik tovább a mesterséges intelligencia, mit tehetünk azért, hogy az emberiség egészét szolgálja? Ezeket a kérdéseket teszik fel, majd válaszolják meg az égetően aktuális kérdéseket a Mesterség és intelligencia kötet szerzői.

A már a minisztereinek is kínos jobboldali kolumbiai elnök a koronavírus-járvány legújabb hullámának és az emiatti óriási gazdasági válság közepén a lakosság jelentős részét súlyosan érintő adóreformot jelentett be. Az erőszakba torkollt tüntetések hatására gyorsan, de már későn vissza is vonta azt. Milyen hatása lehet a véres megmozdulásoknak a sokat szenvedett dél-amerikai országra?

Az emberi fejátültetés technikai feltételei adottak, 2030-ig sor kerülhet az első műtétre. De lesz-e értelme? A kockázatok ugyanis jóval nagyobbak, mint az előnyök, ráadásul utópikus és valódi alternatívák is léteznek. Agy-számítógép interfészeket modern Frankensteinek helyett!

Egy év Covid-19-mizéria után Brazíliában rosszabb a helyzet, mint valaha, Chile világviszonylatban is eminensen olt, míg máshol vakcinabotrányok borzolják a kedélyeket. Bejelentkezett Bolsonaro riválisa, Kolumbiában tartózkodási engedélyt kapnak az illegálisan ott élő venezuelaiak. Latin-Amerikában nagyon nem látszik még a pandémia vége.

A kamuképek, a kamuvideók, azaz a fake diadalmenetének politikai, társadalmi és gazdasági folyamatok is megágyaztak. A következmény a társadalom médiába – és úgy általában a valóságba – vetett bizalmának teljes elvesztése, pedig a technológia önmagában nem ördögtől való.

Tíz év demokratizálódás után katonai puccsot hajtottak végre a Mianmar néven is ismert Burmában. A hatalom újfent gyűlölt tábornokok kezében, a Nobel-békedíjas, de a rohingya kisebbség elleni etnikai tisztogatás elmismásolása miatt a nemzetközi politikai élet páriájává vált Aung San Suu Kyi őrizetben. Hogyan jutott el idáig a multietnikumú ország és vezetője, és milyen szerepet játszott a tragikus eseményekben a békés buddhizmus?

Szingapúr, a dúsgazdag délkelet-ázsiai városállam különleges hibrid rendszer. A népszerű olvasat ellenére sem illiberális, de nem is demokrácia; erős és atyáskodó az állam, neoliberális a gazdaságpolitika, elenyésző a korrupció, adóparadicsom. A békés trópusi multikultiban csúcstechnológia és hagyomány tökéletesen kiegészíti és erősíti egymást. Elmondjuk, pontosan hogyan!

Mexikóvárostól Buenos Airesig a koronavírus elleni tömeges oltásra készül mindenki. A latin-amerikai országok ugyan egyeztetnek egymással, de külön-külön szerzik be a vakcinát. Mindenki úgy, ahogy tudja. Egyelőre nagy a késés és a káosz, és úgy tűnik, egész 2021 erről fog szólni. Pláne, ha lesz elég oltóanyag. Oltási terveik mindenesetre vannak.

Nem elég a Covid-19, a karibi partokat az Iota-hurrikán is pusztítja, miközben Iván Duque kolumbiai elnök már a 2022-es választásra készül. Bolíviában elnököt választottak, Peruban elnököt buktattak. Evo Morales pártja visszatér a hatalomba, Limában politikai válság lehet, és van, aki nagyon nem örül Joe Bidennek. Latin-amerikai körkép az Azonnalin!

Kevés étel robbant be annyira a világ gasztronómiájába az utóbbi évtizedekben, mint az elsősorban halalapú, sok helyen tengeri gyümölcsökből álló, perui eredetű céviche. Az üdítő friss ízéről, különleges pácolásáról ismert fogás Latin-Amerika egyik védjegye, olyan, mint Japánnak a szusi. Ma már Budapesten is letesztelhető.

Latin-Amerikában általános a bizonytalanság. A kontinens forrong, egyre markánsabb a fegyveres erők jelenléte. Hiába javulnak a járványmutatók, nem látszik még a pandémia vége. Kolumbiában ledöntötték egy gyarmatosító szobrát, Bogotá lángba borult, az ellenzék az állami terror felelőseinek megbüntetését követeli. Lassan, de visszatér az élet.

A nyolcvanas-kilencvenes évek Kolumbiáját Pablo Escobar, a 21. század első két évtizedét a kétszeres elnök és elnökcsináló Álvaro Uribe neve fémjelezte. Kevesen osztják meg annyira egy ország közvéleményét, mint a legnagyobb kolumbiainak választott politikus, akiről még mozgalmat is neveztek el: az uribizmust. De kicsoda is pontosan Álvaro Uribe?

Kolumbia földrajzi adottságai miatt előbb a kannabiszra, később a kokainra specializálódott, utóbbi Escobar és a Medellín-kartell fénykorában vált az ország elsőszámú exportcikkévé, még a kávét is beelőzve. Don Pablot viszont megölték, a nagy kartellek elbuktak, és ma sok kicsi, láthatatlan üzletember kereskedik a droggal. Kolumbiai drogtörténelem az 1960-as évektől napjainkig, második rész.