Jövőkutató, mesterségesintelligencia-evangelista, író, képalkotó, világutazó, macskaimádó, született gourmand.
Három évszak egy nap alatt a világ legdélebbi városában, elmélkedés Darwinról és egy csomó pingvin, akik közé nem engedik be az utazót. Tűzföld varázslatos.
Szélfútta végtelen terek, a horizontot uraló fenséges és haragos hegyormok, türkizkék tóból az ég felé meredő jégfalak, jéghegyek és gleccserek, amíg a szem ellát, távolba vesző jégmezők, kietlen sztyeppenövényzet, erdei fauna és kopár Andok – ez Patagónia, és ne felejtsük el: a déli végeihez közelebb van az Antarktisz, mint Buenos Aires.
Az argentin főváros tényleg Dél-Amerika Párizsa, de a maga jogán is kulturális világközpont. Modern képzőművészetből Rionál is nagyobb és mélyebb dózist kaptam, láttam tangótáncosokat, gigantomániában fogant temetőt, vasárnap piaccá alakuló San Telmot, színpompás Boca negyedet. Kezdem kapisgálni, miért Evita Perón és Diego Maradona az ország két legnagyobb hőse.
Latin-Amerika komoly gyarmati múlttal és építészeti örökséggel rendelkező települései többféleképpen csoportosíthatók. Legkézenfekvőbb a spanyol-portugál felosztás, és ebből a szempontból Colonia az egyetlen kakukktojás, mert mindkét egykori nagyhatalom markánsan rajta hagyta a kézjegyét. Colonia részben emiatt autentikus, összetéveszthetetlenül egyedi hangulatú.
Montevideo lenyűgözött: egy pörgő , de még inkább békebeli nagyváros, ahol szeretik a kultúrát és olvasnak még könyveket. Punta del Este remek hely, mégsem az én világom, a La Plata tölcsértorkolata viszont akkora, hogy az Atlanti-óceánnak hittem. Múzeumról múzeumra és egy elvarázsolt kastélyban jártam. Uruguayban tombol a nyár, és szenzációs hely.
A bányavidéken szembesültem Brazília koloniális múltjával, az aranyon és drágaköveken alapuló gazdagság mementóival, portugál és afrobrazil későbarokkal, templomokkal minden mennyiségben és egy elgondolkodtató szoborcsoporttal tizenkét ószövetségi prófétáról. De mi köze Napóleonnak a Brazil Császársághoz?
Rio szenzációs: Megváltó Krisztus szobor, Cukorsüveg-hegy, Szent Sebestyén katedrális, Selarón-lépcsők, Copacabana, Ipanema. A Kortárs Művészetek Múzeuma űrből jött Niemeyer-csoda, a modern művészeteké kategóriájában a világ egyik legjobbja. Mégis pocsékul éreztem magam, sokkos állapotban jártam a várost.
Manaust a tizenkilencedik század végi kaucsuk-bumm tette naggyá, évekre a világ egyik leggazdagabb városává, de az amazonasi gumiőrület hamar leáldozott, a város pompája megkopott, málladozó falak és a fenséges operaház emlékeztet csak a belle époque-ra. Tündérrózsák, delfinek, majmok, vízesések és barlangok – ismét Amazóniában jártam, sokadik arcaival szembesültem.
Változatos a programom: mesztic-barokk jezsuita romok után a világ legnagyobb vízesésrendszerét, a hármashatár Iguazút, majd a ma már retro modern Brasiliát, a mérnökasztalnál megtervezett fővárost, és egy zseniális építész időtlen remekműveit csodáltam, hamarosan meg újfent Amazóniát fogom.
Dél-Amerika az 1989 óta tartó nyitás és demokratizálódás ellenére máig legelszigeteltebb és legbezárkózóbb országa furcsa képződmény, szinte több a német, mint a spanyol hatás, a lakosság nagy része őslakos, a terület kétharmada, a Chaco alig lakott, Asunción gyorsan feledhető lepusztulás, Filadelfia tökéletesen szervezett, a hőség miatt mégis elviselhetetlen, az Encarnación környéki jezsuita romok viszont mindenért kárpótoltak.
Ennek a cikknek a tartalma kiskorúakra káros lehet, csak akkor olvass tovább, ha elmúltál 18 éves.
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.