Egy varázslatos vízesés és egy varázslatos építész – ilyen Iguazú és Brazíliaváros
Egy varázslatos vízesés és egy varázslatos építész – ilyen Iguazú és Brazíliaváros

Változatos a programom: mesztic-barokk jezsuita romok után a világ legnagyobb vízesésrendszerét, a hármashatár Iguazút, majd a ma már retro modern Brasiliát, a mérnökasztalnál megtervezett fővárost, és egy zseniális építész időtlen remekműveit csodáltam, hamarosan meg újfent Amazóniát fogom.

Paraguay Dél-Amerika közepe, mégis a világ vége
Paraguay Dél-Amerika közepe, mégis a világ vége

Dél-Amerika az 1989 óta tartó nyitás és demokratizálódás ellenére máig legelszigeteltebb és legbezárkózóbb országa furcsa képződmény, szinte több a német, mint a spanyol hatás, a lakosság nagy része őslakos, a terület kétharmada, a Chaco alig lakott, Asunción gyorsan feledhető lepusztulás, Filadelfia tökéletesen szervezett, a hőség miatt mégis elviselhetetlen, az Encarnación környéki jezsuita romok viszont mindenért kárpótoltak.

Latin-Amerika legkevésbé latin országa, ahol elfogynak a szavak: Chile
Latin-Amerika legkevésbé latin országa, ahol elfogynak a szavak: Chile

A szilvesztert Santiago de Chilében töltöttem, és volt időm eltöprengeni, hogy az országot – hiába csodálom –, miért nem szeretem igazán. Spoiler: nem tudom, pedig az Atacama-sivatag, a Húsvét-sziget, Valparaiso abszolút kedvencek, és a Peruval határos Arica Eiffel-építményei is megérnek egy kört.

A koloniális ragyogás sem feledteti Peru prekolumbiánus nagyságát
A koloniális ragyogás sem feledteti Peru prekolumbiánus nagyságát

Peru gyönyörű: az országnak mindene megvan a koloniális gyöngyszemektől a dicső inka múlt emlékeiig, az amazonasi őserdőktől a fenséges altiplanóig; nem véletlenül Latin-Amerika egyik top turisztikai desztinációja. Képriport Arequipától Máncoráig, Amazóniától a hideg csendes-óceáni szigetekig 2019-20-ból és 2021-ből.

Peruban úgy tűnik nincs olyan, hogy az elnöki székbe kerülve ne korrumpálódjon valaki
Peruban úgy tűnik nincs olyan, hogy az elnöki székbe kerülve ne korrumpálódjon valaki

Chile előtt Peruban is nyert a baloldal, és jövőre Kolumbiát is behúzzák. De van-e esély arra, hogy a járványból még ki sem lábalt Peru új Venezuelává váljon? Hogyan élte meg az ország a pandémia legsúlyosabb hónapjait és mi várható most? A dél-amerikai országról Soós Tamással, az Inkalauz blog alapító-főszerkesztőjével beszélgettünk Lima legtrendibb negyedében, Mirafloresben.

Látott-e vajon Fitzcarraldo Humboldt-pingvint?
Látott-e vajon Fitzcarraldo Humboldt-pingvint?

Iquitos, az észak-perui Loretto megye székhelye Amazónia kapuja. De több is annál, mert egy lehanyatlott, harácsoló kor mementója, fantaszták emlékezete is. Őserdő és végtelen folyam, barna Amazonas és ezüstszürke Miraflores – közel két év után újra Peruban, ahol delfint, fókát, pingvint és oázist is láttam.

A latin-amerikai ország, amelynek nem vérzivataros a történelme
A latin-amerikai ország, amelynek nem vérzivataros a történelme

Costa Rica fővárosa, San José jó eséllyel pályázhatna a „világ legcsúnyább fővárosa” címre, ha lenne ilyen. Szerencsére az ökoország egyáltalán nem San Joséról, hanem vulkánokról, eső- és köderdőkről, édeni partokról, egyedi állat- és növényvilágról szól. És egy nagyon kicsit a San José-i aranymúzeumról is.

Bob Marley, deep house és szemkápráztató naplementék: a latin és a raszta kultúra találkozása a karibi partokon
Bob Marley, deep house és szemkápráztató naplementék: a latin és a raszta kultúra találkozása a karibi partokon

Panama és Costa Rica karibi partjának ékkövei, Bocas del Toro és Puerto Viejo az afrokaribi és latin világok metszéspontjai. A háttérben azért ott sunyul a covid, bár San Joséban két taxis is múltidőben beszélt róla.

Panamaváros: Latin-Amerika Szingapúrja
Panamaváros: Latin-Amerika Szingapúrja

Cartagena után a kevésbé pörgő, építészetileg viszont latin-amerikai unikumnak számító Panamavárosban kötöttem ki. Öreg-Panamát a világtörténelem egyik leghíresebb kalóza dúlta fel, a mai óváros miniatűr gyöngyszem a rengeteg felhőkarcoló árnyékában. Nekem mégis a halpiac a legkedvesebb a lassan már nem is offshore-paradicsomban.

Cartagena, mon amour!
Cartagena, mon amour!

November 15-én, hétfőn elhagytam Cartagenát, Kolumbiát, és csak március második felében térek vissza. Nehéz szavakkal elmagyarázni, miért jelent olyan sokat nekem ez a város, miért mozgok az első pillanattól teljesen otthonosan benne, és ha szavakkal nem megy, álljanak itt helyettük a képek. Eddigi életemben csak Tokió, New York és Vancouver volt akkora hatással rám, mint Cartagena. Képriport!

1 2 3 4 5