Ez aztán a jogvédelem! A TASZ már előre leokézta a vakcinaútleveleket

Bakó Bea

Szerző:
Bakó Bea

2021.02.14. 17:34

Még nem is lehet tudni, mire jogosítanának fel a vakcinaútlevelek, de a „jogvédők” máris rányomták az ötletre a kóserpecsétet: olyan érveléssel, hogy azért egy másodéves joghallgatót kivágnának az alkotmányjog-vizsgáról.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A vakcinaútlevelek bevezetése nem okozna hátrányos megkülönböztetést, mert ésszerű indoka van – ekként foglalható össze a Társaság a Szabadságjogokért szerdán közzétett álláspontja arról az ötletről, hogy egyes, a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozások alól csak az oltottság igazolásával lehetne mentesülni.

Nem, tényleg nem az összes kormányzati agymenést és jogkorlátozást készségesen megmagyarázó Alapjogokért Központ okfejtése ez, hanem az állítólag liberális TASZ-é, amely a nyitóoldalán nem átallja „szabad” feliratú pólóban pózoló emberekkel reklámozni magát

mint az „elnyomó hatalom” elleni jogtudatos ellenállás egyik letéteményesét.

Az eddig sem volt újdonság, hogy az össznépi koronavírus-paráztatás kezdete óta a TASZ jelentősen lejjebb adta a szabadságjogok iránti igényét – a veszélyhelyzeti korlátozások kapcsán kiadott tájékoztatójukban például olyasmikre futotta nekik, hogy azt javasolják: tüntess molinóval az ablakodból, mert hát az utcán ugye nem lehet –, az viszont mindenképpen szintlépés, hogy egy magát jogvédőnek nevező, a nevében a szabadságjogokat használó szervezet úgy nyomja rá már előre a kóserpecsétet egy jogkorlátozó intézkedésre, hogy pontosan nem is tudni, hogy mi lenne majd annak az intézkedésnek a konkrét tartalma.

Látatlanban leokézni egy jogkorlátozást mióta jogvédelem?

A TASZ szerdai buzgó állásfoglalása után két nappal, pénteken kijött „a koronavírus elleni védettség igazolásáról” szóló kormányrendelet is, de ebből csak annyi derül ki, hogy lesz olyan dokumentum, amely az oltottságot vagy a fertőzésen való átesettséget igazolja, ez milyen adatokat tartalmaz, milyen feltételekkel és meddig érvényes, és hogyan kell kiadni.

Ezen kívül még annyi érdemi infót lehet megtudni a Magyar Közlöny pénteki számából, hogy mivel a veszélyhelyzeti felhatalmazás alapján kiadott kormányrendeletről van szó, ez csak a veszélyhelyzet fennálltáig maradhat elvileg hatályban, tehát jelen állás szerint úgy tűnik, hogy ilyen oltásigazolásokat a veszélyhelyzet megszűnése után nem fognak kiállítani, de erre azért ne vegyünk mérget, hiszen gyakorlatilag a fideszes kétharmad bármikor bármit (is) törvénybe foglalhat.

Arról a nem éppen lényegtelen kérdésről viszont semmilyen konkrétumot nem közöltek továbbra sem, hogy pontosan mire jogosítaná fel ez az oltásigazolás annak birtokosát vagy mi alól mentesítené őt.

Egyelőre tehát lényegében kommentálni sincs mit, de a TASZ-nál valamiért úgy érezhették: fontos, hogy a túlzott jogtudatossággal sajnos amúgy sem vádolható magyar társadalmat már előre becsicskítsák és közöljék, hogy bizony még a körúton belüli jogvédőbuborék magas emberijogi mércéje szerint is teljesen oké az oltásútlevél, bármire is vonatkozzon majd.

Az Azonnalinál nem szoktunk legalább javaslatszinten még közzé nem tett szabályokat kommentálni, amikor azonban egy magát jogvédőnek nevező szervezet arra használja a – társadalom legalábbis egy részének szemében meglévő – presztízsét, hogy az alapjogi tudatosság minimális meglévő morzsáit is kisöpörje a társadalomból, amellett nem mehetünk el szó nélkül.

Kiindulni – jogszabályjavaslat és konkrét kormányzati nyilatkozatok híján – csak a TASZ által alapul vett feltételezésekből tudunk, vagyis érdemes hangsúlyozni:

egyáltalán nem biztos, hogy ezek a joghatások fognak kapcsolódni az oltásigazolványokhoz, az viszont biztos, hogy ha valami hasonlók, akkor a TASZ a jogszerűségükkel kapcsolatban hülyeségeket beszél.

Lássuk tehát, hogy milyen feltételezésekre alapozva okézták le az oltásigazolványt az állítólagos jogvédők: „attól függően, hogy milyen szabályt alkotnak majd, [az oltásigazolvánnyal rendelkezők] mentesülhetnek például a kötelező maszkviselés alól, járhatnak vendéglátóhelyekre, színházba, moziba vagy edzőterembe, nem vonatkozik majd rájuk a kijárási korlátozás, vagy nem kötelezik őket karanténra, amikor külföldről térnek haza.” Mindezek a TASZ értelmezése szerint nem többletjogok lennének a beoltatlanokhoz képest, hanem a mindenkire érvényes korlátozásokat oldanák fel a beoltottak számára.

Ezen – egyes elemeiben még ötletszinten is ijesztő, sőt, hogy a TASZ kedvéért a belpesti közbeszéd bevett fordulatát használjam: „a történelem legsötétebb időszakát idéző” – felsorolás után közvetlenül, bármiféle további fejtegetés nélkül pedig meg is született a „jogvédői” ítélet a következő mondatban: „ez szerintünk nem okoz hátrányos megkülönböztetést, mert észszerű indoka van.” A sommás kijelentés utólagos árnyalása mindössze annyiban merül ki, hogy fontoskodva értekeznek róla kicsit: mennyire fontos lenne a nyilvános oltási terv és átláthatóság azon a téren, hogy milyen sorrendben oltják a polgárokat.

A TASZ-hoz hasonlóan én se vagyok járványszakértő, ezért csak halkan jegyzem meg: azt, hogy tényleg észszerű indok-e ez, jobb helyeken több egybehangzó szakértői vélemény alapján állapítják csak meg. De legyünk nagyvonalúak és tegyük fel, hogy megáll az észszerű indok. Akkor is van gond bőven ezzel a következtetéssel.

Mivel a magyarországi jogvédő szervezetek közül eddig még a TASZ-t tartottam a legvállalhatóbbnak, személyesen is csalódás nekem, hogy egy hónapok óta tartó különleges jogrendben, amikor polgárok tömegeinek a jogait korlátozzák durván az élet legmindennapibb részleteire kiterjedően, nem csak, hogy minimumon foglalkozik a témával a máskor oly harcos szervezet, de ráadásul egy olyan jogi érveléssel sikerült most előrukkolnia, amiért egy másodéves joghallgatót páros lábbal rúgnának ki az alkotmányjog-vizsgáról.

Hogyan kerül egy kalapba a színházba járás és a karantén?

A TASZ szerint tehát egyaránt észszerű az, ha oltás hiányában valakitől a színházba, moziba járás lehetőségét veszik el, mint az, ha külföldről való hazatérése után karanténba zárják vagy este nyolc után nem engedik kimenni az utcára.

Ahhoz, hogy az ezen jogkorlátozások közötti különbséget lássuk, nem kell egyébként jogi diplomával rendelkezni, a józan paraszti ész is elég hozzá, de a teljesség kedvéért íme, a jogi magyarázat.

Az valóban igaz, hogy a diszkriminációtilalom alóli kivételeket alapvetően egy észszerűségi követelmény alapján döntik el a bíróságok: ha valamilyen megkülönböztetésnek észszerű indoka van, azaz nem önkényes, akkor az a megkülönböztetés oké. Csakhogy ez az egyszerű logika csak akkor működik, ha a megkülönböztetés nem érint alapjogot: a TASZ példáinál maradva például a színházba, moziba járásra ez elfogadható lehet.

Mindjárt más a helyzet, ha arról van szó, hogy valakit külföldről (adott esetben akár alacsonyabb fertőzöttségi rátával bíró országból) való hazaérkezése után két hétre karanténba tesznek, vagy arról, hogy este nyolc után jogszabállyal kényszerítik otthon maradásra: azaz nemcsak színházba nem mehet, de jóformán sehova sem.

Ezek az intézkedések a cselekvési szabadságot súlyosan korlátozzák, ha pedig ezeket egy oltás beadatásával lehetne csak kibekkelni, az a megoldás az önrendelkezési jogba nyúlna durván bele – mindkettő fontos részjogosultsága az emberi méltóságnak.

Annak az emberi méltóságnak, amely nemcsak a többi alapjog eredője, de még a „fideszes” alkotmányban is egyértelműen rögzítve van: különleges jogrendben, így veszélyhelyzetben is tiszteletben kell azt tartani. Erre érdekes módon tavaly márciusban, mikor először hirdettek járványügyben veszélyhelyzetet, még emlékezett a TASZ, de azóta valahogy elfelejthették.

Itt pedig meg is érkeztünk ahhoz, hogy a diszkrimináció igazolásához alapjogok érintettsége esetén nem elég pusztán az észszerűséget igazolni. A színházba menéssel ellentétben ilyenkor nemcsak a diszkrimináció észszerűségét kell vizsgálni, hanem az alapjogkorlátozásra vonatkozó szokásos szükségességi-arányossági tesztet is le kell folytatni.

Ez azt jelentené például a kijárási tilalom esetében (már ha arra is vonatkozna az oltásigazolásos megkülönböztetés – ezt ugye egyelőre nem tudjuk, csak a TASZ dobta be a feltételezést), hogy meg kellene vizsgálni:

1. az, hogy az oltásigazolással nem rendelkezőket továbbra sem engedjük este 8 után az utcára, alkalmas-e a járvány megfékezésére;

2. még ha alkalmas is rá, szükséges-e hozzá egyáltalán;

3. ha pedig a szükségesség is megáll, utána kell a korlátozás arányosságát vizsgálni, vagyis, hogy a lehető legenyhébb korlátozás-e a kijárási tilalom az áhított cél érdekében, nem lenne-e elég például a tömegképződést megelőzni ahelyett, hogy egy hatszáz fős faluban is megtiltjuk a beoltatlan Jóska bácsinak, hogy 8 után az utcára lépjen. (Más kérdés, hogy nincs is neki nagyon hova, legfeljebb a szomszédhoz vagy a saját pincéjébe, hiszen a falu egyetlen kocsmáját már jó eséllyel sikerült tönkretenni a kötelező bezáratással.)

A TASZ az egyébként szerző nélkül közzétett értekezését még megfejelte azzal, hogy a szervezet munkatársa, Asbóth Márton a Partizánban a fenti hülyeségek megismétlése mellett arról is ábrándozott: a 21. században logikus lenne, hogy a kártyaformátumú oltásigazolvány – mint „20. századi megoldás” – mellé lehessen valamilyen telefonos applikációt is használni. Hadd tudják meg az okostelefonokon keresztül amerikai meg kínai cégek is az oltottságra vagy az átesettségre vonatkozó egészségügyi adatainkat, ugye? Slusszpoén (már ha valakinek maradt kedve röhögni), hogy Asbóth pont a magánszféra-projektet vezeti a TASZ-nál.

Aki ösztönzésnek tartja a zsarolást, az ne nevezze magát jogvédőnek!

Ennyit a jogászkodásról, a végére jöjjön a nyelvészkedés és egy újabb, érthetetlen módon közös kalapba dobott felsorolás a TASZ posztjából: „Az is ösztönző lehet a védőoltás beadatására, ha feloldják a korlátozásokat azok számára, akik fel tudják mutatni a vakcinaútlevelüket. Felmerültek más ösztönzők is: itthon a Momentum azt javasolta, hogy kapjanak százezer forintot az oltást beadatók, Washington D. C-ben pedig a kannabiszhasználat reformjáért küzdő aktivisták marihuána-csomaggal ajándékoznák meg a beoltottakat.”

Szóval ösztönzés az, ha valaki füvet vagy pénzt kapna az oltásért, meg az is, ha valakit azzal fenyegetnek – konkrétan ugye itt még nem is tartunk igazából, de a TASZ már előre elképzelte és leokézta a vészforgatókönyvet –, hogy ha nem oltatja be magát, akkor továbbra is kijárási tilalommal meg karanténnal fogják cseszegetni és kizárják a társadalmi és kulturális élet számos teréből.

Hát nem, kedves TASZ, az utóbbi nem ösztönzés, hanem hatalmi szóval való zsarolás. Aki pedig ezt nem látja be, az inkább ne éljen vissza a nevében a szabadságjogokkal.

A szerző az Azonnali főszerkesztője, jogász. Ha vitatkoznál vele vagy hozzászólnál a témához, írj nekünk!

Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali alapító-főszerkesztője

EU-jogász. 2021 márciusa óta anyasági szabadságon.

olvass még a szerzőtől
Bakó Bea
Bakó Bea az Azonnali alapító-főszerkesztője

EU-jogász. 2021 márciusa óta anyasági szabadságon.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek