+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Varsányi Bence
2020. augusztus 24. hétfő, 15:45
Az augusztus 20-i hosszú hétvége előtt derült ki, hogy egy barátom, akinek a közvetlen közelében voltam zárt térben hosszú órákig pár nappal korábban, koronavírusos. Én meg közben több, zárt térben tartott rendezvényen is megfordultam. Hiába jeleztem ezt a népegészségügynek, se a kontaktjaimat nem hajlandók felkutatni, de még csak egy tesztet se kapok. Hatósági karanténba bezzeg betettek. Személyes beszámoló arról, hogyan működik a nagy megelőzés a második hullám előtt.

Augusztus tizenkilencedikén szerdán, a nyári szabadságom egyik utolsó napján kaptam az üzenetet egy barátomtól, hogy pozitív lett a koronavírustesztje.

 

Habár nem utaztam idén sehova, csak elvétve volt egy-két nap, amikor otthon maradtam,

 

időm nagy részét barátokkal, ismerősökkel töltöttem, jellemzően a főváros olyan zárt közösségi tereiben, ahol naponta több száz ember is megfordul.

 

A barátommal gyakorlatilag az egész előző pénteken egy ilyen helyen voltam.

 

Államilag finanszírozott teszt nincs, még az egy légtérben élő családtagoknak sem

 

Amikor megtudtam a hírt, szintén egy ilyen helyen voltam, ráadásul körülöttem csak hatvan év felettieket láttam. A biztonság kedvéért felvettem a maszkomat és kimentem a helyről, hogy felhívjam a barátomat.

 

Azt már addig is tudtam, hogy a barátomnak szombaton elkezdett fájni a torka, vasárnap már alig kapott levegőt és magas láza volt, hétfőn pedig kimentek hozzá mentővel, hogy elvégezzék rajta a PCR-tesztet. Nem tulajdonítottam neki óriási jelentőséget, mert már az első hullám alatt is volt egy barátom, akihez hasonló tünetekkel szálltak ki, és kiderült róla, hogy nem kapta el a vírust.

 

A pozitív tesztes barátom mire szerdán megkapta az eredményét, már szinte teljesen jól volt, igazából addig se nagyon aggódtunk, mert huszonkét éves, valószínűleg maradandó károsodás nélkül vonul át rajta a vírus. Én csupán öt évvel vagyok nála idősebb, erős az immunrendszerem, három-négy évente ha pár napot szoktam csak beteg lenni, így magam miatt sem aggódtam, viszont a találkozásunk óta eltelt öt napban velem kapcsolatba került ismerősök és ismeretlenek helyzete aggasztott.

 

Megkérdeztem tőle, hogy mit tud az illetékesektől. Az egyetlen illetékes, akivel szerdáig tudott beszélni, a háziorvosa volt, aki felvette a kapcsolatot a járási népegészségügyissel, tőle pedig első körben megtudta, hogy

 

a kontaktszemélyeknek egyáltalán nem jár ingyenes, állami koronavírusteszt. Sőt a barátom három családtagjával él egy légtérben, még őket sem tesztelik egészen addig, amíg nincs magas lázuk és nem kezdenek el fulladozni.

 

Remek, gondoltam, de mi lesz azzal a több száz emberrel, akikkel hosszú órákon át közvetlen kapcsolatban voltunk a napokban? Hívjam fel őket (már akit ismerek), és mindenféle teszt nélkül paráztassam be őket, hogy figyu, lehet hogy mind koronavírusosak vagyunk? Volt köztük olyan is, akinek hétfő este egy bulin véletlenül beleittam a fröccsébe, mert nem figyeltem, szóval ha én elkaptam, akkor elég esélyes, hogy ő is.

 

A kormányzati zöldszámon csak a háziorvosra mutogatnak

 

A hivatalos kontaktkutatás ugyan szerdán még nem kezdődött el, tehát jogilag még nem voltam kontaktszemély, „szabad ember” voltam, viszont egyrészt lelkiismereti okokból és állampolgári kötelességből, másrészt pedig a tesztelés reményében rögtön felhívtam az állami zöldszámot, hogy mit kell ilyenkor tenni.

 

Az operátornak elmondtam, hogy mi a helyzet, a barátom tesztje pozitív lett, én pedig az utolsó találkozásunk óta minden egyes nap olyan zárt, rosszul szellőző terekben jártam, ahol naponta több száz ember fordul meg, maszk nélkül, egymástól legtöbbször kevesebb, mint fél méter távolságra.

 

Az operátor válaszként annyit kérdezett: „Igen?” Az én válaszom is hasonlóan egyszerű volt: „Mi igen?” A vonal végén ülő nő erre megkérdezte: „Konkrét kérdése van?”

 

A konkrét kérdésem nyilvánvalóan az volt, hogy a felvázolt helyzet ismeretében mi a teendő innentől kezdve. A nő ezután közölte, hogy mivel még nem kaptam konkrét értesítést járványügyi megfigyelésről, annyit tud javasolni, hogy amikor tudom, értesítsem a háziorvosomat, és várjam, hogy mikor jelentkezik nálam a népegészségügy.

 

Megtudtam még, hogy ingyenes, államilag finanszírozott teszt tényleg nem jár nekem addig, amíg nem vagyok kábé a halálomon, viszont amíg nincsenek tüneteim, addig szinte bármelyik egészségügyi szolgáltatónál tudok csináltatni tesztet saját zsebre, illetve vannak olyanok, akik tüneteket produkálókhoz is házhoz mennek. Az állami zöldszámnak viszont nincs olyan listája, amin szerepelnek ezek a szolgáltatók, szóval keressek magam.

 

Tisztáztuk azt is, hogy hiába tudom magamról, hogy kontaktszemély vagyok,

 

mivel nem vagyok járványügyi megfigyelés alá helyezve, ha én így fogom magam és besétálok valahova, hogy teszteljenek, akkor azzal nem követek el semmiféle szabálysértést vagy bűncselekményt. Legfeljebb szétfertőzöm a rendelőt, de a törvény előtt feddhetetlen vagyok, szabadon mozoghatok. Remek.

 

Szóval a zöldszámon hiába próbáltam önként feladni magam mint kontaktszemély, semmivel sem lettem előrébb. Annyit tudtak még javasolni, hogy hívjam a népegészségügyet, de mivel már késő volt, utána pedig négynapos munkaszünet következett, őket sem tudtam elérni, mint ahogy a háziorvosomat se.

 

Az ügyeletnek fogalma sincs, szerintük már nem is végeznek kontaktkutatást

 

A hívás után vadul elkezdtem hívogatni a PCR-teszteket végző magánklinikákat, hogy hogyan is tudnám magam teszteltetni. A zöldszám tájékoztatása ellenére egyáltalán nem az a helyzet, hogy akinek nincsen tünete, az bármikor besétálhat teszteltetni:

 

minden egyes helyen megkérdezték tőlem, hogy találkoztam-e az elmúlt egy-két hétben bizonyítottan koronavírusos személlyel, amennyiben igen, úgy hiába nem vagyok hivatalos kontaktszemély, nem mehetek be hozzájuk tesztre, érthető okokból.

 

Próbáltam olyan szolgáltatót is keresni, akik kijönnek hozzám elvégezni a tesztet, de aznapra már nem volt erre lehetőség, a munkaszünet miatt pedig csak hétfőn tudtak volna jönni. Ettől függetlenül pozitív tapasztalatom is volt, az egyik magánklinika recepciósa ugyanis a kilátástalan helyzetemet figyelembe véve azt ajánlotta, hogy próbálkozzak egy velük konkurens cégnél, ők lehet, hogy ki tudnak szállni. Sajnos nem tudtak.

 

Az utolsó lehetőségem az interneten rendelt, saját magam által végezhető PCR-teszt lett volna, de ugye ez is ki volt lőve, mert ha még aznap, szerdán megrendelem, akkor következő hétfőn vagy kedden kapom kézhez, visszaküldöm postán – már ha addig nem helyeznek hatósági karanténba –, és szerdán vagy csütörtökön tudom meg az eredményt úgy, hogy pénteken már egyébként is lejárna a koronavírusos barátommal való találkozásomtól számított két hét.

 

Aztán eszembe jutott még egy lehetőség: felhívom az ügyeletet, elmondom, mi a helyzet, és azt is, hogy tüneteim vannak. Ha úgy veszem, végülis voltak és vannak is tüneteim: néha köhögök és folyik az orrom, csak ezekről én pontosan tudom, hogy a nyár végi allergiaszezon, illetve a dohányzás miatt vannak.

 

Ezt nekik nem kell tudniuk, elmondtam, hogy köhögök és folyik az orrom, hátha sikerül kierőszakolnom belőlük egy tesztet. Hát nem sikerült, azt a tanácsot kaptam, hogy próbáljak otthon maradni és figyeljem magam, hogy lesz-e lázam. Természetesen

 

azt is említettem az ügyeletnek, hogy mennyi emberrel érintkeztem az elmúlt napokban, erre csak annyit mondtak, hogy úgy tudják, kontaktkutatást már nem is igazán végeznek a hatóságok.

 

A tesztről viszont itt már mást mondtak: úgy tudják, hogy tudok rendeltetni a háziorvosommal, a munkaszünet miatt legkorábban hétfőn.

 

Maradt az, hogy elmondom a velem a napokban érintkező ismerőseimnek: lehet, hogy koronavírusos vagyok, lehet, hogy nem, tesztet sehogy sem tudok most csináltatni, tegyenek belátásuk szerint. A hosszú hétvége előtt ez sokakat nagyon kellemetlenül érintett, nyaralásokat, nagyszülői látogatásokat voltak kénytelenek lemondani.

 

Egy hívással felderíthettek volna több száz potenciális fertőzöttet, mégsem tették

 

Másnap, augusztus huszadika csütörtökön szólt a barátom, hogy hívta a járási népegészségügyis, akinek egyrészt megadta az adataimat mint kontaktszemély, másrészt pedig megerősítették neki, hogy sem a vele együtt élő családtagjainak, sem a további kontaktszemélyeinek nem jár államilag finanszírozott teszt addig, amíg nem lesznek lázasak, illetve nem fulladoznak. Azt is megtudta, hogy

 

hiába mondta el, hogy milyen helyeken járt az elmúlt napokban, a népegészségügy csak arra volt kíváncsi, hogy kikkel ment ezekre a helyekre, az ismeretlen kontaktokat nem fogják kutatni.

 

Ez különösen érdekes annak tudatában, hogy mindketten jártunk olyan helyen, ahova csak fényképes igazolvánnyal regisztrálva lehet belépni, illetve a mosdó kivételével minden helyiség be van kamerázva, tehát a hellyel együttműködve pofonegyszerű lenne megtalálniuk a hatóságoknak azokat a számunkra ismeretleneket, akik akár fél méter távolságon belül tartózkodtak velünk több órán át.

 

Még aznap hívott ugyanaz a népegészségügyis, akivel a barátom beszélt. Tőle újfent próbáltam tesztet kérni, sikertelenül. Elmondtam azt is, hogy több száz ismeretlennel tartózkodtunk egy légtérben, ez sem érdekelte őket, csupán felvették az adataim. Aznap később hívott az én járásomhoz tartozó népegészségügyis is, mert megkapta az adataimat, de gyanús volt neki, hogy rossz adatokat írtak be, a lakcímem és a születési dátumom sem stimmelt.

 

Pontosítottunk, továbbá megkérdeztem, hogy ha valamilyen csoda folytán tudnék magánúton tesztet csináltatni és negatív lenne, akkor elkerülhetem-e a karantént. Tájékoztattak, hogy ez csak a külföldről érkezőknél van úgy, hogy két negatív teszttel nem kell karanténba vonulniuk, kontaktszemélyeknek kötelező a karantén, de ha tudok teszteltetni és negatív lesz, akkor az időtartama két hétről tíz napra módosul. A hosszú hétvége miatt viszont még ha el is tudnám intézni, mindössze egy nappal szabadulhatnék korábban.

 

Kontaktkutatás és teszt továbbra sincs, karanténba azért betettek

 

Másnap, augusztus 21-én pénteken hívott az első népegészségügyis, hogy mostantól él a karanténkötelezettségem, azaz a barátommal való találkozástól számított két hétig nem hagyhatom el a lakhelyem.

 

Ezt követően úgy döntöttem, hogy magamra vállalom a hatóság munkáját, és felhívom azt a helyet, ahol a legtöbb időt töltöttem az elmúlt napokban. Aminek tudom, hogy rendelkezésére állnak a szükséges eszközök, hogy értesítse az ottjártunkkor tőlem vagy a barátomtól minimális távolságra tartózkodókat.

 

Ezt a barátom is megtette már, a hely vezetői – habár a hatóságok nem kötelezték őket erre, illetve én még nem is javasoltam, hogy nézzenek utána a dolgoknak – megkérdezték, hogy pontosan melyik napokon, mettől meddig voltam ott, hogy meg tudják nézni a kamerafelvételeken, hogy kik lehetnek a legnagyobb eséllyel potenciális fertőzöttek. A népegészségügy, illetve bármilyen hatóság a mai napig nem vette fel a kapcsolatot a hellyel.

 

Augusztus 22-én szombaton megkaptam e-mailben az írásos határozatot arról, hogy augusztus 29-ig hivatalosan is járványügyi megfigyelés alatt állok, hatósági házi karanténban kell maradnom. A levelet Budapest Főváros Kormányhivatala járási népegészségügyi osztályának az osztályvezető kerületi tisztifőorvosa küldte, másolatot kapott róla a Belügyminisztérium, a kerületem rendőrkapitánysága, és egy BRFK-s e-mail-cím is, benne a „covidkorozes” szóval.

 

Választ kértek, hogy „átvettem-e” az e-mailt, megírtam, hogy átvettem, de

 

kétszeri egyeztetés után sem sikerült eltalálniuk az adataimat, hat évvel fiatalabbnak írtak, és az anyám neve sem stimmelt.

 

Az ajtómra a „tilos a belépés” piros matricát hétfőn kapom meg, illetve arra is számíthatok, hogy rám fog nézni a rendőrség, hogy betartom-e a karantén szabályait.

 

Időközben a háziorvosomat is elértem, aki szó nélkül írt nekem egy beutalót, amit ha elfogadnak, akkor kijönnek hozzám államilag tesztelni, de az eddigi információk alapján ez valószínűleg nem fog megtörténni. Azt is megtudtam, hogy háziorvosként nap mint nap tapasztalja, hogy totális a fejetlenség, augusztus elsején változtak a szabályok, és gyakorlatilag senki nem tud semmit. Sokan pedig ki is szöknek a hatósági házi karanténból, mert egyszerűen nincs más módjuk arra, hogy kiderítsék, valóban koronavírusosok-e.

 

Nincs ember egy gócpont kialakulásának a megelőzéséhez sem?

 

Tapasztalataimat nem azért osztom meg, mert együttérzésre vágyom, nekem is épp elég volt végigtelefonálgatnom mindenkit, nemhogy még cél nélkül másokat is ezzel traktáljak. Viszont ebből a történetből aggasztó következtetéseket lehet levonni.

 

A koronavírusos barátom megtudta a járási népegészségügyistől, hogy

 

az ő konktaktjainál nem fognak kontaktkutatást végezni. Nem is végeztek. Senki nem kérdezte tőlem, hogy kikkel érintkeztem a napokban, és az sem érdekelte őket, hogy olyan rosszul szellőző helyeken töltöttem napi négy-nyolc órákat, ahol sok százan megfordulnak nap mint nap.

 

Az indoklás egyszerű volt: nincs meg hozzá az apparátus.

 

A kontaktkutatást nyilván nem lehet a végtelenségig kiterjeszteni, viszont ha a kontaktszemély olyan információt közöl, amiből egyértelműen látszik: fennáll a veszélye, hogy potenciálisan több száz ember megkaphatta a vírust, akkor ha tényleg minden erővel a megelőzésre koncentrálnak a hatóságok, ahogy azt hangoztatják, úgy elég furcsa, hogy az érintett helyekkel nem akarják felvenni a kapcsolatot.

 

A másik gond az eljárással, hogy az állam, miközben ezt az alapvető járványmegelőzési feladatát nem végzi el – sőt, még hajlandóságot sem mutat rá akkor sem, amikor a kontaktszemély önként jelentkezik –

 

a potenciális fertőzöttek személyi szabadságát korlátozza úgy a hatósági házi karanténnal, hogy nem is próbálja meg kideríteni, hogy valóban fertőzöttek-e.

 

Ha pedig az ember magánúton teszteltet, akkor is csak négy napot nyer, tíz napig továbbra is korlátozzák szabad mozgásában.

 

Felmerül pár kérdés a történet alapján

 

A fent leírt történet olyan képet fest le, mintha az állam a megúszásra játszana a lehetséges második hullám előtt, és felvet egy sor kérdést is:

 

+ Miért nem szerezték meg a kontaktkutatáshoz szükséges munkaerőt március óta?

 

+ És még ha a kontaktszemélyek kontaktszemélyeinek kutatáshoz nincs is elég ember, olyan különleges esetekben, amikor egy államilag finanszírozott pozitív teszttel rendelkező fertőzött elmondja a hatóságoknak, hogy olyan helyen járt, amiből könnyen kialakulhat egy gócpont, miért nincs elég ember és/vagy hajlandóság az eset kivizsgálásához?

 

És legfőképp: ha a magyar állam nem teszi meg a szükséges járványügyi megelőző lépéseket a közjó érdekében, akkor

 

mi értelme van annak, hogy a közjó érdekére hivatkozva korlátozzák az olyan állampolgárok személyes szabadságjogait a karanténba zárásukkal, akikről még csak nem is hajlandóak kideríteni, hogy valóban koronavírusosak-e?

 

Cikkünket és az annak nyomán felmerült kérdéseinket elküldtük az Országos Tisztifőorvosi Hivatalnak, Budapest Főváros Kormányhivatala Népegészségügyi Főosztályának és a Belügyminisztériumnak is, amennyiben választ kapunk, arról külön cikkben számolunk be.

 

NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az Azonnali heti tsúfos tükre ismét jelentkezik: ezúttal egészen az ókori Washingtonig repülünk vissza a történelembe!

Sokáig tartott, de a Momentum is kimondta: Orbán Viktor leváltáshoz egyetlen közös listán kell indulnia a hatpárti ellenzéknek. Ezzel gyakorlatilag a listaállítás körüli vita eldőlt.

Úgy tudjuk, azért, mert nem lehetett a párt jelöltje 2022-ben.

Polgárpukkasztó amerikai standup, afrikai lecsó, halhatatlan videójáték: itt a novemberi Fasza Dolgok, az Azonnali havonta megjelenő mindenajánlója. 100 százalékban lockdown-kompatibilis tippek!

Hüvelykujjával felfelé mutatva szelfizett az elhunyt labdarúgóval egy argentin férfi és két társa. Halálos fenyegetéseket is kaptak,
most szabadkoznak.

Ha kíváncsi vagy, hogy melyik magyarországi párttal értesz legjobban egyet környezeti kérdésekben, akkor neked szól
a Vokskabin új tesztje!

A hét kérdése

Tud-e jönni a Jézuska, ha marad az este nyolcas kijárási tilalom? Hogyan korlátozzuk a szilveszteri bulikat? Dönts te, mielőtt a kormány döntene!

Azért ide elnéznénk

November 29-én több hónapra leállítják a budapesti közbringa-rendszert. Kísérd el az utolsó útjukra a robosztus bringákat!

Ott laksz, és ott is parkol a kocsid? Az önkormányzattal megvitathatod az egészet december 2-án este 6-tól.

December 16-án délután 4-től, szigorúan online, regisztrálni is kell hozzá. Érdemes.

Ezt is szerettétek

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

Magyarország első szociális söréhez hírességek sora adja a nevét. Hogyan lehetsz szuperhős a sörivással? Miért áll bele a csapatuk megosztó témák támogatásába is? Podcast!

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Twitter megosztás Google+ megosztás