A Fidesz nem 2010 után vált bolsevik mentalitású szektává. Hanem még ellenzékben.

Húsz évvel ezelőtt a Nyugatnak csak válaszai voltak – ma szinte csak kérdései. Húsz évvel ezelőtt a Nyugat pontosan tudta, hogy mi, és meg volt győződve róla, ez a valami jó. Ma alapjaiban kérdőjelezi meg önmagát.

„Há’, naná, hogy kifütyültem őket!” „Ha ez a sok szotyiköpködő, rasszista paraszt magyar, akkor én nem vagyok az!”

Egy szép hétfői délutánon Kolompár Orbán visszatért a közéletbe. És ezzel meg is üzente a választóknak: bármi is lesz a jövő tavaszi választás eredménye, a következmények nélküli ország itt marad velünk.

Orbánék több mint tíz esztendeje zsarolják azzal a jobboldali érzelmű embereket, hogy „a haza megvédésének” ígéretéért cserébe mondjanak le legalapvetőbb erkölcsi elvárásaikról és jóízlésükről. Dánia elmúlt néhány éve arra mutat rá, hogy ezt az árat nem kötelező megfizetni.

A megfigyelési ügy nem csupán jogtiprás, de hazaárulás is. Háromszázszoros.

Magyarország az új hidegháborúban akkor bukik a legkevesebbet, ha a Nyugattal tart. A Keletnek csak addig vagyunk értékesek, ameddig a szabotázsakciókra képesek vagyunk.

Raktározzuk el jól a lelkünkben az elmúlt napok eufóriáját. Ilyen csodát jó ideig nem fogunk újra átélni. És éppen ez a legfontosabb, egyben legörömtelibb tanulság, amelyet levonhatunk a válogatott Eb-szerepléséből.

Az elmúlt évek talán legegyértelműbben pozitív jogalkotási lépéséből, a pedofilokkal szembeni szigorúbb fellépésből sikerült ócska, gonosz és megosztó néphergelést csinálni. És ezért nem csak a Fidesz a felelős.

Nem szabad felülnünk az identitáspolitikai kisvasútra, bármilyen szorgosan is építgetik azok, akik számára a nemzettel vagy az emberiséggel való összetartozás csupán ócska politikai bóvlitermék, mert valójában a megosztottságból élnek.