Ukránnak lenni ezekben a napokban borzalmasan nehéz. Náluk csak egy mostohább sors van: az ukrajnai oroszoké. Az állam, amelynek polgárai, hosszú évek óta mindent megtesz, hogy eltörölje múltjukat, anyanyelvüket, identitásukat, „Oroszország Anyácska” pedig szadista mostohaként éppen őket bombázza és gyilkolja.

Bárhogyan is alakul a háború, bármeddig is gördülnek el Putyin tankjai, ez már egészen biztosan invázió, amely az orosz történelem legsötétebb lapjaira fog felkerülni. És ehhez Nyugat is asszisztált.

Ha a pedagógusoknak csak a fizetésükkel kapcsolatos sérelmük volna, akkor is teljes logikus és életszerű volna, ha nem két óráig, de akár két hétig is sztrájkolnának. Ha azt hisszük, hogy ez csak az ő bajuk, hatalmasat tévedünk. Mert minden egyes minden egyes hóvégi gyomorgyörcsbe belefáradt, kiégett pedagógussal és minden egyes emberhez méltó megélhetés reményében pályát elhagyó tanárral a mi gyermekeink jövője zsugorodik.

Az idei választási év minden közéleti primitívséggel, alpárisággal és hitványsággal együtt arra már bizonyosan jó lesz, hogy politológiai tankönyvekben tanítható példát adjon a modern és a posztmodern politika összecsapására. És ebben Orbán képviseli a korszerűséget. Nem csak a magyar valóság, de a világtrendek tükrében is.

Aki egy ország vezetésére pályázik, attól nem igazán bizalomébresztő, ha már ellenzékben is hetente kell helyreigazítania – nem az ellenérdekelt médiát, hanem saját magát.

Ami problémát felvetett Gattyán György és mozgalma, egy normális, jövőorientált közbeszéddel rendelkező országban érdemi párbeszédet indíthatna el, ám Magyarország nem ilyen hely. Magyarország reménytelenül a 20. században ragadt, s a 21-ikből is csak annyit fog fel, amely épp a múltba rántja vissza a nálunk fejlettebb társadalmakat is.

A következő váltó az irracionalitás-expressz vasútján azt dönti el, hogy a béke vagy a háború logikája mentén gondolkodunk-e magunkról, egymásról, és más világnézetű honfitársainkról.

Árvák vagyunk. 65 éve is azok voltunk. A Nyugat lelencbe dobott árvái, a Kelet sufniba zárt mostohagyerekei.

A fő dilemma most már nem az, hogy legyőzzük-e a covidot, hanem az, hogy eldöntsük végre, mi a győzelem? Egy olyan világ, ahol egyáltalán nincsen vírus – és nincs társadalom sem. Vagy egy olyan, amelyben van, és mindig lesz is vírus – de van oltás, és van életnek nevezhető élet is. Ez a kérdés, válasszatok! De most már tényleg.

Az előválasztás első fordulója után világossá vált: Jakab Péter nem az a furfangos népmesei hős, aki addig alkudozik a gonosz sárkány Dobrev Klárával, míg végül egy váratlan fordulattal legyőzi. Ebben a történetben két sárkány állt össze, hogy felfalja a többieket – ez pedig csak akkor lehet érdeke a Jobbiknak és a DK-nak, ha hosszú távon is együtt terveznek mozogni.