Lehet ügynöközni vagy kiröhögni Gattyánt, de amiről beszél, azon az ország jövője múlik

Balogh Gábor

Szerző:
Balogh Gábor

2021.12.18. 12:11

Ami problémát felvetett Gattyán György és mozgalma, egy normális, jövőorientált közbeszéddel rendelkező országban érdemi párbeszédet indíthatna el, ám Magyarország nem ilyen hely. Magyarország reménytelenül a 20. században ragadt, s a 21-ikből is csak annyit fog fel, amely épp a múltba rántja vissza a nálunk fejlettebb társadalmakat is.

Mostanában kevés dologban alakult olyan gyors és szinte telje körű konszenzus a magát mértékadónak tartó értelmiség köreiben és általában az ellenzéki közvéleményben, mint Gattyán György politikai ambíciói kapcsán.

Komolytalan, troll, bohóc, Fidesz-bérenc

– hallhattuk a közéleti statáriumbíróság ítéleteit.

A milliárdos szándékai és motivációi kapcsán valóban több a kérdés, mint a válasz. (Talán éppen ezért nem kéne csípőből ellőni a pártpolitikai és világnézeti zsigerekből kiinduló megfejtéseket.)

Csak, hát az a helyzet, hogy ez  – legalábbis egyelőre – nem is igazán fontos.

Sokkal lényegesebb, amit mond, és amivel az elmúlt hetekben egyáltalán nem foglalkoztunk. Pedig kéne, mert amiről beszél, az ennek az országnak a jövője – illetve annak hiánya.

Gattyán nem az új Berki

Bár egyik legtöbbet hangsúlyozott alapelvem, hogy nem az számít ki mondja, hanem az, hogy mit mond – azért néha érdemes mögé nézni egy-egy felvetés megfogalmazójának. Gattyánt előszeretettel hasonlítják a főpolgármester-választáson 2019-ben elinduló Berki Krisztiánhoz.

Az eleve nem túl gazdag kínálatot nyújtó hazai celebplázában is olcsó gagyinak számító egykori focista, futballipari kreatív könyvelő és valótlanságshow-sztár, illetve a „pornómilliárdos” közötti bulvárpárhuzam első blikkre valóban adja magát –

de valójában méretes aránytévesztés.

Nem is csak arról van szó, hogy – amint arra Puzsér Róbert rámutatott – Gattyán György a magyar üzleti élet óriáscetje, szemben a magyar szürkegazdasági iszapban turkáló kishallal, Berki Krisztiánnal.

Így aztán aligha feltételezhető, hogy a NER anyagi ösztönzésére kezdett volna közélettel foglalkozni.

(A Válasz Online tényfeltáró anyagából ugyanakkor azt is tudjuk, hogy az ő birodalmának is van közös halmaza a NER-rel – ám ez inkább azt mutatja, hogy a hazai kleptokrácia polipjai már lényegében mindenhova elérnek, és nem feltétlenül azt, hogy az ország egyik leggazdagabb embere ennek hatására lép a politika pástjára.)

Ám, ahogy fentebb írtam, a Gattyán-jelenség széles körben elterjedt értelmezésében nem is ez a legsúlyosabb tévedés – hanem az a dilettáns bölcsész nagyképűség, ahogyan állandó kísérő jelzőjévé vált a „pornómilliárdos” kifejezés.

Pornóból nálunk az elmúlt évtizedekben számos ember meggazdagodott, például Kovi vagy a francia földről ideszármazott Pierre Woodman. Gattyán György azonban nem tartozik közéjük.

Az általa 2003-ban útjára indított Livejasmin ugyanis elsősorban nem azért lett bombasiker, mert meztelen nőket lehet nézegetni a képernyőn, hanem, mert mindezt interaktív élő streaming-szolgáltatásként kínálta a világon az elsők közt, ha nem a legelsőként. Ennek kapcsán természetesen joggal lehetnek intellektuális, vagy morális fenntartásaink, de ez nem változtat azon a tényen, hogy

Gattyán nem pornósként, hanem high-tech innovátorként tett szert hatalmas vagyonára.

Amiről Gattyán beszél, azon az ország jövője múlik

Ha ezek után mostani kampányát a költségvetési egyensúly helyreállítására, az úthálózat bővítésére, az egészségügy vagy a rendvédelem állapotának javítására építené, joggal mosolyognánk meg. Csak, hát mondanivalójának fókuszában éppen az a terület van, ahol az elsők közt ismerte fel a változások – mindenekelőtt a széles sávú internet elterjedésének – jelentőségét, és ezt kiválóan ki is használta.

Amikor Gattyán György az ország digitalizációjának fontosságáról beszél, akkor sem legyinthetnénk rá kóklerként, ha ezen a téren hazánk Sinkanszen-vasútként hasítana. Hát még úgy, hogy gőzmozdonyként araszolgat.

Aki próbált már Magyarországon online elintézni a közigazgatástól a szolgáltatásokon át az adatkikérésig bármit, az aligha érzi úgy, hogy e téren nálunk minden rendben van. És nem is téved: az Európai Bizottság évente közzétett felmérése szerint digitalizáció terén Magyarország az Unió 27 tagállama közül a 23-ik helyen tanyázik.

A helyzet az állami és a piaci szférában is lesújtó: a kis-és középvállalkozásoknak alig több mint tizede (!) rendelkezik közösségi médiás jelenléttel, vagy kereskedik online platformon. A magyar vállalkozások digitalizáció terén az utolsó előtti helyen állnak az EU-ban.

De a szomorú helyzet az, hogy ez nem elsősorban azért van, mert a magyar vállalkozók bénák, hanem sokkal inkább azért, mert nincs is kivel, illetve nincs kinek korszerű szolgáltatást nyújtani.

A magyarok több mint fele ugyanis a legalapvetőbb digitális készségekkel sem rendelkezik, vagyis egy számítógép bekapcsolása, vagy az internet használata is komoly kihívást jelent számukra.

Szeptemberben nem véletlenül fogalmazott meg drámai hangvételű kiáltványt az IVSZ – Szövetség a Digitális Gazdaságért, amely szerint „hosszú ideig talán az utolsó esélyünk” hogy megállítsuk az ország több évtizede tartó technológiai leszakadását, ha gyors és széleskörű fordulat zajlik le e téren.

S, ha valaki azt hinné, ez csupán a frusztrált tech-mániás kockák nyafogása, az vigyázó szemeit az uniós digitalizációs rangsorban minket 10 hellyel megelőző Litvániára, vagy a 17 hellyel előrébb álló Észtországra vesse. A két kis balti posztszovjet állam gazdasági fejlettsége az elmúlt tíz esztendőben az EU-s átlag 57 százalékáról 83 százalékára nőtt. Mi ugyanebben az összehasonlításban 73 százalékon állunk.

Hogy ezen a siralmas helyzeten Gattyán György és mozgalma pontosan hogyan szeretne változtatni, az egyelőre még nem igazán derült ki.

Ám egy normális, jövőorientált közbeszéddel rendelkező országban már a probléma felvetése is érdemi párbeszédet indíthatna el a fideszbérencezős acsargás és a pornómilliárdosozós heherészés helyett.

Magyarország azonban jelen állapotában reménytelenül a 20. században ragadt, s a 21-ikből csak annyit fog fel, amely éppen a múltba rántja vissza a nálunk fejlettebb társadalmakat is: a rég elporladt ősök sérelmeit egymás elleni megidéző politikai feketemágiát, a fékevesztett identitásmaszturbációt, és a párhuzamos valóságokba zárkózást.

E téren legalább vitathatatlanul egyre korszerűbb nemzet vagyunk.

S míg a fedélzeten a vadonatúj szellemi importmoslékot majszoljuk boldogan, a berumozott tengerészek meg arról vitatkoznak, melyik kikötő felé forduljunk, hol hidegebb a sör, és forróbbak a lányok – valahol  a hajó orrában mintha kiabálna valaki.

A művelt közönség kezében egy pillanatra megáll a kanál, a matrózok szájában is megfagy egy másodpercre a szitokszó. Aztán legyintenek: biztos csak egy részeg utas randalírozik. A szalonban tetőfokára hág a mulatság, a parancsnoki hídon kés villan a világmegváltó vita hevében,

s közben csendben, méltóságteljesen siklunk a jéghegy felé.

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!

Balogh Gábor
Balogh Gábor Vendégszerző

Újságíró, publicista.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek