Ukrajnában most tényleg irtják az oroszokat – Putyin parancsára

Ukránnak lenni ezekben a napokban borzalmasan nehéz. Náluk csak egy mostohább sors van: az ukrajnai oroszoké. Az állam, amelynek polgárai, hosszú évek óta mindent megtesz, hogy eltörölje múltjukat, anyanyelvüket, identitásukat, „Oroszország Anyácska” pedig szadista mostohaként éppen őket bombázza és gyilkolja.

„Meghoztam döntésemet a különleges katonai műveletek lefolytatásáról. Ezek célja megvédeni azokat az embereket, akik az elmúlt nyolc évben megaláztatásoknak és népirtásnak voltak kitéve a kijevi rezsim részéről”

– mondta Vlagyimir Putyin orosz elnök február 24-én, az Ukrajna elleni invázió megkezdésekor. Egyértelmű, hogy – miként erre már korábban is számos esetben utalt – az ukrajnai oroszok elleni genocídiumról beszélt. Ez azonban kizárólag az orosz propagandában létezik, ahogyan arra Demkó Attila, a térség szakértője többször is rámutatott az elmúlt napokban.

Persze, a haraszt ezúttal sem zörög magától, a Kremlnek volt mire építeni a népirtás mítoszát. Aki kicsit is követte keleti szomszédunk 2014 utáni sorsát, az pontosan tudja, hogy

Kijevben nyolc éve lényegében államrezonná emelték az etnikailag és nyelvileg is homogén ország megteremtését.

Jogszabályok sora született egyértelműen – bár persze soha be nem vallottan – e célból. Az ütéseket természetesen az oroszoknak szánták, ám ha útba estek, osztották a pofonokat a többi nemzetiségnek is – köztük a kárpátaljai magyaroknak.

Az is igaz, hogy a 2014-es viharos hetekben az ukrán soviniszta különítményesek kezéhez orosz vér tapadt – az odesszai lincselés során közel 50 emberé. A gyilkosságokat az új ukrán hatalom szőnyeg alá söpörte, a felelősök nagy többségét a mai napig nem számoltatták el. Tehették azt többek közt azért is, mert

a kisebbségellenes erőszak megszüntetését és a diszkriminatív törvények visszavonását a Nyugat alig, vagy egyáltalán nem kérte számon az „Európa-barát” kijevi kormányon.

Az ukrajnai oroszokat tehát nem irtották, de nem jutott nekik sem könnyű sors, sem a „nemzetközi közösségnek” nevezett akármi máskor oly bőkezűen osztogatott szolidaritása sem.

De az elmúlt egy hétben a napnál is világosabbá vált, hogy semmi jóra nem számíthatnak az „anyaországtól” sem, amely nekik jutalmul ugyanazt kínálja, mint az „ukrán náciknak” büntetésül: rakétákat, bombázást, háborút, vért és szenvedést. A világ – teljes joggal – nem győz szörnyülködni azon, mit művel az orosz hadsereg az ostrom alá vett városokkal. Azt azonban csak ritkán teszik hozzá, hogy ezeknek a lángba borított településeknek a jelentős részében

a halottakat oroszul gyászolják, a kórházak orosz jajszavaktól hangosak, a szülők oroszul igyekeznek az óvóhelyeken megnyugtatni rémült gyermekeiket.

Odessza lakosságának 85, a mariupoliak 82, a zaporizzsjaiak 81, a harkiviak 74, a mikolajiviak 66 százaléka családja körében oroszul beszél. „Az oroszok védelmezőjének” szerepében tetszelgő Putyin parancsára most az ő otthonaikra hullanak a rakéták és gránátok – ebben a háborúban eddig minden bizonnyal jóval több orosz ajkú civil halt meg, mint ukrán.

Nem kell politológus diploma, hogy lássuk: ha a Nyugat komolyan gondolta volna az „európai” és „demokratikus” Ukrajna projektjét, nem hagyta volna, hogy a patronálása alatt (és jelentős részben a pénzéből) Kijevben újrajátsszák a 20. század szájszagú soviniszta nemzethegesztő kísérleteit.

S ha Putyint akár csak mellékkörülményként is érdekelte volna az ukrajnai oroszok sorsa, akkor nem azzal kezdi a felszabadításukat, hogy nekilát körükben annak a népirtásnak, amivel Zelenszkijéket vádolta.

Az ukrajnai oroszok olyanok, mint egy szerencsétlen sorsú állami gondozott gyerek, akit a nagy kék-sárga árvaházban zaklattak és vertek, a kelet-európai népek gyámügyi hivatalának szerepét oly előszeretettel játszó Nyugat pedig mindezt tompa közönnyel figyelte.

Most a szegény árváért eljött „Oroszország anyácska” – akiről gyorsan kiderült, hogy kegyetlen, szadista némber. S hogy ennek a rettenetes dickensi kálváriának mikor lesz vége, csak a Jóisten tudja.

Ők is csak hozzá fordulhatnak, mert rajta kívül senkit sem érdekel a sorsuk.

Hozzászolnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!