Grafikonokat, térképeket, táblázatokat bogarászunk, vadul pörgetjük a percről percre tudósításokat – várjuk, hogy kiderüljön az amerikai elnökválasztás nyertese. Pedig az már sajnos rég megvan: az identitástálib politika.

A tét ma már nem az, hogy mi fér bele a szólásszabadságba – hanem az, hogy ez a fogalom egyáltalán túléli-e ezt az évtizedet?

Ideje lenne az értelmiségnek is felzárkózni ahhoz az intellektuális tempóhoz, amit a melósok diktálnak. Mert egyelőre úgy tűnik, csúnyán le vannak maradva.

Ha az ellenzék ajánlata ugyanúgy a bolsevista politikai logika és a morális határok cseppfolyósítása lesz, akkor miért ne választanák az emberek azokat, akiktől ezt már egy évtizede megszokták?

A járvány az egyik legbonyolultabb, legnehezebb dilemma, amellyel az elmúlt harminc évben a magyar politika szembenézett. Bárhogyan is lép a hatalom, csak rossz döntést hozhatnak.

Az ellenzék csak akkor tud győzni, ha mindenkit meg tud szólítani, aki ma nem fideszes. Nem mondhat le azokról, akik egy közös listát sohasem ikszelnének valamelyik rajta lévő párt miatt.