+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Balogh Gábor
2020. október 16. péntek, 08:09
Ha az ellenzék ajánlata ugyanúgy a bolsevista politikai logika és a morális határok cseppfolyósítása lesz, akkor miért ne választanák az emberek azokat, akiktől ezt már egy évtizede megszokták?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A hozzám hasonló notórius politikafüggők és közléskényszeres grafománok számára jó időre elegendő rágnivaló gittet biztosít a vasárnapi borsodi képviselő-választás. Sokan megírták, elmondták, és még többen fogják, hogy miért is alakult így az eredmény. Az ellenzéki kudarc okának objektív vizsgálatát nemcsak a különböző véleménybuborékok bűnbakkereső és vágyvezérelt gondolati főáramai nehezítik, de az is, hogy mégiscsak egyetlen választókerületről van szó. Ezzel a ténnyel pedig lényegében bármilyen vélt, vagy valós konzekvenciát le lehet söpörni az asztalról.

 

Sokkal tanulságosabb azonban, hogy mi történt azóta.

 

Az ellenzéki politika és nyilvánosság reakciója a vereségre pontosabb és fájdalmasabb képet rajzol a magyar közélet állapotáról, mint maga a vasárnapi eredmény. Varsányi Bence pár nappal ezelőtt elég precízen foglalta össze, hogy mi maradt el: a fideszes (amúgy persze, hogy ezredszerre is elkövetett) visszaélésekre mutogatás helyett szembenézés a helyben és országosan elkövetett hibákkal, a magyar fociból unásig ismert „a fiúk mindent megtettek, ez ma ennyire volt elég, de előre kell nézni” helyett a perspektívátlan, frusztrált O1G-politizálás újragondolása.

 

Annál, ami az ellenzéki térfélen nem történt meg, csak egy dolog ijesztőbb: ami éppen történik.

 

Nem vasárnap óta, hanem már jó ideje – igaz, a borsodi választást övező egyre rémisztőbb diskurzus talán minden eddiginél élesebb fényt vet a folyamatra.

 

A korrupció elleni küzdelem élharcosaként ismertté vált Hadházy Ákos a bukta után közli: ő már egy ideje tisztában van az összellenzéki jelölt korrupciógyanús ügyével, de értesüléseit nem a nyilvánossággal, csak okosba’ az érintett pártok vezetőivel osztotta meg. Ezt pedig azzal indokolja, hogy „egy kampányban az ellenzék beszél a kormány jelöltjéről, a kormány pedig az ellenzékéről”.

 

Teljesen mindegy, hogy a független képviselő állításai megfelelnek-e a valóságnak. A lényeg, hogy ő úgy tudja, igen, és így is hallgatott a kampányban. Mégpedig azért, mert van a „mi”, meg az „ők”, és a „mi” sarunkról beszéljenek csak „ők”, mi viszont csak az ő sarukra mutassunk rá. Márky-Zay Péternek ezt sikerült még azzal megfejelnie, hogy „ez helyben érezhetően alig érdekelt valakit, a Fidesz ennyi támadási felületet mind a 106 ellenzéki jelölt ellen fog találni a jövőben is”. Később hozzátette azt is, hogy ameddig bírósági ítélet nem mondja ki az ellenkezőjét, addig mindenki ártatlan, különben is, nem volt olyan sok pénz ebben a buliban, nézzük meg, mennyit lopnak a fideszesek!

 

Ezt bizony simán írhatta volna egy egységugarú fideszes kommentelő is: „Persze, hogy korrupt a kormány, de a kisember ezt úgyis leszarja, különben is ezt bárkire lehet mondani, hát úgyis mindenki ezt csinálja, Gyurcsányék is mennyit loptak, amúgy is az ártatlanság vélelme hol van, aranyapa? Na, ugye!” Az a helyzet, hogy a fenti bejegyzések alá érkező egységsugarú ellenzéki hozzászólások nagy többsége pontosan ugyanerről szólt.

 

Hol van már szegény Kósáné Kovács Magda sokat idézett aforizmája? A mai Magyarországon tisztességesnek már látszani sem kell, egyszerűen elintézünk minden mocsokságot egy vállrándítással. Meg persze azzal, hogy ez mégis csak a „mi” mocskunk, amelyről úgy európai demokrataként, mint elkötelezett hazafiként mélyen kussolunk, nehogy már ne az „ő” mocskukról beszéljünk! A győzelem, a siker legitimál mindent. Amúgy ez egy teljesen legitim megközelítés, a politika vegytisztán amorális felfogása. Lehet ezt így is. Olyannyira, hogy tíz éve pontosan ennek mentén vezetik az országot.

 

El is lehet irigyelni tőlük, be is lehet látni, hogy ez a helyes út. Csak akkor szépen el kell ballagni a legközelebbi Fidesz-alapszervezethez, és be kell lépni. A NER ugyanis nem csak egy rendszer, amely erkölcsileg és szakmailag is számos tekintetben vállalhatatlan módon irányítja, és sajátítja ki Magyarországot. A NER mindenekelőtt: mentális állapot. Tünete egy Covid-19-nél lényegesen nehezebben kezelhető fertőző lelki és szellemi betegségnek.

 

Aki ellenzéki oldalról átveszi a NER mentalitását, az maga is vírushordozóvá válik, bármennyire is hangosan ágál a hatalommal szemben.

 

Ilyenkor érkezik menetrendszerűen az az érv, hogy ez mind szép és igaz, de most meg kell menteni a demokráciát meg a hazát, nincs helye a széplelkű fintorgásnak. Sőt, aki húzza a száját az ellenzéki vállalhatatlanságok miatt, az megengedő értelmezésben a Fidesz hasznos idiótája, az összefogás-inkvizíció szigorúbb ítélete esetén tudatosan bomlasztó áruló. Még akkor is, ha csak esemény utáni leleplezést végez, mint Hadházy Ákos, aki eddig legfeljebb kormánypárti trolloktól kapott olyan mocsokáradatot a Facebook-oldalára, mint az elmúlt napokban az online ellenzéki különítményektől.

 

A „nem finnyáskodni kell, hanem ütni” első blikkre nagyon vagányul hangzik – de valójában nem más, mint az ellenzék harci dobok pergésével kísért menetelése a pofonerdő mélyére. A jelenlegi rezsimet ugyanis nemcsak erkölcsileg nem érdemes, de gyakorlatilag sem lehet a saját pályáján, a saját labdáját kergetve megverni.

 

Ha az ellenzék ajánlata ugyanúgy a bolsevista politikai logika és a morális határok cseppfolyósítása lesz, akkor miért ne választanák az emberek azokat, akiktől ezt már egy évtizede megszokták? Miért fordítsanak hátat a kiszámítható, stabil undornak, ha a másik oldalról is ugyanazt az émelyítő bűzt hozza a szél?

 

Az ellenzék a legjobb úton van afelé, hogy a Fidesz rossz karikatúrájává váljon. Gazemberek gyenge másolataivá válni pedig nemcsak ciki, de általában elég kudarcos vállalkozás is.

 

Ami a Dallasban utálatos, de mégis menő volt Jockey Ewingtól, az Cliff Barnesnak már szánalmasan rosszul állt. A hatalmon levő létező NER nem váltható le a hatalom nélküli lúzerNER-rel. Ha ez a felismerés elmarad ‘22-ig, nincs az a bravúros választási algebra, amely útját állja a borsodi bukta országos megismétlődésének.

 

Balogh Gábor újpesti újságíró az Azonnalin hetente jelentkezik véleménycikkekkel. Olvass még tőle! Vitáznál vele? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Azt mondják, nemcsak a szavak szintjén foglakoznának velük.

A Miskolc-Tornyosnémeti szakasz elkészülésével teljessé válik Pozsony és Kassa autópálya-összeköttetése Magyarországon keresztül. Az Észak-Szlovákián keresztül épülő autópálya befejezése viszont még nem látszik.

Sőt, a leszállított mennyiség akár ennek a duplája is lehet, ha a Bizottság lehívja a német gyártóval kötött szerződésben szereplő másik 900 millió adag vakcinára szóló opciót is.

2018-ban, amikor az akkor még LMP-pártelnök épphogy csak elveszítette a választást, a Jobbik még 8,5 százalékot szerzett – most azonban szerintük már megérdemli Szél a Jobbik támogatását.

Az emberi jogi szervezet szerint Putyinék arra használták fel a korábbi döntésüket, ami elvette Navalnijtól ezt a státuszt, hogy e mögé bújva „megpróbálják meggyilkolni” a politikust.

Azonban Belaruszban nem lehet majd levélben szavazni, mert azzal Lukasenka szerint visszaélnének az amerikaiak és elpusztítanák az országát.

Két újságírólány is azzal vádolja Wolfgang Fellnert, az egyik legolvasottabb osztrák bulvárnapilap kiadóját, hogy szexuálisan molesztálta őket.

A hét kérdése

2022-ben még a választás előtt a parlament új államfőt fog megszavazni, aki ha akar, akár fontos ember is lehet majd. De ki legyen az? Van pár opció.

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az első nyári hétvégén, június 5-én sörkóstolási és vásárlási lehetőség Budapesten és több vidéki helyszínen is.

Ezt is szerettétek

Manek Gábor számos budapesti étterem tulajdonosaként is építi a fővárosi gasztronómiát. Vele beszélgettünk az éttermek újranyitásáról, a Lärm jövőjéről, valamint a nyári fesztiváltervekről. Podcast!

Magyarország egyik legkeresettebb színésze az Azonnalinak elmondta, mi a kelet-magyarországi identitás lényege, milyen az HBO-val dolgozni, de az is kiderül, mi van a Bödőcs Tibor könyvéből az ő főszereplésével készülő monodrámával. Podcast!

Németországban ősszel szövetségi választásokat tartanak, eldől, ki lesz Angela Merkel utódja. Kik azok, akik vállalnák a feladatot? Techet Péter és Bukovics Martin kielemezték. Podcast!

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Twitter megosztás Google+ megosztás