+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Balogh Gábor
2020. október 29. csütörtök, 08:08
A tét ma már nem az, hogy mi fér bele a szólásszabadságba – hanem az, hogy ez a fogalom egyáltalán túléli-e ezt az évtizedet?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A szerintük betiltandó könyvet ledaráló párt és hívei a szólásszabadság védelmében tiltakoznak a párt Facebook-oldalának törlése ellen, amelyet a könyvdarálás ellen a szólásszabadság védelmében tiltakozók lelkesen helyeselnek.

 

Ebben a mondatban nagyjából benne van, hol tart a magyar közbeszéd, és mi az, amit már nagyon ideje volna meghaladnunk.

 

Nem, nem a kettős mércéről van szó. Közbeszédünk évtizedek óta újra, meg újra leveri azt a nem túl magasra helyezett logikai lécet, hogy ha saját gondolataim szabad közlését követelem, akkor ezt mások számára is el kell várnom akkor is, ha ordas baromságnak vélem, amit mondanak. Ezt ugyan nem lehet elégszer leírni, de a borsó falra hányásának talmi morális fölényéért nem érdemes már billentyűt ragadni. Más baj is van itt, és az is legalább ekkora gond: reménytelenül nem értjük, miről szól 2020-ban a világ. A tét ugyanis ma már nem az, hogy mi fér bele a szólásszabadságba – hanem az, hogy ez a fogalom egyáltalán túléli-e ezt az évtizedet?

 

Az a kommentek tízezreiben ultima rationak számító állítás, mely szerint egy magáncégnek joga van eldönteni, hogy felületein milyen megnyilvánulásoknak ad teret, nagyjából egy évtizeddel van elmaradva a valóság mögött. A Facebook, a Google, a Youtube, vagy a Twitter ugyanis mára már elsősorban nem a Facebook Inc., a Google LLC vagy a Twitter Inc. nevű mammutvállalatokat jelentik.

 

Ma ez a néhány platform maga a nyilvánosság. Akit innen törölnek, azt a nyilvánosságból törlik.

 

A kitiltott embernek, szerkesztőségnek vagy szervezetnek természetesen lehetősége van gondolatait megosztani számtalan más módon: létrehozhat honlapot, vezethet blogot, készíthet podcastot, felvételeit feltöltheti tucatnyi kisebb videómegosztóra. (Elméletileg létrehozhat akár hagyományos rádió és televíziócsatornát, nyomtatott újságot is, ám az esetek nagy többségében ez szóba sem jöhet.) Ezek a felületek azonban 2020-ban nagyjából annyit érnek, mint a nyolcvanas években a stencilezett Beszélő. Létező, és fontos különbség, hogy ma ezért nem jár hatósági üldöztetés, ám az elérhető emberek száma arányaiban alig több.

 

Akit a „közösséginek” hazudott gigaplatformokról száműznek, az hasonló helyzetbe kerül, mint a Kádár-rendszer szilenciumra ítélt írói, vagy lemezkiadási lehetőségtől megfosztott előadói. Hivatalosan nincs betiltva, csak nem jelenik meg – 1980-ban a boltok polcain, ma meg a felhasználók hírfolyamában. Akkor is voltak „közösségi alapelvek”, amelyeket éppen úgy soha semmilyen közösség nem vitatott meg és fogadott el, mint ma. Az ilyen döntéseket hivatalosan akkor sem politikai alapon hozták, hanem a „normális emberi ízlésre” hivatkozva, ahogyan azt a tatai pop-rock találkozón 1981-ben Tóth Dezső miniszterhelyettes elvtárs volt szíves elmagyarázni a renitenseknek.

 

A technika fejlődésének köszönhetően Tóth elvtárs szellemét ma már algoritmusokba lehet gyömöszölni, amelyek automatikusan pakolásszák a különböző véleményeket a támogatott, a tűrt, vagy a tiltott kategóriákba.

 

Ha valaki ezt túlzásnak érezné, az vigyázó szemét az amerikai kampányra vesse, amelynek finisébe a techóriások nagyjából úgy nyúltak bele, mint annak idején Erdős Péter az Ifjúsági Magazin slágerlistájába. A teljesen fősodratúnak számító, igaz, egyértelműen republikánus elfogultságú New York Post Joe Biden és fia korrupciógyanús ügyéről szóló cikkének elérhetőségét a Facebook erősen lekorlátozta, a Twitter pedig egyszerűen megtiltotta a link megosztását.

 

A meglehetősen vérszegény magyarázkodásban „tényellenőrzésre” és „hackeléssel szerzett információkra” hivatkoztak – ami akár helytálló is lenne, ha ez sokezernyi más, szintén nem száz százalékos hitelességű (ugyan melyik oknyomozó cikk az?), vagy etikailag megkérdőjelezhető eszközökkel (lásd Strache ibizai videóját) készült anyagnál is így lett volna. De nem volt így. Nagyon helyesen, mert, ha ezt az eljárást általánossá tennék, az a tényfeltáró újságírás halálát jelentené. Persze nem kell parázni, nem fogják azzá tenni. Most azért jártak el így, mert politikai érdekeiknek, és talán még inkább értékrendjüknek ez felelt meg.

 

Lehet ezért átkozni őket, lehet világösszeesküvést haluzni és a jobboldal üldöztetéséről rinyálni. Csak hát, aki így tesz, megint csak nem érti 2020-at. A helyzet ugyanis az, hogy ezzel az irgalmatlan hatalommal nem az illuminátusok, a Skull&Bones vagy a gyíkemberek ruházták fel e cégeket – hanem mi, felhasználók milliárdjai. Ekkora befolyással pedig lényegében már lehetetlen tisztességesen élni – ezzel előbb-utóbb muszáj visszaélni.

 

A szólásszabadság ma olyan erőd, amelyet a hardcore diktatúrák és a hibrid illiberális rezsimek nyíltan, kőhajítókkal, ágyúkkal, létrán felmászó propagandista-zsoldosokkal ostromolnak, a nagy techmultik pedig a másik oldalról szépen, csendben, lassan aknázzák alá a falait.

 

Aki az egyik agresszorral szemben a másiktól vár védelmet, keservesen csalódni fog.

 

Két pogány közé szorultunk, és egyiktől sem remélhetünk semmi jót. Mindenki eldöntheti, mit tesz ebben a helyzetben. Ami engem illet, én kitettem a bástyára a fekete koporsót, és ráírtam: „100% free speech, or death!” Dobóéknak bejött, hátha nekünk is mázlink lesz…

 

Balogh Gábor újpesti újságíró az Azonnalin hetente jelentkezik véleménycikkekkel. Olvass még tőle! Vitáznál vele? Írj!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ahhoz, hogy ezt el tudják dönteni, először átláthatóvá kéne a tenni a Diákváros területére tervezett kínai egyetemmel kapcsolatos kormányzati döntéseket.

Hogy pontosan mit fog tartalmazni a törvényjavaslat, amit a Fidesz-KDNP bizonyára nem fog elfogadni, nem tudni.

Ezzel véget ér az orosz erődemonstráció, aminek a pontos célja nem ismert, és enyhülhet a hetek óta tartó feszültség a két ország között.

Szerdán vették az első szállítmányt a szintetikus antitestet tartalmazó gyógyszerből. A kórházak kérhetik, elmondjuk, mi ez.

Miután az AstraZeneca a szerződésben vállalt vakcinamennyiségnek csak a harmadát tudta leszállítani az EU felé, úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság jogi úton kötelezné a gyógyszergyátó céget a szerződésben vállalt vakcinamennyiség leszállítására.

Újlipótváros vendéglátósai közül van, aki már az órákat számolja a terasznyitásig, és nem győzi kivárni, hogy megérkezzenek az első vendégek. Fotóriport!

Nem lesz helye Magyarországon „az orosz kémbanknak”, és leállítják Paks2-t – mondta a Momentum elnöke. Az itthoni szabad politizálásért is kiálltak Fekete-Győrék, majd szabadon összegraffitizték a Külügyminisztérium bejáratát.

A hét kérdése

A brit ellenzék vezetőjét személyesen egy bathi kocsma tulaja dobta ki, amiért pártolta a hosszan eltartó járványügyi lezárásokat. Magyarországon ki ne ihasson, ha lesz nyitás?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás