Szeptember 11-én, az egykori Zöld Pardon helyén mondja majd el saját „tusványosi” beszédét Szanyi Tibor, a baloldali ISZOMM elnöke, ahol ismerteti majd pártjának Kádár János-tervét. Ideológiai alapon akár Jámbor Andrást is befogadnák jelöltnek egy párhuzamos univerzumban, de Szanyiék azzal nem tudnak együttműködni, aki szerintük „mutyiban van a nácikkal”. Riport!

Alexander Somek bécsi jogfilozófus legfrissebb könyvében kíméletlenül leszámol a progresszív identitáspolitikával, különösen a nyelvpolitikai genderezést teszi nem csak filozófiai kritika, de maró gúny tárgyává. Akik azonban jobboldalról olvasnák egyetértőleg a művet, nagyon is csalódni fognak.

Több mint fél évszázadnyi kihagyás után 1985-ben ismét szépségversenyt tartottak Magyarországon. Az esemény azonban amiatt vált a közemlékezet részévé, mert győztese, Molnár Csilla Andrea pár hónappal később öngyilkos lett. Ami a kettő között történt, az jól illusztrálja az omladozó szocializmus képmutatását és az egyre nagyobb teret követelő piacgazdaság nyereségvágyát.

Közösen gyűjtenek aláírásokat a Thürmer-féle Munkáspárttal, de magyar Sziriza nem lesz ebből.

Peruban az elnöki székért egy színvonalában alacsony, morálisan nehezen elfogadható kampánnyal küzdöttek meg a jelöltek, hogy bebizonyíthassák: a másik még náluk is rosszabb. A helyszínről a végletekig megosztott ország végletekig megosztott választásáról.

Dr. Végh Lászlónak és körének története valószínűleg a magyar underground egyik legambivalensebb története egy olyan korból, amikor a forradalom leverése utáni depresszió és experimentalizmus az avantgárd felé hajtott néhány művészt azért, hogy totál idiótát csináljanak a hatalomból. Ennek egyik eszköze pedig éppen az akkor születő elektronikus zene volt.

A Horthy-rendszer keresztény-konzervatív sajtója nem vette célba a melegeket, a Tanácsköztársaság pedig azt remélte, ha megteremtik a kommunizmust, eltűnik a homoszexualitás. Hiánypótló mű jelent meg, ami a homoszexualitás megítélésének hazai változását a magyar liberalizmus aranykorától egészen a kádári enyhülés pillanatáig kíséri végig: elolvastuk!

1991. február 25-én szűnt meg a Varsói Szerződés katonai szervezete – többek között a magyar miniszterelnök, Antall József közreműködése folytán. Ez nemcsak felgyorsította a kelet-európai rendszerváltások folyamatát, hanem lehetővé tette, hogy Magyarország az euroatlanti integráció felé közeledjen.

Itt a vége – már Szanyi Tibor pártja is a Bernie Sanders-mémet használja kampányra, így pedig hivatalosan is kijelenthetjük: eddig a pontig volt vicces a mogorván ücsörgő Bernie, innen pedig nincs visszaút.

A szorongásról mint lelki helyzetről nem szívesen beszélünk, a leggyakrabban csak hagyjuk, hogy valahogy jelen legyen az életünkben. Herta Müllert olvasva rádöbbenünk: ez nem valami véletlen, hanem a közép-európai létezés egy, döntően a külső körülmények által életrehívott állapota itt és most.

Nálunk a kisebb épületek is áldozatul esnek a kultúrpolitikának, Szlovákiában pedig a gigantikus szocialista épületeket is értéknek tartják. Utánajártunk, mi az oka ennek.

1989. július 6-án halt meg a huszadik század második felének legmeghatározóbb magyar politikusa, Kádár János. Gyászszertartása legalább akkora eseménynek számított, mint Nagy Imre és társai újratemetése, melyet nem egészen egy hónappal korábban rendeztek meg. Tavaly, halálának harmincadik évfordulóján minimális diskurzus zajlott megítéléséről, idén azonban – amikor a rendszerváltás óta telt el ugyanennyi idő – nemigen beszélünk róla. Vagyis beszélünk, de másként.

Mitrovits Miklós legújabb könyvében a lengyel-magyar ellenzéki kapcsolatok történetét írta meg. Interjúk, állambiztonsági iratok és a korabeli szamizdatirodalom segítségével tárta fel, hogyan működtek együtt, hogyan inspirálták egymást a két ország ellenzékijei és hogyan élt tovább a lengyel-magyar barátság a keleti blokk szűk levegőjében.

A nácik alatt titokban tanult teológiát, a kommunisták alatt pápaként tért vissza Lengyelországba, halála után kilenc évvel szentté avatták.

Hol lennének most, ha nem lett volna rendszerváltás? Van-e olyasmi, amiben nem értenek egyet a kormánnyal? Miért nincs benne a Demokrata a KESMA-ban? Miért nem a rendszerváltás hőse Orbán Viktor? Ezt is elmondja Bencsik András és Bencsik Gábor, akik beperelték az Azonnalit a rájuk egy cikkben használt egykori kommunista jelző miatt. Ez az interjú egyedülálló módon a perbeli egyezség terméke.

Teljesen joggal sajnálják le a fiatalok a boomernek nevezett, 1970 előtt született generációt, akik szépen belesimultak a kádárizmusba, majd megalapozták az orbánizmust. Csakhogy az utána jövő posztboomer generáció se jobb: ők a Fidesz fiataljai, akik minden baromságot kiagyalnak Habonnyal és Rogánnal az élen. De megmenti-e a Momentum a legifjabb posztboomereket?

Nem biztos, hogy erőszak nélkül megúszta volna az ország, ha előrehozott választást tartanak 2006-ban – állítja Hiller István korábbi MSZP-elnök és oktatási miniszter, aki azt is elmondja, miért volt jó ötlet fenntartani a jogfolytonosságot az MSZMP-vel, kit lehet egykori kommunistának nevezni, megeszi-e a DK az MSZP-t, és miért nem kell lemondania az Erdoğant fogadó Gajda Péternek. Interjú.

Az NDK futballja egyenes úton volt az elit felé az újraegyesítés előtt, de mire a hagyományos csapataik megismerkedtek volna a kapitalizmussal, a nyugatiak már minden lehetséges módon lerabolták őket.

Roppantul fel tud idegesíteni, ha a „rendszerváltás” „kudarcát” azzal magyarázzák, hogy „azt hittük”, hamar el fogjuk érni az osztrák életszínvonalat, és ez nem történt meg. A fő baj az volt, hogy az alku résztvevői nem egyszerűen demokráciát akartak, hanem meg akarták határozni, hogy a váltás után milyen legyen a demokrácia. Így 2010 nem elkerülhetetlenül, de logikusan következett 1989-ből.

Az államszocializmusban az emberek többsége nem a „rational choice” polgári individuumának módjára viselkedett, amelynél a korlátlan önzés a racionalitás mértéke. Mára ellenben háttérbe szorult a közösségiség kölcsönössége, és az önző, hatalomra törő akarat, üzleti és yuppie önzés egyre jobban előjön. És közben a centrum és a burzsoázia jár jól a félperiféria és a munkatársadalom rovására.

Annak a kimondása, hogy „a rendszerváltás megbukott”, valójában nem jelent sokat. Ez csak a rossz közérzet kinyilvánítása tartalom nélkül. Azt kellene megmagyarázni hozzá, hogy miért veszteség, vagy veszteség-e egyáltalán az alkotmányos jogállam szétzúzása, és hogy a joguralom csakugyan a Nyugat történeti kiváltsága-e vagy sem.

Ez jó hír Bernie Sanders demokrata elnökjelölt-jelöltnek, az azonban kevésbé, hogy az amerikaiak több mint fele azért minimum hezitálna, mielőtt egy szocialista jelöltre szavaz.

Hogyan érezhette volna magáénak a rendszerváltás utáni 20 év berendezkedését a magyar társadalom, amikor alapvető működési zavarokkal szembesült, és az új rendszer nem azt hozta, amit remélt tőle? Mégis, a 2010-es rendszerváltoztatás sem nem szükségszerű korrekció, sem nem tervezett rendszerhiba. Leginkább alkotmányos puccsnak nevezném.

Sőt, a negyven év feletti csehek csaknem negyven százaléka szerint az előző rendszerben jobb volt élni.

A tulajdonosi identitás megmaradása miatt sokkal polgárosodottabb Lengyelország, mint Magyarország, mondja Kiss Gy. Csaba művelődéstörténész, aki nemrég Új Európa Új Kultúrája díjat kapott a lengyelországi Krynicában, a „közép-kelet-európai Davosban”. Szerinte a PiS-kormány alatt is sokkal jobb a lengyel politikai kultúra helyzete, mint a Fidesz Magyarországán, és az MDF-alapító Gy. Kiss azt is elmondja: mi kellett volna ahhoz, hogy sikeresebb legyen a magyar rendszerváltás. Interjú.

Az Angela Merkel iránti kritikájuk alapját sokan vélik látni a német kancellár keletnémetországi neveltetésében. Egy lipcsei NDK-történeti múzeumban még ütőkártyát is kapnak hozzá.

A kormányzó lengyel konzervatív jobboldal nagy részének vérben forog a szeme és árulást kiált, ha látja az archív képeket, amiken a rendszerváltók és az állampártiak vodkával koccintanak az egyeszségükre. Azóta kiderült: Lech Kaczyński, a jobboldal hőse is ott volt. De miért fontos ez, miért mond el sokat az ottani politikai törésvonalakról?

Míg Nyugat-Németországban annyian élnek 2019-ben, mint eddig még soha, Kelet-Németországból folyamatosan vándorolnak el az emberek. Holott 1945-ig, Németország kettészakításáig még mindkét országrész lakossága párhuzamosan nőtt.

Amikor mi Budapesten olyan speciálisnak érezzük magunkat, nem árt elmenni egy magát ugyanúgy meg- és feltalálni igyekvő másik volt szocialista fővárosba.

Vannak-e kommunisták az MSZP-ben? Miért nem akarják meghódítani a Fidesz szavazóit? Mi a különbség a 2006-os és a mostani tüntetésoszlatás között? Miben áll az MSZP történelmi felelőssége? Miért akar az MSZP közös EP-listát a Jobbikkal? Van-e nála jobb színész a politikában? Ezekről is megkérdeztük Kunhalmi Ágnest, aki szerint jár az MSZP-nek az új esély. Nagyinterjú!

Orbán vagy Kádár alatt volt jobb? Internacionálé vagy Örömóda? Nagy Baloldali Kérdésekről faggattuk az MSZP-s Kunhalmi Ágnest. Videó!

Ezen felül a szocializmussal, a túlméretes állammal is szakítana Jair Bolsonaro brazil elnök, aki a bűnözés terjedését a fegyvertartás liberalizációjával állítaná meg.

Október 3-án ünnepelte Németország az egység napját: huszonnyolc évvel ezelőtt egyesült az ország, azaz akkor váltak a keletnémetek is az NSZK polgáraivá. A szerdai megemlékezésen tartott ökumenikus misén a berlini katolikus püspök azt mondta: itt lenne az idő arra, hogy keletiek és nyugatiak egymástól merjenek tanulni. Hogy áll a keletnémetek integrációja ma? Ki tanul kitől? És ki fél mitől? Beengedik-e a nyugatnémetek a nappalijukba Kelet-Európát?

Kereken 100 szavazatot kapott a józsefvárosi polgármester-választáson a Munkáspárt jelöltje, aki se nem józsefvárosi, se nem ellenzi a Fidesz politikáját. Thürmer Gyula, a párt elnöke az Azonnalinak értékelte az eredményeket.

Handó Tünde igazából a bíróságot mint a rendszer árnyékában csendben működő hivatalt akarja megőrizni, és ahol kell, visszaállítani. Azt a világot, ahol a bíró tudja, hogy mit szabad és mit nem. Ez a rendszer, ez a szemléletmód túlélte a rendszerváltást és most csatát vív a rendszerváltás után szocializálódott fiatalsággal.

Magyaros pesszizmussal tekintenek az EU-tagságra az Azonnali által megkérdezett zágrábiak és fiumeiek. Kameránknak azért nyilatkoztak olyanok is, akik örülnek az egységes Európának. A délszláv háború élménye miatt fontosnak tartják az unió garantálta békét, és még mindig vannak, akik visszavágynak a jugoszláv időkbe.