Szeptember 11-én, az egykori Zöld Pardon helyén mondja majd el saját „tusványosi” beszédét Szanyi Tibor, a baloldali ISZOMM elnöke, ahol ismerteti majd pártjának Kádár János-tervét. Ideológiai alapon akár Jámbor Andrást is befogadnák jelöltnek egy párhuzamos univerzumban, de Szanyiék azzal nem tudnak együttműködni, aki szerintük „mutyiban van a nácikkal”. Riport!

Alexander Somek bécsi jogfilozófus legfrissebb könyvében kíméletlenül leszámol a progresszív identitáspolitikával, különösen a nyelvpolitikai genderezést teszi nem csak filozófiai kritika, de maró gúny tárgyává. Akik azonban jobboldalról olvasnák egyetértőleg a művet, nagyon is csalódni fognak.

Több mint fél évszázadnyi kihagyás után 1985-ben ismét szépségversenyt tartottak Magyarországon. Az esemény azonban amiatt vált a közemlékezet részévé, mert győztese, Molnár Csilla Andrea pár hónappal később öngyilkos lett. Ami a kettő között történt, az jól illusztrálja az omladozó szocializmus képmutatását és az egyre nagyobb teret követelő piacgazdaság nyereségvágyát.

Közösen gyűjtenek aláírásokat a Thürmer-féle Munkáspárttal, de magyar Sziriza nem lesz ebből.

Peruban az elnöki székért egy színvonalában alacsony, morálisan nehezen elfogadható kampánnyal küzdöttek meg a jelöltek, hogy bebizonyíthassák: a másik még náluk is rosszabb. A helyszínről a végletekig megosztott ország végletekig megosztott választásáról.

Dr. Végh Lászlónak és körének története valószínűleg a magyar underground egyik legambivalensebb története egy olyan korból, amikor a forradalom leverése utáni depresszió és experimentalizmus az avantgárd felé hajtott néhány művészt azért, hogy totál idiótát csináljanak a hatalomból. Ennek egyik eszköze pedig éppen az akkor születő elektronikus zene volt.

A Horthy-rendszer keresztény-konzervatív sajtója nem vette célba a melegeket, a Tanácsköztársaság pedig azt remélte, ha megteremtik a kommunizmust, eltűnik a homoszexualitás. Hiánypótló mű jelent meg, ami a homoszexualitás megítélésének hazai változását a magyar liberalizmus aranykorától egészen a kádári enyhülés pillanatáig kíséri végig: elolvastuk!