Hol lennének most, ha nem lett volna rendszerváltás? Van-e olyasmi, amiben nem értenek egyet a kormánnyal? Miért nincs benne a Demokrata a KESMA-ban? Miért nem a rendszerváltás hőse Orbán Viktor? Ezt is elmondja Bencsik András és Bencsik Gábor, akik beperelték az Azonnalit a rájuk egy cikkben használt egykori kommunista jelző miatt. Ez az interjú egyedülálló módon a perbeli egyezség terméke.

Teljesen joggal sajnálják le a fiatalok a boomernek nevezett, 1970 előtt született generációt, akik szépen belesimultak a kádárizmusba, majd megalapozták az orbánizmust. Csakhogy az utána jövő posztboomer generáció se jobb: ők a Fidesz fiataljai, akik minden baromságot kiagyalnak Habonnyal és Rogánnal az élen. De megmenti-e a Momentum a legifjabb posztboomereket?

Nem biztos, hogy erőszak nélkül megúszta volna az ország, ha előrehozott választást tartanak 2006-ban – állítja Hiller István korábbi MSZP-elnök és oktatási miniszter, aki azt is elmondja, miért volt jó ötlet fenntartani a jogfolytonosságot az MSZMP-vel, kit lehet egykori kommunistának nevezni, megeszi-e a DK az MSZP-t, és miért nem kell lemondania az Erdoğant fogadó Gajda Péternek. Interjú.

Az NDK futballja egyenes úton volt az elit felé az újraegyesítés előtt, de mire a hagyományos csapataik megismerkedtek volna a kapitalizmussal, a nyugatiak már minden lehetséges módon lerabolták őket.

Roppantul fel tud idegesíteni, ha a „rendszerváltás” „kudarcát” azzal magyarázzák, hogy „azt hittük”, hamar el fogjuk érni az osztrák életszínvonalat, és ez nem történt meg. A fő baj az volt, hogy az alku résztvevői nem egyszerűen demokráciát akartak, hanem meg akarták határozni, hogy a váltás után milyen legyen a demokrácia. Így 2010 nem elkerülhetetlenül, de logikusan következett 1989-ből.

Az államszocializmusban az emberek többsége nem a „rational choice” polgári individuumának módjára viselkedett, amelynél a korlátlan önzés a racionalitás mértéke. Mára ellenben háttérbe szorult a közösségiség kölcsönössége, és az önző, hatalomra törő akarat, üzleti és yuppie önzés egyre jobban előjön. És közben a centrum és a burzsoázia jár jól a félperiféria és a munkatársadalom rovására.

Annak a kimondása, hogy „a rendszerváltás megbukott”, valójában nem jelent sokat. Ez csak a rossz közérzet kinyilvánítása tartalom nélkül. Azt kellene megmagyarázni hozzá, hogy miért veszteség, vagy veszteség-e egyáltalán az alkotmányos jogállam szétzúzása, és hogy a joguralom csakugyan a Nyugat történeti kiváltsága-e vagy sem.