1991. február 25-én szűnt meg a Varsói Szerződés katonai szervezete – többek között a magyar miniszterelnök, Antall József közreműködése folytán. Ez nemcsak felgyorsította a kelet-európai rendszerváltások folyamatát, hanem lehetővé tette, hogy Magyarország az euroatlanti integráció felé közeledjen.
Itt a vége – már Szanyi Tibor pártja is a Bernie Sanders-mémet használja kampányra, így pedig hivatalosan is kijelenthetjük: eddig a pontig volt vicces a mogorván ücsörgő Bernie, innen pedig nincs visszaút.
A szorongásról mint lelki helyzetről nem szívesen beszélünk, a leggyakrabban csak hagyjuk, hogy valahogy jelen legyen az életünkben. Herta Müllert olvasva rádöbbenünk: ez nem valami véletlen, hanem a közép-európai létezés egy, döntően a külső körülmények által életrehívott állapota itt és most.
Nálunk a kisebb épületek is áldozatul esnek a kultúrpolitikának, Szlovákiában pedig a gigantikus szocialista épületeket is értéknek tartják. Utánajártunk, mi az oka ennek.
1989. július 6-án halt meg a huszadik század második felének legmeghatározóbb magyar politikusa, Kádár János. Gyászszertartása legalább akkora eseménynek számított, mint Nagy Imre és társai újratemetése, melyet nem egészen egy hónappal korábban rendeztek meg. Tavaly, halálának harmincadik évfordulóján minimális diskurzus zajlott megítéléséről, idén azonban – amikor a rendszerváltás óta telt el ugyanennyi idő – nemigen beszélünk róla. Vagyis beszélünk, de másként.
Mitrovits Miklós legújabb könyvében a lengyel-magyar ellenzéki kapcsolatok történetét írta meg. Interjúk, állambiztonsági iratok és a korabeli szamizdatirodalom segítségével tárta fel, hogyan működtek együtt, hogyan inspirálták egymást a két ország ellenzékijei és hogyan élt tovább a lengyel-magyar barátság a keleti blokk szűk levegőjében.
A nácik alatt titokban tanult teológiát, a kommunisták alatt pápaként tért vissza Lengyelországba, halála után kilenc évvel szentté avatták.