A pandémia valósága: szocializmus a magyar elitnek, vadkapitalizmus mindenki másnak

Újabb hullám, újabb lezárások, de szerencsére vannak dolgok, amik állandóak: például az állandó repkedés Dubajba. A folyamatosan kommunistázó, „segélyt” elítélő NER elitje is pontosan tudja, milyen jó a közösségi tulajdon, csak a többieket kényszerítenék szabadversenyes túlélési harcra.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Meg sem kérdezem így húsvét előtt, ki hogyan töltötte a március 15-i hosszú hétvégét, hiszen tudom. Mi, notórius hírfogyasztók és Facebook-függők ebből a remek, háromnapos ünnepből legalább két órán keresztül néztük a Toroczkai-Gődény kettős lezárásellenes vonuláokat a különböző Facebook-élőkön, további fél óráig pedig azt a videót bámultuk, amit Hadházy Ákos képviselő úr egy korábbi, dubaji irányítótoronyból kiszivárgott dokumentum után Ferihegyen forgatott.

A videón egy Mészáros Lőrinchez és „üzlettársához”, Várkonyi Andrea tévés műsorvezetőhöz eléggé hasonló pár hagyja el egy osztrák lajstromjelű Bombardier 6000 magánrepülőgép fedélzetét, miután az a hétvégét követően, nemzeti ünnepünk estéjén visszatért Dubajból.

A repülőgép nem volt ismeretlen a magyar újságírók előtt. A 24.hu tavaly vette észre először, hogy ez Garancsi Istvánnak, a székesfehérvári Mol-Vidi futballcsapat tulajdonosának az a business jetje, amivel tavaly Orbán Viktor például a Chelsea-Vidi meccsre is elrepült (sajtóértesülések szerint ekkor vele tartott a Stamford Bridge-i mérkőzésre Csányi Sándor OTP- és MLSZ-vezér és Schmidt Mária volt kormánybiztos is). Most pedig Mészáros használhatta egy kellemes hétvégére, amire Várkonyin kívül fia és menye is elkísérte.

Emlékezhetünk arra, milyen szigorúan intette Orbán Viktor tavaly nyáron az ország népét: Adria helyett a Balaton 2020 sláger nyaralóhelye, mindenki oda menjen inkább a magyar turisztikai ipart segíteni. Kivéve Szijjártó Pétert, aki 2020 augusztusára kis horvátországi, jachtos „munkanyaralást” is beiktatott. Igen ám, csakhogy

és névleg Mészáros fő üzlettársa, a tiszakécskei Szijj László hajója.

Orbán ezzel szemben folyamatosan, a járvány alatt is, használta a 2018-ban, eredetileg a honvédség számára vásárolt két Airbus A319-et és két Dassault Falcon X kisgépet kormányzati utakra.

Hiszen azt halljuk, hogy Szijj, Mészáros, Csányi sikeres üzletemberek, ahogy Orbán és Szijjártó pedig a maguk jogán, saját erejükből sikeres politikusok. Mégis miért szorulnak rá arra, hogy kölcsönbe adják és vegyék a repülőgépeket meg a jachtokat?

Aztán jött a felismerés: hiszen ezeknek a gépeknek és jachtoknak a rendszere, amelyekkel ezt a túlterhelt egészségüggyel, egymás után száguldó mentőautókkal szegélyezett, bezárt és lassan legatyásodó országot vezetőink és tulajdonosaink időről-időre maguk mögött hagyhatják, nem más, mint a működő közösségi tulajdon, tehát a megvalósult szocializmus.

Persze elsőre azt gondolnánk, mindezzel a legnagyobb baj, hogy így ezek a nem túl olcsó vagyontárgyak a legnagyobb sajnálatunkra kimaradnak a politikusi vagyonnyilatkozatokból: hiszen így lehetséges például, hogy a miniszterelnöknek alig 700 ezer forint a hivatalos, papíron bevallott megtakarítása is.

De mivel éppen 2021 eleje és a koronavírus-járvány „legsötétebb hete” az, amiben élnünk adatik jelenleg, van ennél súlyosabb probléma is. Hiszen, miközben mindenki számára egyértelmű módon legfelső vezetőink teljesen nyíltan valamiféle owen-i utópikus szocializmusban élnek – hiszen nem csupán repülőgépeiket tartják közös tulajdonban, hanem még olcsó hiteleket is biztosítanak belső körben, ha éppen nagyobb birtokvásárlási tervek kerülnek napirendre –

Orbán egy szlovén-magyar-szerb fórumon már 2020 nyarán kifejtette, a magyar modell arra jó, hogy a jóléti állam, mint társadalmi rossz soha ne érhesse el a lakosságot, és hogy az szépen „munkaalapon”, lélektorzító ingyenebédtől mentesen fejlődhessen a keresztény szabadság útján.

Azután ugyancsak még 2020 előtt megkezdődött a gyanúsan „szocialista”, ámde a magyarok körében mégis divatos termelési formák törvénytelenné tétele is: 2013-ban és 2018-ban a Polgári Törvénykönyv például korlátozta a családi-szomszédsági házépítést is, úgy, hogy annak ellenértékét illegálissá tette, így a hivatásos építőipar felé szorítva az új házat tervezőket, a költségeket megnövelve. Pedig könnyen belátható, hogy a kispénzű és főleg kistelepüléseken élő magyaroknak – akármennyire is falramászik a hivatásos szakma a „fusizott”, lakossági megoldásoktól – egyedül ez adna lehetőséget arra, hogy egyszer saját otthona legyen.

Azután már tavaly megjelent a 2020. évi XL. törvény is, ami a mezőgazdaságban szorítja végleg vissza az egykori termelőszövetkezetek mai, jóval hatékonyabb utódait is, amikor kimondja: 2022-ig jogilag megszűnik a tsz-ek földhasználati joga is ebben a formában.

Még 2021 elején, a Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara évnyitóján is visszatért a toposz. Itt Orbán már azt hangsúlyozta, micsoda botorság lenne német, vagy amerikai módra kikerülni a súlyos járványválságból, mert a magyar gazdaság elhárította azt a veszélyt, hogy segélyeket kelljen „osztogatni” a vírusjárvány alatt. A miniszterelnök szerint pedig ez azért siker, mert a magyar modell alapján „mindenkinek munkából kell megélnie”.

Nos ebben az esetben csak magukra számíthatnak, hiszen nem is vállalkozó az, aki ötezret nem tud évente befizetni. Ekkor hirtelen eltűnik a társadalom, előugrik a nagy szabadpiaci dogma: segíts magadon, ne várj másra, a gyenge elbukik, az erős túlél, ahogy tud. Például behajtva adósságait a gyengébben.

Ezen érdemben sajnos nem változtat az sem, hogy az ún. „gazdaságvédelmi akcióterv” keretében számos kis- és középvállalkozás kapott támogatást a túléléshez. Igazi segítség az lenne, amiből minden magyar egyformán részesül, a 210 ezer bruttót kereső egészségügyi szakdolgozótól a nettó 120 ezer forintból élő munkásig és tanárig.

Hiába ítélte el március 22-én az Országgyűlésben Gulyás Gergely miniszter a felelőtlenül dubajozó Mészárost, a repülőgépes esetekből és az elmúlt év luxusútjaiból ezzel szemben az vált nyilvánvalóvá:

Nekünk, többieknek marad a jól kipárnázott és tipikusan magyar vadkapitalista valóság, amíg bírjuk szuflával.

Olvass még Tóth Csaba Tibortól az Azonnalin! Vitáznál? Írj!