Aki teljesen vírusmentes világot akar, az oltás ellen kelt hisztériát

A fő dilemma most már nem az, hogy legyőzzük-e a covidot, hanem az, hogy eldöntsük végre, mi a győzelem? Egy olyan világ, ahol egyáltalán nincsen vírus – és nincs társadalom sem. Vagy egy olyan, amelyben van, és mindig lesz is vírus – de van oltás, és van életnek nevezhető élet is. Ez a kérdés, válasszatok! De most már tényleg.

Megérkezett a hűvös, nyirkos idő, és vele együtt – most már menetrendszerűen – a covidjárvány felívelő szakasza. S a hazai közbeszéd legalább annyira kiszámíthatónak bizonyult, mint a biológia:

a pozitív tesztek számával egyenesen arányosan duzzadt újra, majd lépett ki a józan ész medréből a koronavírussal kapcsolatos diskurzus.

A negyedik hullám újdonsága az, hogy a fősodratú – vagy sokszor akármilyen – tudománnyal szemben kétkedő oltásszkeptikus és járványtagadó (ez egyébként két külön fogalom, még ha a hazai nyilvánosság nagy része nem is vesz erről tudomást) vélemények lényegében ugyanarra épülnek, mint a tudományosság és a szakértelem lobogója alatt azonnal drákói szigorításokat követelő hangok. Az irracionalitás körei – mint oly sokszor az elmúlt pár ezer évben – most is összeérnek.

Fecseg a felszín

Az elmúlt hetekben a járvány kapcsán a médiát egyetlen adatsor uralta: az új fertőzöttek száma. Ez kétségtelenül rendkívül dinamikusan növekszik, és nagyon valószínű, hogy ez az előttünk álló időszakban is így lesz. Hamarosan elérjük, sőt, talán meg is haladjuk a pandémia legsötétebb napjainak fertőzési adatait.

Már előre be lehet készíteni a megdőlt rekordokról, soha nem látott esetszámokról, futótűzként terjedő vírusról szóló cikkeket, miközben ez az, aminek 2021 őszén szinte semmi jelentősége nincs. Valódi relevanciája egyedül annak van, hányan szorulnak kórházi kezelésre, vagy lélegeztetésre, illetve hány halálos áldozatot követel a vírus.

Önmagában a fertőzöttek száma ugyanis csak akkor jelez előre egészségügyi válsághelyzetet, ha az adott kórokozóval szemben az orvostudomány tehetetlen. Nekünk viszont jelenleg már nem kell a Lusta Kígyó gyógyszertárban Emesével várnunk, hogy a „tudomány leszállítsa azt a szert”. Leszállította. Oltásnak hívják.

Ezt az egyszerű, mégis sorsfordító tényt azonban a média nagy része, különösen az általuk megszólaltatott valódi és wannabe szakértők mintha igyekeznének kiradírozni, vagy legalábbis zárójelbe tenni a közgondolkodásban. „Oltás ide, oltás oda, Sváby András koronavírusos” – harsogja a legolvasottabb portál. A cikkben gondosan felsorolnak még két másik celebet is, akik „oltás után betegedtek meg”, majd hozzáteszik, hogy „a vakcina hatására állítólag enyhébb tünetek jelentkeznek.” Állítólag…

De nem kell a bulvár tárnáiba alámerülnünk, hogy igazi pánikgyémántokat találjunk. Egymást érik a feltartott mutatóujjú figyelmeztetések, hogy „az oltás önmagában még nem véd”,  és az orrnyeregre tolt szemüvegű intések a vakcina által okozott „hamis biztonságérzettől”.

Na, most, ha az oltás csupán „hamis biztonságérzetet” ad, a covidra pedig általánosan hatékony gyógymód egyelőre nem áll rendelkezésre, abból logikailag egyedül az következhet, hogy

a következő jó pár esztendőben – akár egész hátralevő életünkben – minden tavasszal és ősszel komoly korlátozó intézkedések között kell élnünk.

Ez nem csak rendkívül kényelmetlen, de szétzilálja a társadalom szövetét, lelkileg és szellemileg megnyomorítja a következő nemzedéket, illetve tömegesen súlyos mentális problémákat idézhet elő.

És, hát nem utolsósorban minden idők talán legsúlyosabb gazdasági kihívása elé állítja az emberiséget, hosszú (vagy inkább már közép-) távon pedig lényegében az általunk ismert civilizáció összeomlásához fog vezetni.

Aki szerint az oltás nem elegendő járványvédelmi intézkedés, annak ezt is ki kellene mondania.

Hallgat a mély

De Isten ments’, hogy kimondja, mert az ehhez elvezető gondolatmenet már ez elejétől kezdve alapvetően fontos tényeket negligáló hisztérikus ostobaság.

Merkely doktor ugyanis a plakátokon az első mondatban nem hazudik: az oltások tényleg működnek.

A második állítása, miszerint „Magyarország működik”, akkor volna igaz, ha hivatalos forrásból megtudhatnánk, hogy a kórházi kezelésre szoruló, lélegeztetőgépen levő, illetve elhunyt betegek mekkora hányada volt beoltva. Ebből ugyanis minden bizonnyal kiderülne az, ami a legtöbb külföldi adatsorból és kutatásból már világos:

a vakcina nem hamis, hanem nagyon is megalapozott biztonságérzetet ad.

Erről mi eddig legfeljebb a Semmelweis Egyetem rektorának néhány közrádióban elejtett mondatából értesülhettünk, amelyekből kiderült, hogy egyetemi kórházban eddig még egyetlen beoltott beteg sem került lélegeztetőgépre. Vagy Zacher Gábortól, akinek tapasztalatai szerint a kórházba kerülő fertőzöttek körében minden tizedik oltatlanra jut egy oltott.

Legalább ennyire fontos – és persze hazánkban szintén elérhetetlen – információ, hogy az oltottak milyen arányban kerülnek kórházba, vagy halnak meg koronavírus miatt. Szerencsére Letoha Tamás kutatóorvos a Facebook-oldalán felhívta a figyelmet egy brit kutatásra, amelynek során közel 7 millió beoltott embert követtek nyomon fél éven keresztül tavaly decembertől idén júniusig.

Közülük összesen mintegy kétezren hunytak el, illetve további kétezren szorultak kórházi kezelésre. Több mint 95 százalékuk csak az első dózist kapta meg, az elhunytak 93, a kórházba kerültek 78 százaléka volt 70 éven felüli. Vagyis annak, aki mindkét vakcinát felvette, minimális esélye van rá, hogy komolyan lebetegszik – ha pedig 70 éven aluli és egészséges, akkor szinte nulla.

Minden egyes elhunyt, vagy súlyosan megbetegedett ember sorsa tragédia – de társadalmi léptékben egyedül ez az egy mutató az, ami valóban számít. Mégis ez az, amiről a kormányzat hallgat, a sajtó nagy része pedig alig beszél.

Pedig a vakcina célja egyedül az, hogy a covidot olyan kórokozóvá szelídítse, amely a vírushordozót nem öli meg, és nem is juttatja kórházba, elviselhetetlen plusz terhelésnek kitéve az egészégügyi rendszert. Ennyi a funkciója, és ezt minden létező vizsgálat szerint nagy hatásfokkal teljesíti is. Azt, hogy a megfertőződéstől is megóv, soha, senki nem ígérte, ráadásul tökéletesen lényegtelen is.

Ha szinte mindenki be lenne oltva, akkor védett emberek adnák át egymásnak a vírust, amelynek egyetlen tömegesen észlelhető következménye legfeljebb az volna, hogy a hideg hónapokban megemelkedne a pár napos  légúti megbetegedések száma. Egy közepes lefolyású influenzajárvány miatt pedig eddig sem zárkóztunk be minden évben, nem tettük tönkre százezrek megélhetését, és nem, még maszkot sem hordtunk.

Az ellen nem véd

A kulcs tehát az átoltottság radikális növelése volna. (Illetve talán ideje lenne végre a védettek közé sorolni azt a közel 800 ezer honfitársunkat is, akik átestek már a fertőzésen, és számos kutatás – például a Clevelandi Klinika szintén Letoha Tamás által idézett felmérése – tanúsága szerint legalább fél évig szinte tökéletes védettséget élveznek.)

Na, most ehhez képest a kormány tízmilliárdokat éget el az egymást követő Stop Bárki (copyrigth by Hont András) kampányra – közben azon túl, hogy „az oltás működik”, legfeljebb a Gulyás Gergelyre telepített kérdéselhárító szoftver által generált bullshit-folyamot kapjuk tőlük „tájékoztatásként”.

A fősodratú média tekintélyes része meg saját küldetéstudatától bekészült járvány-Szalacsiként ordibálja, hogy „az ellen nem véd”. S közben a cikkek alsó traktusába szorul, hogy „egyébként a súlyos tünetektől persze azért megóv”. Idáig az olvasók jó, ha fele jut el,

és ezzel az újságírók döntő többsége is tökéletesen tisztában van, mégis azzal nyugtatgatja magát, hogy „de, hát benne van, az a hülye, aki nem olvassa végig”.

Ez egyébként alapesetben tökéletesen igaz is lenne. Csak, hát az nem megy, hogy nullahuszonnégyben püföljük a „társadalmi felelősségvállalás” harci dobjait, mindenkitől elvárjuk „fegyelmet” és az „áldozathozatalt” – csak magunkat mentjük fel alóla, hiszen „ne már, tudod, hogy így háromszor annyi a kattintás.”

S, hogy ez a forgalom jelentős részben éppen az oltásellenes csoportokból és oldalakról érkezik, ahol véres kardként hordozzák végig a vakcina „hatástalanságát bizonyító” cikkeket (illetve leginkább a címüket, és a bevezetőjüket) – nos, azért az adott sajtóorgánum már valahogy nem tartozik az oly sokat emlegetett „felelősséggel.”

A fő dilemma most már nem az, hogy legyőzzük-e a covidot, hanem az, hogy eldöntsük végre, mi a győzelem? Egy olyan világ, ahol egyáltalán nincsen vírus – és nincs társadalom sem. Vagy egy olyan, amelyben van, és mindig lesz is vírus – de van oltás, és van életnek nevezhető élet is.

Ez a kérdés, válasszatok! De most már tényleg.

FRISSÍTÉS: A cikkben korábban pontatlanul szerepelt, hogy Merkely Béla a betegek milyen körében jelezte azt a statisztikát, hogy hányan kerülnek oltottan lélegeztetőgépre.

Hozzászólnál? Vitatkoznál vele? Írj nekünk!