A magyar nagyúr, aki erdélyi fejedelemként lengyel király lett és legyőzte az orosz cárt

450 évvel ezelőtt lett Erdély fejedelme Báthory István. Roppant eseménydús életet élt: legyőzte a Habsburg-trónkövetelőket, fogságban tartotta Balassi Bálintot, feltette Erdélyt Európa térképére, elnyerte a lengyel koronát és megakadályozta Rettegett Iván keleti terjeszkedését. Uralkodása idején vált világossá, hogy a két világbirodalom közé került Magyarország egyesítésére csak úgy van lehetőség, ha Erdély mindkét irányba gesztusokat tesz.

Jan Matejko a lengyelek egyik legnagyobb festője. Jelentősége olyan, mint nálunk Barabás Miklósnak vagy Munkácsy Mihálynak. Egyik leghíresebb alkotását, melynek címe Báthory Pszkov előtt, 1872-ben fejezte be. Ma Varsóban, a királyi palotában látható.

A kép központi alakja Báthory István, aki páncélban, kezét meztelen szablyán, lábát medvebőrön nyugtatva fogadja Cyprián püspököt. A főpap aranytálon kenyeret és sót nyújt felé, ami a szláv népeknél a békés köszöntés jelképe, ezzel a kivont kardot igyekszik ellensúlyozni.

A Báthory jobbján álló vörösruhás alak Jan Zamoyski főkancellár, aki főszerepet játszott a Rettegett Iván elleni hadjáratban. A lábuk előtt heverő lenyúzott medvebőr ezek után mi mást is jelenthetne, mint a cár feletti győzelmet, a livóniai háború sikeres lezárását. Többek közt

A fejedelem

Báthory István 1533. szeptember 27-én született a partiumbeli Szilágysomlyón, az egyik legnagyobb kelet-magyarországi birtokosfamíliába. Apját, aki I. (Szapolyai) János idején már erdélyi vajda volt, egyéves korában elveszítette, így nevelését az esztergomi érsek felügyelte. Később, a Szapolyaiak és a Habsburgok közt fennálló rövid békeidőszakban I. Ferdinánd udvarában szolgált apródként. Ennek hatására lett szilárd hitű katolikus, akire a reformáció tanai nem voltak hatással.

Későbbi pályafutása szempontjából is fontos, hogy 1549-ben beiratkozott a páduai egyetemre, ahol – amellett, hogy megismerte a humanista gondolkodók műveit – jó kapcsolatokat épített ki a szintén itt tanuló lengyel nemesekkel.

Tanulmányai végeztével, mint sok más magyar arisztokratának, neki is választania kellett a Szapolyaiak és a Habsburgok között. Mivel birtokai Erdélyhez tartoztak, ő az előbbiek mellé állt, és hamarosan Nagyvárad kapitánya lett. Bécsi kapcsolatait kihasználva követként jelent meg Miksa császár udvarában, aki mondvacsinált indokokkal elfogatta. A szabadságot az 1570-ben megkötött speyeri egyezmény hozta el neki, mely során a Szapolyaiak lemondtak a magyar koronáról, a Habsburgok pedig elismerték Erdély önállóságát.

Erdély ekkor sokban emlékeztetett a mohácsi csata utáni Magyarországra: volt két szembenálló fél, a bécsi udvar által támogatott Bekes Gáspár, a másik pedig a török támogatását élvező Báthory. 1571-ben a Szapolyai-dinasztia kihalt,

Bekes Gáspár azonban képes volt több erdélyi családot is a saját oldalára állítani, ami végül nyílt kenyértöréshez vezetett a két párt között. A viszályt végül az 1575-ös kerelőszentpáli csata zárta le, ahol Báthory seregei elsöprő győzelmet arattak. Hogy a további lázadásoknak elejét vegye, a Bekes oldalán harcoló főurak közül ötöt ott helyben felakasztatott, a seregben harcoló Balassi Bálint költőt pedig fogságba vetette.

Ezt követően igyekezett a viszonyt normalizálni a bécsi udvarral, miközben ugyanilyen céllal elkezdett „ajándékokat” (gyakorlatilag adókat) küldeni a szultánnak is. Báthory ugyanis Erdély relatív önállóságának megőrzését ennek a kényes egyensúlynak a fenntartásában látta. Erről saját maga a következőképpen írt egy levelében:

„Megfontolván, hogy ezt a földkerekség két legnagyobb uralkodója között, vagyis azok sarkpontjában elhelyeztetett, az emberi erőtől és támogatástól teljesen magára hagyott tartományt másként megőrizni és kormányozni nem lehet, csakis a mindkét császártól nekünk adott kedvezésből, ezért minden időben hivatalom szerint teljes erőmmel arra fordítottam igyekezetemet, s a tartomány jövedelmeit és lehetőségeit, hogy az egyik császár felé engedelmességgel, a másik felé pedig ajándékokkal és magunk alávetésével kedvezzek, hogy a tartomány a külső ellenségtől minden veszély esetén nyugalomban, teljes egészében megőriztessék [...]”

A király

A kerelőszentpáli győzelem nemcsak Báthory erdélyi uralmát szilárdította meg, hanem megnyitotta az utat számára lengyelországi királysága felé. De hogyan került ez a katolikus magyar arisztokrata a lengyel trón várományosai közé?

A Jagelló-dinasztia kihalását követően Lengyelország szabad királyválasztó ország lett, így először a francia Valois-k uralkodtak Krakkóban, majd az ő távozásukat követően megindult a vetélkedés Rettegett Iván cár, a Habsburgok és az esélytelennek gondolt Báthory között. A köznemesség (slachta) végül az utóbbi mögött sorakozott fel.

Ez a Habsburg- és oroszellenes réteg nagy bizalommal fordult Erdély újdonsült fejedelme felé, akiről tudták, hogy megválasztása esetén Lengyelországnak a törökkel nem lesz gondja – ráadásul nőtlen is volt, így elvehette feleségül az ötvenéves Jagelló Annát, aki ugyan magas kora miatt örököst már nem szülhetett neki, de

Báthory István élete ezután Gyulafehérvár és Krakkó közötti ingázással telt. Mivel a legtöbb uralkodói teendője Lengyelországban volt, Erdélyben vajdaként bátyja, Kristóf kormányzott, akinek korai halálát követően egy háromtagú régenstanács gyakorolta a hatalmat. Igyekezett hosszútávon gondolkodni, ezért már korán elköteleződött a vallási tolerancia mellett, ami Erdélyt a vallásháborúktól szabdalt Európában amolyan „béke szigetévé” tette. Ahogyan Báthory fogalmazott egy levelében:

„Az kik élünk, és Isten gondviselést bízott ránk, nem csak magonknak, sem csak az mi időnkbelieknek kellene élnünk, hanem utánunk valóknak is”.

Lengyel királyként több sikeres hadjáratot indított Rettegett Iván cár ellen, aki kénytelen volt lemondani Livóniáról, az ekkor Litvániához tartozó belarusz területekről és számos tengeri kijáratról. De nemcsak haditettek fűződnek nevéhez: ő volt ugyanis, aki 1579-ben életre hívta a vilniusi egyetemet.

Báthory lelki szemei előtt egy lengyel-magyar-erdélyi összefogás képe lebegett, amitől a Magyar Királyság újraegyesítését és a török kiűzését remélte, de kacérkodott egy Oroszország elleni hadjárat tervével is. Mindezek azonban csak tervek maradtak, mert 1586. december 12-én elhunyt. A krakkói Wavelben nyugszik, a többi lengyel király között.

A közös lengyel-magyar emlékezetben Báthory István alakja Nagy Lajos király mellett foglal helyet. Nem véletlen, hogy 1933-ban, születésének 400. évfordulóján mindkét országban Báthory-évet tartottak és könyvek sorát adták ki róla.

Legismertebb köztéri szobrai ma Magyarországon Zuglóban, Ópusztaszeren, Nyírbátorban és Salgótarjánban állnak, míg Erdélyben Székelyudvarhely és Kolozsvár állított neki emléket. Nem túl közismert, de Padovában, egykori egyetemi tanulmányainak helyszínén is van egy Báthory-szobor a Prato della Valle parkban.

BORÍTÓKÉP: Báthory István és Erdély, forrás: Wikimedia Commons