Sztójay Döme altábornagy 1944-ben mintegy fél évig volt miniszterelnök, ezalatt gyakorlatilag kérdés nélkül kiszolgálta a megszálló német csapatokat. Ekkor indult meg a magyarországi zsidók gettósítása és deportálása, emellett pedig növelték a keleti fronton harcoló magyar katonák számát. A háború után a népbíróság Sztójayt golyó általi halálra ítélte. Pere azonban nemcsak róla, hanem az egész Horthy-korszakról szólt.

„Két Spanyolország küzdelme.” „Harc a fasizmus ellen.” „Keresztesháború a kommunisták ellen.” „A második világháború főpróbája.” Az 1936. július 17-én kezdődő spanyol polgárháborút sokan sokféleképpen nevezték már az elmúlt nyolcvanöt évben. Egy biztos: a két világháború között ez volt a legvéresebb európai fegyveres konfliktus, melynek emlékezete ma is komoly társadalmi vitákat gerjeszt az Ibériai-félszigeten.

1941. június 22-én éjjel negyed négykor kezdetét vette a Barbarossa-hadművelet, melynek célja a Szovjetunió lerohanása és térdre kényszerítése volt. A hadjárat annyira meglepte Sztálint, hogy a sokktól napokig elzárkózott a külvilág elől. A német hadseregben azonban nem minden hadvezér volt optimista a hadművelet sikerét illetően, amivel végül sikerült szövetségessé tenni Nagy-Britanniát a Szovjetunióval.

1991. június 19-én Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka Záhony-Csap határátkelőhelynél elbúcsúzott Annus Antal altábornagytól, a honvédelmi minisztérium államtitkárától, majd 15 óra 01 perckor elhagyta Magyarországot. Hazánk szuverenitása ezzel 47 év után helyreállt.

Ötszáz évvel ezelőtt halt meg Bakócz Tamás érsek. Ő volt az egyetlen magyar főpap, akinek lehetősége nyílt megszerezni Szent Péter trónját. A középkor végén ez azonban inkább a nagyhatalmi politikáról szólt, semmint hitbéli kérdésekről. Riválisa, X. Leó pápa igyekezett távoltartani őt magától, ezért keresztes hadjáratra küldte, ami végül az egyik legnagyobb magyarországi parasztfelkelésbe torkollott. A későbbi korokban többen úgy látták, hogy valójában a Nyugat már ekkor cserben hagyta a töröktől fenyegetett Magyarországot.

450 évvel ezelőtt lett Erdély fejedelme Báthory István. Roppant eseménydús életet élt: legyőzte a Habsburg-trónkövetelőket, fogságban tartotta Balassi Bálintot, feltette Erdélyt Európa térképére, elnyerte a lengyel koronát és megakadályozta Rettegett Iván keleti terjeszkedését. Uralkodása idején vált világossá, hogy a két világbirodalom közé került Magyarország egyesítésére csak úgy van lehetőség, ha Erdély mindkét irányba gesztusokat tesz.

1941. május 10-én Rudolf Hess, Adolf Hitler helyettese váratlanul Skóciába repült. Állítólag arra akarta rávenni Winston Churchill miniszterelnök ellenzékét, hogy kössenek békét Németországgal, amivel elkerülhető lett volna a kétfrontos háború. A sikertelen próbálkozást követően Hess egész életét fogságban töltötte, egészen 1987-es haláláig. Az ügynek a mai napig több részlete nem tisztázott, ezért számtalan összeesküvés-elméletnek szolgáltat alapot.

A történelem egyik legnagyobb hadvezére volt Nagy Sándor óta. Személye azóta is megosztja a világot: egyesek rajonganak érte, mások szerint legalább olyan kártékony diktátor volt, mint Hitler vagy Sztálin. A bicentenárium komoly vitákat keltett a választások előtt álló Franciaországban, hiszen a kultúrharc itt is felütötte a fejét.

125 évvel ezelőtt, 1896. május 2-án országszerte kezdetét vette a millenniumi ünnepség. A neves alkalomból országszerte számos épületet és emlékművet emeltek, melyek a mai napig meghatározzák Budapest látképét. Bár az ünneplés idejére a politikai pártok csatározása alábbhagyott, a nemzetiségek, a munkásság és az értelmiség egy része ekkor sem rejtette véka alá rosszalló véleményét.

Fél évezreddel ezelőtt halt meg a Fülöp-szigeteknél Ferdinand Magellán, aki először vállalkozott arra, hogy hajóival körbeutazza a világot. A felfedező a nagy út közben halt meg, és csak néhány embere tért vissza Spanyolországba. Az expedíció tudományos jelentősége azonban meghatározó maradt.

Kádár János mellett minden bizonnyal Bethlen István a huszadik századi magyar történelem legmeghatározóbb politikusa. Bár jó pár intézkedése ellentmondásos, a Trianon utáni Magyarország politikai és gazdasági konszolidálásában játszott szerepe nehezen vitatható. Nem véletlen, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere kezdetben őt szemelte ki szellemi elődjének, ám ez az érdeklődés ma már csak takaréklángon ég.

Az űrverseny a hidegháború technológiai vetélkedésének békésebb fejezetei közé tartozott. Kezdetben a Szovjetunió aratott nagyobb sikereket: 1957-ben ők bocsátották fel az első mesterséges holdat a világűrbe, négy évvel később pedig már embert is tudtak oda küldeni. Az űrhajós, Jurij Gagarin, egy csapásra világsztár lett – és a szovjet tudomány diadalát jelképezte, amerre csak járt.

Bő egy héttel Teleki Pál halála után a Magyar Királyi Honvédség csapatai bevonultak a Délvidékre, segítve ezzel a Harmadik Birodalom balkáni hadjáratát. A Felvidék, Kárpátalja és Észak-Erdély visszaszerzése után ez volt a revízió negyedik állomása, ami később már eloldhatatlan köteléknek bizonyult Magyarország és Németország között.

1941. április 3-án, az éjszakai órákban végzett magával gróf Teleki Pál, Magyarország akkori miniszterelnöke. Amellett, hogy a politikában szorongatott helyzetbe került, magánéletében is sok problémával kellett szembenéznie. Bár az idegenkezűségre a mai napig nem állnak rendelkezésre bizonyítékok, a gyilkosság vádja időről időre felmerül Teleki halálával kapcsolatban.

Generációk nőttek fel az általa magyar nyelvre átültetett rajzfilmek szövegén, állatverseinek játékos rímei a mai napig sokakat nevettetnek meg. Mégis: a kádári kultúrpolitika meglehetősen mostohán kezelte Romhányi József munkásságát.

Ez sokak szerint a hidegháború kezdetét is jelentette. Az ebben használt „vasfüggöny” kifejezés a Szovjetunió által megszállt területek határzárára, és a kelet-nyugati világ között feszülő ideológiai ellentétre egyaránt utalt. De honnan származik ez a név?

Az 1945 és 1956 közötti, Rákosi-korszakként is emlegetett időszakot sokan mai napig minimum a tatárjárás rombolásával tartják egyenértékűnek. Mutatjuk, hogyan lett Rákosi a magyar történelem leggyűlöltebb alakja.

1946. február 1-jén kikiáltották a második Magyar Köztársaságot, melynek elnöke Tildy Zoltán lett. A kibontakozó hidegháború miatt azonban ez a berendezkedés nem állt fenn sokáig: 1949-ben felváltotta a Magyar Népköztársaság. De tényleg ez volt a második? Ki támogatta és ki ellenezte ezt az államformát? És miért tartott ilyen rövid ideig?

A kormány újratemetné Hunyadi Mátyást, de előtte a maradványait genetikai vizsgálatoknak vetné alá. A célt sem leplezik: egyrészt be akarják bizonyítani, hogy Mátyás nem volt román származású, másrészt pedig, hogy új nemzeti emlékhelyet hoznának létre. Történészekkel jártuk körbe, miért lett ez ennyire fontos, és mi értelme van az egésznek.

Budapestet gyakran emlegetik a „hidak városaként”. Ezt a képet a jelenlegi politikai elit is fenn kívánja tartani: egyre gyakrabban hallani, hogy új hídra lenne szükség Budapesten, ami tehermentesítené a belvárosi közlekedést. Hetvenöt évvel ezelőtt még pont a belváros közepén építettek Duna-hidat, ahol a romok nem jelentettek akadályt.

Németországban semmi nem utal arra, hogy ezt az évfordulót különösebben komolyan vennék, egyedül a német szélsőjobboldali hetilap, a Junge Freiheit foglalkozik vele kiemelten. Százötven éves a német nemzetállam, hirdeti. Elmeséljük, hogyan sikerült mindezt anno összehoznia Bismarck kancellárnak.

1991. január 17-én vette kezdetét a hidegháborút követő évek egyik legnagyobb nemzetközi konfliktusa, az Öböl-háború. Valójában már egy évvel korábban megindult, amikor Szaddám Huszein csapatai megszállták az olajban gazdag Kuvaitot. Ez a háború – amiben a közel-keleti béke helyreállítását célzó USA egy hónap alatt visszaszorította az irakiakat – nemcsak azért volt fontos, mert megágyazott a 21. századi baljós folyamatoknak, de a hadviselés és a háború fogalma is jelentős változáson esett át.

A szórakozóhely több embert fogadott be, mint amennyire engedélye volt, majd amikor elterjedt odabent, hogy valakit megkéseltek, elszabadult a pokol. Erről aztán kiderült később, hogy kamu: de a közösségi médiában terjedő fake news jelenségével akkor még nemigen voltunk tisztában.

1946. január 10-én hajtották végre a Budapesti Népbíróság által háborús és népellenes bűntett miatt kiszabott halálos ítéletet Bárdossy László volt miniszterelnökön. Ezt az eljárást szokás az első nagyszabású politikai kirakatperként emlegetni, ami nemcsak a vádlottról, hanem az egész Horthy-korszakról mondott ítéletet. Ki volt Bárdossy László és mennyiben tekinthető felelősnek Magyarország háborús részvételéért?

Két évszázaddal ezelőtt hunyt el az a magyar főúr, aki földbirtokosként, politikusként, és kultúrapártolóként tekintélyes örökséget hagyott a fiára. Habár nevét a mai napig a nemzet könyvtára őrzi, kevesen tudják, hogy azt nem a „legnagyobb magyarról”, hanem annak apjáról kapta. Ha azonban tüzetesebben vizsgáljuk meg Széchényi Ferenc gróf életművét, láthatjuk, hogy a különbségek kettejük között talán nem is olyan nagyok.

Az elmúlt három hónap igen mozgalmas volt: megjelentek az iskolaőrök, bevezették az új NAT-ot, a felső-, majd később a középfokú oktatásban tanulókat távoktatásra küldték, úgy volt, hogy hülyeség a tanárokat tesztelni, aztán mégis hozzáláttak, és közben jöttek a Béres-cseppek. Arról, hogy az iskolai tanulás mennyire maradt hatékony, az eddigi lemaradásokkal mi lesz, és magukat a gyerekeket hogyan érintette ez az egész, kevés szó esik.

Margaret Thatcher tizenöt évig vezette a brit Konzervatív Pártot, tizenegy évig pedig a szigetország első női miniszterelnöke volt. Nevét ma már – Ronald Reagan amerikai elnöké mellett – mindenki a hetvenes-nyolcvanas évek neokonzervatív fordulatával köti össze. De miért is mondott le 1990. november 22-én?

25 éve tárgyalták le a daytoni békeszerződést, aminél szimbolikusabb eseményt nem is lehetne találni a poszthidegháborús világból. Megvan benne minden, ami kell: az Egyesült Államokra mint világcsendőrre támaszkodó Európa, a nagyfokú médiajelenlét, az összetett vallási-etnikai konfliktusok megértésére való képtelenség és az egypólusú világba, a „történelem végébe” vetett optimizmus.

Hatvannégy évvel ezelőtt vette kezdetét a tüntetés a magyarországi sztálinizmus ellen, amely aztán forradalommá és szabadságharccá nőtte ki magát. Milyen volt ekkoriban a hangulat az országban? Hogyan viccelődtek a pesti utcán a pártvezetők nevével? Milyen remények éltek az emberekben a forradalom napjaiban? Korabeli visszaemlékezésekből válogattunk.

Kedden reggel ismét becsöngetnek az iskolákban, hosszú idő, öt hónap után újra. Vajon mennyi időre fog ezúttal szólni ez a becsöngetés? Milyen állapotok várják majd a diákokat az iskolákban? Lesz-e újra távoktatás? Hogyan tud majd ezzel újra megküzdeni a gyerek, a tanár és a szülő? Vajon az állam nyújtani fog valamilyen segítséget, vagy jó szokásához híven csak nézi az egészet és jót röhög? Tanár szerzőnk kérdései tanév elején.

Négyszázötven éve, 1570. augusztus 16-án kötötték meg azt a speyeri egyezményt, melyben János Zsigmond lemondott a magyar koronáról II. Miksa császár javára, ám cserébe felvette az „Erdély és Magyarország részeinek fejedelme” címet. Ezzel gyakorlatilag új állam jött létre a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom között: az Erdélyi Fejedelemség. De mi köze volt ehhez a híres egri várkapitánynak, Dobó Istvánnak és a híres költő, Balassi Bálint apjának, Balassa Jánosnak?

1920. augusztus 14-én írta alá Belgrádban Edvard Beneš csehszlovák és Nikola Pašić jugoszláv külügyminiszter azt az egyezményt, amely az első lépés volt az úgynevezett kisantant létrejötte felé. A Habsburgok visszatérését és főként Magyarország revíziós kísérleteit akadályozni kívánó szövetség nyögvenyelős története tizennyolc évig tartott, emléke azonban később is hatással volt a regionális politikára.

A Berlin melletti Potsdam városka Cecilienhof nevű kastélyában kezdődött hetvenöt évvel ezelőtt az a konferencia, amely Európában lezárta a második világháború eseményeit, egyúttal viszont megnyitott egy új, fenyegetőbb időszakot, amit a huszadik század második felében hidegháború néven ismerünk.

Az ilyenkor szokásos nekrológ helyett úgy tisztelgünk Cserdi elhunyt polgármesterének emléke előtt, hogy bemutatunk öt olyan személyt az elmúlt száz évből, akik a cigányok és a magyarok közelebb hozásán fáradoztak. Bogdán László munkája szervesen illeszkedett az ő tevékenységükhöz.

1989. július 6-án halt meg a huszadik század második felének legmeghatározóbb magyar politikusa, Kádár János. Gyászszertartása legalább akkora eseménynek számított, mint Nagy Imre és társai újratemetése, melyet nem egészen egy hónappal korábban rendeztek meg. Tavaly, halálának harmincadik évfordulóján minimális diskurzus zajlott megítéléséről, idén azonban – amikor a rendszerváltás óta telt el ugyanennyi idő – nemigen beszélünk róla. Vagyis beszélünk, de másként.

Mi újat hoznak a 2020-as Nemzeti Alaptanterv pár napja napvilágot látott tankönyvei? A várakozásoknak megfelelően érezni rajtuk a tematikus változást és láthatóan törekedtek a tananyagcsökkentésre, a cél egy központi műveltségeszmény közvetítése mindenki számára Zalától Szabolcs-Szatmár-Beregig. Hogy ennek pozitív lett-e a hozadéka, az más kérdés.

Drábik Jánostól Ablonczy Balázsig, szöveggyűjteménytől népszerűsítő munkáig, 1918-tól 1924-ig: tizenhat könyvet ajánlunk az elmúlt száz évből, amelyeken keresztül jobban meg lehet érteni a trianoni békeszerződés előzményeit, folyamatát és következményeit. És mutatunk pár olyan könyvet is azért, amit nem ajánlunk.

Európa nyugati felén május 8-án, keleti felén egy nappal később ünneplik a „győzelem napját”, a második világháború 75 éve történt, európai befejezését. Az eltérés mögött nem egyszerű időeltolódás áll, hanem az a nagyhatalmi politika, ami a következő években a hidegháborúhoz vezetett.

A koronavírus ellenére is úgy néz ki, május 4-én megkezdődnek az érettségik. Ráadásul március közepétől zárva az iskolák, így a felkészülés jóval nehezebb. Az Azonnalin úgy próbálunk segíteni, hogy az érettségik előtti héten naponta közzéteszünk egy-egy próbafeladatsort, amit az adott tárgy szakértői állítottak össze, és amivel tesztelheted, hogy állsz. Harmadikként íme, egy középszintű feladatsor történelemből!

Hogyan lett a lázadó fiatalemberből „proletárköltő”? Milyen módon sajátította ki emlékezetét a pártállami kultúrpolitika? Elmeséljük.

Harminckilenc évig volt nemzeti ünnep „Magyarország felszabadulásának napja”, melyet végül csak 1991-ben töröltek el törvénnyel az állami ünnepek közül. Miért pont ehhez a dátumhoz kötődik a felszabadulás, és nem kellene-e inkább megszabadulásnak hívni? Április 4-ét harminc éve nem ünnepeljük, viszont közben meg a nemzeti ünnepeink meg eláprilisnégyesedtek. De miért?

Hogyan értékelhető a koronavírus miatt elrendelt „digitális munkarend” első hete? Éppen egy forradalom zajlik a virtuális tantermekben, vagy csak a tanárok tudtak jól igazodni a megváltozott környezethez? Hogyan kezeli a kormányzat ezt a szokatlanul 21. századi szituációt? Ugyanaz lesz-e az iskola a koronavírus után, mint előtte volt?

Az Azonnali összeszedte azokat a közkeletű tévedéseket, mítoszokat 1848-1849, március 15-e és persze az akkori események főszereplői kapcsán, amelyeket a gyengélkedő magyar közoktatásnak harminc év alatt sem sikerült eloszlatnia.

Izgalmas év 2020, hiszen az Egyesült Államok új elnököt választ. Vajon kinek drukkolnak a magyar baloldali pártok a demokraták kiélezett előválasztási versenyében, és egyértelmű-e minden jobbos párt esetén, hogy Trump újrázását látnák szívesen? Az Azonnali körbekérdezett!

Amíg a NAT-on háborogtunk, lezajlottak a középiskolai felvételik. De mi lesz azokkal, akik 16 évesen kihullanak az oktatásból? Rajtuk keresztül termeli újra az oktatási rendszer a szegénységet. Talán többet is tehetnének az érdekükben az intézmények ötévenkénti átnevezésénél és a kötelező olvasmányok újragondolásánál.

Ez még mindig a magolás iskolája: az új NAT továbbra is egy 19. századi műveltségeszményt képvisel, memoriterekkel, kötelező olvasmányokkal, előírt témakörökkel, minimális számú választási lehetőséggel.