Nem hibátlan, nagyon nehéz, de emlékezetes alkotás Fabricius Gábor első nagyjátékfilmje, ami szinte semmit nem mond a nyolcvanas évek magyarországáról és a punkról, de annál többet a diktatúráról.

Nincs mese: az utóbbi idők egyik legjobb amerikai kultúrakritikáját végül nem a New Yorker magazin rakta le elénk, hanem a Survivor valóságshow törzsszereplője és a Dawson és a haverok alkotója. Az HBO Fehér Lótusza nem más, mint pénz, hatalom, Theodor Adorno és Milos Forman találkozása a koktélbárnál, Hawaiin.

A Wolf Alice harmadik albuma a zenekar egy teljesen új oldalát mutatja meg. A londoni zenészek egy majdnem tökéletes lemezt raktak le az asztalra: ez 2021 eddigi legnagyobb meglepetése.

A szolgálólány meséje azzal a nehézséggel nézett szembe a negyedik évadban, hogy már nem tudja a gileádi diktatúrával sokkolni a nézőket. Ez a kifulladás kísérte végig az évadot, nyögvenyelőssé és unalmassá téve azt, de megérte, mert annak végére June Osborne megtanulta, hogyan kell politizálni.

Kihalt élővilág, kiüresedett tengerek, szemétszigetek az óceánon. A Seaspiracy című dokumentumfilm szerint ilyen jövő vár ránk, ha nem változtatunk jelenlegi szokásainkon, és nem lépünk fel erőteljesebben a kereskedelmi halászat ellen. Vészjósló, hátborzongató, reményteli film, aminek az egyetlen problémája, hogy sokszor a problémákat felnagyítja, hogy hatásvadászabb legyen az alkotása. Kérdés, hogy ezzel a zászlóra tűzött ügynek inkább árt vagy segít.

Remek szórakozás és kifogástalan popcornmozi a Szerelem és szörnyek, aminek véletlenül a sablonokon túlmutató aktuális üzenete is van.

Hiába a járvány, a sokkal nagyobb katasztrófát ígérő klímavészhelyzet sem múlt el. Hiába tűnik úgy, hogy az életünkre a kínai vírus nagyobb hatással van, ez egyáltalán nem igaz. De vajon mindent megteszünk, hogy elkerüljük a következő katasztrófát? Az angol metál zenekar, az Architects szerint nem. Az új albumukon ezzel szembesítenek bennünket.

A Szív utca a később a 2010 utáni tüntetéseket is dokumentáló Csillag Ádám közel 30 éve készített, kétrészes dokumentumfilmje. Azt a pillanatot örökíti meg, amikor a jobboldali nacionalizmus a katolikus egyház féltő karjain visszatért a közoktatásunkba, és szinte azonnal listázni kezdett.

Finnországi börtönökben a gyilkosságok érintettjei és az áldozatok családjai leülhetnek egymással szemtől szembe, hátha ez javít valamit a bűnösön. Csendes, empatikus film mondja el, hogyan és miért nem olyanok ezek a találkozók, mint ahogy a Mónika Show-n edződött eszünkkel azt elképzelnénk.