Te mit teszel meg azért, hogy a következő katasztrófát elkerüljük?

2021.04.03. 18:30

Hiába a járvány, a sokkal nagyobb katasztrófát ígérő klímavészhelyzet sem múlt el. Hiába tűnik úgy, hogy az életünkre a kínai vírus nagyobb hatással van, ez egyáltalán nem igaz. De vajon mindent megteszünk, hogy elkerüljük a következő katasztrófát? Az angol metál zenekar, az Architects szerint nem. Az új albumukon ezzel szembesítenek bennünket.

Te mit teszel meg azért, hogy a következő katasztrófát elkerüljük?

Több, mint egy éve indult világkörüli útjára Kínából a koronavírus, és lassan már a megszokott normává válnak a járványügyi korlátozások. A különböző intézkedések családokat választanak szét, a fizikai érintkezések ellehetetlenülése miatt emberi kapcsolatok laposodnak el. Gyakran foglalkozunk azzal, hogy egy adott pillanatban mit jelent ránk nézve a kínai koronavírus, és a különböző intézkedések mennyire nehezítik meg életünket,

de abba már ritkán gondolunk bele, hogy mégis mi okozta a járványt, és hogy annak kialakulása mennyire áll szoros kapcsolatban az emberiség környezethez/bolygónkhoz való viszonyával.

Hiába nem emberi kéz alkotta vírusról beszélünk, a környezetrombolásra épülő gazdasági és társadalmi rendszerünk miatt igenis ki lehet jelenteni, hogy a járvány elterjedéséért az emberi kéz a felelős.

Azon pedig már végképp nem szoktunk gondolkodni, hogy kollektíven és egyénileg mégis hogyan jutottunk idáig, és azt az éles kérdést sem tesszük fel magunknak, 

mit teszünk annak érdekében, hogy elkerüljük a következő, sokkal nagyobbnak ígérkező katasztrófát, a klímaválságot?

A bolygónk lassan, de biztosan elrohad

Ugyan a fentebbi kérdést nem tettük fel mindannyian magunknak, de egy brightoni metál zenekar, az Architects a nemrégiben megjelent albumával pont ezt a kérdést járja körbe. Ugyan a lemez válaszokat nem ad, hogy mit is kellene tennünk, mégis hangsúlyosan mutat rá arra, hogy ebben a történetben mindannyian vétkesek vagyunk.

A zenekartól eddig sem állt távol az emberiség kihalásáról szóló elmélkedés, csak míg korábbi albumjaikon ez a jelenlegi gazdaságunkat és társadalmi rendszerünket szervező kapitalizmusnak a kritikájában kimerült, ezúttal sokkal személyesebb hangvételben

az egyén felelősségét vizsgálja.

A dalszövegeket erősen inspirálta a koronavírus-járvány, azonban a zenészek a járványon való elmélkedésen túllépve inkább a vírust kiváltó okokkal, és az emberi cselekvés hiányával foglalkoznak.

AZ ARCHITECTS 2021. FEBRUÁR VÉGÉN JELENTETTE MEG ÚJ, 9. STÚDIÓALBUMÁT, AMI A FOR THOSE THAT WISH TO EXIST CÍMET KAPTA. FOTÓ: ARCHITECTS / FACEBOOK

Az album hangulatát és témáját jól felvezeti az első dal, ami már a címével (Do You Dream of Armageddon?) is egyértelműen utal, hogy az elkövetkezendő egy órában milyen kínos, gyakran a szőnyeg alá söpört kérdésekkel próbál szembesíteni a zenekar.  

A Do You Dream of Armageddonnal a zenekar egy eddig nem látott oldalát ismerhettük meg, hiszen a nagyon mélyre lehangolt gitárok, és a dobhártyánkat beszakító duplázó lábgép helyett szimfonikus hangszereléssel operálnak, miközben az énekes, Sam Carter egy svájci pszichológustól, Carl Jungtól idézve kijelenti: „No tree can go to heaven, ’till its roots reach down to hell” („Egy fa sem kerülhet a mennyországba, amíg a gyökerei el nem érik a poklot”).

Azonban míg az első dal inkább tűnik teátrális, függönyöket leeresztő felvezetőnek, az album későbbi részein már mélyebben is kibontják a témát, és lehangolják a gitárokat is. A második dalban, a Black Lungsban a koronavírus-járványra utalva

egyszerre értekeznek a vírus miatt elhaló tüdőről, és az egyéni döntéseink miatt már-már haldokló bolygónkról.

Az egyén ugyanúgy hibás, mint az emberiség

Néhány dalról pedig már a szöveg ismerete nélkül is azonnal tudja az ember, hogy mi lesz a téma. A Dead Butterflies, az An Ordinary Extinction vagy a Flight Without Feathers egyértelműen a bolygónk lassú halálát énekli meg. Míg az album első részében a környezetünk lassú pusztulásának bemutatását célzó leíró jellegű dalok vannak, addig a második részében ezt az egyéni és a kollektív felelősség vizsgálata váltja fel.

A Little Wonderben metaforaként Róma bukását felhasználva rámutatnak, hogy az örök várost sem egy barbár döntötte romokba, majd ezt továbbgondolva az album mondanivalójának csúcspontjaként Sam Carter az arcunkba kiáltja:

senki nem mondhatja azt, hogy nem láttuk jönni a klímakatasztrófát.

A későbbi dalokban is ezt a hangulatot viszik tovább. Az album egyik legjobb dalában, az Animalsban Carter első szám első személyben énekelve elmondja, hogy hiába tesz meg mindent, így is baljósnak tűnik minden. A dal és talán az album egyik legerősebb állítása, hogy a jelenlegi életünk csak egy fikció, hiszen 

hiába próbáljuk magunkkal elhitetni, hogy minden rendben lesz, egyáltalán nincs rendben semmi. 

Az album szövege kiválóra sikeredett, bár attól a zenekartól, akik gyakran idéznek a Bibliából – sőt, néhány dalukban egyenesen Shakespeare-től (!) – ez nem meglepő. Azonban az albumnak így is vannak egészen gyenge pillanatai.

 

Az album egy kreatív kompozícióból indul ki – hiszen a zenekarra jellemző technikás, ujjtörő gitárriffek és a dobhártyát szaggató lábgép helyett ezúttal egy visszafogottabb hangszerelést választottak –, ahol gyakran előtérbe kerülnek a szimfonikus hangszerek és a szintetizátorok.

Az alapkoncepció azonban hiába működik papíron, ha a kivitelezés félrecsúszik.

Üdvözölendő, hogy az énekes, Sam Carter összetett és zseniális hangját minél inkább ki próbálják használni – elvégre nem sok metálénekesnek van kontratenor hangja –, de az énekekre néha annyi effektet raktak, ami már nagyon ellenszenves hatást vált ki. Sőt, az énekre rakott túlzott effektek miatt néhány dalnál egy átlagos metalcore zenekarnak tűnnek, nem pedig azon élvonal részének, ahova felküzdötték magukat az évek során. 

Ennek ellenére nem beszélhetünk teljesen hallgathatatlan albumról, néhány kifejezetten erős dal megmenti a nagy egészet. Ha pedig a lemezt inkább a témaválasztás és a szövegek felől közelítjük meg, nem pedig azon prekoncepciónk szerint, hogy az elmúlt három album alapján milyennek kellene lennie egy Architects-albumnak, akkor egy

témaválasztásában bátor, elgondolkodtató, zeneileg kifejezetten kreatív korongot rakott le a banda. 

És ugyan arról lehet vitatkozni, hogy a környezetünk elpusztításáért inkább a nagy vállalatokat lehet okolni, vagy az egyént, de ha mindannyian csak egy kicsivel többet tennénk a bolygónk megmentéséért, az már sokat segítene. 

Dalok, amelyekre kifejezetten érdemes figyelni: Do You Dream of Armageddon?, Black Lungs, Discourse is Dead, Dead Butterflies, Impermanence, Animals, Libertine, Goliath.

Architects: For Those That Wish To Exist. Epitaph Records. 2021.

NYITÓKÉP: Az album borítója / architects.com

Karóczkai Balázs
Karóczkai Balázs az Azonnali korábbi főszerkesztő-helyettese

Mesterdiplomás politológus, 2019 óta újságíró. A külpolitika szenvedély, a belpolitika hobbi, a kultúra pedig kikapcsolódás.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek