Egy iskola története, amelyben már 1993-ban ott volt az egész kudarcos rendszerváltás

A Szív utca a később a 2010 utáni tüntetéseket is dokumentáló Csillag Ádám közel 30 éve készített, kétrészes dokumentumfilmje. Azt a pillanatot örökíti meg, amikor a jobboldali nacionalizmus a katolikus egyház féltő karjain visszatért a közoktatásunkba, és szinte azonnal listázni kezdett.

Számos olyan pillanat, alkalom, mozzanat és folyamat van, amire rámondhatjuk, hogy a rendszerváltás kora ott fogható meg leginkább. A különböző problémákkal foglalkozó dokumentumfilmek száma sem kicsi, főleg mióta a Blinken-OSA Archívum gyűjteménye, és ott a Fekete Doboz Alapítvány filmjei is kereshetővé és ingyenesen megnézhetővé váltak. Azonban van egy hosszú, mégis lebilincselő dokumentumfilm, amely még ebből a sorból is kiemelkedik.

Mint sok más iskolában, a VI. kerületi Szív utcai Erkel Ferenc Altalános Iskolában is 1990 volt az a fordulópont, amikor

Az iskola – még előző rendszerből ottmaradt, de reformszellemű – igazgatója először lelkesen fog hozzá ahhoz, hogy az iskolások közül megszervezze a hazafias hittanórákat azoknak, akik kérik, és a látszólag a közeli Szent Család Templom plébániája is teszi a dolgát.

A dolgok azonban nagyon gyorsan éles fordulatot vesznek, és a szülők nagy része még alig ocsúdott  föl a kádári apolitikus létállapotból, mikor már egy autoriter, Horthy-nosztalgiás disztópia közepébe csöppentek.

Az iskola élére például hamarosan kinevezik a jobboldali-vallásos Gordos Dénest. Gordos később jól ismert szereplője lesz a kilencvenes évek jobboldali közéletének. Az 1998-ban megalakuló Orbán-Torgyán kormány idején államtitkárrá válik a kisgazda irányítású Környezetvédelmi Minisztériumban, amíg ott túlköltekezései miatt botrányba nem keveredik, és emiatt le nem mond.

A kilencvenes évek elején igazgatói tevékenysége mindezt elég pontosan megjósolta. Az 56-ban elítélt, csendőrmúlttal rendelkező famíliából származó Gordos

Csillag évekig követte az iskola tanárainak, diákjainak és szülőinek a sorsát, és azt is, miféle traumákat okozott a közösségben hogy hirtelen megjelent a katedrán a 20. századi történelem.

Miközben a gyerekek világnézetén igenis jól követhetővé válik Gordos hatása, a kétrészes film egy kardinális pontján megjelenik egy lista is. Egy lista, amin nemcsak a róm. kat., ref. és ev. rövidítések jelennek meg azok mellett a gyerekek mellett akik felekezeti hittanra járnak, de

Köztük akad olyan, aki egyenesen zsidó szülőkkel rendelkezik, és afelől sem marad kétség, mire emlékezteti őket az egész vircsaft.

Végül a tanárok, akik egyre keményebben érzik az egyre paranoidabb igazgatótól érkező világnézeti nyomást, valamit, amihez egyáltalán nincsenek hozzászokva, Terézváros akkori liberális önkormányzatához és az ifjúfideszes Pokorni Zoltán által irányított helyi tanárszakszervezethez fordulnak, mintegy belső lázadást követően. Csatlakozik hozzájuk a szülők egy része is.

A Szív utca teljesen hétköznapi budapesti utcácskából Gordos-párti tüntetők és ellentüntetők csataterévé válik, mintegy kicsiben megnyitva ezzel a médiaháborúval elmérgesedő első nagy kultúrharcot a kilencvenes évek elején.

A Szív utca sok mindenről szól: államról és egyházról, a rendszerváltás utáni politikai törésvonalakról, arról a sokkról, amit az jelentett, hogy hétköznapi, félig még a késő-kádári közéletben élő, egyszerű embereknek hirtelen kereszténységről, zsidóságról, Horthyról és Kádárról kellett elkezdeni gondolkodni. De főleg arról szól talán, hogy a kultúra, az oktatás valójában mennyire fontos hatalmi ág. Mint minden nagy politikai változás idején, 1920-ban, 1945-ben vagy éppen 2010-2011-ben is, a köznevelés/közoktatás 1990 után is az első csatatérré vált, ahol a győzelem tétje az volt, ki nevelheti ki a jövő generációját.

Iskoláról iskolára, kultúrházról kultúrházra, egyetemről egyetemre és önkormányzatról önkormányzatra vezetett a hosszú menetelés az Orbán-rendszerig.

Mindez március 15. előtt persze figyelmeztetés is: minden ilyen győzelem áldozattal jár. Mindig lesznek olyanok, akik alulmaradnak, és akiket a folyamat és a másik győzelme revansizmussal, bosszúvággyal fog eltölteni. Ebben a formában a film a társadalmi kiegyezés lehetetlenségének és mégis folyton jelenlévő szükségességének a története is.

A Szív utcáért Csillag Ádám elnyerte a dokumentumfilm-kategória rendezői díját az 1993. évi Magyar Filmszemlén.

NYITÓKÉP: Csillag Ádám / Vimeo