Generációk nőttek fel az általa magyar nyelvre átültetett rajzfilmek szövegén, állatverseinek játékos rímei a mai napig sokakat nevettetnek meg. Mégis: a kádári kultúrpolitika meglehetősen mostohán kezelte Romhányi József munkásságát.

A sportoló csak sportoljon? Az író csak írjon? A szivárványcsaládok mellett kiálló Gulácsi Péter és egy kötelező olvasmányról véleményt mondó Tóth Krisztina esete ugyanarra a jelenségre mutatott rá: a közbeszéd elbulvárosodott, és valójában már csak ízlések mérkőznek egymással.

A magyar irodalom művelői eddig sem az írásból éltek meg, a koronavírus-járvány viszont az ő munkájukat is gátolja. Most szociális alapot hoztak létre, hogy a nagyon rászoruló írókat segíteni tudják. De hogyan tudnak dolgozni a járvány alatt? Milyen lehetőségektől estek el a járvány következtében? És egyáltalán, mit csinál egy író? Tompa Andrea, Józsa Márta, Závada Pál és Spiró György beszél minderről.

A szorongásról mint lelki helyzetről nem szívesen beszélünk, a leggyakrabban csak hagyjuk, hogy valahogy jelen legyen az életünkben. Herta Müllert olvasva rádöbbenünk: ez nem valami véletlen, hanem a közép-európai létezés egy, döntően a külső körülmények által életrehívott állapota itt és most.

Muszlimokról, románokról és világvégéről is olvasott idén az Azonnali szerkesztősége. Utóbbiról ráadásul nem is a koronavírus-járvány kapcsán! Ajánlunk kilenc könyvet, amit érdemes volt idén elolvasni és jövőre is érdemes lesz: ha marad még egy darabig a lockdown, lesz is időd rá.

Az egyik oldalról ezeket a nyilas dumákat hallja az ember, a másik oldalról pedig azokét, akik Orbán vérét akarják inni, akik szerint alkotmányellenes puccsal kell megakadályozni Orbán visszatérését, ha 2022-ben veszít. Ebben nem akar szerepet vállalni Tamás Gáspár Miklós, aki a véleményvezér-interjúsorozat utolsó részében arról is beszél az Azonnalinak, miért érzi úgy, hogy nem hat eléggé az írásaival.

Olvastál már mesét szeretteidnek a koronavírusról? Elhoztuk neked André Ferenc hiánypótló művét, ami egy 2020-at megélt gyerek könyvespolcáról sem hiányozhat.

Bulgakov novelláit olvasni olyan, mint egy brutálisan jó sorozatot nézni. A belőlük készült sorozatot nézni viszont olyan, mint józanul végigszenvedni a Sas-kabarét.

Peter Handke, a Nobel-díjas osztrák író a mai napig nem tagadta meg Jugoszláviát, és a szerbek szenvedéseit hangsúlyozza. De nem Miloševićet védi ezzel, hanem a jugoszláv történet azon részleteire is rámutat, amelyek a liberális olvasatban mindig kimaradnak.

A Petőfi Irodalmi Múzeum dolgozóinak jó része is elhatárolódik Demeter Szilárd vállalhatatlan és azóta visszavont cikkétől, amelyben Európát „Soros György gázkamrájaként” jellemezte a múzeum főigazgatója.