Az irodalomból megélni eddig is alig tudtak az írók. És még a járvány is megjelent

A magyar irodalom művelői eddig sem az írásból éltek meg, a koronavírus-járvány viszont az ő munkájukat is gátolja. Most szociális alapot hoztak létre, hogy a nagyon rászoruló írókat segíteni tudják. De hogyan tudnak dolgozni a járvány alatt? Milyen lehetőségektől estek el a járvány következtében? És egyáltalán, mit csinál egy író? Tompa Andrea, Józsa Márta, Závada Pál és Spiró György beszél minderről.

A magyarországi irodalmi szcénában nagyon ritka az olyan író, aki csak abból tudna megélni, hogy prózát vagy verseket ír, ezt Józsa Márta, a Szépírók Társaságának alelnöke osztotta meg az Azonnalival. De nem csak ő. „Hát a magyar író nem az írásaiból él” – fogalmazta ezt meg egy fokkal határozottabban Spiró György. Szinte minden író esetében számolni kell valamilyen mellékkeresettel: főleg szabadúszók, de vannak szerkesztők, fordítók, meg tudományos tevékenységet – például egyetemi karrier – végzők is. Mint Józsa Márta elmondta:

„Ma már az irodalmat nehéz eladni, úgy, hogy az ember csak ül és ír. Kell hozzá marketinges” – folytatta. Ezen a véleményen volt Tompa Andrea író, színikritikus is: „Nagyon kivételes az, ha valaki irodalomból meg tud élni.” Szerinte csak nagyon magas számú és lehetőleg külföldi piacon értékesített könyv esetében jöhet szóba ilyesmi. Spiró György konkretizálta is ezt: mivel a magyar könyvpiac kicsi, ezért

Závada Pál szociográfushoz méltón arról beszélt az Azonnalinak, hogy az írók régebben az alkalmazott műfajok terén – forgatókönyv-írás, tévé/rádiójáték-írás, színházi munka, azaz saját vagy klasszikus művek dramatizálása – sokkal több lehetőséggel rendelkeztek. De az általa klasszikusnak nevezett modell – vagyis a kiadói, könyv- vagy folyóiratszerkesztői munka – is egyre inkább kikopik a használatból, mivel nemcsak a megjelenő folyóiratok száma csökkent drasztikusan, hanem az ott dolgozó irodalmároké is. „Én például a Holminál dolgoztam. De mi csak részben dolgoztunk ott, az kis fizetés volt, az nem állás volt.” Ebből az életpályamodellből mára szinte semmi nem maradt.

Závada szerint ma már a tévéknél

Hogyan érte a járvány az írókat?

A koronavírus-járványnak bizonyos írók esetében pozitív hozadéka is volt, mivel el tudtak mélyülni olyan projektekben, amelyekben korábban nem. Józsa Márta szerint a járvány annyira nem gátolta az írók kutatásait, komolyabb munkákhoz szükséges előzetes felkészüléseit, mivel „a digitális világban csomó adatbázist el lehet érni, például az Arcanumot. Rengeteget lehet molyolni vele.”

Spiró György szerint a levéltárak, könyvtárak zárvatartása miatti hátrányt valamennyire ki lehet küszöbölni „ha megszokta, hogy mit keressen és hogyan keressen az interneten, rengeteg mindent lehet találni.” Spiró is felhozta példának az Arcanumot, viszont ő figyelmeztetett: „az ember fél attól, hogy az állam egyik pillanatról a másikra lenyúlhatja és tönkreteheti”.

Tompa Andrea a koronavírus-járvány kollégái által említett pozitívuma mellett teljesen átéli a könyvtáraktól való megfosztottságot, amit az Azonnali által megkérdezett történészek igencsak panaszoltak.

Tőle megtudtuk: éppen ezért az a jellemző, hogy az írók egymás könyvtárát is használják. A járvány más téren is keresztbe tett neki, kolozsvári születésűként, valamint ott tanító egyetemi tanárként nehéz időszakot él át: „Ilyen az elmúlt harminc évben nem volt. Egy éve nem voltam Kolozsváron. Iszonyúan megterhelő, és sokkal jobban hiányzik, mint ezt gondoltam volna.”

Závada Pált annyira nem hátráltatja a járvány:

Egyrészt a történeti témájú regényeihez úgy látja, a történészek már megírták az alapmunkákat, másrészt meg „rengeteg dolog fent van a neten”. „Ilyen szempontból nem panaszkodnék, mert ha történész lennék és levéltárba kellene járni alapkutatást végezni, azt most nem tudnám csinálni.” Závada szerint összességében az írók munkáját érintette legkevésbé hátrányosan a járvány.

Miből van most pénzük?

Amikor egy írót elhívnak egy rendezvényre, és ő ott fellép, felolvas, akkor azért többnyire honoráriumot is kap, igaz, nem valami magasat. A koronavírus-járvány alatt azonban nincsenek rendezvények. Tompa Andrea felhívta arra is figyelmet, hogy

valamint a politikai vonatkozásokra is figyelmeztetett: „Bizonyos állami helyekre egy csomó mindenkit nem hívnak. Van olyan politikai háttere ennek, hogy például olyan írókat, akik a saját ellenzékiségüket a nyilvánosságban vállalják, őket nem fogják meghívni.”

Józsa Mártától megtudtuk, hogy a népszerű írók népszerű könyvei esetében a kiadók jutalékrendszerben „azért csak fizettek az íróknak” a könyveladások után, viszont ez a bevételüknek csak nagyon kis hányadát jelenti.

A bevételek megcsappanása mellett Tompa Andrea arra is rámutatott, hogy nekik például sokkal kevesebb kiadásuk is volt. „Nem nagyon megyünk sehova, nem költünk, nem utazunk, nem vendéglőzünk, sok mindent nem csinálnuk.” Hasonlóan vélekedett Závada Pál is a beszűkült lehetőségekről. „Nem azért, mert nem lehet dolgozni, mert lehet. A járvány az író munkáját nem befolyásolja, hanem sokkal inkább a kiegészítő keresetét.” Az írókat a koncertek elmaradása is befolyásolta, Závada elmondása szerint „vannak kollégáim, akik dalszövegírással is foglalkoznak”. Spiró György szerint más szakmák még rosszabbul jártak a járvány alatt.

Szerinte többen is kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mint az írók. Példának a színészeket hozta fel, akik – mint mondta – most gondolkodnak egy az írókéhoz hasonló önsegélyező alap létrehozásán: „Az írók megszokták, hogy nem abból élnek, hogy írnak.”

Egymásnak segíteni

Józsa Márta elmondta, hogy a Szépírók Társasága által a napokban létrehozott szociális alap életre hívása nincs egyenes összefüggésben a koronavírus-járvánnyal, csupán annyi történt, hogy csak mostanra jutottak el a tervezéstől a megvalósulásig. Az azt firtató kérdésünkre, hogy egy széles – laikusok által is – támogatható alapról, vagy pedig az irodalommal foglalkozó személyek – századfordulós szociáldemokrata önsegélyező pénztárhoz hasonló – alapjáról van szó, Józsa Márta úgy nyilatkozott, hogy nyitottak a szélesebb társadalom támogatására is.

Józsa még azt is elmondta, hogy az alap pályázati alapként fog működni és „nem kell nagy pénzekre gondolni, vagy arra, hogy ez hosszabb távon megélhetést tud nyújtani bárkinek, hanem arra, hogy ha valaki hirtelen bajba kerül, például elveszíti a munkahelyét, vagy beteg lesz, akkor az alap kisegíti”. Vagy ahogy Závada Pál megfogalmazta: „Betegség, munkaképtelenség, ellopták a laptopját, körülbelül ilyenek.” 

Tompa Andrea azt reméli, hogy az alap az írók egymás közötti szolidaritását is erősíteni fogja, de a szélesebb társadalom szolidaritására is számít. Hasonlóan látja a célt Závada Pál is. „Van az önkéntes társuláson alapuló írói szervezet, kifejezetten szakszervezeti tevékenységet nem végez, de hát persze, hogy felmerül, hogy ha egyes tagjaink nehezebb helyzetbe kerülnek – egyébként is mindenki ismer mindenkit –, akkor aki tud, az szálljon be és segítsen.”

Az alap létrehozását – mint megtudtuk – a könyvpiac visszaszorulása is indokolttá tette. Józsa Márta elmondta, hogy a koronavírus-járvány miatt az Írók Boltjának bevétele – habár a járvány alatt jelentősen megnőtt az online rendelések mértéke – nem közelítette meg a korábbi hónapokét, vagyis ettől a pénztől a kiadók és közvetve az írók is elestek. Pontosabban: ettől is.

Ha valaki támogatni szeretné a Szépírók Társaságának szociális alapját, azt a magyarországi 16200010-10071036 (Magnet Bank, számlatulajdonos: Summa Artium Alapítvány) számlaszámra való utalással teheti meg.

NYITÓKÉP: Fortepan / Erős Péter

FOTÓK: Az írók, kiadók Facebook-oldalai