Hogyan lett a lázadó fiatalemberből „proletárköltő”? Milyen módon sajátította ki emlékezetét a pártállami kultúrpolitika? Elmeséljük.

Izrael államelnöke ugrott be segíteni azon szülőknek, akik gyerekükkel karanténban otthon maradtak. Csütörtök délben ugyanis a Facebookról ő olvasott fel mesét.

Eduard Limonov Amerikában balos punk volt, Franciaországban vezető értelmiségi, lövöldözött Szarajevóban. Oroszországban balról, majd jobbról előzte Putyint.

Könyves Kálmán márciusi gyűjtésében: latin-amerikai diktátorok, női testek, Soros György, lakhatatlan Föld, radikális képek a közeljövőről, valamint Jóbarátok és a '86-os vébébukta. Mit érdemes olvasni ebben a hónapban a friss megjelenések közül? Számba vettük!

A szórakoztató irodalomként számontartott művek sem spórolhatják meg, hogy felfessék a tágabb társadalmi kontextust – pláne, ha Magyarországon, napjainkban játszódó krimiről beszélünk. Mészöly Ágnes ezt remekül csinálja könyvében, amelyben egy régi gimnáziumi baráti társaság megy el hétvégézni, aztán valaki gyanús körülmények között meghal.

Ez még mindig a magolás iskolája: az új NAT továbbra is egy 19. századi műveltségeszményt képvisel, memoriterekkel, kötelező olvasmányokkal, előírt témakörökkel, minimális számú választási lehetőséggel.

„Elvtársnő a nénikéd” – üzeni Karafiáth Orsolya írónő Demeter Szilárdnak, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójának.

Demeter Szilárd szerint a Térey-ösztöndíjnál nincs demokratikusabb a szakmában, az azt visszautasító írók mindegyikének helyére pedig öt hasonlóan tehetséges alkotó vár. Szerinte nem fenyegető, hogy két év után öt embert kiszórnak a programból, mivel egyáltalán nem baj, ha van egy kis verseny.

Megindokolta a külügy az Azonnalinak, miért vonták vissza Bartók Imre jelölését az Irodalom Éjszakájáról: úgy értették, nem akar részt venni az államilag finanszírozott kultúrában.

Egyik nap visszamondta egy író a PIM ösztöndíját, a másik nap a külügyminisztérium kirakta egy irodalmi rendezvényről. Bartók Imre példája mutatja, hogy nem alaptalanul szkeptikusak a magyar irodalmi élet szereplői a kultúrkampfos állami kultúrairányítással és a jelentkezés nélkül, beajánlás-alapon szórt ösztöndíjakkal.