+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Renczes Ágoston
2020. december 19. szombat, 17:10
Bulgakov novelláit olvasni olyan, mint egy brutálisan jó sorozatot nézni. A belőlük készült sorozatot nézni viszont olyan, mint józanul végigszenvedni a Sas-kabarét.

Teljesen véletlenül került hozzám Bulgakov Morfium című novelláskötete: gyógyíthatatlan bibliofíliám miatt ugyanis gyakran szoktam vásárlási szándék nélkül antikváriumba járni, csak a régikönyv-illat miatt, meg azért, hogy könyveket tapogassak. Az egykori törzshelyem antikváriusa viszont elég rámenős volt: ha esetleg érdekelt egy konkrét könyv, azt vagy előkerítette, vagy ha nem volt meg neki, akkor mindig alternatív javaslattal állt elő. (A rózsa neve? Csak németül van meg. De adok hozzá szótárat is!) 

 

Az is előfordult, hogy csak úgy ránézésre javasolt valamit, mindenesetre nagyon nehezen engedett el anélkül, hogy legalább egy könyvet ne vásároljak. Nem tudom, célzásnak szánta-e (és ha igen, miért), amikor a kezembe nyomta a Morfiumot, mindenesetre nagyon hálás vagyok neki, mert az egyik legjobb könyvélményem fűződik ehhez a kötethez.

 

Morfium

 

A Morfium Mihail Bulgakov novelláit tartalmazza, többek között azokat is, amiket az író az első világháború és az oroszországi forradalmak alatt egy vidéki kórházban kezdő orvosként átélt tapasztalatai ihlettek. 

 

Az egyetemről frissen kikerült, gyakorlati tapasztalattal nem rendelkező, ránézésre is feltűnően fiatal orvost egy Isten háta mögötti kórházba helyezik. Az elődje egy nagy tiszteletnek örvendő, tapasztalt orvos volt, aki a kórház személyzetének elmondása szerint „reggeltől estig műtött”. 

 

Bulgakov fiatal orvosa azonban műtétet addig csak orvostanhallgatóként látott az egyetemen,

 

maga még soha nem végzett el semmilyen operációt, az új szolgálati helyén pedig már megérkezése napján egy nehéz szüléssel szembesül, és utána is sorra kerülnek elé a bonyolultabbnál bonyolultabb esetek. 

 

Az orvos ezektől rendre megrémül, de a gyakran szinte kacagtató öniróniával leírt belső vívódásai ellenére végül mindig megőrzi a lélekjelenlétét, az egyébként remek elméleti tudása mellett a hiányzó gyakorlati tudását pedig sikerül pótolnia a tapasztalt nővérek és a felcser segítségével. 

 

Elképesztő filmszerűség

 

Bulgakov novellái tulajdonképpen a fókuszt a műtétekre helyező izgalmas kórházas-orvosos tévésorozatok előképei úgy, hogy kapásból le is nyomják azokat. Nem csupán azért, mert Bulgakov a műfajtól függetlenül elképesztően jól adagolja a feszültséget, miközben szinte rideg távolságtartással ábrázolja egy szülés levezetését vagy egy amputálást, hanem azért is, mert

 

a szövege olyan láttató erővel bír, hogy nem csupán filmszerűen pörögnek az események az olvasó előtt, hanem a legkiválóbb moziélményben részesítik őt.

 

Nekem legalábbis csak a legjobb filmektől szokott olyan borzongató élményem lenni, mint a kétségbeesés, amit akkor éreztem, amikor a koromsötét orosz éjszakában sikló szán utasai észrevették az őket követő farkashordát, és olyan megkönnyebbülést, mint amikor meglátták a távolban kórház fényeit.

 

A szöveg filmszerűsége egyszerre kívánja és teszi feleslegessé a mozgófilmes feldolgozást. 2012-ben meg is próbálkoztak a Bulgakov-sztorik filmrevitelével, az Egy ifjú orvos feljegyzései és más történetek című tévésorozat formájában. 

 

Tökéletes nyersanyag, gyalázatos sorozat

 

Az irodalmi szövegek megfilmesíthetőségéről hosszú vitákat lehetne folytatni, ahogy kapásból lehetne sorolni a kivételeket az alól a főszabály alól is, hogy minél jobb az irodalmi nyersanyag, annál valószínűbb, hogy a feldolgozás nem ér majd a nyomába. A Bulgakov orvosnovelláiból készült sorozat mindenesetre nem tesz hozzá ehhez a vitához, mert már azzal diszkvalifikálja magát, hogy az alkotók szemmel láthatóan totálisan félreértik az alapul szolgáló novellákat.

 

 

A főhőst Daniel Radcliffe alakítja, aki annyiban jó választás a fiatal orvos szerepére, hogy

 

róla aztán tényleg mindenki elhiszi, hogy frissen végezte a Roxfortot.

 

Bulgakov orvosának bizonytalanságáról és félelmeiről az olvasó a novellákban a főhős belső monológjaiból értesül; a novellák pont arról szólnak, hogy hogyan áll mégis helyt és vívja ki a kórház személyzetének elismerését annak ellenére, hogy folyton szembesül a fiatal kora miatti kétkedéssel, miközben ő maga sem biztos a dolgában. 

 

A belső monológokat a sorozat vizuálisan úgy jeleníti meg, hogy Radcliffe a 20 évvel későbbi önmagával vitatkozik; ezeket a jeleneteket azonban nem speciális effekttel oldották meg,

 

hanem Radcliffe idősebb önmagát egy másik, nála másfél fejjel magasabb színész játssza.

 

És ez a legkisebb problémája a sorozatnak. 

 

Egy ifjú balfék feljegyzései és más kínlódások

 

Bulgakov belül vívódó, de mindig helytálló főhőséhez képest Radcliffe orvosa egy csetlő-botló, a saját lábában orrabukó, kényszeredetten heherésző félnótás, akinek nincs egy olyan pillanata, hogy ne látszana rajta: bármikor összecsinálhatja magát. Radcliffe börleszkszerű bohóckodása olyan kínos, mint egy józanul végignézett szilveszteri kabaréműsor a kilencvenes évek elejéről, az meg egész egyszerűen vérlázító, hogy a novellákban bemutatott orvosi esetek ennek az ócska börleszknek a horrorvígjátékok stílusában sok vérrel ábrázolt díszleteivé válnak. A betegek és hozzátartozóik kétségbeesésének és az orvos vállát nyomó hatalmas felelősségnek a drámáját – hogy sokmérföldes körzetben ő az egyetlen, aki segíthet rajtuk – az alkotók teljesen kilúgozták a sorozatból. 

 

Aki tehát véletlenül belefutna az Egy ifjú orvos feljegyzései és más történetek című sorozatba, az ne higgyen a kiváló értékeléseknek, inkább szerezze be a Morfium valamelyik antikvár példányát vagy a novellák Egy ​fiatal orvos feljegyzései című új kiadását.

 

Aki meg ragaszkodik Daniel Radcliffe-hez, nézze meg a Harry Pottert.

 

NYITÓKÉP: A szerző saját Morfium-kötete

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár azt is elmondta, hogy miért döntöttek úgy, hogy az óvodákat és az általános iskolák alsó tagozatait még áprilisban kinyitják.

Ismert emberek fognak oltásra buzdítani minket, a cél nyolcmillió magyar beoltása, Gulyás szerint a Szputnyik a nyugati vakcináknál is jobb. Ez történt a kormányinfón!

Kolozsváron nemcsak a lakhatás, a kultúra is többe kerül, mint máshol. A Székelyföldön minden olcsóbb, Kézdivásárhely a legolcsóbb, magyar lakossággal is rendelkező város.

A heti Tsúfos Tükör megmutatja, miért örülhetünk a fővárosban épülő kínai egyetemnek.

A 2019-es önkormányzati választáson Pikó András mögé álltak be, és most sem állítanak saját jelöltet a VIII. kerületben.

Ebből nyáron akár óriási káosz is lehet: minden egyes EU-tagállam maga döntheti el, hogy elfogadja-e az EMA-engedéllyel nem rendelkező vakcinákat.

Az óvodák és az iskolák alsó tagozatai április 19-től nyitnak.

A hét kérdése

A hatpárti ellenzéki szövetség szerint felesleges a regisztráció, elég lenne felmutatni a TAJ-kártyát, hogy beoltsanak valakit a covid ellen. Szerinted?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Horváth Máté, a Dürer Kert koncertszervezője az Azonnalinak néhány részletet elárult arról, hogyan fog kinézni a lockdown utáni Dürer. Podcast!

Az 1848-as forradalomra és szabadságharcról szeretünk egy jó adag nemzeti mázzal és pátosszal leöntve gondolkodni. De mi köze a nemzeti ünnep lezüllesztéséhez Torgyán Józsefnek? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás