Ushuaiaból két átszállással a Karib-tengerre repültem, és egy álomszigeten, San Andresen találtam magam, s csodáltam a kék megunhatatlan változatait, utána pedig Kolumbia legdinamikusabban fejlődő nagyvárosa, Medellin nappalai és frenetikus éjszakái ráztak fel tompultságomból.

Három évszak egy nap alatt a világ legdélebbi városában, elmélkedés Darwinról és egy csomó pingvin, akik közé nem engedik be az utazót. Tűzföld varázslatos.

Az argentin főváros tényleg Dél-Amerika Párizsa, de a maga jogán is kulturális világközpont. Modern képzőművészetből Rionál is nagyobb és mélyebb dózist kaptam, láttam tangótáncosokat, gigantomániában fogant temetőt, vasárnap piaccá alakuló San Telmot, színpompás Boca negyedet. Kezdem kapisgálni, miért Evita Perón és Diego Maradona az ország két legnagyobb hőse.

Montevideo lenyűgözött: egy pörgő , de még inkább békebeli nagyváros, ahol szeretik a kultúrát és olvasnak még könyveket. Punta del Este remek hely, mégsem az én világom, a La Plata tölcsértorkolata viszont akkora, hogy az Atlanti-óceánnak hittem. Múzeumról múzeumra és egy elvarázsolt kastélyban jártam. Uruguayban tombol a nyár, és szenzációs hely.

A bányavidéken szembesültem Brazília koloniális múltjával, az aranyon és drágaköveken alapuló gazdagság mementóival, portugál és afrobrazil későbarokkal, templomokkal minden mennyiségben és egy elgondolkodtató szoborcsoporttal tizenkét ószövetségi prófétáról. De mi köze Napóleonnak a Brazil Császársághoz?

Rio szenzációs: Megváltó Krisztus szobor, Cukorsüveg-hegy, Szent Sebestyén katedrális, Selarón-lépcsők, Copacabana, Ipanema. A Kortárs Művészetek Múzeuma űrből jött Niemeyer-csoda, a modern művészeteké kategóriájában a világ egyik legjobbja. Mégis pocsékul éreztem magam, sokkos állapotban jártam a várost.

Dél-Amerika az 1989 óta tartó nyitás és demokratizálódás ellenére máig legelszigeteltebb és legbezárkózóbb országa furcsa képződmény, szinte több a német, mint a spanyol hatás, a lakosság nagy része őslakos, a terület kétharmada, a Chaco alig lakott, Asunción gyorsan feledhető lepusztulás, Filadelfia tökéletesen szervezett, a hőség miatt mégis elviselhetetlen, az Encarnación környéki jezsuita romok viszont mindenért kárpótoltak.

Chile előtt Peruban is nyert a baloldal, és jövőre Kolumbiát is behúzzák. De van-e esély arra, hogy a járványból még ki sem lábalt Peru új Venezuelává váljon? Hogyan élte meg az ország a pandémia legsúlyosabb hónapjait és mi várható most? A dél-amerikai országról Soós Tamással, az Inkalauz blog alapító-főszerkesztőjével beszélgettünk Lima legtrendibb negyedében, Mirafloresben.

Cartagena után a kevésbé pörgő, építészetileg viszont latin-amerikai unikumnak számító Panamavárosban kötöttem ki. Öreg-Panamát a világtörténelem egyik leghíresebb kalóza dúlta fel, a mai óváros miniatűr gyöngyszem a rengeteg felhőkarcoló árnyékában. Nekem mégis a halpiac a legkedvesebb a lassan már nem is offshore-paradicsomban.

November 15-én, hétfőn elhagytam Cartagenát, Kolumbiát, és csak március második felében térek vissza. Nehéz szavakkal elmagyarázni, miért jelent olyan sokat nekem ez a város, miért mozgok az első pillanattól teljesen otthonosan benne, és ha szavakkal nem megy, álljanak itt helyettük a képek. Eddigi életemben csak Tokió, New York és Vancouver volt akkora hatással rám, mint Cartagena. Képriport!

Döbbenetes kettősségek feszítik Kolumbia karibi tengerpartját. Benzincsempészet Palominóban, kolibrik Mincában, lazulás a strandon Tayronában, nyomor Guajirában, apoteózis Punta Galinasban. Szerelem a koronavírus idején, második évad, hetedik rész.

Bő egy év után mentem vissza az élettel teli karib-tengeri városba. Peregnek a karnevál képei, pogány ünnepnapok között látogatok el a Szent Inkvizíció profán palotájába, miközben az újságok a negyedik hullámmal riogatnak, de Cartagena mulatni, s nem gyászolni akar. Szerelem a koronavírus idején, második évad, hatodik rész.

Másfél hetet megint megunhatatlan koloniális városokban töltöttem, hogy aztán végre befussak Cartagenába. Fehér házak, sok-sok Botero, egy szédítő kanyon, egy nem kevésbé lenyűgöző szoborcsoport. A későbarokk Baricharában hiába akartam hangyát enni, nem most van a szezonja, de MZP-re biztos, ami biztos, másodszorra is leszavaztam. Szerelem a koronavírus idején, második évad, ötödik rész.

Az Amazonast a keresztapa Francisco de Orellana hajózta először végig, a kaucsukláz végzetes folyamatokat indított el, a kolumbiai és a perui részen jobb a helyzet, mint Bolsonaro Brazíliájában. Rózsaszín delfinek, sokszáz éves famonstrumok, tarantulák, óriáshangyák.

Minden út Bogotába vezet, és minden út Bogotából vezet valahova. A világ legmagasabb pálmafái, a Cocora-völgy után a földkerekség talán legszebb folyója, a sötétvörösben, világoszöldben és még öt másik színben pompázó Caño Cristales az örökkévalóságról, a szavak erőtlenségéről gondolkoztat el. Kolumbiai hétköznapok. Szerelem koronavírus idején, II. évad, harmadik rész!

A 2020-ban alakult Kolumbiai Magyar Kör (Circulo Hungaro de Colombia) az országban élő magyarokat, magyarok leszármazottait és a magyar kultúra iránt érdeklődő kolumbiaiakat igyekszik közösséggé formálni. Villa de Leivában az ott élő alapítóval, a lovasoktató Annus Beával beszélgettünk.

Boyacában egyszerre jelenik meg a koloniális múlt és az őstermészet: itt vált függetlenné Dél-Amerika, de prehistorikus dinoszaurusz-szörnyet is találtak itt. Megelevenedik a történelem, jön a belassulás – és akkor megszólal a csend.

Arctalan adminisztráció és érzéketlen csinovnyikok akadályozzák Kömlődi Ferenc visszatérést Dél-Amerikába, de nem hagyja magát. Ami a legfontosabb azonban, hogy a cévichénél változatlanul nincs jobb. Szerelem koronavírus idején: II. évad, első rész!

Bő egy év után, hét hónapra visszatérek Latin-Amerikába, remélhetőleg lezárások, karantén és más efféle földi javak nélkül el is jutok Buenos Airesig. Covid idején a repjegyvétel sem egyszerű, pláne, ha az amerikaiak túlparázzák. Atlanta helyett Madrid, afgán helyzet, Future Sound of London 2020 – úti előkészületek.

Joe Biden az USA történetének latin-amerikai ügyek tekintetében legjártasabb elnöke. A trumpi fal helyett egészen más megoldásokban gondolkodnak, mindenesetre megüzenték már az USA-ba menni szándékozóknak, hogy ne tegyék. Mit csinált elnöksége első fél évében Biden még Latin-Amerikában?

Ez volt az első, várva várt limai szombat, amikor vasárnap hajnalig is andaloghattak az utcán az ölelkező párok, feltéve, hogy forró latin vérüket még egy dózis Pfizerrel is felpezsdítették.

Miközben a Venezuelát valamennyire stabilizáló Nicolas Maduro ellen már nemcsak az eddigi ellenzéke, hanem a chavezista baloldal is lázadozik, az autoriter elnök egyre jobban egyensúlyoz. Olyannyira, hogy ellenfeleivel akár még tárgyalni is hajlandó lenne.

A 2018-as brutálisan levert tömegtüntetések óta formálódó ellenzék választáson való indulását a Nicaraguát 2007 óta vasmarokkal iránytó autoriter baloldali elnök az ún. Guillotine-törvénnyel igyekszik csírában elfojtani. Minden oka megvan rá: Ortega népszerűsége mindössze 20 százalékos. És idén ősszel választást kell tartani. Mi fog ebből kisülni?

Peruban az elnöki székért egy színvonalában alacsony, morálisan nehezen elfogadható kampánnyal küzdöttek meg a jelöltek, hogy bebizonyíthassák: a másik még náluk is rosszabb. A helyszínről a végletekig megosztott ország végletekig megosztott választásáról.

A már a minisztereinek is kínos jobboldali kolumbiai elnök a koronavírus-járvány legújabb hullámának és az emiatti óriási gazdasági válság közepén a lakosság jelentős részét súlyosan érintő adóreformot jelentett be. Az erőszakba torkollt tüntetések hatására gyorsan, de már későn vissza is vonta azt. Milyen hatása lehet a véres megmozdulásoknak a sokat szenvedett dél-amerikai országra?

XXI. századi szocializmus vagy jobbközép populizmus? Megszorítások, zavargások és a lehető legrosszabbkor berobbanó járvány után ez a két alternatíva áll Ecuador előtt vasárnap, amikor az elnökválasztás második fordulóját tartják. Bárhogy is döntenek, a választáson eleve el sem induló népszerűtlen elnök által felvett IMF-hitelt vissza kell fizetniük. Helyszíni riport!

A közösségi platform szóvivője szerint álhírterjesztés miatt kellett ezt meglépniük, hiszen a koronavírus ellen nem létezik gyógyszer.

Mexikóvárostól Buenos Airesig a koronavírus elleni tömeges oltásra készül mindenki. A latin-amerikai országok ugyan egyeztetnek egymással, de külön-külön szerzik be a vakcinát. Mindenki úgy, ahogy tudja. Egyelőre nagy a késés és a káosz, és úgy tűnik, egész 2021 erről fog szólni. Pláne, ha lesz elég oltóanyag. Oltási terveik mindenesetre vannak.

Nem elég a Covid-19, a karibi partokat az Iota-hurrikán is pusztítja, miközben Iván Duque kolumbiai elnök már a 2022-es választásra készül. Bolíviában elnököt választottak, Peruban elnököt buktattak. Evo Morales pártja visszatér a hatalomba, Limában politikai válság lehet, és van, aki nagyon nem örül Joe Bidennek. Latin-amerikai körkép az Azonnalin!

Kevés étel robbant be annyira a világ gasztronómiájába az utóbbi évtizedekben, mint az elsősorban halalapú, sok helyen tengeri gyümölcsökből álló, perui eredetű céviche. Az üdítő friss ízéről, különleges pácolásáról ismert fogás Latin-Amerika egyik védjegye, olyan, mint Japánnak a szusi. Ma már Budapesten is letesztelhető.

Latin-Amerikában általános a bizonytalanság. A kontinens forrong, egyre markánsabb a fegyveres erők jelenléte. Hiába javulnak a járványmutatók, nem látszik még a pandémia vége. Kolumbiában ledöntötték egy gyarmatosító szobrát, Bogotá lángba borult, az ellenzék az állami terror felelőseinek megbüntetését követeli. Lassan, de visszatér az élet.

A nyolcvanas-kilencvenes évek Kolumbiáját Pablo Escobar, a 21. század első két évtizedét a kétszeres elnök és elnökcsináló Álvaro Uribe neve fémjelezte. Kevesen osztják meg annyira egy ország közvéleményét, mint a legnagyobb kolumbiainak választott politikus, akiről még mozgalmat is neveztek el: az uribizmust. De kicsoda is pontosan Álvaro Uribe?

Kolumbia földrajzi adottságai miatt előbb a kannabiszra, később a kokainra specializálódott, utóbbi Escobar és a Medellín-kartell fénykorában vált az ország elsőszámú exportcikkévé, még a kávét is beelőzve. Don Pablot viszont megölték, a nagy kartellek elbuktak, és ma sok kicsi, láthatatlan üzletember kereskedik a droggal. Kolumbiai drogtörténelem az 1960-as évektől napjainkig, második rész.

Kolumbia földrajzi adottságai miatt előbb a kannabiszra, később a kokainra specializálódott, utóbbi Escobar és a Medellín-kartell fénykorában vált az ország elsőszámú exportcikkévé, még a kávét is beelőzve. Don Pablot viszont megölték, a nagy kartellek elbuktak, és ma sok kicsi, láthatatlan üzletember kereskedik a droggal. Kolumbiai drogtörténelem az 1960-as évektől napjainkig, első rész.

Kolumbiában borúlátók a prognózisok, augusztusban tetőzhet járvány. Közben vidéken mintha mi sem történne, csak a szájmaszkok emlékeztetnek a Covid-19-re. A bogotái reptéren háborús állapotok uralkodnak, a mentőjáraton életem legpocsékabb kajáját ettem. Kömlődi Ferenc elmeséli, hogyan jött végül haza Cartagenából.

Dél-Amerikában még nagyon nem látszik a járvány vége.

Miért reménytelen a kolumbiai elnök koronavírus elleni stratégiája, mi köze volt az országot 2002 és 2010 között vezető Álvaro Uribének a medellini kartellhez, mekkora a különböző bűnszervezetek tényleges súlya? Interjú Adriaan Alsemaval, a Latin-Amerika egyik legkaotikusabb közéletű országának belpolitikai, társadalmi-gazdasági valóságát egyedi szemüvegen keresztül bemutató Colombia Reports alapító-főszerkesztőjével.

Cartagena végveszélyben, az orvosok halálos fenyegetéseket kapnak, és már csak tíznaponta járhatunk ki. Kolumbia rengeteget bénázik, de Peruban sem jobb a helyzet. Álvaro Uribe egykori elnök ellen három nyomozás is folyik, Uruguay pedig megfutamította a Covid-19-et. Elegem lett, és ha lesz hely a Bogotá-Bécs mentőjáraton, június 17-én hazaindulok.

Két évtized szegénységellenes küzdelmét vágta taccsra a karantén Kolumbiában. Egyes helyeken úgymond intelligensen nyitnának, de a nagyvárosokban, így Cartagenában is marad a karantén, ahonnan nézve még az is mindegy, hogy itt az esős évszak. Ráadásul majdnem bevitt két rendőr.

Kolumbiát 2002-ig két nagy párt, liberálisok és konzervatívok politikai váltógazdasága határozta meg. A dél-amerikai típusú baloldal soha nem volt hatalmon, a gerillák, a paramilitáris erők és a narcos szerepe viszont még ezen a kontinensen is kiemelkedő. Egy kétes múltú, egy Nobel-békedíjas és egy semmilyen elnök jelentik a 21. századot. Gyorstalpaló kolumbiai belpolitikából.

Caliban és Cartagenában romlik a járványhelyzet, a korrupcióellenes polgármester az őt halállal fenyegető korrupt városi tanáccsal viaskodik, miközben kokatermesztő campesinok túljártak a karantént most csak hat nappal meghosszabbító kolumbiai elnök eszén. A koronavírus hátszelén ráadásul más járványok is új erőre kapnak Dél-Amerikában.

Jair Bolsonaro eddig nem vette komolyan a koronavírus jelentette fenyegetést, mindeközben São Paulo polgármestere már a város egészségügyi intézményeinek összeomlásától tart.

Amazóniában tombol a Covid-19, a nővérek maguk rakják össze a kórházi ágyakat. A kolumbiai egészségügyi rendszert szétlopták: a politikusok haverjaik nevére írták át az intézményeket. Miközben Cartagenában napok óta exponenciálisan nő a fertőzöttek száma, Bogotában szexmunkások tüntetnek. Dél-Amerikában, ha hiszünk a hivatalos statisztikának, csak Venezuela áll jól a járvány elleni küzdelemben.

Faragó Biankát két évesre tervezett világkörüli útja első szakaszában, Kolumbia legdélibb részén, Amazonas megyében érte utol a koronavírus-járvány. Onnan még épp fel tudott menekülni az idilli karibi partra, majd jött a karantén, és a sokadik napon úgy döntött, hogy hazamegy. Nem mindennapi kalandjait a napokban küldte el az Azonnalinak.

Jön az újabb két hét kijárási tilalom, talán még egy év múlva is az lesz. Közben az elnök körül dagadnak a botrányok: egy marketingügynökség közpénzből építi Iván Duque online imidzsét, a kolumbiai hadsereg pedig amerikai pénzből figyelt meg amerikai állampolgárokat, helyi ellenzéki politikusokat, civil szervezeteket. Az infók az elnök pártjánál landoltak.

A kolumbiai lakosság 83 százaléka szegi meg a szigorú karanténszabályokat, még a főváros, Bogotá polgármestere is eljár pizzázni a tiltások ellenére, az egyik légitársaság pedig már be is jelentette a belföldi járatok újraindítását. A Cartagenában ragadt Kömlődi Ferenc jelenti az Azonnali olvasóinak.

A Covid-19 rossz állapotban találta komplett Dél-Amerikát, a kontinenst, ahol mindenkinél jobban tudnak tüntetni. De mi várható a világjárvány lecsengése után? Egy biztos: a Covid-19 utóhatásai Dél-Amerikában a borzalmas járványnál is borzalmasabbak lesznek.

Bekövetkezett, amire mindannyian számítottunk, de lelkünk mélyén reméltük, hogy mégsem fog: május 11-ig meghosszabbították a kijárási tilalmat. A járvány kolumbiai tetőzéséről megoszlanak a vélemények, májusban lehet valamikor. Cartagenában újra láthatók utcai árusok, az óváros viszont félhalott. Latin-Amerikában Costa Rica és Uruguay állja legjobban a sarat.

Kolumbiában Magyarországgal ellentétben igazi kijárási tilalom van egy ideje. Mit szabad, mit nem? A négy fal között kvázi mindent. Ki viszont csak nagyon ritkán lehet menni, és nem is mindenkinek. Megugrottak az itteni fertőzési számok is: az országban több a fertőzött, de több a teszt is.