Ez volt az első, várva várt limai szombat, amikor vasárnap hajnalig is andaloghattak az utcán az ölelkező párok, feltéve, hogy forró latin vérüket még egy dózis Pfizerrel is felpezsdítették.

Miközben a Venezuelát valamennyire stabilizáló Nicolas Maduro ellen már nemcsak az eddigi ellenzéke, hanem a chavezista baloldal is lázadozik, az autoriter elnök egyre jobban egyensúlyoz. Olyannyira, hogy ellenfeleivel akár még tárgyalni is hajlandó lenne.

A 2018-as brutálisan levert tömegtüntetések óta formálódó ellenzék választáson való indulását a Nicaraguát 2007 óta vasmarokkal iránytó autoriter baloldali elnök az ún. Guillotine-törvénnyel igyekszik csírában elfojtani. Minden oka megvan rá: Ortega népszerűsége mindössze 20 százalékos. És idén ősszel választást kell tartani. Mi fog ebből kisülni?

Peruban az elnöki székért egy színvonalában alacsony, morálisan nehezen elfogadható kampánnyal küzdöttek meg a jelöltek, hogy bebizonyíthassák: a másik még náluk is rosszabb. A helyszínről a végletekig megosztott ország végletekig megosztott választásáról.

A már a minisztereinek is kínos jobboldali kolumbiai elnök a koronavírus-járvány legújabb hullámának és az emiatti óriási gazdasági válság közepén a lakosság jelentős részét súlyosan érintő adóreformot jelentett be. Az erőszakba torkollt tüntetések hatására gyorsan, de már későn vissza is vonta azt. Milyen hatása lehet a véres megmozdulásoknak a sokat szenvedett dél-amerikai országra?

XXI. századi szocializmus vagy jobbközép populizmus? Megszorítások, zavargások és a lehető legrosszabbkor berobbanó járvány után ez a két alternatíva áll Ecuador előtt vasárnap, amikor az elnökválasztás második fordulóját tartják. Bárhogy is döntenek, a választáson eleve el sem induló népszerűtlen elnök által felvett IMF-hitelt vissza kell fizetniük. Helyszíni riport!

A közösségi platform szóvivője szerint álhírterjesztés miatt kellett ezt meglépniük, hiszen a koronavírus ellen nem létezik gyógyszer.

Mexikóvárostól Buenos Airesig a koronavírus elleni tömeges oltásra készül mindenki. A latin-amerikai országok ugyan egyeztetnek egymással, de külön-külön szerzik be a vakcinát. Mindenki úgy, ahogy tudja. Egyelőre nagy a késés és a káosz, és úgy tűnik, egész 2021 erről fog szólni. Pláne, ha lesz elég oltóanyag. Oltási terveik mindenesetre vannak.

Nem elég a Covid-19, a karibi partokat az Iota-hurrikán is pusztítja, miközben Iván Duque kolumbiai elnök már a 2022-es választásra készül. Bolíviában elnököt választottak, Peruban elnököt buktattak. Evo Morales pártja visszatér a hatalomba, Limában politikai válság lehet, és van, aki nagyon nem örül Joe Bidennek. Latin-amerikai körkép az Azonnalin!

Kevés étel robbant be annyira a világ gasztronómiájába az utóbbi évtizedekben, mint az elsősorban halalapú, sok helyen tengeri gyümölcsökből álló, perui eredetű céviche. Az üdítő friss ízéről, különleges pácolásáról ismert fogás Latin-Amerika egyik védjegye, olyan, mint Japánnak a szusi. Ma már Budapesten is letesztelhető.

Latin-Amerikában általános a bizonytalanság. A kontinens forrong, egyre markánsabb a fegyveres erők jelenléte. Hiába javulnak a járványmutatók, nem látszik még a pandémia vége. Kolumbiában ledöntötték egy gyarmatosító szobrát, Bogotá lángba borult, az ellenzék az állami terror felelőseinek megbüntetését követeli. Lassan, de visszatér az élet.

A nyolcvanas-kilencvenes évek Kolumbiáját Pablo Escobar, a 21. század első két évtizedét a kétszeres elnök és elnökcsináló Álvaro Uribe neve fémjelezte. Kevesen osztják meg annyira egy ország közvéleményét, mint a legnagyobb kolumbiainak választott politikus, akiről még mozgalmat is neveztek el: az uribizmust. De kicsoda is pontosan Álvaro Uribe?

Kolumbia földrajzi adottságai miatt előbb a kannabiszra, később a kokainra specializálódott, utóbbi Escobar és a Medellín-kartell fénykorában vált az ország elsőszámú exportcikkévé, még a kávét is beelőzve. Don Pablot viszont megölték, a nagy kartellek elbuktak, és ma sok kicsi, láthatatlan üzletember kereskedik a droggal. Kolumbiai drogtörténelem az 1960-as évektől napjainkig, második rész.

Kolumbia földrajzi adottságai miatt előbb a kannabiszra, később a kokainra specializálódott, utóbbi Escobar és a Medellín-kartell fénykorában vált az ország elsőszámú exportcikkévé, még a kávét is beelőzve. Don Pablot viszont megölték, a nagy kartellek elbuktak, és ma sok kicsi, láthatatlan üzletember kereskedik a droggal. Kolumbiai drogtörténelem az 1960-as évektől napjainkig, első rész.

Kolumbiában borúlátók a prognózisok, augusztusban tetőzhet járvány. Közben vidéken mintha mi sem történne, csak a szájmaszkok emlékeztetnek a Covid-19-re. A bogotái reptéren háborús állapotok uralkodnak, a mentőjáraton életem legpocsékabb kajáját ettem. Kömlődi Ferenc elmeséli, hogyan jött végül haza Cartagenából.

Dél-Amerikában még nagyon nem látszik a járvány vége.

Miért reménytelen a kolumbiai elnök koronavírus elleni stratégiája, mi köze volt az országot 2002 és 2010 között vezető Álvaro Uribének a medellini kartellhez, mekkora a különböző bűnszervezetek tényleges súlya? Interjú Adriaan Alsemaval, a Latin-Amerika egyik legkaotikusabb közéletű országának belpolitikai, társadalmi-gazdasági valóságát egyedi szemüvegen keresztül bemutató Colombia Reports alapító-főszerkesztőjével.

Cartagena végveszélyben, az orvosok halálos fenyegetéseket kapnak, és már csak tíznaponta járhatunk ki. Kolumbia rengeteget bénázik, de Peruban sem jobb a helyzet. Álvaro Uribe egykori elnök ellen három nyomozás is folyik, Uruguay pedig megfutamította a Covid-19-et. Elegem lett, és ha lesz hely a Bogotá-Bécs mentőjáraton, június 17-én hazaindulok.

Két évtized szegénységellenes küzdelmét vágta taccsra a karantén Kolumbiában. Egyes helyeken úgymond intelligensen nyitnának, de a nagyvárosokban, így Cartagenában is marad a karantén, ahonnan nézve még az is mindegy, hogy itt az esős évszak. Ráadásul majdnem bevitt két rendőr.

Kolumbiát 2002-ig két nagy párt, liberálisok és konzervatívok politikai váltógazdasága határozta meg. A dél-amerikai típusú baloldal soha nem volt hatalmon, a gerillák, a paramilitáris erők és a narcos szerepe viszont még ezen a kontinensen is kiemelkedő. Egy kétes múltú, egy Nobel-békedíjas és egy semmilyen elnök jelentik a 21. századot. Gyorstalpaló kolumbiai belpolitikából.

Caliban és Cartagenában romlik a járványhelyzet, a korrupcióellenes polgármester az őt halállal fenyegető korrupt városi tanáccsal viaskodik, miközben kokatermesztő campesinok túljártak a karantént most csak hat nappal meghosszabbító kolumbiai elnök eszén. A koronavírus hátszelén ráadásul más járványok is új erőre kapnak Dél-Amerikában.

Jair Bolsonaro eddig nem vette komolyan a koronavírus jelentette fenyegetést, mindeközben São Paulo polgármestere már a város egészségügyi intézményeinek összeomlásától tart.

Amazóniában tombol a Covid-19, a nővérek maguk rakják össze a kórházi ágyakat. A kolumbiai egészségügyi rendszert szétlopták: a politikusok haverjaik nevére írták át az intézményeket. Miközben Cartagenában napok óta exponenciálisan nő a fertőzöttek száma, Bogotában szexmunkások tüntetnek. Dél-Amerikában, ha hiszünk a hivatalos statisztikának, csak Venezuela áll jól a járvány elleni küzdelemben.

Faragó Biankát két évesre tervezett világkörüli útja első szakaszában, Kolumbia legdélibb részén, Amazonas megyében érte utol a koronavírus-járvány. Onnan még épp fel tudott menekülni az idilli karibi partra, majd jött a karantén, és a sokadik napon úgy döntött, hogy hazamegy. Nem mindennapi kalandjait a napokban küldte el az Azonnalinak.

Jön az újabb két hét kijárási tilalom, talán még egy év múlva is az lesz. Közben az elnök körül dagadnak a botrányok: egy marketingügynökség közpénzből építi Iván Duque online imidzsét, a kolumbiai hadsereg pedig amerikai pénzből figyelt meg amerikai állampolgárokat, helyi ellenzéki politikusokat, civil szervezeteket. Az infók az elnök pártjánál landoltak.

A kolumbiai lakosság 83 százaléka szegi meg a szigorú karanténszabályokat, még a főváros, Bogotá polgármestere is eljár pizzázni a tiltások ellenére, az egyik légitársaság pedig már be is jelentette a belföldi járatok újraindítását. A Cartagenában ragadt Kömlődi Ferenc jelenti az Azonnali olvasóinak.

A Covid-19 rossz állapotban találta komplett Dél-Amerikát, a kontinenst, ahol mindenkinél jobban tudnak tüntetni. De mi várható a világjárvány lecsengése után? Egy biztos: a Covid-19 utóhatásai Dél-Amerikában a borzalmas járványnál is borzalmasabbak lesznek.

Bekövetkezett, amire mindannyian számítottunk, de lelkünk mélyén reméltük, hogy mégsem fog: május 11-ig meghosszabbították a kijárási tilalmat. A járvány kolumbiai tetőzéséről megoszlanak a vélemények, májusban lehet valamikor. Cartagenában újra láthatók utcai árusok, az óváros viszont félhalott. Latin-Amerikában Costa Rica és Uruguay állja legjobban a sarat.

Kolumbiában Magyarországgal ellentétben igazi kijárási tilalom van egy ideje. Mit szabad, mit nem? A négy fal között kvázi mindent. Ki viszont csak nagyon ritkán lehet menni, és nem is mindenkinek. Megugrottak az itteni fertőzési számok is: az országban több a fertőzött, de több a teszt is.

Noha korábban rengeteg venezuelai menekült politikai okokból Kolumbiába, most tömegesen térnek vissza Maduro rezsimjébe: ott ugyanis van hol lakniuk. Mélyrepülésben a peso, lassan mindenhova maszkban jár Kolumbia, aminek lassan nincs is hova már járnia.

Egybemosódnak a napok, az egyik olyan, mint a másik. Három utcára korlátozódott mozgástérben várom mindig a következőt, közben nézem a tévét, bújom a statisztikákat. Kolumbiában megugrottak a számok, Ecuadorban tarol a kór, mégis a venezuelaiak a legreményvesztettebbek.

A kolumbiai rendőr kérdezte, hogy hova megyek. Mondom neki, hogy a hotelbe, kéri a címet, rendben, aztán megjegyzi: „ugye tud a kijárási tilalomról?” Nem, válaszolom. Látszik rajta, hogy hisz nekem. Ha a jóban osztoztam velük, akkor a rosszban is osztoznom kell az itteniekkel.

Kijárási tilalomra kijárási tilalom, Kolumbia végleg bezárt, Amazóniába sem vezet már út. 235 megbetegedés és két halott. Európába kvázi lehetetlen eljutni, de azért még sokan próbálkoznak. A konzuli szolgálat készséges ugyan, de semmi biztatót nem tudott mondani.

Kömlődi Ferenc a koronavírus miatt a kolumbiai tengerparti Cartagenában ragadt, és onnan tudósítja mostantól az Azonnalit: napról napra romlik a helyzet, üresednek ki az utcák, veszi le a kihalt tánctér előtt a DJ az utolsó lemezt, halkul le, majd végleg el a salsa. Vasárnaptól ki se lehet jutni innen.

Mit üzen Victoria Eugenia Henao a magyar maffiózóknak és feleségeiknek? Életvezetési tanácsadóként mit mondana a fiatalkori önmagának, és mit szeretett a legjobban Escobarban? Mit csinálna azzal, aki drogot ad a gyerekének? Miért nem hívták be soha tanúskodni? A világ leghírhedtebb drogbárójának az özvegye ezeket is elmondta az Azonnalinak.

A bolíviai parlament elfogadott egy olyan törvényt, amely új választásokat ír ki úgy, hogy azon Evo Morales exelnök már nem is venne részt.

A Mexikóba menekült volt államfő szerint a lépés alkotmányellenes, és a történelem „legfurfangosabb és legundorítóbb puccsa”.

Alberto Fernándeznek most jön a neheze, Argentína továbbra is a csőd szélén táncol, de rá azért szavaztak, mert unják a megszorításokat.

Miután az ellenzék Evo Morales megválasztása után csalást kiáltott és a nagyobb városokba tömegtüntetéseket hirdetett, a régi-új elnök nem mindennapi módját választotta a városiakkal való párbeszédnek.

A brazil elnök tett kicsit róla, hogy ne csak a 16 éves klímaaktivistáról szóljon a New York-i ENSZ-buli.

Ez jókora növekedés a tavalyi év azonos időszakához képest, a brazil államfő szerint egy amazonasnyi területet viszont nem lehet felügyelni.

Az apokalipszispornóban tomboló ökopszichopata mentalitás tulajdonképp nagyobb csapás az emberiségre nézve, mint a klímakatasztrófa, ami „csak” kívülről fenyeget minket, míg ez a hozzáállás belülről öli meg a lelket – illetve azt, ami még maradt az ember lelkéből. Az égő erdők képeit úgy osztjuk meg, hogy közben nem gondolunk a bennük elégő állatok millióira, és egy csomóan leszavaznak olyan ökopszichopatákra, mint Trump vagy Bolsonaro.

Mekkora területen ég az erdő? Miért rossz, hogy lángol az Amazonas? Volt-e már durvább erdőtűz korábban? Ki a felelős? Lesz-e ennek következménye? Összegyűjtöttünk mindent, amit csak tudni lehet.

„A párbeszéd idejének vége: Venezuela mostantól a latorállamok nagyon exkluzív klubjának tagja”: így fenyegette a Maduro-rezsimet az amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó.

Arra is fény derült, hogy a növény nem Közép-Amerikából származik.