Nyolcvan éve kezdődött a Délvidék visszafoglalása

Bő egy héttel Teleki Pál halála után a Magyar Királyi Honvédség csapatai bevonultak a Délvidékre, segítve ezzel a Harmadik Birodalom balkáni hadjáratát. A Felvidék, Kárpátalja és Észak-Erdély visszaszerzése után ez volt a revízió negyedik állomása, ami később már eloldhatatlan köteléknek bizonyult Magyarország és Németország között.

1941. április 6-án a náci Németország megtámadta Jugoszláviát. Bár Hitler eredeti tervei között ez nem szerepelt, előző évben legszorosabb szövetségese, Mussolini a Balkánon kezdett terjeszkedni. A brit erők által támogatott Görögországgal azonban meggyűlt a baja, ezért a Führer úgy döntött, hogy beavatkozik – ehhez számított a délszláv állam támogatására is.

A revíziós csapdahelyzet

Március 27-én azonban a németbarát jugoszláv kormányt katonai puccs buktatta meg, amely nem kívánt asszisztálni a tengelyhatalmak balkáni terveihez. Hitler ekkor elhatározta, hogy Jugoszláviát is lerohanja. Ekkor jelezte Magyarország felé is, hogy számít a segítségére, cserébe pedig támogatja a további határrevíziót.

Teleki Pál miniszterelnök ekkor csapdahelyzetbe került. Nemcsak az 1940 decemberében aláírt jugoszláv-magyar örökbaráti szerződés miatt, hanem azért is, mert tudta: az akcióval Nagy-Britannia hadüzenetét is kockáztatja.

Ugyan a tragédia mind Magyarországon, mind külföldön nagy megrendülést váltott ki, sem a politikai, sem a katonai vezetés nem lépett, és nem változtatott a kijelölt irányon. Teleki utóda, a korábbi külügyminiszter, Bárdossy László lett. Bár tapasztalt diplomata volt, nem fontolta meg elődje üzenetét – ehelyett átengedte Magyarország területén a német csapatokat. A katonai bevonulást sem hamarkodta el: megvárta, amíg Jugoszlávia felbomlik, és Horvátország kikiáltja függetlenségét. Csak ezt követően indultak meg a magyar csapatok a Délvidék visszaszerzésére.

Reakciók itthon és külföldön

Az akció eredményeképp Magyarországhoz került a baranyai háromszög, Bácska és Muraköz.

A várakozásokkal ellentétben a németek nem adták át a Bánátot, azt inkább saját irányításuk alatt tartották.

A revíziós sikerekhez kapcsolódó öröm azonban továbbra is nagy volt, ami a korabeli sajtótermékekben is érzékelhető. 1941. április 13-án például a Magyar Nemzet című napilap így mutatta be a Magyar Királyi Honvédség délvidéki bevonulását:

„Szabadka, Zombor, a baranyai háromszög ősi magyar székhelye: Dárda visszafoglalását jelenti a honvéd vezérkar főnöke. Ezt a három magyar várost és a körülöttük elterülő zsíros bácskai, termékeny baranyai földet nem a diplomaták, a politikusok szerezték vissza zöld asztalok mellett, hanem a magyar honvédség vérrel, vassal, hősies és kemény ütközetekben. Honvédeink hősiessége és halálig való áldozatkészsége piros húsvéti ajándékul hozta a magyar nemzetnek a fekete bácskai barázdákat, Szabadkát, ezt a bővérű, feszülő életerejű nagyvárost, Zombort, a bácskai úri világ egykori vidám központját, a bácskai magyar és szerb földbirtokosok kedvelt találkozóhelyét, Bácska közigazgatási székhelyét és Dárdát, a baranyai háromszöget, mely az Árpád családdal vérségileg rokon Vérbulcsú törzs ősi foglalási területe és szálláshelye.”

De készült filmhíradó is a bevonulásról:

Bár a várakozásokkal ellentétben Nagy-Britannia nem szakította meg a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal (hiszen Jugoszlávia a bevonuláskor már de facto nem létezett), a szigetország kiábrándultsága érezhető volt.

Jól tanúsítják ezt Anthony Eden külügyminiszter szavai, melyeket a magyar követhez intézett:

„Ha egy ország már nem ura akaratának, és a függetlenségéről önként lemond, akkor legalább nem köt baráti szerződést, amelyet azután megszeg. [...] Teleki volt az utolsó, akiben még megbíztunk, azokkal, akik ma hatalmon vannak, nem fogunk soha többé szóba állni.”

A fellegek tovább gyülekeztek Magyarország felett, ám a vihar csak júniusban, Kassa bombázása után tört ki.

NYITÓKÉP: Dunai átkelés a péterváradi várnál a szerbek által lerombolt hidak helyén, 1941. Fortepan / Bartha Emese