+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Bárány Balázs
2020. május 8. péntek, 10:00
Európa nyugati felén május 8-án, keleti felén egy nappal később ünneplik a „győzelem napját”, a második világháború 75 éve történt, európai befejezését. Az eltérés mögött nem egyszerű időeltolódás áll, hanem az a nagyhatalmi politika, ami a következő években a hidegháborúhoz vezetett.

1945. március 19-én töltötte be 40. életévét Albert Speer, a Harmadik Birodalom főépítésze és fegyverkezésügyi minisztere, Adolf Hitler egyik legfőbb bizalmasa. A Führer nem feledkezett meg barátja születésnapjáról: saját dedikált fényképével lepte meg, bár szabadkozott, hogy súlyosbodó Parkinson-kórja miatt kézírása már-már olvashatatlanná vált.

 

A meghatódott Speer némi lelkiismeretfurdalással nyújtotta át azt a memorandumot, amelyben közölte a Führerrel, hogy életműve összeomlott, majd szóban hozzátette, hogy nyugatra távozik.

 

Hitler erre hideg és távolságtartó módon reagált: közölte, hogy majd írásban válaszol, amit meg is tett.

 

ALBERT SPEER ÉS ADOLF HITLER. FOTÓ: BUNDESARCHIV / WIKIMEDIA COMMONS

 

A válasz nem volt más, mint a hírhedt „Néró-parancs”, azaz a felperzselt föld taktikájának végrehajtása, ami a gyárak, vasutak, ivóvízkészletek, áramforrások, bányák stb. különféle módon történő megsemmisítését, illetve elérhetetlenné tételét jelentette. Speer memoárja szerint, miután végigtekintett a napsütötte Saar-vidék dombjain, úgy döntött, hogy szabotálja Hitler parancsát. Ezt a lépését a nyugati szövetségesek később a javára írták, így történhetett, hogy a náci csúcsvezetésből egyedül ő kapott csak börtönbüntetést.

 

A Führer halála

 

1945. április 30-án Hitler már emberi roncs volt.

 

Nem tudta elfogadni, hogy már csak „szellemhadseregeknek” parancsolgat a térképen, ezért az volt a rögeszméje, hogy a hadsereg cserben hagyta. Ekkor már meg volt győződve arról is, hogy a német nép alulmaradt. Az öngyilkossághoz vezető végső lökést valószínűleg az a hír adta meg neki, amelyből megtudta, hogy helyettese, Heinrich Himmler felajánlotta a kapitulációt a nyugati szövetségeseknek.

 

29-én még kivégeztette a szökni próbáló Hermann Fegeleint, Eva Braun sógorát. Nem sokkal később Evát feleségül vette, majd másnap mindketten öngyilkosságot követtek el. Hitler főbe lőtte magát, míg Braun elharapott egy ciánkapszulát. Testüket ezt követően az őrség elégette.

 

Hitler utóda, Karl Dönitz főtengernagy még tett egy kétségbeesett próbálkozást, hogy a nyugatiakkal különbékét kössön és együttes erővel forduljanak szembe a Szovjetunióval, ez azonban hamvába holt kísérletnek bizonyult.

 

Miután a Kelet-Németországot elfoglaló Vörös Hadsereg bevonult Berlinbe, azonnal nekilátott a Führer keresésének. Több hasonló holttestet is találtak, ám végül a bunker udvarán rátaláltak az összeégett Hitler-házaspár maradványaira. A holttestet a Führer fogorvosa segítségével azonosították, ám az ezt alátámasztó bizonyítékokat csak a Szovjetunió összeomlása után ismerhette meg a nyilvánosság.

 

A történtekkel ellentétben a német propaganda úgy állította be Hitler halálát, mint aki „elesett a harcokban”. A nyugati sajtó ugyanakkor címoldalon hozta az örömhírt, amire Sztálin kételkedve reagált. A generalisszimusz igyekezett fenntartani annak gyanúját, hogy a Führer nyugatra szökött. Ezt a véleményét a nyugati kommunista sajtó (pl. a francia L’Humanité) is terjesztette.

 

Így kezdődött tehát a „szökevény Hitler legendája”, amit a hidegháború éveiben a szovjet propaganda előszeretettel használt a Nyugat befeketítésére.

 

A Führerbunkert ma hiába keresnénk Berlinben. A lakóházak között egy parkolót találunk csak a helyén, ahol egy kissé jellegtelen információs tábla jelzi, hogy mi állt ott 75 évvel ezelőtt.

 

A FÜHRERBUNKER HELYÉN ÁLLÓ INFORMÁCIÓS TÁBLA

 

Stunde Null”

 

1945. május 8. a végdátum a Harmadik Birodalom számára. Ekkor lépett ugyanis életbe az a nyugati hatalmakkal megkötött fegyverszüneti egyezmény, amitől a „nulla órát” (Stunde Null) számították. Ez az eredetileg katonai szakkifejezés egy hadművelet kezdetét jelentette, a német társadalom számára azonban egy új Németországot jelentett – nyugaton és keleten egyaránt. A nyugati szövetségesek és Sztálin közötti ellentét azonban már a dátum kapcsán is jelentkezett.

 

Május 7-én éjjel 2 óra 41 perckor Alfred Jodl vezérezredes látta el kézjegyével a feltétel nélküli megadásról szóló okmányt a nyugati szövetségesek reimsi főhadiszállásán. Mivel azonban a Vörös Hadsereg képviselői nem voltak jelen, Sztálin ragaszkodott hozzá, hogy ez az aktus a szovjet fél előtt is történjen meg.

 

Így adódott, hogy a németek másodszor is megadták magukat,

 

ezúttal azonban Wilhelm Keitel vezértábornagy ment aláírni a kelet-berlini Karlshorst egyik iskolaépületébe, május 9-én éjfél után 16 perccel – ezt azonban visszadátumozták 8-ra, hogy úgy tűnjön: a fegyverszünet mindkét hadszíntéren egyszerre lépett érvénybe.

 

A szövetségesek a győzelem napjában sem tudtak megállapodni: Churchill jelezte Sztálinnak, hogy Nyugat-Európában 8-án már ünnepelni fognak, mire a szovjet diktátor azt válaszolta, hogy keleten még folynak a harcok (és valóban, Csehszlovákia és Jugoszlávia egyes részein a német csapatok még tartották magukat), így keleten csak május 9-től lesz ünneplés.

 

WILHELM KEITEL VEZÉRTÁBORNAGY ALÁÍRJA A FELTÉTEL NÉLKÜLI MEGADÁS OKMÁNYAIT

 

Élet a romokon

 

A második világháború áldozatainak számát 55 és 60 millió közé teszik a kutatók. Ebből 7,5-7,8 millió volt német állampolgár, melyből nagyjából 3,8 millió civil lakos, akiknek többsége a bombázásokban halt meg. Közel másfélmillió tonnányi bombát dobtak a szövetségesek olyan német városokra, mint Berlin, Köln, Hamburg, Drezda, Mainz vagy Bréma.

 

A romok eltakarításában az aktív korú férfi lakosság nem tudott részt venni, mivel 11,5 millióan kerültek hadifogságba. Ezek a feladatok tehát az idősekre, a gyerekekre és a nőkre hárultak. A köznyelv, és később az irodalom a „romok gyermekei”, illetve „romok asszonyai” néven emlékezett rájuk (Trümmerkinder, Trümmerfrauen). A helyzetet súlyosbította, hogy közben Kelet- és Közép-Európából, főként Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország területéről

 

közel 12 millió németet telepítettek ki a kollektív bűnösség elve alapján: 15 százalékuk ezt nem élte túl, a többieknek pedig hosszú időbe telt, míg otthonra leltek az új Németországban.

 

A nagy „élettér” helyett ezt hagyta örökül a német népre Adolf Hitler.

 

Felszabadulás?

 

Richard von Weizsäcker 1984 és 1994 között volt a Németországi Szövetségi Köztársaság elnöke. Május 8-át ő nevezte a „diktatúra alóli felszabadulás napjának”. A potsdami Cecilienhof-kastély kiállításán – ami a szövetségesek utolsó nagy értekezletét mutatja be – szintén a felszabadulás („Liberation”) kifejezéssel találkozhat a látogató. Az elnök értelmezése alapján tehát a német nép a náci párt diktatúrája alól szabadult fel a háború végén („Befreiung vom Nationalsozialismus”).

 

Ezt a nézőpontot többen vitatják, hiszen ha el is fogadjuk, akkor is csak Nyugat-Németországra tudjuk alkalmazni. A Vörös Hadsereg által megszállt keleti területeken ugyanis egy újabb diktatúrát rendeztek be Német Demokratikus Köztársaság néven. Visszatekintve az is nyilvánvaló, hogy a nyugati szövetségesek is elsősorban legyőzni akarták a németeket, nem „felszabadítani”. Ezt mutatja, hogy az NSZK-val csak 1951-ben szüntették meg a hadiállapotot.

 

Németország 1945 után is a világpolitika egyik neuralgikus pontja maradt. A „német kérdés” (az NSZK-hoz és az NDK-hoz való viszony) többször is felkavarta az állóvizet, elég csak a berlini fal 1961-es felépítésére gondolni. Hosszú út vezetett addig, míg 1973-ban a két Németország felvételt nyerhetett az ENSZ-be. Még bő másfél évtizedre volt szükség, hogy 1989-ben újra egyesülhessenek.

 

Németország területén ma is állomásoznak amerikai csapatok (a legnagyobb légibázisuk például Rajna-vidék-Pfalz tartományban, Ramstein mellett található), a britek pedig ez év februárjában vonultak ki – nyilván a 75. évforduló miatt.

 

Bihari Péter igen olvasmányos könyvben dolgozta fel Németország történetét. A kötet zárszavában azt írja: „A németek hozzászoktak, hogy a világ – ha róluk van szó – a legkisebb nyugtalanító jelre is felkapja a fejét, mi több, ők maguk ugyanígy tesznek. A befejezés befejezéseként bizakodjunk hát abban, hogy erre komoly okunk egyhamar nem lesz.” Ha visszatekintünk az elmúlt száz évre, akkor ezzel nehéz nem egyetérteni.

 

CÍMLAPFOTÓ: Keitel aláírja a feltétel nélküli megadást.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

2018-ban, amikor az akkor még LMP-pártelnök épphogy csak elveszítette a választást, a Jobbik még 8,5 százalékot szerzett – most azonban szerintük már megérdemli Szél a Jobbik támogatását.

Az emberi jogi szervezet szerint Putyinék arra használták fel a korábbi döntésüket, ami elvette Navalnijtól ezt a státuszt, hogy e mögé bújva „megpróbálják meggyilkolni” a politikust.

Azonban Belaruszban nem lehet majd levélben szavazni, mert azzal Lukasenka szerint visszaélnének az amerikaiak és elpusztítanák az országát.

Két újságírólány is azzal vádolja Wolfgang Fellnert, az egyik legolvasottabb osztrák bulvárnapilap kiadóját, hogy szexuálisan molesztálta őket.

Az egyetem Neptun rendszeréből származó, angol nyelvű és külföldi hallgatóknak szánt levelek szerint a biztonságos vizsgázás egyetlen módja az oltás, ezért mindenkit buzdítanak az oltásra.

Egy momentumos politikus vetette fel a határrevíziót, pontosabban inkább egy területcserét Szlovákiával. A nógrádi Horváth Ferenc az Azonnalinak elmondta, miért akarja újra magyar kézben
tudni a somoskői várat.

Éjfél után ki lehet menni, ha nem találkozunk háromnál többen, de előtte este 10-től otthon kell maradni – hála két egymást ütő kijárási korlátozási szabálynak.

A hét kérdése

2022-ben még a választás előtt a parlament új államfőt fog megszavazni, aki ha akar, akár fontos ember is lehet majd. De ki legyen az? Van pár opció.

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Az első nyári hétvégén, június 5-én sörkóstolási és vásárlási lehetőség Budapesten és több vidéki helyszínen is.

Ezt is szerettétek

Magyarország egyik legkeresettebb színésze az Azonnalinak elmondta, mi a kelet-magyarországi identitás lényege, milyen az HBO-val dolgozni, de az is kiderül, mi van a Bödőcs Tibor könyvéből az ő főszereplésével készülő monodrámával. Podcast!

Németországban ősszel szövetségi választásokat tartanak, eldől, ki lesz Angela Merkel utódja. Kik azok, akik vállalnák a feladatot? Techet Péter és Bukovics Martin kielemezték. Podcast!

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

Twitter megosztás Google+ megosztás