+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2019. december 15. vasárnap, 12:35
Milyen jövőket képzeltünk el a tízes években? Milyen fantasyeposzok jelentek meg az évtizedben, amikor a világ legnépszerűbb sorozata a Trónok harca volt? Hatvan fantasztikus regényt válogattunk ki, amelyekről örökre a tízes évek fognak eszünkbe jutni!

Idén nem csak évet, de a közvélekedés által meghatározott értelmében évtizedet is zárunk. Noha tudományos szempontból ez egy téves felfogás, mégis általában szeretünk tízes, huszas, harmincas, stb. évekről beszélni, ebben az értelemben tehát lezárul egy korszak:

 

ebben a tíz évben, 2010 és 2019 között rengeteg remek sci-fi, fantasy és horror műfajú könyv jelent meg szerte a világban.

 

Ez a tíz év rendkívül turbulens volt a fantasztikumban és általában a popkulturális rajongótáborokban világszerte. Ahogy a képregényfilmekkel és a Trónok harca sikerével egyre inkább fősodratúvá váltak a korábban inkább szubkulturális geek témák, úgy lettek egyúttal komoly kultúrharc terepei: elég csak a videójátékos világot felforgató GamerGate-re, a Hugo-díj körüli széljobbos trollkodásra és az egyes filmek és sorozatok diverzitást támogató döntései nyomán kialakuló vitákra gondolni. Ezek a viták kihatottak a politikára is, hiszen itt bukkant fel például az alt right nem egy ideig-óráig fontos prominense is – például Vox Day vagy Milo Yiannopoulos.

 

Mindennek oka tényleg nagyjából az, hogy kinyílt a szubkultúra, immár nemcsak hogy mindenki olvashat, nézhet, rendezhet, írhat és ír is sci-fit, fantasyt, vagy horrort, de való igaz, hogy főleg az amerikai könyvkiadásban, magazinkultúrában is komoly hangsúlyt fektettek a különféle szempontokból marginalizált csoportok kiemelt támogatására – ezt pedig sokan térfoglalásként élik meg, pedig a gyakran tényleg meglepő, de kevés számú vadhajtás mellett a fantasztikum „inkluzivitási forradalma” egy csomó remek friss hangot, új szerzőt hozott be a kánonba:

 

ez volt az az évtized, amikor például az angolszász fantasztikum felfedezte magának az afrofuturizmust és a kínai fantasztikumot.

 

És mi volt itthon?

 

A magyar piacra a maréknyi rendszeresen publikáló magyar szerzőn kívül leginkább az amerikai piac szerzői és trendjei jutottak el, a következő listán tehát ennek megfelelően például kevés európai szerzőt fogtok találni – európai fantasztikumért tehát ajánlom a File770-en található másik listámat, amelyben európai rajongók segítségével összeszedtem tizennyolc európai országból kilencven fantasztikus könyvet, amit a közreműködők a legjobbnak tartottak.

 

Érdemes kitérni arra, hogy az évtized a magyar rajongótáborban sem volt konfliktusmentes: itthon a politikai és kultúrharcos csatározások helyet leginkább a Galaktika jogdíjbotránya, illetve a Zsoldos Péter-díj körüli folyamatos anomáliák borzolhatták a kedélyeket: utóbbi eset a zsűri megújításával megoldódni látszik, de hosszú még az út.

 

A magyar kiadók pedig általában rendkívül hamar szállították nekünk a kinti termés legjavát: az évtized végére a négy legnagyobb játékos a területen az Agave Könyvek, a Gabo SFF, a Fumax és Delta Vision lett, miközben a Galaktika (Metropolis Media) csillaga inkább leáldozóban volt, az évtized elején nagy reményekkel induló Ad Astra és pár közben a területen próbálkozó kiadó elvérzett.

 

Az évtized második felére a geek témák fősodratúvá válása itthon is egyértelmű lett, ennek megfelelően előtérbe kerültek a fantasztikus univerzumokat tudományos szempontból vizsgáló kötetek, amelyből egy egész sorozat lett az Athenaeumnál, kezdve Tóth Csaba A sci-fi politológiája c. könyvével.

 

Itt és most hatvan könyvet gyűjtöttünk össze a magyar nyelven 2010 és 2019 között megjelent, eredeti megjelenését tekintve is ebben az időszakban született fantasztikus könyvekből. Ez azt jelenti, hogy ebből a listából kimaradt egy sor olyan könyv, ami kicsit megkésve jutott el Magyarországra (például Dan Simmons és Peter F. Hamilton egyes könyvei), és egy sor olyan is, ami nem jelent meg még magyarul, de hamarosan meg fog (például Carmen Maria Machado, vagy Nathan Ballingrud remek novelláskötete).

 

Csapatmunkában válogattuk ki az emlékezetes könyveket, majd az egyes könyvekhez írt rövid kedvcsinálókban is többen besegítettek: külön köszönet jár Hetei Péternek, szerzőtársamnak a Spekulatív Zóna blogon, rajta kívül pedig Kleinheincz Csillának, Moskát Anitának, Horváth Vivinek, Norónak, Markovics Botondnak (Brandon Hackett), Pintér Máténak, Szedlák Ádámnak és Kofrán Gergelynek, akik ajánlóikkal hozzájárultak a listához. Ugyanitt jelezném, hogy az eredeti lista összeállításában az azon szereplő írók nem vettek részt, csak pár ajánlószöveg írására kértem fel őket.

 

Következzen tehát a hatvan legemlékezetesebb fantasztikus könyv az elmúlt évtizedből,

 

a cím után zárójelben az eredeti megjelenési évszámmal. Bár ezt a bekezdést valószínűleg senki sem fogja elolvasni, megjegyzem: ezek nem a legjobb könyvek: ezek azok a könyvek, amelyeket egyesek, akik sokat foglalkoznak fantasztikummal, emlékezetesnek tartanak. Mások mást tartanak annak: az ilyen listákkal már csak így van ez.

 

+ + +

 

Ted Chiang: Kilégzés és más novellák (2019)

 

Nem véletlenül találjuk Ted Chiang idei kötetét az év és az évtized legfontosabb könyveit gyűjtő listákon: az amerikai író egyértelműen korunk egyik legjobb fantasztikus novellistája, aki a lehető legegyszerűbb, legtisztább nyelvi eszközökkel mutat be rendkívül emberközeli módon elképesztő ötleteket, koncepciókat és dilemmákat. Az évtized közepén az Életed története című novellájából remek film is készült Érkezés címmel. Chiang hazai kiadója az Agave Könyvek. (Pintér Bence)

 

Hannu Rajaniemi: Jean Le Flambeur-trilógia (2010, 2012, 2014)

 

Egy kifinomult, de amnéziás mestertolvaj, egy zsoldos, egy naprendszer a háború küszöbén, és pár nagyon izgalmas poszthumán város szerte a naprendszerben: az angolul író finn szerző debütáló sci-fijének mindhárom darabjára egyenként igaz, hogy ambiciózus, vizionárius, fordulatos és izgalmas – ha valaki azt kérdezte tőlem, hogy milyen friss sci-fit olvasson, mindig ezt ajánlottam az elmúlt pár évben. A két egymásnak feszülő, mélyen ellentétes társadalomszervezési modellről még esszét is írtam a Fantasztikus világok című esszékötetbe, annyira megfogott. A könyvet itthon az évtized elején felívelő, azóta megszűnt Ad Astra adta ki. (PB)

 

Pierce Brown: Vörös lázadás-sorozat (2014, 2015, 2016, 2018, 2019)

 

A Vörös lázadással megkezdett történet a görög drámák és az űroperák szerelemgyermekeként, egymást érő fordulatai révén nyaktörő tempót diktál szereplőinek és olvasóinak egyaránt. Brown előbbinek hatalmas érzelmi amplitúdóját, utóbbinak energiáját felhasználva egy semmiből feltörő hős áldozathozataláról és a fennálló rendszer elleni harc irgalmatlanságáról mesél, de a marsi Darrow történetét még ezek után is továbbszövi. Jelenleg futó, új, világát rendkívüli mértékben kitágító trilógiájában a következő kérdést teszi fel: akik előidézték a káoszt, megtalálják helyüket a rendben is? Brown kiadója az Agave. (Horváth Vivi)

 

 

Jeff Vandermeer: Expedíció (2014)

 

Itthon valamiért vita van arról, hogy mennyire jó Jeff VanderMeer Déli végek-trilógiája, jó-e egyáltalán, miközben az amerikai piacon egyértelműen az évtized egyik legjobbjaként kezelik. Őszintén megvallom, hogy a második-harmadik rész nekem sem lett a kedvencem, de a kisregény méretű nyitány kifejezetten remek szöveg, mindenképpen megéri elolvasni, és megnézni a belőle készült filmet is, amiről itt írtam. Négy tudós hatol be a rejtélyes, és egyre terjeszkedő X-térségbe, ahol korábban több expedíció is odaveszett. Amit találnak, az túl van mindenen, amit el tudnak képzelni. Az Agavénél kell keresni ezt a sorozatot is. (PB)

 

Ann Leckie: Mellékes igazság (2013)

 

Ann Leckie valamiért nem lett az évtized igazán meghatározó szerzője, pedig 2014-es Hugo-, Nebula, Clarke-, Locus- és BSFA-győzelmekor még úgy tűnt: ami biztos, hogy sikere visszatekintve egyértelműen új időket jelzett. Az űropera-trilógia első könyve egyébként tényleg elég király, nagyon érdekes világot és társadalmat mutat be, amelyben nincsenek társadalmi nemek, és még van egy sor izgalmas elképzelés, amit aztán a második és harmadik könyvben szerintem rendesen elhanyagol: valószínűleg pont azért, mert nem ezekre a nagy koncepciókra akart igazán koncentrálni. De az első könyv különleges, valószínűleg megérdemelte a díjesőt. Itthon a Gabo SFF szállította. (PB)

 

Edgar Cantero: Kotnyeles kölykök (2017)

 

Miközben mindenki papírról adaptál vászonra, Cantero a Scooby Doo-t vette alapul és írta meg azt a könyvet, amit tizenévesen a könnyes meghatottságig imádtam volna feltétel nélkül. Mindez persze ma már kevés lenne az üdvösséghez, ha az író nem vette volna figyelembe, hogy közben eltelt huszonegynéhány év és bizony mások az igények. Ennek mentén pedig zseniális szemtelenséggel adott nekünk egy olyan poszt-YA-kalandregényt, amit egyszerűen csak imádni lehet. Itthon a Fumax gondozásában jelent meg. (HP)

 

Moskát Anita: Horgonyhely (2015)

 

A magyar fantasy mostani évtizedének legerősebb alkotása nagyon izgalmas koncepción alapul: milyen lenne egy olyan társadalom, ahol mindenki mágikusan születési helyének szűk környékéhez lenne kötve, és csak a terhes nők tudnának utazni? A nők által uralt társadalomban egy könyvtárhajót üzemeltető férfi, mellőle elvágyódó lánya és egy nők uralmát megtörni akaró férfi történetét követjük. Persze a sikerhez nem elég egy jó ötlet és a szépen megrajzolt északi atmoszféra a fjordokkal, kell hozzá az is, hogy Moskát Anita a hazai fantasztikum friss generációjának egyik legjobb írója legyen. Moskát Anita könyveit a Gabo SFF-nél kell keresni. (PB)

 

Moskát Anita: Irha és bőr (2019)

 

Az írónő harmadik regénye ismét kényelmetlen szembenézésre készteti az olvasót önmagával és a társadalommal. A kirekesztést, az ismeretlentől való félelmet és az utóbbi évekre jellemző kortünetszerű idegengyűlöletet furcsa hétköznapisággal tárja az olvasó elé: mi lenne, ha a macskád félig emberré válna és jogokat követelne magának? Mélyen rétegezett írás, mely legalább annyi azonosulási és kapcsolódási pontot kínál, mint ahány katarzist. Itt meg itt lehet még olvasni róla. (Hetei Péter)

 

Brandon Hackett: Időutazás-duológia (2014, 2015)

 

Igazi akció-sci-fi folyamatos pörgéssel, hajmeresztő ötletekkel és már-már csapongásba hajlóan sodró lendülettel. Netflix-sorozatként kéne feldolgozni, ahogy egyre-másra kapjuk az újabb és újabb fordulatokat és mindig emelkedik egy kicsit a tét, vagy pedig vesz egy újabb őrült kanyart a történet. Az első kötet 2014-ben jelent meg az Agave Könyveknél, a magam részéről reménykedek (az Isten gépeihez hasonló) egy 2024-ben esedékes tíz éves újragondolt kiadásban is, miután hagytuk kicsit leülepedni a heveny pislogást. (HP)

 

 

Brandon Hackett: Xeno (2017)

 

Az évtized második felének meghatározó társadalmi-politikai témája lett Magyarországon ilyen vagy olyan formában a migráció: a 2015-ös menekültkrízis után azonban mintha elmaradt volna az irodalmi feldolgozás – mármint a szépirodalomban, hiszen a magyar fantasztikumban három regény is alaposan megrágta a témát és a hozzá kapcsolódó társadalmi jelenségeket. A Xeno foglalkozik talán a témával a legegyértelműbben, persze a Hackettől megszokott alapossággal és egy – több szinten is – döbbenetes befejezéssel. (PB)

 

Veres Attila: Odakint sötétebb (2017)

 

Magyar fantasztikus irodalom évtizedek óta van, és vannak elég szuper magyar fantasztikus könyvek, de egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan van, ami Magyarországról szól, és még valami érvényeset is tud mondani róla. Veres Attila debütáló regénye egyrészt ezért rendkívül izgalmas, hiszen ha nem is direktben, de összességében egyértelműen Magyarországról szól. Másrészről pedig azért, mert gyakorlatilag feltámasztotta, vagy legalábbis jobban láthatóvá tette itthon a horror és a weird műfajait, amelyek körül egyébként is elég nagy a mozgolódás mostanában. Itt meg itt olvashattok róla többet. Veres Attila kiadója az Agave. (PB)

 

Veres Attila: Éjféli iskolák (2018)

 

Koszlott lakótelepi lakások, nyomasztó MÉH-telepek, sosemvolt rockkoncertek, külvárosi késdobálók, transzcendens borkóstolók, vérgőzös wellness-szállók és furcsa pornóforgatások. A közönség- és kritikai sikert is arató debütáló regény után novelláskötettel jelentkezett Veres Attila, amelyben a regényében felvázolt irányokban haladt tovább: furcsa, gyakran hátborzongató novelláiban ismét ráismerhetünk magunkra, és a minket körülvevő dolgokra, miközben egyértelműen a fantasztikum határain belül járunk. Itt és itt írtam a kötetről. (PB)

 

Kleinheincz Csilla: Üveghegy (2014)

 

Az utóbbi években Magyarországon is egyre erőteljesebben vannak jelen a meseirodalomból, mondákból merítő, azokat fel- és átdolgozó fantasyművek – ezek egyik legérdekesebb, a magyar mesei/mondai motívumokból táplálkozó képviselője Kleinheincz Csilla családtörténete, amelynek az utolsó része idén év végén jelent meg Ezüstkéz címmel a Gabo SFF-nél. (PB)

 

Lev Grossmann: Varázslók-trilógia (2009, 2011, 2014)

 

Harry Potter felnőtteknek? Talán valami ilyesmivel reklámozták Grossman trilógiáját, és annyiban nyilván igaz, hogy mágia van benne, varázslóiskola, meg gyerekek helyett fiatal felnőttek. De ha túllépünk ezen, akkor az ismert fantasyvilágokból sokat merítő, de a saját lábán is megálló, egyes pontokon kifejezetten sötét trilógia az egyik legjobb felnövésről szóló fantasytörténet volt az elmúlt évtizedben. A Harry Potterhez azért nem jó ötlet hasonlítani, mert Grossman története jóval metább, avagy jóval inkább reflektál a fantasy különféle hagyományaira. A sorozatverziót van, aki sokkal jobban szeret, van, aki utálja – én élveztem. A trilógiát az Agave adta ki itthon. (PB)

 

Andy Weir: A marsi (2012)

 

Az Amazonon, magánkiadásban indult közönségkedvencként, és világsiker lett belőle. A filmadaptációnak köszönhetően szerte a glóbuszon milliók csodálhatták meg a Bálna belsőépítészeti megoldásait és megkerülhetetlen szállóigéje lett az túlélési ösztön állhatatottságának az „I'm gonna have to science the shit out of this” mondat. A marsi miatt menő lett sci-fit nézni és olvasni, olyanoknál láttam egy-egy példányát, akik utoljára az Egri csillagokat olvasták. Örök viszonyítási pontja lesz az utóbbi évtized fantasztikus irodalmi termésének. Weir magyar kiadója a Fumax. (HP)

 

 

Csurgó Csaba: Kukoricza (2014)

 

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének még egy korai pontján nyúlt Csurgó Csaba Petőfi klasszikusához, és gyúrta át a János vitézt egy elég súlyos disztópiává. A történet és a megteremtett világ sajnos azóta is nagyon jól rezonál a valóságunkkal, nem véletlen, hogy több ellenzéki politikus is kedvenc fantasztikus olvasmányaként említette az Agave Könyveknél megjelent regényt. (PB)

 

László Zoltán: Távolvíz (2017)

 

2017 másik regénye, ami részben legalábbis a xenofóbiáról szólt. Az urban fantasys kitérő után után a sci-fihez visszatérő László Zoltán regényében 100 millió, az emberiséget szolgálni akaró idegen lény bukkan fel hirtelen, az emberiség pedig igénybe is veszi a szolgálataikat. Ebben a világban egy baleset következtében a külvilágtól elzárt lassú időgépben az anyjával összezárva felnőtt fiatal próbálja megtalálni a dolgok értelmét. László Zoltán könyveit az Agave gondozza. (PB)

 

Cixin Liu: A Háromtest-probléma (angolul 2014)

 

Kétségtelen, hogy az elmúlt évtized egyik érdekes trendje volt a kínai sci-fi beszivárgása az angolszász fantasztikus dömpingbe, melynek zászlóshajója ez a Hugo-díjas regény. Hogy ez a vonal nekünk jó volt, jó lesz-e, azt majd az idő eldönti, mindenesetre ezek a művek hoztak némi új, frissnek ható ízt, egy másféle nézőpontot, még akkor is, ha az emberben azért ott van az érzés, hogy ezt mintha már azért láttuk volna valahol máshol. Modern retró ez, ami kiváló egy kis merengésre, rácsodálkozásra, a hőskori kellemes emlékek felidézésére. A trilógia az Európa gondozásában jelent meg. (HP)

 

Ken Liu: A papírsereglet és más történetek (2016)

 

Ez a novelláskötet szintén a kínai áramlatot erősíti, bár szerzője kínai-amerikai, s egyben a kínai regények amerikai fordítója. A címadó novella egyszerre nyerte el a Hugo-, Nebula- és a World Fantasy-díjat, ami már önmagában is hőstettnek számít. Az egész kötetre jellemző a kivételes igényességű – vö.: „szépirodalmi” – szöveg és a történetek színvonalának általános hullámzása. Megtalálható benne az egészen állat a padlón keresős ötlettől a nyugaton már velőig rágott csontnak számítóig minden. Afféle átvezető kapocsként tekinthetünk rá a szépirodalom és a zsánerirodalom között, leginkább úgy, hogy ha valaki az előző felől jön és az utóbbival akar ismerkedni, akkor ez egy kiváló kezdőlépés lehet a számára. Ilyen helyzetekre bátran ajánlható, az Agave Könyveknél kell keresni a könyvet. (HP)

 

Tom Sweterlitsch: Letűnt világok (2018)

 

Sweterlitsch könyvében a nyomozó saját maga mása, az ügy, amit meg kellene oldani egyszerre történt a múltban, történik most és történni fog a világ végéig, ami viszont jó esetben is csak napokra van a történet folyamatosan változó jelenétől. Ha Philip K. Dick esetleg Lovecraft és az épp A vörös sárkányt író Thomas Harris kiszárított és felmorzsolt szellemét szívta volna fel írás előtt amfetaminszármazékok helyett, akkor kaptunk volna egy olyan regényt, ami a Letűnt világok előképe lehetne.

 

Azonban ez a regény több, mint hatásai összessége, Sweterlitsch a párhuzamos valóságok és az ezeket felzabáló kozmikus entitás koncepciójából mélyen emberi történetet sző, ami szól az identitás kereteiről, életünk hibáinak helyrehozhatatlanságáról és a félelmekről, amik tönkreteszik személyes kapcsolatainkat. Letehetetlenül izgalmas, de szomorú és felkavaró könyv. Itt olvashattok még róla. Hazai kiadó: Agave. (Veres Attila)

 

Ian McDonald: Luna-trilógia (2015, 2017, 2019)

 

Olyan kevés volt ebben az évtizedben az igazán jó friss sci-fi. De egy erős mezőnyből is kiemelkedne Ian McDonald Luna-trilógiája, ami tulajdonképpen a Trónok harca, a Keresztapa és a Dallas legjobb elemeit keresztezi az emberiség holdi kolóniáján, ahol öt család vetekszik a hatalomért egymással és a földi országokkal. Erősebben indul a trilógia, mint ahogy véget ér, de a holdi élet ábrázolása miatt már önmagában is megéri végigolvasni a Corta-családra fókuszáló, intrikákkal teli sztorit. Itt írtam a trilógiáról, amit a Gabo SFF hoz magyarul, a második kötetnél tartanak. (PB)

 

 

Dave Hutchinson: Fractured Europe Sequence (2014, 2015, 2016, 2018) PB

 

Nagyon kevés Európára koncentráló fantasztikus történet van, amikor megpróbáltam összeszedni, akkor tulajdonképpen csak Hutchinson sorozata jutott eszembe. A négy regényből álló történet alapja, hogy a közeljövőben egy súlyos járvány után Európa sok ezer kisállamra esik szét, és az új határokon egy illegális futárhálózat üzemel, akik kémekként is tevékenykednek. Ez csak a kiindulópont: az első regény végén van egy elég váratlan csavar, onnantól kezdve pedig a következő három regény csak bonyolítja a dolgokat úgy, hogy a krakkói észt szakácsból kémmesterré váló főhősünk, Rudi is csak a fejét vakarja. Ehhez a sorozathoz sok türelem és sok újraolvasás kell, de bőven megéri a belefektetett energiát. Magyarul az első kötet jelent meg Embercsempészek címmel a Galaktikánál. A teljes sorozatról itt írtam. (PB)

 

Ursula K. Le Guin novellái és kisregényei (2012, 2016)

 

A 2018-ban elhunyt Ursula K. Le Guin egyszerre volt a sci-fi és a fantasy legendás alkotója, művei itthon sem ismeretlenek, de kiadásuk nem is teljes, illetve pár könyve újrafordításra szorulna. Életművét a Gabo SFF karolta fel, akik két kétkötetes kisprózaválogatással kezdtek tőle (Valós és valótlan, illetve A megtalált és az elveszett). Ha valaki a szépirodalom felől jön, és úgy szeretne ismerkedni a fantasztikummal, akkor Le Guin kisprózai műveinél érdemes kezdeni. (PB)

 

Charlie Jane Anders: Minden madár az égen (2016)

 

Az io9 nevű geek blog alapítójának második kötete nagyon szépen, egy gyerekkori barátság történetéből kiindulva boronálja össze a sci-fit és a fantasyt, miközben a háttérben felfest egy olyan közeljövőt, amit jó lenne elkerülni, de amit – figyelve a mostani előjelzéseket – nem fogunk tudni elkerülni. A puha apokalipszis közben pedig újra találkozik a techmágus fiú és a boszorkány története. A könyv, amit itthon az Édesvíz kiadó hamar befulladó Bluemoon-labelje adott ki, Nebula- és Locus-díjakat ért a szerzőnek. (PB)

 

N. K. Jemisin: Megtört föld-trilógia (2015, 2016, 2017)

 

Ez a mostani évtized egy csomó botránytól volt hangos a fantasztikumban, de van egy gyanúm, hogy ezekre már alig fogunk emlékezni akkor, amikor N. K. Jemisin remek fantasytrilógiáját még mindig olvasni fogjuk. A történet egy olyan világban játszódik, amit időről időre kataklizmák ráznak meg, erre is van berendezkedve a társadalom. Most elérkezett a legnagyobb kataklizma, amit a geotermikus energiát befolyásoló, elnyomott orogének egyike okoz. Egy másik orogénnek mindeközben férje megöli a fiát, és elszökik a lányával, ő pedig utánuk indul. Így indul a három Hugo-díjas könyvön keresztül ívelő epikus és helyenként eléggé nyomasztó történet, aminél húsba vágóbban semmi sem foglalkozott ebben az évtizedben az elnyomás kérdésével. A trilógiát az Agave Könyvek hozta ki itthon. (PB)

 

Robert Jackson Bennett: Isteni városok-trilógia (2014, 2016, 2017)

 

Az istenek halála valamiért visszatérő témája volt az évtizedben született fantasyknek, de ezek között is kifejezetten érdekes alapkoncepcióval állt elő Robert Jackson Bennett: egy olyan kontinenst mutat be, melynek népe korábban istenei segítségével uralta a szomszéd kontinens népeit, amíg azok fel nem lázadtak, s nem találtak módot arra, hogy megöljék az elnyomó isteneket. De biztos, hogy sikerült megölni ezeket az isteneket? Kémkedés, kaland, akció és rejtélyek: a remek történetszövés mögött Bennett érzékletesen ír a gyarmatosítás és a felszabadulás problémáiról. Bennett első könyvét, a Horzsolásokat és ezt a trilógiát is az Agave gondozza. (PB)

 

Sepsi László: Pinky (2016) PB

 

Van egy ital, amitől azzá válhatsz, aki csak akarsz lenni. Van egy rejtély, amit meg kellene fejteni. És van egy srác, akinek nyomoznia kéne mindenféle ügyekben, de őt legfeljebb az érdekli, hogy ki ölte meg a fivérét. Sepsi névtelen, varázslényekkel dugig tömött városában addig szenvedünk a főhős Jynx-szel mindezen, amíg el nem jutunk a meglepő végkifejletig. A kötet a Libri kiadásában jelent meg. (PB)

 

 

James S. A. Corey: Térség-sorozat (2011– )

 

Lehet, hogy az  álnéven író szerzőpáros, Daniel Abraham és Ty Franck pontosan kiszámolta, hogy mi kell ahhoz, hogy egy hosszú, sikeres sci-fi könyvsorozatot megírjanak. A 2011-ben a Leviatán ébredésével Térség tényleg remekül adagolja a nem túl újszerű, de jól tálalt kalandos sci-fi-elemeket: a könyörtelen naprendszeri politikát, egy szerethető csapatot egy remek űrhajóm, egy rejtélyes idegen dolgot, aminek még később komoly szerepe lesz. Most tartanak a nyolcadik könyvnél, és jövőre jön a zárókötet, miközben a könyvekből sikeres sorozat is készült, ami jelenleg az Amazonon fut. A könyvsorozatot itthon a Fumax gondozza. (PB)

 

Ian McDonald: A dervisház (2010)

 

Manapság elég távolinak tűnik, hogy Törökország bármikor is az EU része legyen, az évtized elején azonban erre még jóval több remény volt. McDonald egy olyan közeljövő Törökországát vizsgálja, amely belépett az EU-ba: egy ház lakóin keresztül követjük végig, hogy mit is jelent ez pontosan a török társadalomnak, miközben McDonald egy egészen átélhető közeljövőt tár elénk. (PB)

 

Naomi Alderman: A hatalom (2016)

 

Az ötlet egyszerű: mi lenne, ha a nők képesek lennének fizikailag arra, hogy akár halálos áramütést bocsássanak ki magukból? Alderman regényében azt meséli el valaki a távoli jövőből, hogy mi történik akkor, amikor napjainkban felébred ez a képesség a nőkben: hogyan alakul át rövid idő alatt a társadalom. A fő sztorit keretező történettel együtt Alderman regénye az évtized egyik legelgondolkodtatóbb könyve a hatalomról és társadalmi nemekről. A könyv itthon a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg. (PB)

 

Emily St. John Mandel: Tizenegyes állomás (2014)

 

„Egyébként nem gondolom, hogy a Tizenegyes állomás sci-fi, de felkészültem rá, hogy elfogadjam, hogy egyedül vagyok ezzel” – tweetelte Mandel, miután a könyve az Egyesült Államokban bekerült a National Book Awards finalistái közé. A magam részéről tökéletesen egyetértek vele. A regény ennek ellenére is nagyot ment külföldön és itthon is a zsánerközegben, aminek az lehet az oka, hogy a poszt-apokaliptikus helyzetet egy olyan melankólikus és alacsony intenzitású, már-már erőszakmentes megközelítéssel mutatja be, ami a műfajra jellemző darálás után felszabadító üdeséggel hathat az olvasóra. Legyünk megengedőek az íróval és ne vegyük egyértelműen az SFF címke alá a művét: az űropera mintájára, legyen inkább poszt-apokaliptikus opera. Vagy stílszerűen inkább poszt-opera apokalipszis. A könyvet a Gabo adta ki. (HP)

 

Kim Stanley Robinson: Aurora (2015)

 

KSR örök állócsillag a hard science-fiction egén, az Aurora pedig még annak ellenére is a szélesebb közönség számára is fogyaszthatóbb könyvei közé tartozik, hogy egyszerre tárgyalja generációs űrhajók, a pszichológia, a mesterséges intelligencia, a migráció, a környezettudatosság és a csillagközi utazás nehézségeit. A regény megírásban NASA-alkalmazottak is a segítségére voltak, a történetben mégis több olyan fordulat és naiv rácsodálkozás történik az eseményekre, ami azt sejteti, hogy Robinson végeredményben azért nem túl optimista abban a tekintetben, hogy egyhamar másik csillagrendszerbe költözünk. Robinson könyveit az Agave gondozza itthon. (HP)

 

Kim Stanley Robinson: New York 2140 (2017)

 

Az évtized végének legforróbb témája  a klímaváltozás volt (pun intended). Van egy szerző, aki már azelőtt elég sokat foglalkozott ezekkel a témákkal, hogy Greta Thunberg megtanult volna olvasni. Kim Stanley Robinson ebben az évtizedben a 2015-ös Aurorában is áttételesen a klímaváltozással foglalkozott, a New York 2140-ben viszont szemből megy neki az ügynek, és egy epikus nagyregényben mutatja be az elárasztott New York mindennapjait: az igazán ijesztő pedig az, hogy Robinson már nem a klímaváltozásra akarja felhívni a figyelmünket, hanem arra, hogy a már biztosan bekövetkező katasztrófák után is lehet boldog az élet. Itt olvashattok róla bővebben. (PB)

 

 

Jo Walton: Mások között (2011)

 

Jo Walton regénye különös hibridje a tündéres fantasynek és egy sci-fi rajongó olvasónaplójának, talán ezért is volt képes azonnal belopnia magát a fantasztikus rajongóinak szívébe. Már a fókusza is különlegessé teszi: főhőse már túlvan a világ megmentésén, valamint az ikertestvére elvesztésén egy végső csatában, és most a helyét keresi a világunkban és a saját életében is.

 

Mori története a kívülállóé, aki a sci-fi könyvek között találja meg a maga családját, akinek a fantasztikum adja meg azt a keretet, amelynek segítségével a vele történteket és az őt kísérő természetfeletti jelenségeket meg tudja magyarázni. A Mások között szép és szerethető óda minden SF geek fiatalkorához, akik az űrhajók, hobbitok és robotok között építettek fészket maguknak. A Hugo-, Nebula- és Brit Fantasy-díjas könyvet a Galaktika adta ki magyarul. (Kleinheincz Csilla)

 

George R. R. Martin: Tűz és vér (2018)

 

Arra, a minden olvasóban motoszkáló kérdésre, hogy „de nem ebben az évtizedben jelent meg a Sárkányok tánca is?”, a válasz igen. Csakhogy a Tűz és vér számos szempontból fontosabb – és minden tekintetben izgalmasabb olvasmány. Egyrészt izgalmas formula, hogy Martin gyakorlatilag nem regényformátumban kezdi el kibontogatni a gyakran regény méretű ötleteket, amik lényegesen jobbak, mint ahol a regények tartanak, vagy ahová a sorozat végül dicstelenül eljutott, hanem történeti munkaként, afféle krónikás írásként tálalja azokat, ahol a szerző (Óváros egyik mestere) próbál a lehető legobjektívebb maradni a Targaryen-ház történetének feldolgozása közben.

 

Mindemellett azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ezekre a könyvekre GRRM-nak is szüksége van, hogy magánál tartsa a kreatív kontrollt, ha nem akarja, hogy az HBO teljesen önkényesen pakolgasson sztorikat az ő univerzumába (ahogyan az szegény Tolkiennel épp történik). Márpedig a Tűz és vérből nyilvánvalóvá válik, hogy még mindig Martin az, akinek a legtöbb joga van a saját világához. A könyvet az Alexandra adta ki itthon. (Pintér Máté)

 

China Miéville: Konzulváros (2011)

 

A csodálatos China Miéville el volt tűnve ebben az évtizedben, de 2010-es urban fantasyje, a Kraken, illetve a 2011-es Konzulváros még így is kivételes könyvek, amelyek nagyon érdekes koncepciókat boncolgatnak – a Konzulváros esetén legfőképp nyelvi és nyelvfilozófiai kérdéseket egy távoli bolygón. Érdemes még forgatni egyébként az 1917-es orosz forradalomról írt könyvét is, mert remek. Jövőre pedig ismét nem fikcióval jelentkezik, hanem az A Spectre Haunting Europe című könyvről, ami a Kommunista Kiáltványról szól. Miéville gondozását az Agave vette át a Galaktikától. (PB)

 

Ernest Cline: Ready Player One (2011)

 

A Ready Player One számos, a 21. század legjobb science fiction regényeit gyűjtő lista legtetején szerepel. Az író, Ernest Cline annyit csinált, hogy összemixelte a virtuális valóságot egy disztópikus jövőben játszódó, fiatal szereplős kalandtörténettel, és mindezt nyakon öntötte egy okosan kikevert, nyolcvanas évekbeli popkult-retro-nosztalgia-hangulattal, amit ráadásul cselekményformáló elemmé is tett azáltal, hogy a főhős Wade az OASIS nevű VR-világban a nyolcvanas évek popkultúrájából származó feladványok megfejtésével tud csak előre jutni az OASIS létrehozójának mesés örökségért folyó versenyben. A Ready Player One talán kevesebb gondolkodni valót ad, viszont úgy szórakoztat, ahogy szinte semmilyen más sci-fi az utóbbi évekből. Tavaly Steven Spielberg rendezésében egy egészen jó filmadaptáció is készült belőle. Cline hazai kiadója az Agave Könyvek. (Brandon Hackett)

 

Csepella Olivér: Nyugat + zombik (2017)

 

Alapvetően nem nagyon akartunk képregényeket rakni erre a listára – hiszen akkor kétszer ilyen hosszú is lehetne – viszont Csepella Olivér kötete több szempontból is emlékezetes marad. Egyrészt azért, mert nagyon jó az ötlet (nyugatos írók szembesülnek egy zombiapokalipszissel), másrészt azért, mert ritka az, hogy közösségi finanszírozásból összejön egy ekkora összeg, harmadrészt meg azért, mert a szerző még így is képes volt hosszú hónapokat csúszni a megjelenéssel. A végeredmény ezzel együtt nagyon szórakoztató, a Corvina adta ki. (PB)

 

Jonathan Strahan antológiái (2016-2019)

 

Sajnos Jonathan Strahan befejezte ezt az antológiasorozatot, de neki, illetve a Gabo SFF-nek hála volt négy év, amikor a magyar olvasóknak is volt egy ablakuk az amerikai piacon megjelenő novellák és kisregények legjavára, a legfrissebb hangokra, a legforróbb témákra a sci-fiben és a fantasyben. Nem egy itt beválogatott mű később megnyerte a Hugo-, vagy a Nebula-díjat is. Reméljük, a kiadó talál valami hasonlót a helyére. (PB)

 

 

Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018-2019

 

Strahan nyomán aztán más vonalon is elindult a Gabo SFF két szerkesztője, Roboz Gábor és Kleinheincz Csilla, és immár a második évben válogattak össze magyar szerzőktől fantasztikus novellákat. Az első kötet szuper volt, a második pedig valahogy még ahhoz képest is remek: az évtized második felére világos, hogy ugyan normális magazin- vagy akár fanzinkultúra még mindig nincs (leszámítva a Lovecraft körüli dolgokat), a magyar fantasztikus kispróza azért él és virul. (PB)

 

Ben H. Winters: Az utolsó rendőr-trilógia (2012, 2013, 2014)

 

A Föld felé egy meteor tart, el is fogja találni, és mindenki meg fog halni. Miközben az évtizedben fuldokoltunk a különféle posztapokaliptikus sztorikban, Ben H. Winters előállt egy pre-apokaliptikussal: főhősünk egy rendőr, aki a meteorbecsapódás előtti hónapokban továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy még az egyre inkább széteső társadalomnak is tartania kell magát valamiféle törvényekhez. Nagyon szép ívet fut be ez a krimitrilógia minden fronton, érdemes olvasni. Az Agave Könyvek adta ki a sorozatot. (PB)

 

Lőrinczy Judit: Ingókövek (2013)

 

Sztálingrád: az emberi történelem egyik legnagyobb ostroma és legvéresebb csatája, a második világháború fordulópontja. Lőrinczy Judit mágikus realista regényében ebben a földi pokolban ragad pár ember: németek, szovjetek, tisztek, közlegények, férfiak és nők, elevenek és holtak. És miközben a két hadsereg gyilkolja egymást, mintha a városnak is meglennének a maga tervei. Ha nem vigyáz az ember, olvasás után jó időre ottragad a füstölgő romok között, szóval csak óvatosan! Az Ad Astra adta ki a könyvet, Lőrinczy második könyvét pedig a Gabo SFF. (PB)

 

Brandon Sanderson: Viharfény Krónika (2010, 2012, 2017)

 

Brandon Sanderson neve alighanem eggyé vált a modern, mágiarendszerekre épülő fantasyvel. Összes (felnőtteknek szóló) regényében központi szerepet tölt be a mágia működése, annak részletesen kidolgozott szabályai, valamint ezek felfedezésre váró, újabb részletei. (A szerző mottója: „mindig lesznek újabb titkok”.) Világait precízebben tervezi meg, mint sok sci-fi író; erre a Viharfény Krónikák talán a legjobb példa. Az időjárástól az élővilágig, az emberi kultúráktól a természeti törvényekig mindennek jelentősége van. Mindez pedig úgy olvad össze az izgalmas történetekkel, hogy a végeredmény ízig-vérig fantasy lesz. A sorozatot a Delta Vision gondozza itthon. (Noro)

 

Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme (2011)

 

Patrick Rothfuss alighanem az évtized egyik legnagyobb mesélője a fantasy szcénában. Ezt azonban szokatlan módon, az elvárásokat teljesen kiforgatva műveli. Hősi eposzt ígér, kiválasztott főhős világraszóló tetteit, de mindezt úgy tárja elénk, mint egy kusza és gyakran céltalannak tűnő életút következményeit. A Királygyilkos krónikájában nincs egyértelműen kijelölt küldetés, nincsenek kipipálandó célok; ehelyett Kvothe teljes élete jelenik meg a lapokon. Hőse úgy vergődik át az eseményeken, hogy nem csak a végzetét, de gyakran még a holnapi napját sem látja maga előtt. A szél neve így válik a klasszikus fantasy eposzok egyfajta dekonstrukciójává. Mindezt persze remek stílusban jeleníti meg, a szerző ugyanis még akkor is rendkívül szórakoztató tud lenni, amikor fejezetszámra nem számol be semmi lényegesről. Ezt pedig rajta kívül nem sokan tudnák eladni. A befejezésre váró trilógiát a Gabo gondozza. (Noro)

 

Mark Lawrence: A széthullott birodalom-trilógia (2011, 2012, 2013)

 

A Széthullott Birodalom-trilógia volt Mark Lawrence bemutatkozó munkája, amivel azonnal a grimdark és a modern epikus fantasy megkerülhetetlen nevévé vált. Igényes prózája, tűpontos lélektana, emlékezetes jelenetei egy sötét mágiával és brutalitással teli világon vezet minket keresztül, hogy szemtanúi legyünk egy az antihősök tengeréből kiemelkedő herceg véráztatta útjának. Minden kötet új távlatokat, új téteket és új igazságokat nyit Jorg Ancrath világában és sorsában, a kapott élmény pedig elejétől a végéig egyszerre hátborzongató és felemelő. Lawrence műveit itthon a Fumax adja ki. (HV)

 

 

Felix J. Palma: Viktoriánus-trilógia (2008, 2012, 2014)

 

Viszonylag kis merítésünk van a spanyol fantasztikumból, de Félix J. Palma trilógiájának a legjobbak közt a helye. Az idő térképében Wells Időgép c. könyvét gondolja újra, Az ég térképében A világok harcát, a harmadik, magyarul eddig meg nem jelent kötetben pedig A láthatatlan embert. Sziporkázó, kreatív és pimasz álviktoriánus regények, amelyek szeretettel nyúlnak az elődökhöz, és a főszereplőjük maga H.G. Wells. A trilógia első két kötetét az Európa adta ki magyarul, (Moskát Anita)

 

M. R. Carey: Kiéhezettek (2014)

 

A zombikat lassan már annyira elhasználta az irodalom és a filmipar, hogy igen nehéz róluk bármi újat elmondani – Carey-nak mégis sikerült a látszólag lehetetlen. A toposz mélyre ivódott sallangjainak megtartása mellett azáltal, hogy története hősévé egy gondolkodni és érezni képes zombi gyereket meg, teljesen új megvilágításba helyezi a mi-ők dichotómiáját, és folyamatosan kikezdi a határvonalait. Az ítélet, amit a regény mond az emberiségről, metsző, de a befejezés méltán ott van a legjobbak között a fantasztikus irodalomban. A Kossuth adta ki itthon. (Kleinheincz Csilla)

 

On Sai: Calderon, ​avagy hullajelölt kerestetik (2012)

 

Lehet-e egy űrhajóval farolni? Egy rendes hard SF-rajongó valószínűleg két-három kockás (tudom, négyzethálós) papírt írna tele azzal, hogy miért nem. Na neki nem való a Könyvmolyképzőnél megjelenő Calderon. Mindenki másnak vannak benne faroló űrhajók, szerelem, egy helyenként Rejtő-hősnek – nem Piszkos Fred, hanem inkább Rozsdás – beillő, cseppet szuicid kapitány, és hatalmas balhé egy jövőbeli űrbirodalomban. Annyira kalandregény, hogy még kardoznak is benne, sokat. Ráadásul a könyv még azt is megúszta, hogy a humort szívből gyűlölő magyar SF kicsinálja. Pofátlan dolog, mi? (Szedlák Ádám Zoltán)

 

Michael J. Sullivan: Riyria-krónikák (2008-2012)

 

Miközben mindenki lubickol a ránk öntött nosztalgiahullámban, és halkan, de biztosan megjelentek azok a hangok, miszerint ez már sok, itt az ideje visszatérni az eredetiséghez, ráadásul a Star Wars-t is a nosztalgia vágja haza épp, addig nem szabad elsiklani az olyan gyöngyszemek felett, mint Michael J. Sullivan Riyria-sorozata. Márpedig ez a széria nettó nosztalgia, méghozzá abból a dicstelen kilencvenes évekből, amikor a magyar geek-könyvpiacot a „logós”, közös univerzumba tartozó könyvsorozatok uralták.

 

Miközben mind tudtuk, hogy ezeknek egy csekély része van jól megírva, de legalább mind Tolkient klónozza valamilyen formában, azért két pofára faltuk őket – és imádtuk. Mindezzel együtt Sullivan egyáltalán nem pocsék. A Riyria-krónikák szórakoztatóan megírt fantasy-kalandregények, amik igazán nem fontosak, ha csak azok számára nem, akiknek gyakran ötlik az eszébe, hogy de jók is voltak azok a rossz könyvek. Itthon a Fumax vitte végig a sorozatot. (PM)

 

Hugh Howey: Siló (2011)

 

Ha bedobom, hogy atomháború, bunker és SF, akkor mindenkinek legalább fél tucat mű jut az eszébe. Mindannyian a Vault akárhány méhéből vagy egy leibowitzita rend kolostorából bújtunk elő. Howey mégis képes volt annyit fordítani, annyit melegíteni ezen a toposzon, hogy emberek ezreit kezdte el érdekelni, hogy mégis mi lehet a bunkeren kívül. Ráadásul egy marék dollárba került, közvetlenül támogathattuk az írót, aki ezzel divatba hozta a self-publishinget is. Sokkal egyszerűbb szeretni, mint az újrarágott nyolcvanas évekbeli popkultúrát. Lehet, azért, mert a hidegháború ma is aktuális félelem. A teljes sorozatot a Könyvmolyképző adta ki itthon. (Szedlák Ádám Zoltán)

 

Josh Malerman: Madarak a dobozban (2014)

 

Ha egy könyv filmes adaptációjában Sandra Bullock and John Malkovich játszik, akkor az már elég jó jelzésnek számít, hogy itt az író nagyon eltalált valamit. A bosszantó dramaturgiai mellélövések ellenére a regénynek kiváló hangulata van, könnyen olvasható, gyors fejezetei pedig olvastatják magukat, ez pedig utat talált az közönséghez, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a Molyon 1300-nál is több értékelést kapott. Összehasonlításul: ez nagyjából annyi, mint a szintén nyomasztó horror kategóriában versenyző Kincskereső kisködmöné. A Fumax hozta ki itthon a könyvet. (HP)

 

 

Joe Hill: NOS4A2 (2013)

 

Joe Hillt eleinte mindenki Stephen King fiaként emlegette, de rég bebizonyította már, hogy ki tud lépni apja árnyékából. A NOS4A2-ban a különleges képességgel rendelkező Vic McQueen ered egy kortalan gyilkos nyomába, aki élőlényként gonosz Rolls-Royce Wraith-jével csábítja a gyerekeket Karácsonyországba. Idén sorozat is indult belőle az AMC-n Ashleigh Cummings és Zachary Quinto főszereplésével. Magyarul először az Európa hozta, majd a szerzőt a Gabo SFF vette át. (Moskát Anita)

 

Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei (2015)

 

Lenyűgöző, hogy egy nem antropomorf és a legkevésbé sem emberi (egyenesen: óriáspók) főszereplővel mennyit el lehet mondani az emberségről. Ez adja ennek az aprólékos munkával felépített hard sci-finek a lelkét, és emiatt lesz több egy érdekfeszítő gondolatkísérletnél arról, hogy hogyan fejlődhetett volna egy társadalom, ha az emberi testtől biológiailag jelentősen eltérő egyedekre épül. De végső soron ez a korszakokon át következetesen végigvezetett gondolatkísérlet teszi letehetetlenné a könyvet: Adrian Tchaikovsky gyakorlatilag megírta egy fiktív civilizáció Sapiensét, ami kötelező olvasmány minden társadalomelméleti érdeklődésű sci-fi-rajongó számára. (Kofrán Gergely)

 

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan (2011)

 

Valente egy kivételes tehetségű írója az SFF szcénának, aki nem is fecsérli az idejét lusta témákra. Ez a regény a szláv folklór meghatározó alakját, Baba Yaga fivérét, Halhatatlan Koscsejt vezeti végig egy györtelmes szerelmi történetben az orosz nép 20. századi történelmének viharos évein. Nyomasztó és zavarba ejtő olvasmány, ami sokáig befészkeli magát fogyasztója fejébe. Az Ad Astra hozta magyarul. (HP)

 

Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár (2015)

 

Ha másért nem, hát a Fumax által rajzolt fura magyar borító miatt biztos mindenki emlékszik erre a könyvre. Nekem valamiért kifejezetten emlékezetes olvasmány maradt a történet, ami alapvetően arról szól, hogy egy isten eltűnik, és az általa felnevelt, félistenné vált amerikai gyerekek elkezdenek küzdeni azért, hogy a helyére üljenek. Van a könyvnek egy ütős hangulata, amihez egyébként még passzolhat is a Fumax fura borítója. (PB)

 

Max Gladstone: Nagyrészt halott (2012)

 

Max Gladstone azon szerzők közé tartozik, akik fogták magukat, és úgy döntöttek: ideje felszámolni a fantasyben kelleténél jóval gyakrabban megjelenő Amadeus-plotot és csinálni egy mágiarendszert, ami valami újat tud felmutatni. Nincsenek kimondandó varázsigék, mozdulatok, még kiválasztottak sem, csak egy halott tűzisten, aki nem tudta tartani a vállalásait, amiket a szerződésekben meghatározott. Merthogy Gladstone mágiája szigorú, kötelmi jog alapú mágia; a varázsa viszont abban áll, hogy ezt a száraznak hangzó valamit remek tollal izgalmassá tudja tenni bárki számára. Az Agave hozta ki az ötrészes sorozat első részét, de sajnos nem fogyott elég jól, nem jelent meg a többi. (PM)

 

Neil Gaiman: Óceán az út végén (2013)

 

Neil Gaiman sok mindent csinált ebben az évtizedben, de azt nem mondhatnánk, hogy halálra írta magát: regényt konkrétan csak egyet írt, ezt a rövidet, amelyben a narrátor visszatér szülővárosába, és elkezd eszébe jutni egy furcsa história gyerekkorából. Másoknak talán nem ez a legemlékezetesebb Gaiman-élmény, de nekem ez volt tőle az első olvasmányom. Ezen kívül jött még ki tőle az évtizedben egy novellagyűjtemény (Felkavaró tartalom) egy esszégyűjtemény, és egy kis könyvecske az északi istenekről. Mondjuk közben sorozat lett az Amerikai istenekből, és jön a Netflixen Sandman is… Gaimant az Agave adja ki itthon, de a Sandman-képregények a Fumaxnál érkeznek sorban új kiadásban. (PB)

 

 

Anthony Ryan: Az ébredő tűz (2016)

 

A Draconis Memoria-regények a modern epikus fantasy jól ismert hangulatát ötvözik az ipari forradalom világával és mentalitásával. Anthony Ryan a steampunk irányzat (ál)tudományos ötleteit építi egybe egy remek mágiarendszerrel és a vadkapitalista gyarmatosító világnézettel. Talán minden korábbi szerzőnél messzebb megy abban, hogy a fantázia birodalmának régi kedvenceit, a sárkányokat új nézőpontból mutassa be: nála e lényeket vadásszák és tenyésztik, vérüket eufemisztikusan pedig csak „terméknek” nevezik. Történetét akár úgy is felfoghatjuk, mint a hagyományos és a modern fantasy összecsapását. A Fumax vitte végig itthon a sorozatot. (Noro)

 

Madeline Miller: Kirké (2018)

 

A Kirké toronymagasan nyerte a Goodreads közönségszavazását fantasy kategóriában 2018-ban, amivel az Akhilleusz dala című könyve után Miller ismét nagy sikert ért el egy mitikus karakter történetének feldolgozásával. Az írónő latint és görögöt tanít, az olvasmányos stílushoz így a megfelelő háttértudás is rendelkezésére állt a feladathoz. A Kirké iskolapéldája annak, hogyan kell a régi történetekhez nyúlni és azokat a modern kor követelményeinek megfelelően újra bemutatni. A General Press hozta itthon. (HP)

 

Katherine Addison: A koboldcsászár (2014)

 

A koboldcsászár félig kobold, félig tünde főszereplőjének hirtelen ölébe pottyan egy egész birodalom koronája, holott nincs más, amihez – bevallottan – kevésbé értene, mint a vezetéshez. Az udvari intrikákon és az uralkodói teendőkből keresztül egy nagy, némileg steampunk jegyeket hordozó világ bontakozik ki előttünk, melyben a történet ráérősen, de magával ragadóan csorog végig hála Addison míves prózájának. Ebben a könyvben található továbbá az elmúlt évtized egyik legszimpatikusabb főszereplője is, akinek jó szíve és esendősége őszinte empátiát vált ki a legmarconább antihős-rajongókból is. A Gabo SFF adta ki magyarul a regényt. (HV)

 

Érdekelnek a könyvek? Kattints a Könyves Kálmán nevű rovatunkra! Kihagytunk valamit, ami neked emlékezetes volt? Kommentelj itt, vagy a Facebook-oldalunkon!

 

 
comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az biztos, hogy 2020-ban soha nem látott számú embernek kerül be a mindennapi életébe az online piálás a haverokkal. De igazából van ennek bármi értelme? Leteszteltük!

Ugyanazzal a kanállal áldoztattak végig híveket, miközben a koronavírus a nyállal terjed leginkább. Megkérdeztük, hogy csinálják ezt a magyarországi ortodoxok.

A brit egészségügyi rendszernek legalább húszezer ilyen készülékre lenne szüksége, a kényszerűségből nem versenyző csapatok segíthetnek be.

Vlagyimir Putyin szóvivője maga erősítette meg, hogy az elnöki hivatalból is pozitív lett egy ember tesztje. A sajtó tud.

Az érkező magyar kamionosokra 14 nap karantén vár mostantól, akkor is, ha nem mutatják koronavírus gyanúját.

A britek heteken belül házilag is tesztelhetik, megfertőződtek-e a koronavírussal. Elérhető lesz-e ilyen teszt Magyarországon is? Egyáltalán van értelme?

A hét kérdése

Őket üti meg a legjobban a koronavírus miatti leállás: te mivel segíted a fennmaradásukat? Ez a hét kérdése az Azonnalin!

Azért ide elnéznénk

Csatlakozz a csoportunkhoz, és vészeljük át együtt a karantént!

Minden este 8-kor az erkélyről vagy ablakból, amíg aktuális.

Március 28-án fél 9-től kapcsolj le mindent otthon: környezetvédelemnek és digitális detoxnak is jó.

Bulizz virtuálisan fél Béccsel március 28-án éjszaka, ingyen!

Ezt is szerettétek

Indul az Azonnali Trianon 100 podcastsorozata! Itt nem az a téma, hogy kinek fáj vagy nem fáj eléggé Trianon, hanem, hogy mi történt. Az első vendég Révész Tamás hadtörténész.

Pedig két nappal korábban kezdődött, mint a pesti, és még Kossuth Lajos is hatással volt rá.

„Szovjetológiának” tűnik Olaszországból a magyar kormány kommunikációja a koronavírusról – mondta a Helyzetben Stefano Bottoni magyar-olasz történész.

Hogyan hozta a sírból vissza esélyeit Joe Biden? Miért veszíthet akár tömegesen latinó szavazókat Bernie Sanders? Dörzsölheti-e a tenyerét Trump?

Meddig engedi elfajulni a bulit az MNB, és mikor szab gátat a gyenge forintnak? Lesz-e 350 forintos euró? Zsiday Viktor és Isztin Péter magyarázzák el.

A SME felvidéki magyar főszerkesztője, Balog Beáta a karrierjéről, a Kuciak-gyilkosság utáni szlovák médiáról és arról, milyen hatással volt a NER a határon túli magyarságra.

Twitter megosztás Google+ megosztás