Milyen lenne Európa, ha több száz kisállamra esne szét?

Európa és az Európai Unió alig jelenik meg a science fiction irodalomban, éppen ezért üdítő kivétel Dave Hutchinson regénysorozata, ami egy katasztrofális influenzajárvány után teljesen széteső Európában, többek között Magyarországon is játszódik.

Tavaly év elején az első cikkemben az Azonnalin – akkor még vendégszerzőként – a fantasztikus irodalom és a politika kapcsolódási pontjairól írtam cikket, ami annyira valós dolog, hogy idén már a harmadik ilyen tárgyú könyv jelenik meg Tóth Csaba politológus gondozásában.

Bár gyakran egyszerű eszképizmusként írjuk le, a science-fiction (és még korábban rokona, az utópikus irodalom) valójában alaposan befolyásolta az emberi történelem menetét. Ahogy azt hazánk egyik legfontosabb sci-fi írója, Markovics Botond (Brandon Hackett) remekül kifejtette:

A modern sci-fi azonban alapvetően nem a kontinentális Európában őshonos műfaj, legismertebb, legnagyobb hatású alkotói angolszász, főleg amerikai és részben brit szerzők. A széles közönség által ismert elképzelt jövők ennek megfelelően dominánsan amerikai és brit jövők, vagy ilyen alapállásból elképzelt „világjövők”. A hidegháborús időszakban persze erősen jelen volt a fantasztikum a szovjet irodalomban is, az elmúlt évek pedig a kínai sci-fi és az afrofuturizmus felfutásáról szólnak.

Ez azért kifejezetten abszurd dolog, mert maga az egyesült Európa gondolata is több évszázadnyi utópikus gondolkozás eredménye, ráadásul elég sikeres eredménye. Bár hajlamosak vagyunk rá csak valami bürokratikus nyűgként, vagy itthon éppen ellenségként tekinteni, az Európai Unió alapvetően egy utópikus idea.

Az európai projekt ráadásul az elmúlt években súlyos válságon ment keresztül, aminek még közel sincs vége: a görög válság után jött a migrációs válság, az idei EP-választás pedig leginkább arról fog szólni, hogy mennyire erősödnek meg a szuverenista hangok az EU-n belül.

Dave Hutchinson ezer darabra szedi szét Európát

Nem kezdtem volna el ezen gondolkozni, ha nem egész decemberben Dave Hutchinson Fractured Europe Sequence (kb. Szétesett Európa-ciklus) című regényfolyamának negyedik, utolsó darabját, a Europe at Dawn (Solaris, 2018) című regényt olvasom, ami történetesen a legeurópaibb science-fiction, amit valaha olvastam.

Már a könyvek címei is mutatják ezt, sorban mondom: Europe in Autumn, Europe at Midnight, Europe in Winter és Europe at Dawn. Ehhez képest az első kötet, ami tavaly januárban jelent meg magyarul, a kicsit lehangoló és szenzációhajhász Embercsempészek címet kapta, bár nem teljesen alaptalanul.

Kicsit nehéz róla mesélni, mert az alaptörténet része egy nagy csavar az első regény végén, amit véletlenül sem akarok felfedni. (Bár itt és itt már írtam róla bővebben.) A regény világa a közeli jövő, amikor Európán végigsöpört egy, a spanyolnáthánál is súlyosabb influenzajárvány, az ezt követő káoszban pedig teljesen szétesett az EU, sőt, még az európai nemzetállamok is.

Gyakorlatilag naponta alakulnak új államok, az Eurovíziós Dalfesztiválnak közel négyszáz indulója van, az egész kontinenst pedig keresztülszeli A Vonal – egy olyan, Portugáliától Szibéria túloldaláig futó vasútvonal, ami szintén külön államnak számít.

A négy kötet lazán kapcsolódik egymáshoz, főszereplőnek pedig leginkább Rudit, a Krakkóban dolgozó észt szakácsot tekinthetjük, aki – miután munkahelyét szétveri pár magyar maffiózó – új karriert talál magának: csatlakozik a Coureurs de Bois nevű titkos szervezethez, akik csomagokat és embereket csempésznek a Schengen bukása után ismért ezer határ által szabdalt Európa országai között.

A szakácsból futárrá, aztán egyre komolyabb kémfőnökké váló, de végig nagyon emberi Rudi aztán egyre komolyabb titkokat fed fel, annyira, hogy igazából még a negyedik (hivatalosan utolsó) kötet végén sem feltétlenül ért meg mindent. Ez azt jelenti, hogy mi, olvasók sem értünk meg mindent, de bőven kárpótol minket ezért az, hogy Hutchinson remekül ír és remek humora van.

Sőt, mondjuk ki: a kémjátszmák mögött tulajdonképpen teljes mértékben remekül ragadja meg az európai közhangulatot és az Európai Unió előtt tornyosuló problémákat.

Amikor interjúztam a szerzővel, rá is kérdeztem erre. „Kissé rémisztő volt követni a híreket az elmúlt pár évben. A könyvet a kilencvenes évek végén kezdtem írni, és akkor egy szétesett Európa egyszerű fikció volt, bár a függetlenségi mozgalmak már akkor is megvoltak. Mostanra sokkal elképzelhetőbbé vált az egész. Azt szoktam mondani, hogy szeretném, ha a könyv világa nem válna valósággá: nagy rajongója vagyok az EU-nak és Schengennek” – mondta Hutchinson.

Teszi mindezt úgy, hogy bejárja az egész kontinenst, bemutat egy sor új kisállamot, mindezzel csodásan megragadva azt, hogy a felszín alatt milyen is Európa. Az első kötet első oldalain feltűnő magyar maffiózók mellett egyébként a harmadik kötet egy jelentős része Magyarországon is játszódik, szóval különösen érdekes a magyar olvasóknak.

A folytatásra magyarul kicsit még várni kell, a Metropolis Media tájékoztatása alapján a második rész 2020-ban várható. Egyébként már az első rész megjelenése is meglepő volt (apropó: egy EU-s pályázat finanszírozta). Az angolul olvasók azonban most egyben lenyomhatják mind a négy részt, ami jó dolog, én is tervezem újraolvasni a sok apró utalás miatt.

És ha éheznél még az Európa jövőjéről szóló fantasztikumra, akkor vess egy pillantást

+ Brian Aldiss Szuperállam című könyvére, amelyben megvalósul az Európai Egyesült Államok;

+ Adam Robert The Aachen Memorandum című szatirikus könyvére, amelyben szintén, de ez az Európai Egyesült Államok illiberális, politikailag korrekt és USA-ellenes (bár maga a szerző kéri, hogy ne olvasd el);

+ Wolfgang Jetschke A Cusasus-játszma című könyvére, ahol Nyugat-Európa jó részét leradírozta egy atomtámadás;

+ vagy Ian McDonald A dervisház című regényére, ami az EU-hoz csatlakozott Törökországban játszódik.

(További javaslatokért érdemes fellapozni a F.I.O.K. – Fantasztikus Irodalmi Olvasói Kör Facebook-csoport vonatkozó beszélgetését.)

Könyves Kálmán többi könyvajánlójáért pedig ide kell kattintani!