22-es csapdája: hivatalosan nem juthatnak soron kívül oltáshoz a csak mRNS-vakcinával oltható szoptató kismamák. Ezek a vakcinák azonban egyelőre nem érhetőek el máshogy.

Ahelyett, hogy a nőket akarja a Fidesz visszaküldeni a konyhába, sokkal modernebb, és valószínűleg jóval inkább működő megoldás lenne, ha a férfiakat is megpróbálná inkább beküldeni oda.

Trump klímaváltozáshoz való hozzáállásnál gyakorlatilag bármi jobb a globális klímacélok szempontjából, ezért én személy szerint egy fej káposztára is előbb szavaznék, mint Trumpra.

Miközben az USA ázsiója sok szempontból történelmi mélységekben jár, George Floyd meggyilkolása kapcsán mégis a fél világ elkezdett résztvenni egy olyan szerepjátékban, ahol azt játsszák, hogy ők is amerikaiak.

A párt, amivel egykor jóravaló nyugati liberálisokat lehetett riogatni, ma már ott tart, hogy a hatvankettedik vonalból sikerült előkaparni valakit, aki végre retorikában és parlamenti akciók tekintetében felérhetett Hadházy Ákos szintjére.

Nem tűnik túl boldognak a Fidesz, hogy az egész szép eredményt hozó fideszes polgármester jóval több önálló gondolatot dédelget, mint bármelyik vidéki fideszes politikus.

Nem hiszem el, hogy nem volt legalább egy ember a szobában, aki felröhögött volna, amikor felmerült az ötlet, hogy a Fidesz tudatformáló táborokban mutassa be a magyar fiataloknak a nemzeti keresztény értékrend csodáit.

A győri választási eredmény gyakorlatilag már a jelöltállításkor eldőlt: a Fidesz megtalálta az adott helyzetre a tökéletes jelöltet. De akad-e majd elég Dézsi Csaba András a pufimellényes fidelitasosok országában?

Bohócokkal minek vitázni, mondják a fideszesek. De mi a helyzet akkor, ha a „bohócoknak” részletesebb a programja, mint a fideszes jelöltnek?

Itt most nem elég pénzt szórni, és nem elég az öregeknek beszélni a gyűlöletről a sikerhez. Hanem fiatalokat kéne a szeretetről oktatni.

Rég nem láttunk ilyet: a győri polgármester-választási kampányban előkerültek a hosszabb-rövidebb programok!

A nagy kérdés minden faszos kép mellé természetesen az, hogy van-e hozzá sztori. Ha Gréczy Zsolt zaklatott, és ezt bizonyítják is, akkor nyilván le kell mondania.

Komikus, hogy a toryk által kitalált és végigszenvedett brexit végül a Munkáspártot nullázta le. Mindenesetre itt az ideje, hogy a győztes Johnson betartsa az ígéretét, és az EU végre megszabaduljon a britektől.

Mint egy színházban: íme, az összes Fidesz-féle beszántás koreográfiája.

Eljött az év egyik legunalmasabb eseménye: leesett a hó, meghalt a MÁV. Ez az igazi magyarságteljesítmény, ideje lenne bevezetni rá egy új mozgóünnepet, a Magyar Közállapotok Napját!

A gyerek nem egy demográfiai adat, nem egy pénzre és adókedvezményre váltható eszköz, és nem is egy politikai kampányfogás.

Borkai Zsolt győri polgármester sorsa sokat elárul nekünk arról, pontosan milyen is ma a kormánypártok gondolkodása az erkölcsről.

Nem elég, hogy mostantól Borkai Zsolt győri fideszes polgármester saját maga dönthet a 15 milliónál olcsóbb önkormányzati ingóságok ingyenes átruházásáról, de még azt is kiosztotta a közgyűlésen, aki egyáltalán fel akart szólalni.

A gyerekvállalást menővé, divattá kellene tenni egy olyan generáció és egy olyan nem körében, amihez Orbán Viktor és barátai mára egyáltalán nem értenek.

Az önkormányzati választás akár lázban is tarthatná a várost, már ha lenne hol érdemben vitatkozni róla. Sajnos azonban normális sajtó már nem, vagy csak alig létezik.

Úgy tűnik, Márki-Zay Péter végre tényleg dupla sebességgel hajtott rá a Fidesz-árvákra.

Ha a Fidesz elindítaná Borbás Marcsit, a Jobbik Havas Henriket, aztán valaki előrántaná a kalapjából még Friderikusz Sándort is, akkor az előválasztás lehetne az évtized legviccesebb politikai eseménye.

Gyönyörködni műalkotásokban szoktak. De az-e egy összeurópai kulturális szimbólum égéséről készült fotó, vagy inkább a fotó maga az üzenet? Ki mit értett félre?

Persze továbbra is tele szájjal megy a brüsszelezés-migránsozás, de az apró jelek szerint a Fidesz nem csak a gazdasági, de a politikai térben is készül a közelgő válságra.

1848. március 15-e a magyar történelem nagy emancipációs pillanata volt. Azóta sem jött hasonló, 1989-ben sem. Hogy miért? Mert az új rendszer nem sokaknak, csak keveseknek volt jó.

A CEU elleni offenzíva egyetlen valódi értelme az volt, hogy végre minden vörös vonalat átlépve, még épp a megfelelő időben rakassa ki magát a Fidesz a Néppártból. Még most sincs késő: bár prominens fideszes politikusok hangosan a néppárti tagság fontosságát hangsúlyozzák, a mostani kommunikációs offenzíva már azt készíti elő, hogy áldozatként állíthassák be magukat.

A szombathelyi közgyűlés csütörtöki ülése is megmutatta: ha az ellenzék le akarja bontani az orbáni parancsuralmat, hosszú háborúra kell készülnie.

Hiába dobálják két marokkal a pénzt a gyereket vállalóknak, ha egyszer manapság nem divat ez az egész. Minél jobban belemászik azonban az ágyunkba a kormány, annál kevésbé lesz menő gyereket csinálni.

Ha az ellenzék már az EP-választást is csupán egy Orbán Viktor elleni küzdelemnek látja, és semmi mást nem tud mondani róla, akkor messze van a rendszer legyőzése.

Az MSZP és a Párbeszéd vezetőségén feszülő sárga mellény egy dologra jó: hogy ha valóban kitör a népharag a politikai elit ellen, könnyebb lesz elvegyülniük a tömegben.

A keddi vita a rabszolgatörvényről kordokumentum: a munkásoknak nincs képviselete a parlamentben, a képviseletükre mégis vállalkozó polgári pártoknak meg szavazói nincsenek.

Itt az első világháború lezárásának centenáriuma, de a magyarok tömegei legfeljebb azt a konzekvenciát vonták le az elmúlt kétszáz évből, hogy jobb kussolni, és csendben kijátszani vagy kihasználni az aktuális rendszert.

Magyarország ma egy rosszul megírt Frei Tamás-regényből egy talicska begombázott aprómajom által filmvászonra adaptált, B-kategóriás, összeesküvős politikai thriller, amire végül nem adott elég pénzt a Filmalap.