„Amióta politikus vagyok, kikapcsolódni is másik galaxisokba járok” – Olvasnak-e sci-fit politikusaink?

2018.02.15. 12:11

Elképzelni és az emberek elé tárni a jövőt – ezen a ponton egyezik a sci-fi írók és a politikusok mestersége. A fantasztikus irodalom és a politika ráadásul, mint azt mindjárt bebizonyítjuk, elválaszthatatlan egymástól. De mennyi sci-fit és fantasyt olvasnak politikusaink? Kinek a kedvence Philip K. Dick és kinek Douglas Adams vagy a magyar Nemes István?

„Amióta politikus vagyok, kikapcsolódni is másik galaxisokba járok” – Olvasnak-e sci-fit politikusaink?

Fantasztikus irodalom és politika – két távolinak látszó, mégis elválaszthatatlan terület. Az egész az ókori görögökkel kezdődött, vagy a Bibliával, esetleg a sumérokkal, de mondhatjuk inkább azt, hogy akkor kezdődött, amikor az emberek elkezdtek történeteket mesélni egymásnak – mellékes, hogy mikor kezdték el leírni ezeket. Ha tágan értelmezzük, a fantasztikus irodalom alapvető kérdése az, hogy „mi lenne, ha?” – ez pedig egy olyan kérdés, amit naponta ezerszer felteszünk az egyén és a társadalom szintjén is. A sci-fi és a fantasy előfutárai – a mítoszok, mesék és az utópiák – integráns részét képezik a politikai életnek és a politikai gondolkozásnak.

És ugyanez igaz a szűkebben vett science fictionre és fantasyre. Tóth Csaba politológus, A sci-fi politológiája című mű szerzője és a hasonló témájú Fantasztikus világok című tanulmánykötet szerkesztője kérdésünkre válaszolva rámutatott egy alapvető kapcsolatra a két terület között: a fantasztikus univerzumok szerinte azt mutatják meg, hogyan változhat a világ – ami voltaképpen a politikának is lényege. „Éppen a lehetőségek sokszínűsége, a ma elképzelhetetlennek tűnő dolgok elképzelésének képességében segítenek ezek a műfajok” – mondja, hozzátéve, hogy téves a „sci-fi” kifejezés használata olyan dolgokra, ami teljesen elképzelhetetlen vagy valószerűtlen.

A sci-fi és a politika összefonódását mi sem mutatja jobban, hogy a főleg Amerikában csúcsra járatott kultúrharc az alt-right előretörésével a többi között fantasztikus műfajok olvasótáborán belülről indult el akkor, mikor Vox Day, a Steve Bannonnal és Milo Yiannopoulosszal jó viszonyt ápoló író dzsihádot hirdetett a legfontosabb fantasztikus irodalmi elismerésnek számító Hugo-díj ellen, amit példál egy análisan szexelő űrdínókról szóló paródianovellával próbáltak megtrollkodni (ennek borítója látható nyitóképünkön), de a dolog visszafelé sült el, a Hugo elleni háború mérlege pedig elég felemás.

A most futó legnépszerűbb történetek, a Star Wars, a Trónok harca vagy a képregényfilmek világa egyértelműen politikai mondanivalóval és jelentéstartalommal bíró történetek úgy a saját világukat, mint a nézőknek szánt mondanivalójukat nézve. És ugyanez igaz a két műfaj szerzői által két évszázad alatt felállított terjedelmes korpuszra, ha a fantasztikum időszámításának kezdeteként Mary Shelley Frankenstein című könyvét vesszük; még úgy is, ha túllépünk a mindenki által ismert és sokat citált klasszikus disztópiákon, például George Orwell 1984-én és Aldous Huxley Szép új világán.

Az sem kifejezetten furcsa, hogy politikusok foglalkozzanak fantasztikus irodalommal: Winston Churchillre nagy hatással volt a sci-fi atyja, H. G. Wells, akivel a szerző élete végéig leveleztek; az amerikai Libertariánus Párt alapítója, David Nolan Ayn Rand és Robert Heinlein művein nőtt fel; Ernest Callenbach Ecotopia című könyve hatással volt a hetvenes években induló zöldmozgalmakra; Ronald Reagan két sci-fi író, Larry Niven és Jerry Pournelle hatására hirdette meg a csillagháborús tervet, de tanácsadói között egy sor másik SF-írót is találunk; Barack Obama egyik kedvenc könyve pedig nem más, mint a kínai Cixin Liu Háromtest-trilógiája; Justin Trudeau kanadai miniszterelnök pedig nem tudjuk, mit olvasott, de szeret Star Wars-zokniban járni – ez mondjuk lehet sima feltűnési viszketegség is.

Itthon ez a fajta érdeklődés kevésbé látható, de nem példa nélküli – Bencsik András Demokrata-főszerkesztő például egy J. T. Chipendale álnéven kiadott, állítólag nem is rossz sci-fi regénnyel kezdte a pályafutását; a Demokratikus Koalíciót erősítő Miyazaki Jun pedig az SFportal főszerkesztője. Tóth Csaba szerint ha nem is olvasnak sok fantasztikumot a politikusaink – egyébként sincs sok idejük irodalmat olvasni –, nézni azért néznek. A politológus szerint különösen a Star Wars számít népszerűnek: a sötét oldal megjelent a Fidesz retorikájában, ám leggyakrabban mégis az ellenzék használja. „Talán nem véletlenül: az »elnyomó« rendszerrel szemben maroknyi lázadók seregét könnyű az ellenzéknek magára vennie” – mondja Tóth, aki azt is felidézte, hogy Bajnai Gordon 2012-es bejelentkezésekor használt Asimov-idézetet; azt pedig mi tesszük hozzá, hogy Orbán Viktor pedig egy Philip K. Dick-idézettel szállt ringbe pár éve.

„A valóság az, ami akkor sem tűnik el, ha már nem hiszek benne” – mondta 2016-ban a miniszterelnök.

Mindenesetre felmerült bennünk a kérdés, hogy vajon olvasnak-e a hazai politikusok fantasztikus irodalmat? Ha igen, mit? Utánajártunk. (A kérdéseink elé küldtünk egy sorvezetőt, amiben a megjelölt műfajok mellé ajánlottunk pár példát: a többi között Isaac Asimovot, Arthur C. Clarke-ot, Aldous Huxleyt, George Orwellt, George R. R. Martint és J. R. R. Tolkient.)

Több száz kötetes könyvtáram van a témakörben

Valamiért volt egy olyan prekoncepciónk, hogy a Jobbik soraiban sok fantasy-rajongóval fogunk találkozni, és nem is kellett csalódnunk. Ez leginkább generációs kérdés, a párt politikusai többnyire akkor voltak tizenévesek, amikor a rendszerváltás után elszabadultak hazánkban a szerepjátékok és az ahhoz fűződő szerepjátékos regények, illetve a jobb-rosszabb, de nagy példányszámban megjelenő hazai és külföldi fantasy-regények. Addig leginkább a Kuczka Péter által válogatott sci-fi regények uralták az államilag irányított hazai fantasztikus könyvkiadást, és A Gyűrűk Ura is csak alig egy évtizede volt elérhető magyarul.

Így hát nem meglepő, hogy Vona Gábor fiatalkorában főleg fantasy műfajú könyveket olvasott. „A kedvencem Jeffrey Stone: Az éj trilógiája és John Caldwell: A káosz ciklus könyvsorozatai voltak. Érdekesség, hogy mindkét szerzői álnév mögött ugyanaz a magyar író, Nemes István állt” – írta nekünk a pártelnök, hozzátéve, hogy manapság már idő hiányában nem olvas ilyen könyveket, de az igényes posztapokaliptikus filmeket nagyon kedveli. John Caldwellt olvasott Mirkóczki Ádám is, aki emellett Isaac Asimov és Nemere István műveit említette, hozzátéve, hogy középiskolás korában rengeteg jobb-rosszabb fantasztikus könyvet olvasott a vallási témájú olvasmányai mellett.

Amidala királynő felszólal a Galaktikus Szenátusban

Z. Kárpát Dániel, a Jobbik frakcióvezető-helyettese gyerekkora óta olvas fantasztikumot, és több száz kötetes könyvtára van a témakörben. Adjuk is át a szót neki: „Amíg győztem idővel, szó szerint mindent elolvastam, Dragonlance-könyvektől a Cherubion összes kötetéig, a klasszikusok, Kozmosz-könyvek és Galaktikák mellett. Ami a hazai piacon megjelent, aztán az ezredforduló után olyan széles lett a kínálat, hogy muszáj volt szelektálnom: a posztapokalipkitus vonalon mindenevő vagyok, de John Scalzi Vének háborúja-sorozata is felvet egy sor politikai, vezetéselméleti kérdést” – írta. A hazaiak közül az abszolút kedvence pedig Harrison Fawcett, azaz Fonyódi Tibor, aki egyébként a párt egyik háttérembere is lett az elmúlt hónapokban.

Kérdéseinkre leghosszabban Szávay István válaszolt, aki a történelmi olvasmányai nyomán jutott el a fantasztikus regényekhez. „[A történelmen] belül is alapvetően két terület érdekelt, egyrészt a politikatörténet, civilizációk, birodalmak és rendszerek szerveződése, illetve bukása, ezek okain való töprengés, valamint a felfedezések kora, azok a századok, amikor az európai ember új ismeretekre tett szert, új helyekre jutott el, új civilizációkat, kultúrákat ismert meg, és sokszor igázott le vagy pusztított el végleg. A sci-fi irodalomban is főként az ezen kérdéseket valamilyen módon érintő művek érdekeltek, így azok, amelyekben az ember elhagyja a földet, új bolygókat hódít meg, idegenekkel találkozik és száll harcba, illetve amelyek valamilyen társadalom-, illetve demokráciakritikát fogalmaztak meg. Így olvastam annak idején még több művet, novellát Ray Bradbury és H. G. Wells tollából” – írta.

„Stanisław Lem​, Aldous Huxley, Philip K. Dick alap”

Bár a Momentum elnökségi tagjainak gyerekkorát végigkísérte a Harry Potter-sorozat, politikailag George Orwell életműve mindannyiuk számára több tanulsággal szolgált – írta kérdéseinkre a legifjabb párt sajtóosztálya. Cseh Katkára  akkora hatással volt A Gyűrűk Ura, hogy az órák alatt a barátaival tündeírással kezdett levelezni. Fekete-Győr Andrásnak mostanában nincs ideje fantasztikus irodalmat olvasni, de nagy kedvence a műfaj egyik előfutára, a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete Robert Louis Stevensontól. (Érdekes véletlen, hogy szombaton a pártelnök éppen úgy fog beszédet mondani, hogy Szegeden és Budapesten is egyszerre lesz a színpadon.)

A műfaj legnagyobb rajongója a Momentumban Dukán András Ferenc, aki szerint a sci-fi a térség egyetlen társadalomkritikus műfajának számított egykor, ami megjelenhetett, ezért is elsősorban a keleti blokk műveit olvasta: a Metagalaktika sorozatot végig, de a Kozmosz regényekből is sokat. Az elmúlt fél évben neki is kevesebb ideje volt olvasni, mint korábban, de kevés olvasmányai egyike Lem teljes science-fiction univerzumának egyik kötete volt (Éden, Solaris, Visszatérés, A Legyőzhetetlen és Az Úr hangja). A kedvence mégis Szilárd Leótól a Jelentés a Centrál pályudvarról.

Megkerestük Szarvas Koppány Bendegúzt is, aki korábban a Demokratikus Koalícióból lépett ki, hogy aztán belépjen a Momentumba. Őt általában nem konkrét szerzők szoktak megfogni, hanem univerzumok, főleg olyanok, amiknek el lehet merülni a társadalmi és politikai felépítésében. „Preferenciák szerint sokáig egyeduralkodó volt nálam a Star Wars világa, mára már ugyanannyira foglalkoztat a Warhammer 40000, különösen Dan Abnett »Gaunt Szellemei« sorozata, amiből az aktuális rész elolvasására mindig szakítok időt” – mondta a fiatal politikus, aki szerint egyébként túl van hangsúlyozva a politikusok szerepe:

„Még mindig a népből ered az elit, tehát sokkal fontosabb, hogy mit olvasnak a tömegek, mint, hogy mit olvasnak a politikusok. Igen, hasznos dolog sci-fit olvasni – a választóknak, hogy aztán inspirálja őket, és olyan politikusokat válasszanak meg, akik a Star Trek világa felé vezetnek, nem pedig az 1984 világa felé. Olvassunk sci-fit, törődjünk a jövővel, nézzünk előre, és legyünk a sok ifjú Elon Musk országa!”

Az LMP vezetősége is komoly ismeretekkel rendelkezik a területen. Hadházy Ákos fiatalon a Galaxis útikalauz stopposoknak című Douglas Adams-könyvet, Jules Verne és Robert Merle könyveit és más klasszikus sci-fiket is olvasott, de mivel már régen volt, nem emlékszik mindenre. Ugyanakkor mostanában sem hanyagolta el a dolgot: Dmitry Glukhovsky Metro-trilogiáját és Csurgó Csaba Kukoricza című könyvét olvasta, amely utóbbi szerinte alapmű, és kötelező lenne minden mai politikusnak elolvasni.

Ezt annyira komolyan gondolja a párt férfi társelnöke, hogy meg is vette a könyvet Szél Bernadettnek, a párt másik társelnökének és miniszterelnök-jelöltjének karácsonyra. Szélnek azonban nem ez volt a belépő a fantasztikum világába, hiszen elmondása szerint gyermekkora óta sci-fi és fantasymániás. „Stanisław Lem​, Aldous Huxley, Philip K. Dick alap” – közölte velünk Szél.

„Amióta politikus vagyok, kikapcsolódni is másik galaxisokba járok. Kedvencem a Futurológiai kongresszus Lemtől” – tette még hozzá.

„Egy disztópikus világban is emberek élnek (vagy ők is), de kérdés, meddig nevezhetjük még emberinek a környezetünket. Célom, hogy a negatív jövőalternatívát elkerüljük, mert a technológia nem kellően kontrollált fejlesztésének, a társadalom szétszakadásának, a tőkekoncentráció erősödésének, a természeti környezet felszámolásának, csak egy ütőképes zöld formáció tud korlátot szabni” – fejtette ki az LMP miniszterelnök-jelöltje, aki láthatóan már teljes kampányüzemmódban van.

Ungár Péter A majmok bolygójára esküszik Pierre Bouelle-től, ami szerinte jobb, mint a filmadaptáció; mostanában Margaret Atwood könyvét, A szolgálólány meséjét olvasta el még a sorozat megjelenése előtt. A kedvence pedig Michel Faber The Book of Strange New Things című könyve, ami annyira niche cím, hogy még nekünk is rá kellett keresni, ezzel Ungár Péter nyerte a felvágós versenyt. Kanász-Nagy Máté Aldous Huxley és George Orwell klasszikus művei mellett F. Tóth Benedek novellásköteteit említette, a Nélküled a jövő címűt nemrég fejezte be. Vágó Gábor a Trónok harcára esküszik, a társasjátékkal annyit játszottak, hogy elkopott a tábla.

A kanadai miniszterelnök Star Wars-zokniban

Az Együttnél Hajdu Nórát értük el, aki ahhoz képest, hogy saját bevallása szerint nem ez a kedvenc irányzata, gyors kérdésünkre Asimovtól Tolkienen át Orwellig sorolja az olvasmányélményeit a témában. George R. R. Martin könyveit nem olvasta, viszont a Trónok harca összes évadát látta, ami egyébként ugyebár azt is jelenti, hogy még előrébb is jár a történetben, mint azok, akik csak a könyveket hajlandóak olvasni. Nesze nektek, könyvmolyok! A Párbeszédtől Szabó Tímeával sikerült beszélnünk, aki Aldous Huxley ismert klasszikusa mellet Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhídját szereti kifejezetten. Emellett Terry Pratchett Kisistenek című könyve és Margaret Atwood disztópiája fogta meg, amit egészen kiemelekdőnek tart.

„Mostanában a kormánynak köszönhetően az orrom előtt zajlik egy hazai disztópikus társadalom kialakulása, úgyhogy a szabadidőmben inkább hegymászós könyveket olvasok​” – írta Szabó Tímea.

„Igen, olvastam sci-fi könyveket, fiatalkoromban Isaac Asimov Alapítvány-trilógiáját és Arthur C. Clarke műveit, valamint utópiákat, mint Orwell vagy Huxley művei” – kezdi a mesélést Fodor Gábor, a Liberálisok pártelnöke azokkal a könyvekkel, amelyeket mi is felsoroltunk a kérdések előtt. „Tóth Csaba könyvét is el fogom olvasni, szerintem nagyon érdekes, hogy ilyen témát választott. Tizenéves koromban volt egy Galaktica (sic!) elnevezésű sci-fi magazin, azt is rendszeresen olvastam. Mostanában nem olvastam ilyen jellegű könyveket, az utóbbi években viszont a filmek érdekelnek ebben a műfajban, és ilyeneket meg szoktam nézni, mint például Csillagok között vagy épp a Gravitáció. A science fiction műfajában a filmeket már jobban szeretem a könyveknél, például a 2001: Űrodüsszeiát vagy Az ötödik elemet. Könyvben Asimov trilógiája a kedvencem” – írta a pártelnök, aki végül nem került fel a szocialisták listájára.

Az oda végül felkerülő párttársa, Bősz Anett ennél még alaposabban válaszolt: rá Douglas Adams és George Orwell művei olyan nagy hatást gyakoroltak tizenéves korában, hogy bizonyos élethelyzetekben a mai napig bevillan neki néhány kép ezekből a művekből. Ha kedvencet kell választania, akkor Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című sorozata a dobogó legfelső fokán végezne; nehéz is kedvencnek nevezni az 1984-et, de bizonyos kategóriában az – abban az értelemben szerinte mindenképpen útmutatás, hogy merre ne menjünk. Erre jó példa a Star Wars is a sci-fi filmek műfajában. A liberális politikus ráadásul recenziót is írt Tóth Csaba fent már említett könyvéről a Politikatudományi Szemlébe.

„Nagyon fontosnak tartom, hogy tanuljunk a science fiction könyvek/filmek világának – leginkább pórul járt – társadalmainak és sok esetben állampolgári szemszögből nézve rosszul berendezett politikai rendszereinek hibáiból, mert ezek a könyvek és filmek mindig olyan társadalmi kérdéseket feszegetnek, amelyek mindannyiunk életére nézve fontosak lehetnek. Sajnos a politológiai elemzést leszámítva az utóbbi években nem olvastam sci-fit, leginkább a szakkönyvek vitték el az olvasás-időmet, de szeretnék visszatérni hozzájuk” – írta Bősz, aki fontosnak tartja, hogy figyeljünk az ilyen könyvekre.

A Fidesztől, a DK-tól és az MSZP-től cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ a kérdéseinkre (ha később netán mégis válaszolnának, akkor természetésen kiegészítjük cikkünket velük), viszont utóbbi pártból sikerült elérnünk Kunhalmi Ágnest, aki gyors Facebook-interjúnkban elmondta: Asimovnak nekiállt, de a felénél feladta. Van ez így – nem szerethetjük mindannyian ugyanazt.

*

Reklám: amikor éppen nem az Azonnali főszerkesztői székét bitorlom jeles exkollégáimtól, akkor a Magyar Nemzet újságírója, illetve a fantasztikus irodalommal foglalkozó Spekulatív Zóna blog írója vagyok. Kövess ezeken a helyeken, vagy Facebookon – tökre megéri!

Pintér Bence
Pintér Bence az Azonnali külsős munkatársa

Nappal újságíró a győri Ugytudjuknál; éjszaka fantasztikus irodalomról író blogger.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek