Ilyen belebambulni a fekete monitorba és megőrülni

Szerző: Pintér Bence
2022.06.11. 05:42

A magyar fantasy egyik legeredetibb alkotója, Moskát Anita végre egy helyre gyűjtötte remek novelláit, és ha már ott volt, írt is melléjük párat. Isteneket szülő anyák, hazugságból emelt városok, disztópikus munkahelyek.

Ilyen belebambulni a fekete monitorba és megőrülni

Szinte hétről hétre esik be valami egészen pozitív jelzés az amerikai Valancourt Books horrorkiadó Twitterjén, ahol Veres Attila első angol nyelvű novelláskötetének őszi megjelenését igyekeznek felvezetni. A weird és horrorirodalom olyan – hazánkban kevéssé ismert, mégis – fontos alakjai beszélnek szuperlatívuszokban a kötetről, mint Steve Rasnic Tem, Laird Barron, Brian Evenson, vagy Nathan Ballingrud.

Ami azért elég jó visszaigazolás lehet nem csak Attilának – akivel itt interjúztunk –, de azoknak a kritikusoknak és olvasóknak is, akik már a szerző első regényének megjelenése óta azt mondták, hogy ez a teljesítmény aztán tényleg világszínvonal, nagyszínpad és miegyéb; tényleg meg kell mutatnunk a világnak.

Egy másik fantasztikus szerző van itthon jelenleg, akivel kapcsolatban ezt igazán érzem: Moskát Anita.

Az Azonnali Könyves Kálmán rovatában többször is megemlékeztünk az előző évtizedben megjelent, mérföldkőnek számító fantasyregényeiről, de azért fussunk végig rajtuk. 2014-ben debütált az ígéretes Bábel fiaival, az igazi tűzijátékot azonban egy évvel később, a Horgonyhely megjelenése hozta: ennek a könyvnek a világában minden ember a születési helyének közvetlen környezetéhez van horgonyozva mágikusan, és csak a terhes nők tudnak utazni.

A koncepció önmagában rendkívül izgalmas volt, és az ötlettel már megvan egy jó spekulatív regény fele, de a nagyon pontos és érzékeny, a történetet és a karakteríveket is remekül végigvezető megvalósítás jelezte igazán, hogy Moskát Anitával mindenképpen számolni kell. A 2019-es Irha és bőr – amiben az állatok egy része emberszerű lényekké alakult a közelmúltban – pedig tényleg bebetonozta az írónőt a kortárs magyar fantasztikum egyik legfontosabb alkotójaként.

Moskát Anita az idei Könyvhétre egy rég megérdemelt novelláskötettel jelentkezett,

amibe elmúlt években itt-ott megjelent novellái mellett pár teljesen új alkotás, köztük egy hosszabb kisregény is került.

A mesterhazugságtól a Fekete Monitorig

Be kell vallanom, azt terveztem, hogy mivel a kötet felét adó, már korábban megjelent novellákat mind olvastam megjelenésükkor, most csak átfutom őket, hogy felfrissítsem az emlékeimet – de nem egyszer leragadtam egy-egy szövegnél.

Ilyen például A mesterhazugság, amely a 2018-as Gabo SFF-antológiában jelent meg – és amiből a remek alapkoncepcióra emlékeztem, még az is rémlett, mennyire váratlan és fájdalmas benne a csavar, az viszont már kiment a fejemből, milyen erős a novella lezárása. És ahogy azt remek spekulatív műtől várhatjuk, rengeteg értelmezést enged meg: a történet lényege az, hogy ebben a valóságban folyamatos hazugságokra van szükség, hogy a helyszínként szolgáló város építményei egyben maradjanak.

Ugyanígy remek kommentár rengeteg dologról – minden új olvasás esetén másról – az Istenanyák című írás, amelyben leányanyák istenek gyermekeit hordják ki egy intézetben,

Moskát Anita: A hazugság tézisei. Gabo SFF, 2022.

Moskát Anita: A hazugság tézisei. Gabo SFF, 2022.

Fotó: Azonnali-montázs

Érdekes az is, hogy bár Moskát Anitát alapvetően fanatasyíróként tartjuk számon, a friss kötet számos novellája talán inkább sci-fi vagy cli-fi (Gumicukorszív, Négyszemközt, Rügyeid), horror (az egyetemi vizsgaidőszakokat rémálomszerűen megidéző Bevezetés a sokváltozós viszonyrendszerekbe egyértelműen az, de több novella kapcsán is tudnék mellette érvelni), vagy éppen a Fekete monitor esetében mindkettő.

A címében Black Mirrort, egyébként a szintén nemrég bemutatott Severance című vállalati horrort megidéző Fekete monitor egyébként is különös állat: a lapozgatós-szerepjátékos könyveknek éppen itthon is reneszánsza van, de én még nem olvastam lapozgatós novellát. Ebben a darabban egy lélekölő irodai munkát végző nőt irányíthatunk végig munkanapján, egy olyan cégnél, ahol immár a lehető legtöbb szempontból megfigyelik a kizsigerelt dolgozókat. Nagyon jó és nagyon jól végigcsinált koncepció, érdemes többször nekiesni a lapozgatással, aztán kikeresni, hogy megtaláltunk-e minden befejezést.

Szerződési szabadság

A végig magas színvonalú kötet csúcspontja a kisregény méretű Szerződési szabadság, ami egy általam kifejezetten kedvelt ötlettel indít: mi van, ha a mágia nem valami természeti szabályrendszeren nyugszik, hanem egészen konkrétan jogi alapokon? A mágiarendszerek ezen alműfajából Ferrett Steinmetz Flex, illetve Max Gladstone Nagyrészt halott című regénye ugrik be az elmúlt évekből; előbbiben konkrétan bürokratikus alapú a főhős mágiája, utóbbiban pedig az istenek erejéhez kapcsolódó jogi ügyek bonyolítják a cselekményt.

Ezen a vonalon indul el Moskát Anita is, aki

egy végtelenül személyes fantasytörténetben tudja érzékletesen felvázolni a gyarmatosítás kérdéskörének legfontosabb problémáit.

Ebben a világban ugyanis a szerződésalapú mágia segítségével az erősebb ország direktben a leigázott ország területére és lakóira háríthatja például az olyan kellemetlen dolgokat, mint az esőzés, a légszennyezés, vagy a cigarettafüst szívása miatt kialakult rákbetegség. Valójában: bármit.

És a történet főszereplője, Lagow egyik fő katonai szerződéskötője most azért érkezik – férjével és gyermekével – a leigázott Ardennausba, hogy egy nagyon súlyos szerződést kössön az így is sokat szenvedő állam bábkormányával. Illetve azért is, hogy felbontson egy másik szerződést, ami személyesen neki lenne fontos. Amikor a tárgyalások nem pont úgy alakulnak, mint tervezték, az életük kerül veszélybe.

Az egyetlen bajom a kisregénnyel, hogy a karakterek történetének szép lekerekítésével együtt a nagyobb problémára – lásd fentebb: kegyetlen gyarmatosítás – végül egy halvány reménysugáron kívül nem sok más megoldást próbál találni. De talán így igazán realista, és a kötet témáival összhangban: kegyetlen

A hazugság tézisei összességében kiváló novelláskötet, ami eredeti fantasztikus ötletei mellett leginkább hétköznapi szorongásainkra (egyetem, munka, közösségi média), társadalmi problémáinkra (klímaváltozás, posztkolonializmus, stb.), ezen belül a női szempontokra (szülés, anyaság, bántalmazó kapcsolatok) és egész gyakran a diszfunkcionális gyermek-szülő kapcsolatokra koncentrál.

Szóval itt is igaz: Moskát Anita világszínvonal, nagyszínpad és miegyéb; tényleg meg kellene mutatnunk őt is a világnak.

Olvasnál valami jót? Könyves Kálmán segít!

Pintér Bence
Pintér Bence az Azonnali külsős munkatársa

Nappal újságíró a győri Ugytudjuknál; éjszaka fantasztikus irodalomról író blogger.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek