Öt brit fantasztikus könyv, amit megéri beszerezni

Szerző: Pintér Bence
2022.02.05. 17:55

Bár vannak világhíres, és így hazánkban is ismert brit fantasztikus írók, a szigetországi fantasztikus irodalom egy jó része szinte teljesen ismeretlen terület. Ajánlunk innen pár remek könyvet.

Öt brit fantasztikus könyv, amit megéri beszerezni

Nem kérdés talán, hogy a fantasztikus irodalmi világ alfája és omegája az, amit összefogaló néven „angolszász piacnak”, szoktunk hívni: a legfontosabb szerzők, újságok, kiadók, díjak és találkozók mind-mind amerikaiak, illetve kisebb részben britek.

Nem véletlenül óriási szenzáció, hogy Veres Attilának, a magyar weird- és horrorirodalom egyik legfontosabb szerzőjének önálló novelláskötete jelenik meg az USA-ban a Valancourt Books nevű neves horrorkiadónál. Ilyen nemhogy zsánerszerzőkkel, de szépirodalmi alkotóinkkal is leginkább szökőévente történik ilyesmi.

Létezik persze fantasztikus irodalom a világ számos más nyelvén is, ezek mégis akkor értesülnek leginkább egymásról, ha lefordítják őket angolra. Ennek fényében érdekes viszont, hogy ha kicsit közelebbről megvizsgáljuk, kiderül: a brit fantasztikumot valójában alig ismerjük.

A brit fantasztikumban ugyanis – hiába születnek ezek a művek angol nyelven, ugyanúgy megvan az a kérdés – hogy kiadják-e a könyved Amerikában, vagy nem. Így ugyan igaz, hogy a fantasztikus irodalom számos klasszikus (pl. Arthur C. Clarke vagy J. R. R. Tolkien) és modern (mondjuk Peter F. Hamilton, Neil Gaiman és mások) nagy írója brit, de az is igaz, hogy számos remek brit író, vagy általában:

az amerikai fősodortól bizony eléggé különböző brit fantasztikum egyáltalán nem kapja meg a figyelmet, amit megérdemelne.

Mivel az elmúlt években nem is egy ilyen könyv került a kezembe, be szeretnék mutatni most öt brit fantasztikus könyvet, amit érdemes elolvasni. Ezekre mind igaz, hogy az amerikai fősodortól elütve sokkal több európai ízt és mentalitást találunk bennük, és ezért talán érdekesebbek lehetnek a magyar olvasónak is.

5. Dave Hutchinson: Fractured Europe Sequence

Többször is írtam már Dave Hutchinson tetralógiájáról, amelyben Európa egy pusztító világjárvány után sok száz kisállamra szakad szét, amelynek határai között mindenféle kémek, kémszervezetek és maffiózók kémkednek és csempésznek mindenféle javakat. Ez ráadásul csak a kiindulópont, az első regény végére sokkal vadabb módon spekulatív vizekre evez a sztori, amit aztán a következő három regényben tovább bontogat.

Ez a sorozat Amerikában is megjelent, de nagyobb visszhangot nem kapott, nyilván azért, mert mélységesen európai, mondhatjuk, hogy

Hutchinson brit létére megírta az elmúlt évtized leginkább európai fantasztikus történetét.

Legtöbbször visszatérő főhősünk Rudi, a Krakkóban dolgozó észt szakács, akit hamarosan beszerveznek egy olyan szervezetbe, ami csomagokat és információt csempész át a sok száz új nemzetállami határon, és egyre feljebb küzdi magát a ranglétrán, de nem csak őt követjük.

És ami a legszebb az egészben: mindezt még 2014-ben kezdte el, bőven a skót és katalán népszavazás, a brexit és persze jóval a koronavírus-járvány előtt. Amikor interjúztam vele, ki is fejtette, hogy azért az elmúlt pár év kicsit ijesztő volt neki is. A könyvekből hamarosan sorozatot készítenek egyébként, és az első kötet magyarul is megjelent Embercsempészek címmel.

4. Christopher Priest: The ​Evidence

Christopher Priest eléggé régi játékos, rengeteg könyve jelent meg, főleg fantasztikus területen, de nem kizárólag; négy Brit SF-díjat is bezsebelt velük. Itthon viszont csak két könyve jelent meg: az egyik a Christopher Nolan-film alapját adó Tökéletes trükk, a másik pedig egy régebbi sci-fije, a Kifordított világ. Egyik sem kifejezetten olyan munkája Priestnek, amiből az egész munkásságára lehetne következtetni.

Például egyikben sem szerepel a szerző sok történetének fő helyszíne, az Álom-sziigetvilág,

ami azonban legutóbbi, 2020-as könyvében ismét előkerül. Ebben egy Todd Fremde nevű krimiszerzőt követünk, akit elhívnak előadni a távoli Dearth szigetére, egy olyan államba, amely elvileg teljesen megszabadult a bűnözéstől. Fremde furcsa dolgokba keveredik a furcsa szigeten, és az ottani ügyek otthonába is visszakísérik.

Furcsa könyv ez, amiben legalább annyit töltünk az azon való bosszankodással, hogy nem térítik meg rendesen a szerző szállodaköltségeit, minthogy kiderítsük, mi is történt pontosan tíz évvel ezelőtt, és van-e ehhez bármi köze Fremdének. Nem mondom, hogy Priest-rajongó lettem tőle, de egyértelműen érdekelni kezdett az Álom-szigetvilág világa.

3. M. John Harrison: The ​Sunken Land Begins to Rise Again

M. John Harrison neve sem ismeretlen SF-körökben, Fény című, magyarul is megjelent sci-fi regénye a műfaj egyik modern klasszikusának számít. A két folytatás már nem jelent meg magyarul egyébként, és én nem olvastam egyiket sem, szóval teljesen szűz szemmel vetettem bele magam a szerző tavalyi regényébe,

ami a legtöbb jel szerint egy brexitregény, bár alapvetően az Egyesült Királyságba visszatérő furcsa víz emberekről és a köréjük szövődött összeesküvésről szól.

Nyilván mindenféle allegóriákkal és metaforákkal van dolgunk. Főszereplőnk az élete mélypontjára érő Shaw, aki új főnöke révén, akinek mindenféle fura megbízáskat végez el, belekeveredik egy összeesküvésbe, illetve alkalmi partnere Victoria, aki hazaköltözik vidékre, anyja házába, de azzal szembesül, hogy anyja halála körül valami nem stimmel.

A cselekményt ezen túl nehéz lenne összefoglalni – mindenféle furcsa dolog történik –, de talán nem is ez a lényeg, hanem az az alapvető hangulat, ami Harrison regényéből árad: a megtorpanás, a pangás, a dekadencia, valamiféle egyértelmű britség: nehéz rámutatni a konkrét párhuzamokra, de szinte teljesen világos, hogy a brexit által előállt sajátos birt történelmi helyzet egy érdekes leképzését olvashatjuk Harrison regényében.

2. Edita Bikker: The Night of Turns

Az itt felsorolt könyvek közül talán ez a projekt a legérdekesebb, hiszen itt nem csupán egy könyvről, de egy egész kiadóról és könyvek soráról beszélünk, amelyeket mind összefűz az, hogy van valami közük a „félszigethez”, ahol a legtöbb történet játszódik. Edita Bikker például álnév, ő a folk-horror regény főszereplője is, ami

naplóformátumban mesél egy, a félsziget egyik részén fekvő furcsa világról, ahol karavánok köröznek egy hatalmas Lúd-játék tábláján, és ha azonos mezőn pihennek meg, akkor meg kell mérkőzniük egymással.

Ha van olyan regény, amire rá lehet aggatni a weird címkét, akkor ez az: a határon túlról érkező, egyik karavánhoz elszegődő Editával együtt ismerjük meg ezt a furcsa világot annak rendkívül érdekes hiedelemrendszerével és furcsa szabályaival együtt. Belerázódik vajon Edita az itteni életbe?

Az elmúlt években sok horrort olvastam, de ez a sztori nem egyszer meg tudott lepni. A Broodcomb még számos történetet adott ki, amely ebben a világban játszódik, én szerintem elolvasok belőlük még párat biztosan.

1. Nina Allan: Ruby

Az elmúlt évek abszolút legjobb felfedezése számomra Nina Allan. Allan többnyire besorolhatatlan műfajú fantasztikus történeteket ír, eddig a The Rift címűt olvastam tőle, amiben egy nő 20 évre eltűnik, és mikor visszatér, a húgának azt állítja, hogy egy idegen bolygón járt. Nagyon szépen megírt történet, végig nem tudjuk, hogy tényleg ez történt-e.

Tavaly év végén pedig a nemrég újrakiadott, eredetileg 2012-ben megjelent Ruby került a kezembe, ami egy novellafüzér, amelynek darabjait névleg egy fiktív színésznő, Ruby Castle személye köti lazán össze.

A magas minőségű prózával megírt horror és weird történetek folyamatosan kétségben hagyják az olvasót.

Járunk egy német városban, ahol a háború előtt egy vurstli tükörházában eltűnt egy kislány, követünk egy férfit; aki álmodik egy festményről, amire később a valóságban is rátalál, és ami egy szőrnyű kalandba hajszolja őt; olvashatunk magáról Ruby Catle-ről, aki börtönben ül, mert meggyilkolta színésztársát, de közben egy költő teljesen belehabarodik. Az egyik legérdekesebb hangulatú sztori pedig egy alternatív – talán szovjet forradalom nélküli? – jelenbe visz, ahol az orosz űrprogram tragikus napján főszereplőnket is tragédia éri.

A kötet azoknak jelenthet különleges élményt, akik kedvelték azt, ahogy a fent említett Veres Attila novelláiban átjárnak bizonyos szereplők és témák egyik novellából a másikba: Allan ezt a játékot olyan magas szinten űzi, hogy egy-egy novella végén automatikusan elkezdünk lapozgatni visszafelé, míg a végén összerakjuk, hogy bizony nem csak a néha csak említés szintjén felbukkanó Ruby Castle köti össze ezeket novellákat.

Olvasnál valami jót? Könyves Kálmán segít!

Pintér Bence
Pintér Bence az Azonnali külsős munkatársa

Nappal újságíró a győri Ugytudjuknál; éjszaka fantasztikus irodalomról író blogger.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek