A se nem nemzeti, se nem együttműködés, annál inkább rendszer médiapolitikájának újabb szégyene kísértetiesen hasonlít természetét tekintve a Népszabadság lecsapásához.

Judapest. Értik. Mármint ők. A zsidók. Meg a nem zsidók is. Akiknek általában íródnak az ismert (nyilvános) kommentek. Az olyan zsidós kommentek.

A Jobbik ugyanazért dühös, ugyanaz ellen tiltakozik, hasonló alapvető elveket vall, de nem bír olyan toposszal vagy identitással, mint a Momentum a „fiatalsággal” vagy a DK „Európával”.

Az indexesek kollektív felmondása új morális mércét teremtett. Érdemes ezt az ellenzéknek is szem előtt tartania, mikor a közös listákról és az előválasztásokról alkudozik.

Orbán megint háborúról beszél, ezúttal a koronavírus kapcsán. Ez pedig alkalmas lehet a korábbi évek „békebeli” kormányzati teljesítményének elleplezésére is. Minden oké volt, csak hát a háború...

Vagy az tud otthon maradni, akinek a munkahelyére az állam szabályozással tud és kíván élni, vagy aki középosztálybeli státuszmunkahely foglalkoztatottja. A klasszik melós szettben élők most is szembejönnek velünk az utcán.

Oké, hogy kihirdették a veszélyhelyzetet, de a polgárok tudják, hogy vész esetén inkább a saját normakövetésükre számíthatnak, semmint a magyar egészségügyre.

A koronavírusnak nincsen arca, nem helyezhető be egy „mi-ők” relációba, nem működik esetében „a felelős” felmutatása, úgyhogy a politika sem tudja felhasználni. Legfeljebb ennek örülhetünk.

Egy olyan időszak kezdődik el a magyar politikában 2020-ban, amelyben a kormányzati és az ellenzéki önkormányzati teljesítmény összemérhető lesz a környezetpolitikában.

Aki Győrben valaha nyerni akar, annak „az ördög ügyvédjének” kell lenni. Ha az a blog nincs, a mai nap még szomorúbb lenne. Borkai ma búcsúzott, a Balogh-Borkai-éra modelljei maradnak.