Lecsaphatják a Klubrádiót, attól szabadok még nem lesznek

A se nem nemzeti, se nem együttműködés, annál inkább rendszer médiapolitikájának újabb szégyene kísértetiesen hasonlít természetét tekintve a Népszabadság lecsapásához.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

(Gondolati sorvezető kormánypártiaknak: az alábbi írásban, ha valaki nem ismer magára, vagy nem gondolja, hogy róla szólna egy-egy sor, vagy hogy vele lenne vitában a szerző, az nem a véletlen műve. Ahogyan az sem, ha igen.)

A gyászírásoknak- és szelfiknek egyik jellemzője, hogy lezárt, visszavonhatatlan és megmásíthatatlan történésekre vonatkoznak. Csak remélhetjük, hogy a Klubrádió átmeneti (?) „frekvenciavesztésére” ez még nem igaz, és nem csak azért, mert nem vagyunk – mondhatom többes számban – felkészülve a gyászra és az elbúcsúzásra. Ugyanakkor a halál az esetek többségében nem kíváncsi az akaratunkra vagy a vágyainkra, közeledésével pedig előre figyelmeztet tehetetlenségünkre. Készenléti üzemmódba helyez bennünket, és az alternatív forgatókönyvek folytatását megelőzendő, kiteszi a pontot. Most a halál a Klubrádióra az Orbán-rezsim politikai „igazságszolgáltatásának” képében jött el, de talán ő sem ismerhet minden jogot, és lehetséges még a visszafordulás.

A se nem nemzeti, se nem együttműködés, annál inkább rendszer médiapolitikájának újabb szégyene kísértetiesen hasonlít természetét tekintve a Népszabadság lecsapásához. Ott sem a politika intézkedett ugye – hiszen látjuk, a Mediaworks immáron kizárólag rejtvénylapokat és hirdetési újságokat forgalmaz (mondjuk, ha így lenne, lehet, emelkedne a termékek többségének eladott példányszáma, nem pedig csökkenne) –, hanem a „piac”, a tulajdonosi körök döntése volt. Ahogyan most is: a Médiatanács a jognak megfelelően jár el, nincs mit tenni.

És majd látjuk, tudjuk, hogy hány kormánypárti felületen megy majd műsorról műsorra, cikkről cikkre az előbbi érvelés – más kérdés, hogy lesz-e nézőjük vagy olvasójuk. A nem olyan régen publikált nézettségi és olvasottsági adatok ugyanis világosan mutatják, hogy hiába égetik fel az összes lehetséges médiumot, amit csak lehet, attól a kormánypárti tévéknek, rádióknak, portáloknak és Facebook-oldalaknak egyetlen új fogyasztójuk nem lesz.

A fel nem mérhető anyagi erőforrás és technikai lehetőségek ellenére a 18-49 éves korosztályban átlagosan 0,39 százalékos (Hír Tv), illetve 0,04 százalékos (Pesti Tv) közönségarányokat hoznak. Úgy, hogy a Fidesz-KDNP tábora többmilliós, az elérési lehetőségek pedig tulajdonképpen korlátlanok.

Miközben „független újságíróznak”, amcsi nullás blogokról fordítják magyarra az újabb „az” újságírót fikázó jelzőiket, addig átlagban 40 ezer látogatót vagy alatti számokat produkálnak. Kinek a hibája, kinek az alkalmassága, hogy egy olyan országban, ahol a 15-69 éveseket nézve közel 90 százalékos a rendszeresen internetezők aránya, továbbá jóval több mint 2 millió szavazója van a Fidesznek, csak 40 ezer olyan polgár van, aki a nap 24 órája alatt odakattint egy-egy oldalukra? És ez már egy jó számnak számít a házi versenyükben.

Mindez a tárgyhoz annyiban kapcsolódik, hogy majd az „internetre megy a Klubrádió, hihi, haha” one-man-showk mennek, attól még nem fogja tudni senki megélni azt, milyen is, amikor az ember olvasóknak, hallgatóknak és nézőknek csinál tartalmát, nem pedig szolgálatból. És ezen a ponton jeleznem is kell, hogy természetesen – szemben a túlfűtött ellenzékivel – nem egyformán vonatkozik ez utóbbi megállapítás a kormánypárti nyilvánosságban dolgozókra, munkatársakra, tartalomfejlesztőkre – lásd az írás elején a sorvezetőt. Még csak azt sem tisztem megítélni, kire menyire, de a teljesen szerencsétlenül, „véleményvezéreknek” tituláltak egy részére biztosan.

Akik azt hiszik, hogy tényezők. Eleve egy ilyen (globálisan is) framgentált médiakörnyezetben bárki bármelyik oldalról bármely országban úgy tekint magára, mint „a” véleményvezér, az inkább a narcisztikusság, mintsem a médiatrendek ismeretének a jele. Mindenesetre ez azokat nem szokta zavarni, akik egyébként az ellenzéki/független/ bulvársajtó általi szemlézés nélkül – amikor is valami orbitális baromságot mondanak vagy mások morális integritását tiporják totálisan sárba – mediálisan még ennyire se léteznének.

Ahogyan az alja volt a frekvenciák korabeli, 2009-es pártalkuban történő leosztása, úgy bármelyik rádió politikailag irányított kivéreztetése éppúgy az – történjen ez a Klubrádióval vagy akár a Karc FM-mel. Nem csak azért, mert mindkét esetben egzisztenciákról, családokról, munkavállalókról van szó, hanem mert hallgatókról is, meg arról az okkal szénné hivatkozott sajtószabadságról.

És továbbra is hülye, aki arra a kérdésre, hogy volt-e Orbán előtt, a rendszerváltást követő évtizedekben irányított gazdasági hátországépítés, azt mondja, „ááá, nem, vagy csak alig”. De csak egyszer érjük meg, hogy tömegesen tudnának eljutni páran a másik oldalon oda, hogy egy egyenes mondattal éljenek Mészáros Lőrinc vállalkozói csodagyerek mivoltja kapcsán. És harapófogó nélkül.

Mert ezt hívnák autonómiának. A megszólalás szabadságának. Attól, mert a Klubrádió nem tud frekvencián maradni, attól senkinek nem lesz sem nagyobb szabadságfoka, se több olvasója azok közül, akik szerint „hát kérem szépen, ilyen jog, el kéne olvasni, mi van a papperban”. Méltaltatlan érvelés, és

Ezt nagyon nem szeretnénk mi – és megint fogalmazhatok többes számban – , akik már nem bosszúposztokkal gyűjtenek lájkot (ha egyáltalán). Viszont ma csak addig látunk előre, hogy megpróbáljuk a halált jogra bírni, leültetni, és újratárgyalni a szabadság, az érték meg a jövő dolgát. Ha a kaszás megfordul, a Klubrádiónak lesz frekvenciája. Ha a halál mégis köpenye alá gyűr – azaz a fellebbezés után, vagy később is online marad a rádió –, akkor megtanulunk úgy gyászolni, hogy közben mi is haldoklunk egy kicsit (nagyon).

A szerző 2017 februárja és 2019 szeptembere között műsorvezetője volt a Klubrádió Konkrét c. műsorának (felelős szerkesztő: Árva Brigitta). Olvass még Böcskei Balázstól az Azonnalin!