Hogy az ellenzéki erők átrendeződése ténylegesen megtörténjen, a DK-nak és a Momentumnak aktívnak kell maradnia a következő hetekben, azaz benne kell lenni a hírekben. A főpolgármester-választás pedig azért jó, mert Kerpel-Fronius Gábor indulása nem jelent kockázatot az ellenzékre nézve.

Öt-hat éves zsidózás, erőtlen lelkületű vezető, mondjon le, parkolás, haverok, buli, Zugló. Mi lesz pénteken?

Meglepő módon a legjobban talán Varga Miklós politikai giccsdala, az Európa írja le az Európai Néppárt és a Fidesz viszonyát.

A NER nyilvánosságában folyamatosan nemlétező tényekre kell reagálni. Elemezni azonban csak a valóságot lehet, szimulációkat nem. Ahol nincsenek tények, ott nincsenek elemzők se.

Míg a migrációs tematikával a társadalom alsóbb rétegeit integrálták a szavazótáborba, addig Orbánék a táborbővülést a több gyermek vállalására képes középosztálytól várják.

Igaza lehet Kunhalmi Ágnesnek, működhet a Jobbik és a baloldal közötti koordináció. De hajlandó lesz-e egyáltalán a Jobbik koordinálni az őszi önkormányzati választáson?

Nem tudom, miként fogok eljárni, amikor ismét egy szerkesztőséggel kevesebb lesz, amikor kiderül a kedvenc bögrémről, hogy Soros-ügynök. Kívánjon boldog új évet az, akinek az ilyen 2018 után hasonló 2019-hez kedve van.

Ami szerdán volt az utcán, olyat már láttunk, de ami a parlamenti padsorokban történt, olyat még nem. Mi van, ha ez kellett ahhoz, hogy valami történjen majd jóval később?

A „sárga rózsa” okos fricska volt 1968-ban, de napjainkra egy felfokozott tüntetés hangulatát és dramaturgiáját úgy le tudja húzni, hogy az embereknek élni nem lesz kedvük. A CEU küzdelme, bár nem mozgatta meg az országot, önmagában többet ér, mint a sírva beletörődés.

A harmadik kétharmad után is jobban várják a meghalt SZDSZ harmincadik születésnapját, mint a Fideszét. Mitől félnek még mindig?