A Mi Hazánk politikusai nem a földből nőttek ki, hanem abból a Jobbikból jöttek, amelynek ha az elnökét egy választópolgár meg tudja nekem nevezni, úgy újra elkezdek hinni a Mikulásban.

Ki tud hangosabban és nagyobbat mondani? Lassan erről szól csak az arányvesztett, higgadtságot nélkülöző ellenzéki politizálás, és ez így is marad, amíg ezt várja el az ellenzéki szavazótábor.

Nem minden álhír, ami annak látszik. A „post-truth” után a „fake news” az a fogalom, amit túlhasználunk, és ezzel elveszik az értelme.

Orbán mozgatja a struktúrákat. Ami döntő: a változások semmilyen elvet nem követnek. Addig áll tehát ez a rezsim, amíg Orbán aktív. Egy jövőbeni visszavonulásával a struktúra összeomlik.

Talán azért szeretjük a Budapest-történeteket, mert rólunk mesélnek, bennünket beszélnek el – lakjunk bárhol, a kapcsolat és az érintkezés lehetőségével kecsegtetnek.

Valóban nehezen érthető, miért nem látták be a választópolgárok, hogy a tisztakezűség és a „XXI. század-pártiság” jegyében Simicska Lajossal üzleti-politikai koalícióra lépő Jobbikban van a garancia?!

Egyelőre úgy tűnik, hogy az Európai Néppárt nem gondolkodik a Fidesz kizárásában – főleg Orbán mellett a másik „bomlasztó”, Macron ambíciójának árnyékában.

Kelet-Európában nem érezheted hosszú ideig jól magad, mindig kell egy dózis, ami visszaránt a NER Disneyland hibrid értetlenségébe és mitizálásába.