Új jobbikos szlogen: Ti dolgoztok, mi lenézünk!

Böcskei Balázs

Szerző:
Böcskei Balázs

2018.09.20. 16:30

Valóban nehezen érthető, miért nem látták be a választópolgárok, hogy a tisztakezűség és a „XXI. század-pártiság” jegyében Simicska Lajossal üzleti-politikai koalícióra lépő Jobbikban van a garancia?!

Hiller István az Azonnali parlamenti körkérdésére válaszolva többek között arról beszélt, hogy bár az emberek jelentős részének nincs politológusdiplomája, az állampolgároknak elég jó orruk van arra és megérzik, ha egy társaság kormányzóképes, „magyarul rábíznák-e egy ország vezetését vagy sem”. Hiller e téren önkritikával zárta gondolatait: ennek vonatkozásában az MSZP-nek is van mit tennie. Ennyi látlelet elég is most 2018 őszén.

Ehhez képest Mirkóczki Ádám jobbikos politikus – helyesebben országgyűlési képviselő – a kérdésre, hogyan lehetne a leggyorsabban leváltani a kormányt, válaszában úgy fogalmaz, „amíg a társadalomnak van egy jelentős része, aki (sic!) még arra sem veszi a fáradtságot, hogy A vagy B véleményt képviseljen mondjuk négyévente, addig nagyon nehéz”, ráadásul – folytatja – „van egy másik társadalmi réteg, ami (sic!) meg pénzkérdés, szomorú ezt mondani...”.

Nincs szándékomban hosszabban idézni Mirkóczki gondolatait – felesleges lenne bármikor is –, a lényeg, hogy végtelenül leegyszerűsítő és becsmérlő mondatai szerint ma Magyarországon sok százezer ember megvásárolható, ha „három forinttal többet kap”.

Mély gondolat ez a legutóbbi Fidesz által kezdeményezett alaptörvénymódosítást támogató jobbikos magatartást követően, illetve a Fidesz ásta csapdahelyzetből képviselői illetményemeléssel kimászó, Orbánnal szemben ismét alulmaradó párt képviselőjétől.

Mindenesetre azt nem tudtuk meg, Mirkóczki mely társadalmi csoportokra vagy rétegekre vonatkozóan mondta azt, amit, mint ahogy azt sem, a szavazói magatartásvizsgálat mely megközelítésére alapozta politikai szociológiai értekezését a jobbikos.

Valószínűsíthetően szabadidejét nem a pszephológia és a választói magatartás tanulmányozásával tölti, így kevéssé gondolhatjuk azt, hogy – ezen tárgykörökben szerzett tudásának magabiztosságával – mindösszesen csupán arra akart utalni, a makrogazdasági helyzet befolyásoló tényezővel bírhat a választói döntésekre.

Régi toposz a magyar közéleti diskurzusban, hogy a „választók megvásárolhatók krumplival, Erzsébet-utalvánnyal, egyszeri szociális transzferrel, ceruzaelemmel, használt hajvasalóval, Turbó Rágó-gyűjteménnyel”. Ezek a véleményközösségek jelentős átfedésben vannak „a magyarok államfüggők és paternalisták” című diskurzussal, melynek nyelvpolitikai-hatalmi rávilágítására csak azért nem térek ki, mert félszememmel egy ferencvárosi család kilakoltatásának tudósítását nézem. Egy olyan

családét, melynek tagjai olyannyira elmerültek a 29 négyzetméteres, penészes ingatlan paternalizmusában, hogy a szégyentelenek el is felejtették halálra dolgozni magukat a tartozások pörgette törlesztések érdekében.

Visszatérve, Mirkóczki Ádám jobbikos országgyűlési képviselő, aki állítja, a társadalom egy jelentős része nem akar A-t vagy B-t mondani, emlékezhetne, a valamivel 70 százalék feletti részvétel 2018. április 8-án nem éppen erről tanúskodik. A legutóbbi országgyűlési választáson a néppárti Jobbik a listás szavazatok épphogy 19 százalékát szerezte meg 1 092 669 szavazattal. (Összevetésül: a kormányzó pártoknak 2 824 206 listás szavazatuk volt.)

Hozzá kell tenni, hogy vidéken, egyéniben ugyanakkor szépen – igaz, nem eredményesen – profitáltak a jobbikos jelöltek a Simicska-nyilvánosság egyes felületeinek bizonyos (esélyességre vonatkozó) „edukációs” gyakorlataiból, a baloldali liberális pártok Jobbikra vonatkozó stratégiájának következetlenségéből és az egyéb, immáron az elemzők és az olvasók számára is történelmietlennek tetsző tényekből.

Az a Mirkóczki számoltatja el a magyar állampolgárokat, akinek a miniszterelnök-jelöltjét leszorította a kampány utolsó heteiben kikerült plakátokról a „Jobbik” felirat, mely hat betű – feltehetően egy belső mérés alapján – erősebb hívószónak bizonyulhatott a párt elnökének személyénél is. Mirkóczki a magyarok – szerinte – meglehetősen puha aktivitását mintegy morális pozícióból kritizálja, elfelejtve – illetve más alkalommal példás önfelmentő logikával magyarázva – együttműködését Simicska Lajossal, a rendszerváltás utáni politikai kapitalizmus – és egyúttal a későbbi NER – egyik megteremtőjével.

Mirkóczki elfelejti moralizáló „értekezése” közben, hogy egy szürke zónás (politikai értelemben tehát tiltott) pártfinanszírozásban vétkes párt képviselője, mely tett alól nem ad felmentést, hogy a Fidesz hasonlóan járt el.

Simicskával együttműködni politikusi döntés volt, nem pedig erkölcsi kényszer.

Aki életében már beszélt egykori SZDSZ-közeli tanácsadóval, háttéremberrel, SZDSZ-es politikussal, az hallhatta – legalábbis az (ön)reflexívektől –, hogy „ha valamit nem kedveltem és ha valami a vesztünket okozta, az a felvilágosult attitűd volt, az emberek nem ritkán lenézése”. Kár lenne egy kalap alá venni a komplett SZDSZ-es politikai elitet – hosszú a sor –, akik nem Kóka Jánosként jöttek vagy változtak azzá a szervezetben.

Nem minden szadeszes látta Mucsának azt a világot, amelynek tagjai nem frankfurti könyvesboltokból hozatnak könyveket, vagy éppen többet vártak a kormányzati politikától, minthogy szűkítse a hozzáférést a közszolgáltatásokhoz. De mindenki érti, mire gondolhatott az, aki az előbbi módon fogalmazott.

Fenti mondataival Mirkóczki nagyjából a lenéző kört futotta be – a vloggerként a világ után kényszeresen rohanó és instant konzervatív Vonához hasonlóan –,

azaz szerinte nem a Jobbik szerepelt ismét eredménytelenül a kormányváltás szempontjából, hanem az emberek.

Ők voltak azok, akik nem látták be, mekkora szükség lenne egy olyan pártra, amelyben a vezetőség egy jelentős részének előélete erősen elítélhető, amelynek kampányarca és korábbi vezető politikusa (Dúró Dóra) ma egy másik párt tagjaként magzati szívhangot akar hallgattatni nőkkel abortusz elvégzése előtt.

Valóban nehezen érthető, miért nem látták be a választópolgárok, hogy a tisztakezűség és a „XXI. század-pártiság” jegyében Simicska Lajossal üzleti-politikai koalícióra lépő Jobbikban van a garancia?!

Micsoda „korlátoltság” kellett ahhoz, hogy a számos tekintetben Fidesz-kompatibilis (köz)politikai javaslatok ellenére sem gondolták milliószámra a magyarok, hogy a Jobbik már néppárti.

A helyzet az, hogy a Jobbikra – és így Mirkóczkira is – önmagában sem tekintettek annyian alternatívaként, ahányan a Fideszre kormánypártként. A Jobbik szövetségi politikája jóindulattal nézve végzetes önhittség volt, realistábban nézve pontosan tudták, hogy esélyük sincs egyedüli kormányváltásra, így legfőbb célként a baloldali liberális pártok visszaszorítását tűzték ki. Azóta pedig ami van, az a csökkenő támogatottság.

Innen nézve a „népet” hibáztatni nem elegáns, és nem is vall politikusi minőségre.

Milyen politikus az, aki saját kudarcáért leginkább az embereket hibáztatja? – tehetnénk fel a kérdést.

Pont olyan. Felejtős.

Böcskei Balázs többi cikkét itt olvashatod az Azonnalin!

Böcskei Balázs
Böcskei Balázs állandó szerző

Politológus, elemző, tanácsadó. Az IDEA Intézet kutatási igazgatója, a Milton Friedman Egyetem adjunktusa, az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet tudományos segédmunkatársa. És korábbi NBI-es, NBII-es játékvezető, a focipálya illata még mindig az orrában.

olvass még a szerzőtől
Böcskei Balázs
Böcskei Balázs állandó szerző

Politológus, elemző, tanácsadó. Az IDEA Intézet kutatási igazgatója, a Milton Friedman Egyetem adjunktusa, az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet tudományos segédmunkatársa. És korábbi NBI-es, NBII-es játékvezető, a focipálya illata még mindig az orrában.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek