+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Böcskei Balázs
2018. szeptember 5. szerda, 18:11
Kelet-Európában nem érezheted hosszú ideig jól magad, mindig kell egy dózis, ami visszaránt a NER Disneyland hibrid értetlenségébe és mitizálásába.

Manapság a legritkább esetben kerülnek emberek kezébe véletlenül könyvek, tehát a kényelmessége ellenére sem lenne értelme úgy kezdeni az írást, hogy egyszer csak „szembejött” velem Sopotnik Zoltán Moszkvics című, 2016-ban megjelent verseskötete.

 

Aki ismeri a könyvet, az pontosan tudja, hogy véletlenül nem köszön rá senkire. Igazából úgy volt, hogy kerestem, és pontosan tudtam, mit keresek. Szorongani akartam.

 

Mert olyan velünk, kelet-európai betűkkel dolgozókkal (talán jobb ez így, minthogy „értelmiségi”) nem történhet, hogy eltelik 2-3 nap, és még mindig jól vagyunk. Az nem lehet, hogy bár mindig közepében vagyunk dolgoknak – az elméletieskedésen túl, de a cselekvésen innen, a mindig köztes állapot felelősségvállalás nélküli helyzetében –, és 2-3 napja mégsem történik velünk semmi rossz.

 

Hogy jól érezzük magunkat, fakadhat abból, hogy sikerült tartanunk magunkat ahhoz a fegyelmezettséghez, hogy a politikai-közéleti diskurzusokat csak annyira vesszük figyelembe, hogy ne jelezzen a Facebook-értesítő, vagy amennyire az a munkánkhoz szükséges. Adódhat abból is, hogy az utóbbi időben szeretünk, és bennünket is szeretnek. Vagy akár abból is, hogy nincsen részünk semmiben, hogy nem veszünk részt semmiben. Hogy úgy gondolunk magunkra, mintha egyedül lennénk, és nem mint a világ közepére.

 

Mert azt nagyon szeretjük hinni. 

 

Mindenesetre túl sok nap telt már el úgy, hogy jó volt, kellett tehát valami dózis, ami „hazaránt” a poszt-posztkommunizmus és a NER Disneyland hibrid élhetetlenségébe és mitizálásába, az „ez lett a vége, tudtuk előre” izomtalan, vitalitás nélküli felsőbbrendűségébe, a „velünk itt Kelet-Európában csak megtörténnek a dolgok”, az „éljük az életet, de a mások (által ránk erőszakolt) életet” meddő hangulatába.

 

Ilyen pillanatokban tüdőre szívjuk a kelet-európai értelmiség nemzedékről nemzedékre átörökített melankóliafüstjét, amely a letüdőzést követően a legváratlanabb pillanatokban tör majd fel. Persze épp annyira lesz váratlan, mint amennyire tudatos: ha már túl sok napja jó volt, mi magunk várjuk, hogy jöjjön, hozza el a rosszat, hogy aztán másokat okolhassunk deprimáltságunkért. Tesszük mindezt úgy, mintha a mindig másokat hibáztatás szükségét is mások írnák nekünk elő.

 

Eközben az élet másokat nem karcol, hanem éppen vagdos, mégpedig ott, ahol csak éri őket.

 

Számomra és épp most Sopotnik tökéletes, létállapotra húzott sorai mutatták meg, hogy nem akarok többé úgy szorongani, ahogyan kelet-európai értelmiségiként szokás, mert akkor soha nem leszek boldog. Még annak ellenére is igaz ez, hogy a kétely meg a szorongás mindent összeroppant, ami ártatlanul rezonál rá, vagy aki kellően és naivan szenzitív*. Szóval van rá hajlamom. Sopotnik (megint) jól mondja, és csapja bele a kötet címadóversének nyitósoraiba: „vegyünk fel két tetszőleges pontot a világban: hogy melyik a kelet-európai, azt a hiányérzet mondja meg”. Hiány(én)gazdaságból felépített hétköznapok. Ezeket kell elhagyni, ha már olyan tehetségesek nem vagyunk, hogy regényeket írjunk belőlük.

 

Még akkor is meg kell tanulni élni a szorongó „életen” túl, ha tudjuk, hogy ez nem az az ország, melyben a dolgok fantáziától, moráltól vagy empátiától oldódnak meg. Néhanapján mégis úgy érezem, hogy errefelé mindent a morállal akarnak megoldani az erővel nem bírók. A morál lámpa, amelynek mindig égnie kell, de a morál nem minden. Az helyettesít be mindent morállal, aki megteheti, és az hagyja teljesen figyelmen kívül, aki megteheti.

 

Csak morálisan, ahogyan csak immorálisan gondolkodni és élni: privilégium.

 

Olvasom Sopotnikot, és érzem, ahogyan „a szorongás akár egy őrült szabó, mindig igazít, de eltúlozza szüntelen.” Ahogyan a szorongás egy ponton túl már nem elragadtat, hanem beleragadtat az időbe. Nincs okom évekre kiterjeszteni pillanatnyi boldogságom, de érzem, hogy érdemben már nem tudok táplálkozni a kelet-európai, „jó, hát akkor itt fogunk élni” íráspozíciójából. Pajor Tamás után, az rendszert csinált az idegeimből.

 

Emberi minőségekről gondolkodom. A kelet-európai, szorongó értelmiségi ezt gyakran teszi, de általában mindig mások minőségén gondolkodik. Mindig a másén, mert hát csakis az a bizonyos más lehet a hibás. Talán még időben érkeztem meg oda, hogy a vizsgálatot magamon folytassam, mielőtt még erényt csinálok abból, hogy örökké helytállok a következetlenségben.

 

Harmincöt évesen már nem akarok saját magam tudatalattija lenni.

 

Ez is csak egy olyan kelet-európai dolog a sok közül: öncenzúra politikában, szerelemben, gondolatban és tudatalattiság közéletiségben. Azaz amikor más beszél helyettünk, nem saját nevünket viseljük, nem saját gondolatainkat mondjuk, amikor nem magunkat adjuk, hanem aminek aktuálisan láttatni szeretnénk magunkat. Ennek eredménye nem lehet más, mint ritka találkozás az élettel.

 

Életet kell adni a gondolkodásnak, az érintésnek. Ez viszont egészen addig nem valósulhat meg, amíg arról gondolkodunk, kik nem vagyunk, mikor nem mondunk igazat magunknak - amíg tegnapi maradék mivoltunkon rágódunk. Azaz, hogy tegnap sem voltunk teljesek, megint nem koncentráltunk eléggé, ismét hagytuk, hogy kimozgasson bennünket saját lehetetlenségünk.


Éveink ebben a „sértődött és tanácstalan várakozásban” (Márai Sándor) telnek nemzedékek óta. Nekem már nincs erőm tovább menni ebben az erőtlenségben.

 

Épp ezért örülök, hogy élek, örülök annak, hogy máshogy akarok élni.

 

(A dőlt részek Sopotnik Zoltán verseiből idézettek, egy helyen* annak alapján.)

 

Böcskei Balázs többi írását az Azonnalin itt találod.

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A januárban megválasztott Dézsi Csaba András azt mondja: egyelőre tünetmentes és folytatja a munkáját polgármesterként.

Orbán arra panaszkodik a Néppárt prominenseinek, például a német CDU és CSU elnökeinek, hogy a pártcsalád elnöke, Donald Tusk a Néppárt hitelességét kockáztatja.

Állítják: az észak-macedónok csatlakozása nem jelent semmit, mégis jogtalanságokat kiáltanak a NATO-integráció kapcsán.

Hatósági árakat nem tervez a kormány, viszont arra kérte a Pest Megyei Kormányhivatal az önkormányzatokat, figyeljék, jogosan emelik-e az árakat a piacokon, tudta meg az Azonnali.

Hányan vannak lélegeztetőgépen, és van-e már olyan, aki ennyire súlyos állapotból gyógyult fel? Az operatív törzs szerdán is megtartotta szokásos sajtótájékoztatóját.

A magyar vasúttörténet legdrágább, a tervek szerint főként kínai hitelből épülő beruházása jóideje áll, a kormány szerint a titkosításról szóló törvényjavaslat ahhoz kell, hogy Kína hitelt adjon.

A posztszovjet térség nagy figurái mellett Irán és Szváziföld fért be a megszavazható listára, de a végső döntés a tiéd lesz ebben a történelmi versenyben!

A hét kérdése

Őket üti meg a legjobban a koronavírus miatti leállás: te mivel segíted a fennmaradásukat? Ez a hét kérdése az Azonnalin!

Azért ide elnéznénk

Csatlakozz a csoportunkhoz, és vészeljük át együtt a karantént!

A járvány alatt a Lia Fit Facebook-oldalán viszonylag gyakran, esténként.

Minden este 8-kor az erkélyről vagy ablakból, amíg aktuális.

Minden hétköznap 14 órától az FM4-en. Hallgatható online!

Szeretnél komposztálni, kiskertben, netán a lakásodban vagy az erkélyen, de még nem mertél belevágni? Ápr. 6.

Ezt is szerettétek

Pszichológust kérdeztünk a családon belüli erőszakot elszenvedők menekülési lehetőségeiről, egy jogászt pedig arról, mennyire felkészült a szakma segíteni azoknak, akik életveszélybe is kerülnek otthon.

Milyen értelmét lehet találni a 21. században a böjtölésnek?

Pedig két nappal korábban kezdődött, mint a pesti, és még Kossuth Lajos is hatással volt rá.

„Szovjetológiának” tűnik Olaszországból a magyar kormány kommunikációja a koronavírusról – mondta a Helyzetben Stefano Bottoni magyar-olasz történész.

Hogyan hozta a sírból vissza esélyeit Joe Biden? Miért veszíthet akár tömegesen latinó szavazókat Bernie Sanders? Dörzsölheti-e a tenyerét Trump?

Meddig engedi elfajulni a bulit az MNB, és mikor szab gátat a gyenge forintnak? Lesz-e 350 forintos euró? Zsiday Viktor és Isztin Péter magyarázzák el.

A SME felvidéki magyar főszerkesztője, Balog Beáta a karrierjéről, a Kuciak-gyilkosság utáni szlovák médiáról és arról, milyen hatással volt a NER a határon túli magyarságra.

Twitter megosztás Google+ megosztás