A Fidesznek most össze kell szednie magát, hogy elég mandátumot szállítson a Néppártnak

Böcskei Balázs

Szerző:
Böcskei Balázs

2019.03.21. 09:26

Meglepő módon a legjobban talán Varga Miklós politikai giccsdala, az Európa írja le az Európai Néppárt és a Fidesz viszonyát.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Emlékeim szerint általános iskola hatodik vagy hetedik osztályában tanította meg az osztályunknak az énektanár Varga Miklós Európa című dalát. Egy hatodikos gyereknek aligha lehet fogalma arról, Európáról, identitásról, és ilyenekről – bár egy barátom éppen a napokban mesélte, hogy az ő ötödikes gyerkőce már tudja mit jelent az, hogy Spitzenkandidat (az is egy parádés gyerekkor lehet) –, mégis úgy énekeltük, ahogy a torkunkból kifért, mintha bármelyikünket is érdekelte volna a tartalma. 

A politikai giccsdal négy sora tökéletesen írja le az Európai Néppárt és a Fidesz viszonyát: „Magából ad, ha enni kérsz, // Testével véd, amikor visszatérsz, // Ölén a szerelem minden öröme hívogat, // Arcában látod az arcodat”. Amellett, hogy előzetesen is le kell szögezni, hogy az európai (bel)politika és az uniós világ komplexitásának mértéke fordítottan arányos egy luxemburgi jobboldali politikus vágyálmaival, 

az Európai Néppárt tegnap testével védte meg a Fideszt és Európát. Tette ezt mindezt Magyarországért, Manfred Weber vezetői ambícióiért – és nem utolsó sorban érdekből.

Miért jobb Orbánéknak a Néppártban?

Láthatóan a kizárás fenyegetése Orbánékat is a weberi feltételek megadására késztette: érezhették (tudták?), hogy a Néppárt felhúzott egy határt, amelyet ha átlépnek, nincs visszaút. Beszélhetünk itt Salvini-, FPÖ-, Marine Le Pen-, meg lengyel-magyar szövetségről, valójában ennek az együttműködésnek különösebb európai súlya nem lenne. Egy erős pártszövetségből egy cseppfolyós, érdemi befolyásolási képességeit tekintve – a mandátumbecslések alapján – még az EP-választás után sem bíró régi-új populista világ ugyanis nincs. 

Leírhatja sokszor a kormánypárti sajtó, hogy ez az együttműködés erős és potens, de az európai politikában jártasok, köztük Orbánék, pontosan tudják, hogy ezeket a populista erőket a bevándorláskérdésen, az anti-establishment tematikán kívül fontos, befolyásolásra képes dolgok nem tartják össze. Mondhatnánk, hogy ezek is éppen elegendőek, ehhez képest az európai szavazók évtizedek óta mégis másképp gondolják mindezt. És májusban sem fordul meg a véleményük. 

A populisták (senki)földje nem a centrum, ott a dolgok nem eldőlnek, hanem csak tudomásul veszik a történeteket. 

Miért jó ez Magyarországnak?

Amennyiben kizárták volna a Fideszt, egy újabb kontroll szűnt volna meg a párt (akarata) felett. Látjuk az elmúlt években, hogy milyen kampányokat folytatott a Fidesz, azok alapján elképzelhetjük, hogy 

mi lenne, ha a további politikai nyelvroncsoláshoz, intézmények átalakításához, az európai ügymenetben legitim normák figyelmen kívül hagyásához éppen a Néppárttól kaptak volna felhatalmazást.

Mert ne legyen kétségünk, a kizárás számára ezt is jelentette volna.

Rövidtávon tehát ellenzék nem örülhetett volna teljes szívvel, a közép- és hosszútávról elmélkedni meg teljesen felesleges – kivéve, ha valaki olyan ellenzéki politikus, aki már 2014-ben és 2018-ban is leváltotta a rezsimet. 

Szóval, a Néppártot 2022-ben közös miniszterelnök-jelöltnek megtenni akaró ellenzéknek nyilván nehéz lehetett megemészteni, hogy elmaradt a kizárás, de azzal csak egy (vagy több) lépéssel közelebb kerültünk volna olyan folyamatokhoz, amelyek ellen éppen az ellenzék tiltakozik a leghangosabban.

Így csinált Weber egy vagy-vagy döntésből is-is döntést

Manfred Weberről is szóltak e napok. Az elmúlt hetekben azt üzente az európai közvéleménynek, hogy nem tűri a szembefordulást az európai értékekkel, illetve azzal, hogy pártok csak jogokat ismernek, kötelezettségeket nem. Azaz elődeitől eltérően ő majd falhoz állítja Orbánt. Feltételei gyengék voltak – bár a CEU-val még lesz majd bíbelődés –, de az üzenet erős: Weber ezzel az európai baloldalhoz, a zöldekhez és a liberálisokhoz is szólt. 

Ehhez képest egy vagy-vagy döntési helyzetben – hiszen itt „alapvető” értékvitából indult el a folyamat – egy is-is döntés született. Lehet gyávázni, de aki így érvel, az figyelmen kívül hagyja az európai politika komplexitását, ami azért bonyolultabb, minthogy 19 vagy 21 felszólaló legyen egy budapesti összellenzéki tüntetésen.

A Néppártnak kellenek az egy esetleges 55-60 százalékos Fidesz-KDNP EP-győzelemmel járó mandátumok. Ha tönkre nyeri magát a Fidesz, úgy a „Bölcsek Tanácsa” a Varga Miklóstól tanult „testével véd, amikor visszatérsz” jegyében visszafogadhatja teljes körű tagjává a Fideszt, politikai értelemben „arcában láthatja az arcát”. 

Ha másképp alakulnak az erőviszonyok, a kizárás újra napirendre kerülhet persze. Így lett tehát az értékvitából érdekalapú döntés.

Utóbbi miatt arra kell készülnünk, hogy a Fidesz értelemszerűen még jobban meg fogja húzni kampányát, immáron valószínűsíthetően nem magára csak az unióra célozva mobilizál, hanem egyéb kampányelemeket és az ellenzék amortizációját is élesíti majd. Így lesz ezzel egy újabb tétje az EP-választásnak, mert ami eddig közhely volt („majd az EP-eredmény dönt a sorsokról”), az most vastagodott evidenciájában.

Ki nyert tehát a közös és/vagy önkéntes felfüggesztési javaslat elfogadásával?

Korai lenne az eredményhirdetés. A Fidesz nyilvánossága szerdán kizárásra számított, 1x2-totóból 2-esre vették, ebből lett a pillanatnyi X. Amikor Gulyásék bejelentették, hogy felfüggesztés esetén kilépés jöhet, azt épp úgy lehet zsarolásként értelmezni, mint ahogy tűzoltásnak is. Bent az ülésen – lehet ennek eredményeképpen – a Néppártban az érdekalapú gondolkodás kerekedett felül.

Bármilyen furcsa is, ezzel Magyarország nem veszített. Mármint abból, ami még maradt neki és belőle.

A szerző politikai elemző, az IDEA Intézet vezetője. További írásait az Azonnalin itt tudod elolvasni. Ha pedig vitatkoznál vele, ide kell írni!
    

Böcskei Balázs
Böcskei Balázs állandó szerző

Politológus, elemző, tanácsadó. Az IDEA Intézet kutatási igazgatója, a Milton Friedman Egyetem adjunktusa, az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet tudományos segédmunkatársa. És korábbi NBI-es, NBII-es játékvezető, a focipálya illata még mindig az orrában.

olvass még a szerzőtől
Böcskei Balázs
Böcskei Balázs állandó szerző

Politológus, elemző, tanácsadó. Az IDEA Intézet kutatási igazgatója, a Milton Friedman Egyetem adjunktusa, az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet tudományos segédmunkatársa. És korábbi NBI-es, NBII-es játékvezető, a focipálya illata még mindig az orrában.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek