Miért nem nyerhetett az ellenzék Győrben?

Böcskei Balázs

Szerző:
Böcskei Balázs

2020.01.26. 20:27

Aki Győrben valaha nyerni akar, annak „az ördög ügyvédjének” kell lenni. Ha az a blog nincs, a mai nap még szomorúbb lenne. Borkai ma búcsúzott, a Balogh-Borkai-éra modelljei maradnak.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Abban a percben, amikor véget ért a győri időközi választás, elkezdődött az Audi ETO-Brest BL-kézimeccs. Nyilván előbbi ma jobban foglalkoztatta a győrieket, de ez csak kizárólag a mai napot megelőző időszakra lesz igaz.

Holnaptól ismét az lesz az igazán fontos, hogy meddig jut az ETO a BL-ben.

A győri politikai hétköznapok visszatérnek a városra jellemző, a NER-re jellemző tér- és időzónába. Másképpen: nincs itt kérem, semmi látnivaló.

A jelöltekről, a győztesről (Dr. Dézsi Csaba András) és a vesztesről (Pollreisz Balázs) mindent elmondtak a napokban, talán azt is, amit nem is érdemes. Pollreisz Balázst a nyilvánosság a Borkai-ügyig nem ismer(het)te, akkor is csak azért, mert ő lett akkor az egyik nyilatkozó mint ellenzéki politikus. Esetében győri léptékkel és súllyal alig ismert közszereplőről beszélhetünk, aki most sem azért lett előválasztás nélkül az ellenzék jelöltje, mert minden tekintetben alkalmas, hanem mert a többinek nem volt még előválasztásképes embere se.

Ilyenkor szokták leírni az elemzők és a véleményvezérek, hogy „tehát a győzelemhez jó jelöltek kellenek, helyi szervezet, beágyazottság, kapcsolat a települések vezetőivel vagy hangadóival”. Gondolom, senki nem hiszi azt, hogy a politikusok ezt maguktól nem tudják. De ha vereség van, annak oka sem mindig az előbbiek hiánya (bár jelen esetben ezek csak részben fennállnak), ahogyan győzelem is történt mindezek nélkül (láss pár esetet október 13-án).

De akkor miért nyert ekkorát a Fidesz?

Például azért, mert Győr fideszes uralásának előzményei a ’90-es évekig nyúlnak vissza. Amikor is azok, akik a mostani kampányban relativizálva a városházi tevékenységet „Audi-város” bélyeggel címkézték a várost – ami igaz –, rátették a megyeszékhelyt (és a környező települések lakóit) a győri ipari park technokrata modelljére. Győr az MSZP-s Balogh József vezetésével ugyanis nem baloldali polgármesterrel bírt, hanem egy lokális késő-kádári technokrata politikussal. Az 1994-ben polgármesterré választott Balogh tudta, hogy a város környezete politikatörténetileg jobboldali, és ezt csak erősítette az a párt, amelynek ő általános tanácselnök-helyettese, majd tanácselnöke volt 1990-ig. Azaz az MSZMP.

A város a szocializmusban a Rába Vagon- és Gépgyár modelljére épült (erről lásd Bartha Eszter remek munkáját), a dolgozók a rendszerváltás után pedig folyamatosan megértették, mit is jelent a privatizáció. Tar Sándor Ez is elmúlt c. munkájából idézve: „Mi meg szedtük szét a gyárat megint. De most már darabokra, mert osztódással szaporodott. Most kezdtük sejteni, hogy mit is jelent a privatizáció. Azt, hogy nincs semmink.”

Balogh tökélesen felismerte, hogy ha ő itt hosszútávra akar tervezni, akkor a kiáramló magyar helyett azonnal beáramló külföldi tőke kell ide, így az 1991/1992-ben induló ipari parkot a Balogh-érában felfuttatta a városvezetés. Szemben más térségekkel, ahol szintén hasonlóval próbálkoztak (volna), Győrben viszonylagos (!) jólét lett. A városvezetőknek ideológiai vitái leginkább a szubkultúrával Győrben valóban bíró egyháziakkal voltak. Balogh igazi kamarillapolitikus volt, Dézsi a városvezetői tapasztalatait is mellette szerezte (alpolgármestere volt).

A város akkori politikusai unalmasságát bizonyítja, hogy bár mindenki tudta, hogy a később elhíresült Györkös István (és fiai) merre akcióznak a bőnyi kiserdőben, és hogy Győrben hova járnak iddogálni a „bajtársak”, a város baloldala 2009-ig nagy ívben tett a város széljobber szubkultúrájára (más városban is, tegyük hozzá, különösen a fővárosban).

Egy ideológiaivihar-mentes városban a helyiek annak jegyében szocializálódtak, hogy első a viszonylagos jólét, a nagypolitika disputáit a városfalnál stoppolni kell.

A Balogh-éra depolitizált, külföldi működő tőke- és munkahelyteremtése (és a dolgozók relatív kizsákmányolása) biztosította is a csendet.

Ezen az Őszöd után tartott önkormányzati választás értelemszerűen változtatott – Balogh nem indult már. Az sem véletlen, hogy Balogh József soha nem gondolt az érdemi utódlásra, és egy új polgármester szisztematikus felépítésére. Ahhoz ő túl büszke volt, minthogy munkáját és elismerését még az utolsó években is többszereplőssé tegye. Felelős ő is a sima 2006-os buktáért.

Ekkor feléledt a város antikommunizmusa, és a szocialista technokráciával szemben Borkai Zsolt volt a változás embere. Utóbbi nagyot alakított Szöulban, de csak ott és csak akkor. Számára mentőöv volt a polgármesterjelölti lehetőség, nem jöttek be előtte a számításai. Annyit megértett a stábja, hogy a gazdasági prosperitás a béke garanciája. Csak és csak arra figyelni, hogy a keresletképesség fennmaradjon, a győri középosztály szélesedjen, mélyüljön. Vagy annak szubjektív érzete.   

A városba pedig továbbra is áramlott pénz, az Audi terebélyesedett, a középiskolai- és egyetemi képzésektől kezdve a sport- és kultúratámogatáson át a különböző fesztiválok patronálásáig mindenhova beszállt. Győr esetén az „ilyen volt, ilyen lett” fotók tényleg értelmezhetők.

A győriek egy része pedig pontosan tudta, mi zajlik a városházán (helyesebben mi az, ami pont nem ott zajlik), de közben az MSZP kvázi teljesen eltűnt a városból, ellenzéki életjelet az októberi kampányban, országosan megismertté lett Glázer Tímea (DK-ja) mutatott. A Momentum az EP-választáson a városban 5419 szavazatot kapott, ezzel rövid politikatörténete során 2019-re a második ellenzéki erő lett Győrben. Minden más párt történelem vagy „örök esély”. Ugyanakkor az egyes 2010 utáni eredmények azt is mutatták, hogy az ellenzéki munka ellenére is

a város nem látta okát a változtatásnak: rend, fesztiválok, csinosodás, fizetőképesség, Audi.

Döntő, hogy az Audi is megtalálta a helyét a rendszerben: mert senki sem gondolhatja azt, hogy a komplett városokat és országrészeket uraló német járműipari óriás érintettjei ne tudták volna, hogy a polgármester és körei hogyan jutnak földhöz, és hogyan keresnek azon és az Audin akkorát, hogy annak egy egységére egy globális értékesítési láncban nyertes oldalon ülő autós vezér is azt mondaná: „Korrekt. Das ist korrekt.”  Jó volt ez így mindenkinek.

Ennek nem tett be, csak éppen kibillentette azt – azt viszont szépen – a Borkai-ügy. Személy szerint engem meglepett, hogy október 13-a olyan szoros volt, mint az ismert. Ahogy országosan kevéssé, úgy Győrben jobban működhetett a Borkai-faktor. Helyesebben a Fidesz rosszabbik arca. Az, ahogy ledaráltak világokat, aktorokat, sajátjaikat, a Kisalföldet, az ellenzéket. Hogy ricsajossá tették Győrt, miközben az ottaniak az Audi-gépsor zakatolásánál nagyobb zajt nem kívánnak elviselni. És persze minden más egyéb politikai, intézményi ok is volt a háttérben, de ezeket az olvasók mind ismerhetik (például kvázi egy ellenzéki induló, protestszavazás, stb.).

Így érkeztünk el 2020. január 26-ához.

Jobb ellenzéki jelölt nem lehetett volna, a beágyazottságot megteremteni pedig egy sikeres városvezetési (nem városvezetői[!]) modell árnyékában nem magától értetődő. Jelen esetben, amikor is nem volt az időközin túli plusz országos felhajtóereje a kampánynak, és a Fidesz mozgósítása még mindig a Fidesz mozgósítása, az inkumbens jelleg jobban kidomborodik.

A Kubatov-lista (mint minden adatbázis) csak akkor működik, ha vannak benne (potenciális) szavazók. Az ellenzéknek ezek számát kell jelentősen növelnie, de ennek városról városra, vagy választókerületről választókerületre más lehet a konkrét módja. A fentebb idézett véleményvezéri tanács annyira evidens, hogy annak szerzője is tudhatja, hogy a lokális alkalmazása igazából a lokális lényegekben van. Nem biztos, hogy kampányban az a plusz, ha valaki azt ígéri, hogy első napokban kihirdeti klímavészhelyzetet, és meghívja a Transparency International szakértőit átláthatósági projektre.

Aki Győrben valaha nyerni akar, annak „az ördög ügyvédjének” kell lenni.

Tudásilag. Ugyanis, ha az a blog nincs, úgy a mai nap még szomorúbb lenne. És ahhoz a bloghoz az ellenzéknek sok köze nincs.

Pedig Borkai Zsolt 13 éven át volt a város vezetője. Ő ma búcsúzott, Balogh-Borkai-éra modellje(i) marad(nak).

A szerző politikai elemző, az IDEA Intézet kutatási igazgatója, főpolgármester-helyettesi tanácsadó. A cikk kizárólag a szerző magánvéleményét tükrözi.

Böcskei Balázs
Böcskei Balázs állandó szerző

Politológus, elemző, tanácsadó. Az IDEA Intézet kutatási igazgatója, a Milton Friedman Egyetem adjunktusa, az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet tudományos segédmunkatársa. És korábbi NBI-es, NBII-es játékvezető, a focipálya illata még mindig az orrában.

olvass még a szerzőtől
Böcskei Balázs
Böcskei Balázs állandó szerző

Politológus, elemző, tanácsadó. Az IDEA Intézet kutatási igazgatója, a Milton Friedman Egyetem adjunktusa, az ELKH Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet tudományos segédmunkatársa. És korábbi NBI-es, NBII-es játékvezető, a focipálya illata még mindig az orrában.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek