Trump az első elnökjelölti vitán viselkedésével ismét megüzente a híveinek, hogy ő még mindig nem része az elitnek. Persze az, de ez a fasiszta politika régi trükkje. Trump sikerét azonban más is magyarázza.

Az olasz regionális választások döntetlen eredményt hoztak a bal-jobb-meccsben. Nem csak Olaszországot, de még az olasz jobboldalt se tudta eközben Matteo Salvini megszerezni.

Ma az európai kontinensen az Európai Unión belül érdemes autoriter rendszert csinálni. Egyrészről az EU-nak semmi eszköze nincs ezellen. Másrészről ha kezdeményez is eljárásokat, azok legfeljebb csak az EU impotenciáját bizonyítják újra. Harmadsorban pedig az autoriter rezsim az EU-pénzekből tarthatja fenn és legitimálhatja magát. Lukasenka igazán sajnálhatja, hogy az oroszokkal van közös konföderációban.

Az Európai Parlament illetékes bizottsága kezdeményezi, hogy a járvány miatti pénzügyi segítség elköltésébe ne csak a tagállamokat, de az érintett régiókat, városokat is vonják be. Akinek igazán fontos a szuverenitás és pláne a szubszidiaritás, annak üdvözölnie kell a döntést.

A szomszédos országok a trianoni békeszerződés századik évfordulóján már nem látnak veszélyt Magyarországban. Annál inkább azon orbáni nacionalizmusban, amely a határon túli magyarok eddig is kicsinyke autonómiáját is elvenné. Vitazáró.

A saját egykori pártjára ráinduló Heinz-Christian Strache igazán új színt vinne a bécsi politikába, ha helyi szerb pártként indulna el. A több, mint százezres bécsi szerbség eddig is fogékony volt az osztrák szélsőjobboldaliságra, Strache listáján pedig most is több szerb elindul.

Belaruszban nincs demokrácia, azaz nem is volt nagyon mit elcsalni. A nyugodt ország 26 év után most elégelte meg az elnyomását. De hogy mi lesz ennek a kimenetele, az még csak nem is Lukasenka rendvédelmi brutalitásától függ.

Még 2010-ben publikált egy iszlámellenes könyvet Thilo Sarrazin, de csak most zárták ki az SPD-ből. Pedig már berlini pénzügyi szenátorsága is elég ok lett volna erre.

A mostani amerikai és európai emlékezetpolitikai viták rámutatnak, hogy civilizációnk sikere nem elválaszthatatlan a barbárságtól sem. Az, hogy a mostani tüntetésekben is van barbár elem, ne zavarjon nagyon bennünket: így születik a kultúra. A szabadság nyugati kultúráját a ledöntött hősök ugyanúgy alakították, ahogy mostani ledöntőik teszik.