A szomszédos országok a trianoni békeszerződés századik évfordulóján már nem látnak veszélyt Magyarországban. Annál inkább azon orbáni nacionalizmusban, amely a határon túli magyarok eddig is kicsinyke autonómiáját is elvenné. Vitazáró.
Ahhoz, hogy megértsük Közép-Európát, meg kell ismernünk, miként látnak minket szomszédaink. Az Azonnali ezért a szomszédos országokból kért fel vendégszerzőket, hogy a trianoni békeszerződés századik évfordulóján mondják el saját (és talán országuk) Magyarország-képét. A sorozat végén az Azonnalitól Techet Péter összegzi a beérkezett cikkek tanulságait.
+ + +
Véget ért a vitasorozat, amiben a szomszédos országok több értelmiségije mondhatta el, hogyan tekint a mai Magyarországra – a trianoni békeszerződés századik és az orbáni hatalom tizenegyedik évében.
Valamennyi szomszédos hozzászóló túllépett Trianonon
– erre persze lehetne azt mondani, hogy könnyű nekik, nem ők vesztettek a tárgyalásokon. De túlléptek a sérelmi-félelmi nacionalizmuson is, nem látnak Magyarországban revizionista hatalmat, nem tekintik belső ellenségnek a náluk élő magyarokat.
Igaz, ez nem mondható el mindig az országaikról, elvégre Klaus Johannis román vagy Zoran Milanović horvát államelnökök is meg tudják lobogtatni a magyarkártyát, ha arra van szükségük éppen patriotizmusukat bizonyítandó. (Tegyük hozzá: az, hogy a külvilág szemében „européer“ politikusok magyarozással pozicionálhatják magukat sikeresen, éppen Magyarország rossz megítélése miatt is lehetséges.) Ehhez képest Szlovákiában tényleg kikopott a politikai közélet nagyrészéből a magyarozás, Szlovéniában pedig a helyi balliberálisok orbánozásának (a Mladina hetilap menetrendszerinti címlapjainak) nincs etnikai felhangja.
Másrészről meg ha Ausztriára nézünk: veszítettek ők is nagyon sok területet 1919-ben, mára mégis túl tudtak ezen lendülni. Sőt, már az első világháború után is (Csehszlovákiához hasonlóan) egy demokratikus köztársaság építésébe, nem revizionista lázálmokba menekültek, mint Magyarország.
A második világháború után pedig a belpolitikát meghatározó felek kiegyeztek egymással, hogy a megmaradt országukban tudjanak jólétet teremteni. Magyarország ezzel szemben kifele revizionista szemekkel néz – nem is látva, rajta kívül mennyire nem is érdekel már senkit, hogyan vetett véget egy alig ötven évig fennálló államiságnak a trianoni békeszerződés –, közben pedig befelé saját magát trianonozza a hideg polgárháborúval, a kultúrharccal, és
a Magyarországnak kicsinysége ellenére is európai rangot adó emberek, intézmények (el)üldözésével éppen a jelenlegi rezsim teszi az országot végérvényesen nagyon-nagyon kicsivé.
Egy ország nagyságát ugyanis nem földrajzi mérete határozza meg.
És itt jutunk el a szomszédvita második tapasztalatához. Ha Trianon nem is téma már, egyértelmű, hogy majdnem mindegyik megszólaló számára Bécstől Fiumén és Pozsonyon át Bukarestig a mai Magyarország Orbán Viktort jelenti – ez (és nem a trianoni határok) választják el ezt az országot szomszédaitól, mert az orbáni út inkább elrettentő példa. Még ott is (most éppen Szlovéniában), ahol magyar üzleti körök beavatkozásai miatt időlegesen sikerült egy helyi orbánista kormányfőt felemelni, Orbán az ellenoldalt mozgósítja.
De közben a magyar kisebbségek számára az elmúlt tíz évben Budapest semmiféle autonómiát nem tudott kiharcolni – inkább csak növelte függésüket Budapesttől (értsd: az orbáni hatalomtól). Pedig az autonómia – amint a vajdasági hozzászóló is írta – nem valamelyik nemzetállami fővárostól való kiszolgáltatottságot kellene, hogy jelentse. Hogy mit is jelent a határon túli politika Orbánnak, azt tényleg talán Szerbiában lehet leginkább megismerni: a helyi magyar közösség felajánlása a helyi nacionalista-autoriter politikusnak, aki cserébe elnézi, ha Budapest a saját hatalmi érdekeiért szintén magához köti őket. Azaz
ma a határon túli magyarok autonómiája kettős veszélybe került: egyik oldalról az adott országuk, másik oldalról pedig Budapest veszi el tőlük.
Trianon témája mégis ma is mozgósít, a romantikus nacionalizmus tévképzetei, délibábjai a nagy magyar pusztán még jobban hatnak. Ahogy Jozef Hajko szlovák publicista írta: Szlovákiából nézve kissé megmosolyogtató a magyarok állandó múltba révedése.
Nem tette hozzá udvariasságból ennek okát: a történelmi tények ellenére is a múltba még lehet hazudni dicsőséget, soha nem volt ezeréves államiságot, nagyságot – a jövőt viszont tettekből kéne építeni, oda pedig nem elég az emlékezetpolitikai blabla, hiába Magyarország oly erős abban. De ez még exportcikknek is kevés már.
Olvasd vissza a teljes szomszédvitát itt!
NYITÓKÉP: Vitárius Bence / Azonnali
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
