Olaszországban van Salvininél sikeresebb és mérsékeltebb jobboldal

Techet Péter

Szerző:
Techet Péter

2020.09.21. 19:11

Az olasz regionális választások döntetlen eredményt hoztak a bal-jobb-meccsben. Nem csak Olaszországot, de még az olasz jobboldalt se tudta eközben Matteo Salvini megszerezni.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Orbán Viktor a Magyar Nemzet néven megjelenő újságban éppen hétfőn, az olasz regionális választások második napján írta le, hogy várni kell addig,

„amíg Olaszországban el nem dől Európa jövője”.

A magyar lélekkel ellentétben a külpolitikai folyamatokat már-már kínosan mindig eltévesztő miniszterelnök vélhetően arra utalt, hogy ha Olaszországban a hétfői választásokon áttör a jobboldal, azon belül is a Lega, akkor akár meg is bukhat a jelenlegi balközép római kormány – de legkésőbb a 2022-es választásokon egy olyan „centrodestra” jöhetne, amelyet valójában már csak Matteo Salvini nacionalizmusa és Giorgia Meloni újfasizmusa határozna meg.

Orbán ezt már a 2019-es EP-választások előtt is előadta, akkor is arra számított, hogy a Lega annyira előretör, hogy az európai mérsékelt jobboldal a széljobb felé mozdul el az Európai Parlamentben. Mindebből semmi nem jött be, a Lega ráadásul 2019 nyarának végére kikatapultálta magát az olasz kormányból. Azaz Salvini eddigi eredménye csak annyi, hogy a balközép Demokrata Párt visszatérhetett a hatalomba a grillóisták oldalán.

Miközben a hírek rendszeresen az olasz balközép gondjairól szólnak, számos elemző őket szokta temetni, valójában az olasz balközép a 2018-as vereséget és Matteo Renzi, az egykori pártelnök kiválását jól átvészelte, a párt 20-25 százalékkal továbbra is stabilan az ország második legerősebb pártja. Eközben hiába első a Lega, ha egyrészről egyedül nem tud győzni, másrészről

eleve nem nincs még eldöntve, hogy ki is lenne az olasz jobbközép vezére.

Silvio Berlusconi a kora miatt erre már nem képes. A politikusnak 2011 után, amikor le kényszerült mondani a kormányfőségről, nem sikerült utódot kineveznie, nem sikerült a jobbközepet egy olyan politikusra hagynia, aki tényleg jobbközépen tartaná a tábort.

Berlusconiról ugyanis sok rossz bizonyosan elmondható, de nem szélsőjobboldali – szövetségesei között már akadtak neofasiszták is, de az olasz eszmetörténet sajátossága, hogy őket is a jobbközéphez szokás számolni. E téren persze Berlusconinak megvan azon érdeme/bűne (kinek hogy tetszik), hogy a második világháború után kialakult antifasiszta frontot ő törte meg, amennyiben 1994-ben bevette Gianfranco Fini neofasisztáit a kormányba – persze Fini addigra már kellőképpen mérsékelte az egykori mussolinista Szociális Mozgalmat (még a nevét is megváltoztatta).

Berlusconinak azonban most azt kéne végignéznie, hogy a jobbközepet – amely alatta mindig megmaradt liberálisnak és EU-pártinak – antiliberális, EU-ellenes erők vehetik át. A harc a jobbközép vezetéséért azonban nincs még lefutva. Salvinire egyaránt veszélyes a neofasiszta Giorgia Meloni, aki szívesen lenne Olaszország első női kormányfője, valamint saját egykori pártjának, a Lega Nordnak azon politikusai, akiknek se Salvini nacionalizmusa (ezzel az északi regionalizmus feladása), se radikalizmusa nem tetszik. Például az a Luca Zaia, aki Venetoban a szavazatok több, mint 70 százalékával lesz ismét régióelnök. És noha a Zaia mögötti koalícióban ott van Salvini Legája is,

Zaia saját listája több, mint háromszor több voksot kapott, mint Salvinié.

Zaia azon régi Lega Nord hangja, amely az északi polgárság piacpárti, jobbközép, liberális pártja volt egykoron.

De még Berlusconi pártja, a Forza Italia se esett ki teljesen ki a versenyből, ugyanis Zaia mellett a regionális választások másik nagy győztese Giovanni Toti, aki forzaitaliásként magabiztosan ugrotta meg az 50 százalékot Liguriában. A harmadik jobboldali győzelmet pedig a neofasiszták hozták el Marchéban. A Lega Toszkánát akarta volna megszerezni, de a régió hagyományaihoz hűen vörös maradt. Azaz

a Lega egyetlen régióelnöki választást se tudott megnyerni a hatból.

Egyedül azon francianyelvű Valle D´Aostában tudott győzni, ahol a régióelnököt nem közvetlenül választják.

Mindez nem csak azt jelenti, hogy a Lega nulla győzelmet aratott, de a jobbközép-balközép versenyében se lehet jobboldali előretörésről beszámolni.

3:3 – ez a végeredmény a bal-jobb meccsben.

Mi következik mindebből? Az orbáni nagy történelemfilozófiai harc szempontjából az, hogy Olaszország maradt egy plurális ország, ahol – amint az országot ismerőket az nem is lephette meg – a baloldalnak mély hagyományai és gyökerei vannak, azaz nem válik egykönnyen Salvini-országgá.

Ha kicsit lejjebb jövünk a miniszterelnök kényszeres világmagyarázataitól, akkor annyi látható: a választásokon a jobboldal egy régióelnöki posztot elhappolt tényleg a balközéptől, de az eredmény így is döntetlen. A baloldal megőrizte Toszkánát, Pugliát, Campaniát. A jobboldalon pedig

Venetoban és Liguriában azok győztek, akik a régi jobbközepet jelenítik meg

a nacionalista, populista szuverenizmussal szemben. Olaszországban azon kívül, hogy Salvini még saját politikai oldalát se tudta megszerezni, még semmi sem dőlt el végérvényesen.

Olvass még Techet Pétertől az Azonnalin!

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől
Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek