+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2020. szeptember 30. szerda, 16:08
Trump az első elnökjelölti vitán viselkedésével ismét megüzente a híveinek, hogy ő még mindig nem része az elitnek. Persze az, de ez a fasiszta politika régi trükkje. Trump sikerét azonban más is magyarázza.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Közép-európai idő szerinti hajnali három és fél öt között lezajlott a 2020-as amerikai elnökválasztás első elnökjelölti vitája. A helyzet mindenképpen szokatlanabb, mint korábban, elvégre

 

az egyik sarokban azon Donald Trump áll, aki inkább tekinthető a trumpizmus jelöltjének, mint egy hagyományos republikánus programmal induló jelöltnek.

 

A másik sarkoban pedig az a Joe Biden áll, aki 77 évével nem éppen frissességet és megújulást sugároz, de megvan az az előnye, hogy ő volt Barack Obama alelnöke és nem ő Donald Trump. Miután a demokraták idén is lemondtak arról, hogy a republikánusok (avagy a trumpisták) mostanra fasizmussá érett jobboldaliságával szemben baloldali alternatívát állítsanak,

 

a verseny gyakorlatilag egy szélsőjobboldali és egy jobbközép politikus között zajlik.

 

A vita minden értelemben kínos volt. És nem csak azért, mert Trump folyamatosan belevágott ellenfele és a moderátor szavába – elvégre 2016-ban is így viselkedett Hillary Clintonnal szemben –, hanem mert

 

Joe Biden legjobb pillanatai tényleg csak azok voltak, amikor gunyorosan kinevette Trumpot,

 

túl sokat az ő programjáról – azon túl, hogy azt bizonygatta, nem fogja a demokratikus szocialista (európaiul: mérsékelt szociáldemokrata) Bernie Sanders programját megvalósítani – nem tudtunk meg.

 

Trump 2016-ban könnyebb céltáblára lőhetett

 

Az amerkai Politico elemzése azonban rámutatott egy nagyon fontos különbségre a 2016-os és a mostani Donald Trump között. Trump már a 2016-os republikánus előválasztást is úgy vitte végig, hogy folyamatosan mindenkinek belevágott a szavába. Csak akkor ezen dühkitörések, udvariatlanságok nagyon is világos célt szolgáltak.

 

Trump nem csak azt tudta ezzel mutatni, hogy másmilyen, mint „az elit” (amelynek persze New York-i vállalkozóként ő is része, de hát ez egy ismert trükk Christoph Blochertől Silvio Berlusconin át Orbán Viktorig, hogy az uralkodó osztályból játsszák el a lázadó kisembert). De Trumpnak akkor volt még – amint a Politico is kiemeli – programja: a bevándorlás megállítása (lerövidítve: a fal megépítése a mexikói határon), az adócsökkentés (amit persze nem szokott mindig annyira kifejteni, mert nem minden szavazójának éri meg), az elitellenesség. Mostanra azonban ezek vagy megvalósultak – ennyiben el kell ismerni: Trump tényleg számos ígéretét megtartotta –, vagy kipukkadtak.

 

2016-ban Trump azért őrjöngött, hogy így szerezzen figyelmet a témáinak. A mostani őrjöngése azonban inkább csak öncélú.

 

És azt sem szabad elfelejteni, hogy Biden nem olyan ideális céltábla neki, mint Hillary Clinton volt. Nem véletlen, hogy

 

a Trump-kampánycsapat se döntötte el, hogy akkor most „Sleepy Joeként” csinálnak hülyét az öregúrból, vagy szocialista ördögöt faragnak belőle

 

– vagy mi is legyen. Ha Biden csak egy „Sleepy Joe”, akkor elég kínos, ha Trumpot mégis meg tudná a választásokon verni. A szocializmus kapcsán pedig Sanders az ellenfél, Bidenről ember el nem hiszi, hogy egy miliméternyit is balrább állna a centrumtól.

 

A vita színvonala eddig megmaradt a vita előtti üzengetésnél. Trump előzetesen arra kérte Bident, hogy az vesse alá magát egy doppingtesztnek. A kérést Biden nevetéssel, csapata pedig egy viccel ütötte el: szerintük Trump legjobb érve „vizeletben készül”. A vita alapján se tudtunk meg ennél többet a két jelöltről. Talán az egyetlen újdonság, hogy

 

Trump 2016-ban még nem állt ki ennyire nyíltan a fehér rasszisták mellett,

 

elvégre most megtagadta, hogy elhatárolódjék tőlük – annyit kért a neofasiszta csoporttól, a Proud Boystól: „vonuljatok vissza, maradjatok készenlétben”. Ami ezért elég megdöbbentő egy amerikai elnök szájából.

 

Biden egyelőre magabiztosan fordulhat rá a kevesebb, mint öt hét múlva esedékes választásokra: a felmérések szerint a demokrata jelöltnek jó esélye van 279 és 359 közötti elektort megszereznie, míg Trumpnak a legjobb eredménye is csak 258 elektor lenne. Persze négy éve is Hillary Clinton vezetett, sőt, Clinton a szavazatok számában meg is nyerte a választást. Csak az amerikai választási rendszerben éppen az a döntő, hogy az egyes államokban (ahonnan többnyire a győztes az összes elektort bezsebeli) milyen eredmények születnek.

 

Miért szavaznak emberek Trumpra?

 

A választás kimenetele kapcsán két tippet már ismerünk: Oliver Welke, a német Heute Show szatirikus magazin műsorvezetője, valamint Orbán Viktor a Magyarország nevű szatirikus műsorból egyaránt Trump győzelmére tippel.

 

De miközben Trumpot illik ezen vita után is leginkább kiröhögni, mintha egy ágybavizelős dilinyós lenne, két dolgot látni kell. Egyrészről Trump durvaságai, egyszerűsítései nagyon is tervezettek. Itt nem őrjöngésről, hanem egy érzelmekre ható, a megosztottságot fokozó (ennyiben valóban fasiszta) politikafelfogásról van szó.

 

Másrészről Trump nem csak ezért népszerű, hanem azért is, mert amit ígért, azt tényleg betartotta: jobbra tolta a közbeszédet, kivezette az USA-t a világvezetői és világrendőri szerepből, csökkentette az adókat. Az amerikai gazdaság évtizedek óta nem volt olyan jó állapotban, mint a koronavírus előtt. Akár évtizedekre is stabil fundamentalista konzervatív többséget teremtett a Legfelsőbb Bíróságon. Azaz

 

hívei nem azért szavaznak rá, mert 80 alatt lenne az IQ-juk, hanem mert ők éppen egy ilyen izolacionista, keresztény fundamentalista, adócsökkentő USA-t akartak,

 

amit Trump alig négy év alatt tényleg meg is teremtett.

 

Pár filmajánlat Trumphoz

 

A Trump-jelenséghez – elvégre elemezni még lesz időnk novemberig, de akár talán még után is – három dokumentumfilmet és két rövid jelenetet ajánlanék.

 

+ A német ZDF készített egy dokumentumfilmet arról, hogy dőreség lenne Trumpot és híveit alábecsülni.

 

+ Persze Trump mindezt azzal érte el, hogy hihetetlenül polarizálta az amerikai társadalmat. Akit Trump elnökségének botránykrónikája érdekel, annak egy (szintén a ZDF által forgatott) másik, igen jó dokumentumfilmet tudok ajánlani. Ebből kiderül, hogy Trump „America First” jelszava összetettebb annál, mint ahogy a karikatúrák ábrázolják.

 

+ Aki pedig inkább borzongani akar, annak a trumpizmus szellemi atyjáról, Steve Bannonról szóló dokumentumfilmet tudom ajánlani, amit még tavaly láttam, és az Azonnalin ajánlottam is. Ebből kiderül, hogy Trump milyen új republikánus párt megteremtésének érdekében számolt le saját pártjának az elitjével is. Bannon a fehérek munkáspártját akarja a régi elitista republikánusok helyére. És tanácsa most is csak az:

 

Trump hozza önmagát, üssön, lepjen meg, legyen olyan, amitől az elitek félnek – „az ő népe” ugyanis éppen erre vágyik.

 

Trumpnak nem arra van esélye, hogy új szavazókat hozzon, neki a mostani táborát kell teljesen összekovácsolnia.

 

+ Aki pedig szereti a pszichologizálást, és Trump elitellenessége mögött valamiféle személyes bosszút sejt, annak elég ezt az ötperces, 2011-es videót megnéznie: Barack Obama még elnök, a washingtoni tudósítók gálaestjén ott van a meghívottak között Donald Trump vállalkozó, médiaszemélyiség is. Obama a beszéde egy részében nem tesz mást, mint a több száz meghívott előtt röhejessé teszi Trumpot, az embert. Trump arcán látni, mit érez. Talán itt döntötte el, hogy

 

egyszer még leszámol azokkal, akik nevettek rajta ott az akolmelegben.

 

És hívei épp ezt érzik: azok nevetnek Trumpon, akik a fehér prolikon, a kisvárosi Amerikán is szoktak.

 

+ Hogy ez mennyire így lehet: Trump, miután elnök lett, egyik első intézkedéseként alkalmazott egy fekete színészt, egy Obama-imitátort, hogy kirúghassa, megalázhassa ő is a volt elnököt – mégha ilyen gyerekes módon is – a Fehér Házban.

 

Az amerikai politika teli van érzelmekkel, színházzal, éppen ezért izgalmasabb, mint az európai. Az biztos, hogy az elnöki viták is ennek jegyében zajlanak majd. Jó szórakozás lesz, az USA pedig, köszöni, jól van, egy újabb Trump-ciklust is túl fog élni.

 

Olvass még Techet Pétertől az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Szájer József ereszcsatornán menekülős botránya elvitte a hetet nem csak az Azonnalinál, de egész Magyarországon. Mit szólnak az ügyhöz az utcán?

Lengyel lapértesülés szerint nem ez a legkomolyabb probléma vele kapcsolatban.

Mindezt ráadásul úgy tették meg a korábbi elnököt, Igor Dodont támogató képviselők, hogy korábban még pont ők szavazták meg Dodonnak, hogy irányíthassa a titkosszolgálatot.

Tovább szolgálhatnád derék fejdelmed / Ha nem tsaltak volna így tőrbe tégedet!

Mindez válasz a franciaországi iszlám merényletekre. A belügyminiszter szerint az iszlám radikalizmus terjesztésének jeleit fogják keresni a hatóságok.

Kényelmes pozíció ezt leírni, pedig nincs így. A Paradigma Intézet az Azonnalin!

A hét kérdése

Tud-e jönni a Jézuska, ha marad az este nyolcas kijárási tilalom? Hogyan korlátozzuk a szilveszteri bulikat? Dönts te, mielőtt a kormány döntene!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

December 16-án délután 4-től, szigorúan online, regisztrálni is kell hozzá. Érdemes.

Ezt is szerettétek

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

Magyarország első szociális söréhez hírességek sora adja a nevét. Hogyan lehetsz szuperhős a sörivással? Miért áll bele a csapatuk megosztó témák támogatásába is? Podcast!

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Sem Kirgizisztán, sem Bolívia nincs a világpolitikai érdeklődés középpontjában, pedig az utóbbi hetekben mindkét országban sorsfordító változások történtek. Ezekről szól az e heti Helyzet!

Léteznek-e valóban Fidesz-árvák, akiket meg tudnak szólítani? Hogy állnak az ellenzéki összefogáshoz? Hallgasd meg, hogy mit mondott erről Pálinkás József és Ábrahám Júlia! Podcast.

Twitter megosztás Google+ megosztás