Trump azok hangja akar lenni, akiken úgy nevet az elit, mint őrajta

Trump az első elnökjelölti vitán viselkedésével ismét megüzente a híveinek, hogy ő még mindig nem része az elitnek. Persze az, de ez a fasiszta politika régi trükkje. Trump sikerét azonban más is magyarázza.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Közép-európai idő szerinti hajnali három és fél öt között lezajlott a 2020-as amerikai elnökválasztás első elnökjelölti vitája. A helyzet mindenképpen szokatlanabb, mint korábban, elvégre

A másik sarkoban pedig az a Joe Biden áll, aki 77 évével nem éppen frissességet és megújulást sugároz, de megvan az az előnye, hogy ő volt Barack Obama alelnöke és nem ő Donald Trump. Miután a demokraták idén is lemondtak arról, hogy a republikánusok (avagy a trumpisták) mostanra fasizmussá érett jobboldaliságával szemben baloldali alternatívát állítsanak,

A vita minden értelemben kínos volt. És nem csak azért, mert Trump folyamatosan belevágott ellenfele és a moderátor szavába – elvégre 2016-ban is így viselkedett Hillary Clintonnal szemben –, hanem mert

túl sokat az ő programjáról – azon túl, hogy azt bizonygatta, nem fogja a demokratikus szocialista (európaiul: mérsékelt szociáldemokrata) Bernie Sanders programját megvalósítani – nem tudtunk meg.

Trump 2016-ban könnyebb céltáblára lőhetett

Az amerkai Politico elemzése azonban rámutatott egy nagyon fontos különbségre a 2016-os és a mostani Donald Trump között. Trump már a 2016-os republikánus előválasztást is úgy vitte végig, hogy folyamatosan mindenkinek belevágott a szavába. Csak akkor ezen dühkitörések, udvariatlanságok nagyon is világos célt szolgáltak.

Trump nem csak azt tudta ezzel mutatni, hogy másmilyen, mint „az elit” (amelynek persze New York-i vállalkozóként ő is része, de hát ez egy ismert trükk Christoph Blochertől Silvio Berlusconin át Orbán Viktorig, hogy az uralkodó osztályból játsszák el a lázadó kisembert). De Trumpnak akkor volt még – amint a Politico is kiemeli – programja: a bevándorlás megállítása (lerövidítve: a fal megépítése a mexikói határon), az adócsökkentés (amit persze nem szokott mindig annyira kifejteni, mert nem minden szavazójának éri meg), az elitellenesség. Mostanra azonban ezek vagy megvalósultak – ennyiben el kell ismerni: Trump tényleg számos ígéretét megtartotta –, vagy kipukkadtak.

2016-ban Trump azért őrjöngött, hogy így szerezzen figyelmet a témáinak. A mostani őrjöngése azonban inkább csak öncélú.

És azt sem szabad elfelejteni, hogy Biden nem olyan ideális céltábla neki, mint Hillary Clinton volt. Nem véletlen, hogy

– vagy mi is legyen. Ha Biden csak egy „Sleepy Joe”, akkor elég kínos, ha Trumpot mégis meg tudná a választásokon verni. A szocializmus kapcsán pedig Sanders az ellenfél, Bidenről ember el nem hiszi, hogy egy miliméternyit is balrább állna a centrumtól.

A vita színvonala eddig megmaradt a vita előtti üzengetésnél. Trump előzetesen arra kérte Bident, hogy az vesse alá magát egy doppingtesztnek. A kérést Biden nevetéssel, csapata pedig egy viccel ütötte el: szerintük Trump legjobb érve „vizeletben készül”. A vita alapján se tudtunk meg ennél többet a két jelöltről. Talán az egyetlen újdonság, hogy

elvégre most megtagadta, hogy elhatárolódjék tőlük – annyit kért a neofasiszta csoporttól, a Proud Boystól: „vonuljatok vissza, maradjatok készenlétben”. Ami ezért elég megdöbbentő egy amerikai elnök szájából.

Biden egyelőre magabiztosan fordulhat rá a kevesebb, mint öt hét múlva esedékes választásokra: a felmérések szerint a demokrata jelöltnek jó esélye van 279 és 359 közötti elektort megszereznie, míg Trumpnak a legjobb eredménye is csak 258 elektor lenne. Persze négy éve is Hillary Clinton vezetett, sőt, Clinton a szavazatok számában meg is nyerte a választást. Csak az amerikai választási rendszerben éppen az a döntő, hogy az egyes államokban (ahonnan többnyire a győztes az összes elektort bezsebeli) milyen eredmények születnek.

Miért szavaznak emberek Trumpra?

A választás kimenetele kapcsán két tippet már ismerünk: Oliver Welke, a német Heute Show szatirikus magazin műsorvezetője, valamint Orbán Viktor a Magyarország nevű szatirikus műsorból egyaránt Trump győzelmére tippel.

De miközben Trumpot illik ezen vita után is leginkább kiröhögni, mintha egy ágybavizelős dilinyós lenne, két dolgot látni kell. Egyrészről Trump durvaságai, egyszerűsítései nagyon is tervezettek. Itt nem őrjöngésről, hanem egy érzelmekre ható, a megosztottságot fokozó (ennyiben valóban fasiszta) politikafelfogásról van szó.

Másrészről Trump nem csak ezért népszerű, hanem azért is, mert amit ígért, azt tényleg betartotta: jobbra tolta a közbeszédet, kivezette az USA-t a világvezetői és világrendőri szerepből, csökkentette az adókat. Az amerikai gazdaság évtizedek óta nem volt olyan jó állapotban, mint a koronavírus előtt. Akár évtizedekre is stabil fundamentalista konzervatív többséget teremtett a Legfelsőbb Bíróságon. Azaz

amit Trump alig négy év alatt tényleg meg is teremtett.

Pár filmajánlat Trumphoz

A Trump-jelenséghez – elvégre elemezni még lesz időnk novemberig, de akár talán még után is – három dokumentumfilmet és két rövid jelenetet ajánlanék.

+ A német ZDF készített egy dokumentumfilmet arról, hogy dőreség lenne Trumpot és híveit alábecsülni.

+ Persze Trump mindezt azzal érte el, hogy hihetetlenül polarizálta az amerikai társadalmat. Akit Trump elnökségének botránykrónikája érdekel, annak egy (szintén a ZDF által forgatott) másik, igen jó dokumentumfilmet tudok ajánlani. Ebből kiderül, hogy Trump „America First” jelszava összetettebb annál, mint ahogy a karikatúrák ábrázolják.

+ Aki pedig inkább borzongani akar, annak a trumpizmus szellemi atyjáról, Steve Bannonról szóló dokumentumfilmet tudom ajánlani, amit még tavaly láttam, és az Azonnalin ajánlottam is. Ebből kiderül, hogy Trump milyen új republikánus párt megteremtésének érdekében számolt le saját pártjának az elitjével is. Bannon a fehérek munkáspártját akarja a régi elitista republikánusok helyére. És tanácsa most is csak az:

Trumpnak nem arra van esélye, hogy új szavazókat hozzon, neki a mostani táborát kell teljesen összekovácsolnia.

+ Aki pedig szereti a pszichologizálást, és Trump elitellenessége mögött valamiféle személyes bosszút sejt, annak elég ezt az ötperces, 2011-es videót megnéznie: Barack Obama még elnök, a washingtoni tudósítók gálaestjén ott van a meghívottak között Donald Trump vállalkozó, médiaszemélyiség is. Obama a beszéde egy részében nem tesz mást, mint a több száz meghívott előtt röhejessé teszi Trumpot, az embert. Trump arcán látni, mit érez. Talán itt döntötte el, hogy

És hívei épp ezt érzik: azok nevetnek Trumpon, akik a fehér prolikon, a kisvárosi Amerikán is szoktak.

+ Hogy ez mennyire így lehet: Trump, miután elnök lett, egyik első intézkedéseként alkalmazott egy fekete színészt, egy Obama-imitátort, hogy kirúghassa, megalázhassa ő is a volt elnököt – mégha ilyen gyerekes módon is – a Fehér Házban.

Az amerikai politika teli van érzelmekkel, színházzal, éppen ezért izgalmasabb, mint az európai. Az biztos, hogy az elnöki viták is ennek jegyében zajlanak majd. Jó szórakozás lesz, az USA pedig, köszöni, jól van, egy újabb Trump-ciklust is túl fog élni.

Olvass még Techet Pétertől az Azonnalin!