+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Szalai Máté
2020. november 1. vasárnap, 18:01
Ellenzéki magyarként csábító lehet a gondolat, hogy Biden legalább jól megkritizálja Orbánt, de gondoljunk csak bele: nyer-e ezzel pontosan bárki bármit?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A következő napokban (hetekben? hónapokban?) a nemzetközi politikai életet dominálni fogja az amerikai elnökválasztás. A világ államai, pártjai és politikusai a táliboktól Gyurcsány Ferencig azon tanakodnak, hogy melyik fél győzelmének örülnének jobban. Ugyan nagyon nehéz megjövendölni a következő négy év döntéseit és történéseit, mégis próbáljuk meg kitalálni: 

 

ki a jobb Magyarországnak, melyikük győzelme felel meg jobban a magyar érdekeknek?

 

Ezt a kérdést fogom megvizsgálni a két elnökjelölt összehasonlításával három különböző szinten, és a cikk végén győztest is hirdetek.

 

Mielőtt azonban ezt megtenném, szeretnék két kikötést tenni. Egyrészt a magyar érdekek vizsgálatát szeretném függetleníteni a belpolitikai megfontolásoktól. Nyilván ellenzékiként Bidennek, kormánypártiként Trumpnak szurkolhatunk, mert ők utálják ugyanazokat a köröket, akiket mi is, és akkor itt a kérdés le is lenne tudva. Ezen túllépve azonban azzal a merész kijelentéssel élnék, hogy a Fidesz vagy a Demokratikus Koalíció érdekei és értékei önmagukban nem fedik le teljesen a magyar nemzetét. Az ideológiai megfontolásokon túl tehát országunk méretéből és súlyából, geopolitikai elhelyezkedéséből, nemzetközi szövetségi rendszeréből, identitásából és a ránk leselkedő biztonsági kihívásokból is adódnak speciális szempontok, amelyeket számításba kell venni.

 

Másrészt nagyon nehéz az amerikai választásokról kicsit árnyaltabban beszélni, mert a hazai és nemzetközi közbeszéd végtelenül pártos lett a kérdésben. A fősodorba tartozó média ördögöt festett Trumpról, szinte közmegegyezés részét képezi, hogy a republikánus elnök csak egy vicc, akinek nincsenek érdemei. Persze a másik oldalon az ellentétes narratíva is megvan Bidenről, de az európai közbeszédben egyértelműen a Trump-utálat dominál.

 

Annak ellenére, hogy az elmúlt négy évben valóban számos kül- és biztonságpolitikai hiba történt (például az elhibázott hozzáállás Észak-Koreához, a COVID-19 kezelése vagy a retorikai vagdalkozás a szíriai kivonulásról), nem kevés sikert is láthattunk (például az Iszlám Állam visszaszorítását, az amerikai külpolitika fókuszának Kínára való fordítását, Izrael külkapcsolatainak bővüléséhez való hozzájárulást). Ráadásul az az apokalipszis, amit sokan előre jeleztek négy éve, nem valósult meg, és valószínűleg a második Trump-kormány alatt sem kerülne rá sor.

 

Same old shit

 

Rátérve a két elnökjelölt várható külpolitikájára, fontos leszögezni, hogy (annak ellenére, hogy a szakértők hatalmas szakadékot látnak a két jelölt között)

 

olyan elképesztő stratégiai különbség nincs közöttük, és őszintén szólva egyikük sem annyira kecsegtető sem Magyarország, sem általában az amerikai globális szerep alakulása szempontjából.

 

A stílus- és manírbeli eltérések ellenére mindketten a hagyományos amerikai elit tagjai, fehér, idős férfiak, akik ugyanazokat a frázisokat hajtogatják újra és újra.

 

Ráadásul az elsődleges nemzeti érdekeket hasonlóan látják: mindketten fenyegetést látnak Kína felemelkedésében és a dzsihádista hálózatokban, vissza akarják szorítani Irán befolyását és garantálni akarják Izrael biztonságát, meg akarják gátolni a tömegpusztító fegyverek terjedését, valamint el akarják kerülni egy újabb költséges háborúba való belesodródást. Ezek a célok mindenképpen elsődlegesek maradnak a következő években is, függetlenül attól, hogy ki költözik be a Fehér Házba. Biden kampánystratégiája ráadásul nem nagyon segít a különbségtételben: a legtöbb külpolitikai kérdésben az elnök bírálatán túl nem sok kézzelfogható dolgot mond, a washingtoni diplomáciai közösség pedig arra panaszkodik, hogy a stábja sem hajlandó a választások előtt bármit előre jelezni informálisan sem.

 

A demokrata jelölt az elmúlt hetekben a legtöbb sarkalatos külpolitikai kérdésben annyit üzent, hogy ugyanazt csinálná, mint Trump, csak kevesebb drámával és talán több woke hashtaggel.

 

A kettejük közötti viták őszintén szólva nekem nagyon fárasztóak voltak (a másodikat nem is bírtam megnézni), és nemcsak Trump stílusa miatt, hanem Biden öreguras, elkalandozó, konkrétumokat nélkülöző beszédmódja miatt is.

 

Ráadásul a két személyiségből adódó bizonytalanságok miatt a szokottnál is nehezebb előrejelezni a választások hatását. Biden nézeteit ugyan már hosszú politikai karrierje alatt megismerhettük, de nagyfokú kiszámíthatatlanságot okoz a jelölt életkora: 77 évesen kérdéses, hogy ki tudja-e tölteni a négy évét, egy Harris-adminisztráció külpolitikájáról pedig csak nagyvonalakban kaphatunk képet. Trump esetén elvileg könnyebben jósolható kellene legyen újraválasztását követő külpolitikája, de egy olyan elnöknél, ahol a kiszámíthatatlanság a norma, ez az elv nem működik. Ráadásul a második ciklusra az egyes elnökök rendre változtattak külpolitikájukon (hiszen már nem kell az újraválasztásra készülniük), ennek hatásának felmérésére viszont Trump esetén szerintem nem képes senki (még ő maga sem).

 

Persze ezektől függetlenül különbséget tehetünk a két vezető világfelfogása között, és ebből vonhatunk le következtetéseket a magyar érdekek szempontjából. Mivel a magyar-amerikai kapcsolat (szerencsére) a következő négy évben sem lesz prioritás Washingtonban, ezért a magyar szempontok megítélésére több nézőpontot is meg kell vizsgálnunk, hiszen azok eltérő hatásúak lehetnek Budapestre nézve.   

 

Nézzük tehát a lehangoló összehasonlítást!

 

Világpolitika és világgazdaság: Biden (de csak egy hajszállal) 

 

A világpolitikai és világgazdasági kérdésekben érhető tetten a két jelölt közötti különbség. Trump unilaterális, tranzakcionalista, szuverenitásalapú, az amerikai nemzeti érdeket előtérbe helyező gondolkodása áll szemben Biden progresszív, a liberális politikai és gazdasági világrendet megóvni kívánó multilaterális megközelítése. A sajtó általában kibékíthetetlennek látja a két világnézetet, pedig nagy az átfedés: Biden ugyanúgy az amerikai érdeket tartja elsődlegesnek, és Trump is keresi általában a partnereket a politikája támogatásához.

 

Trump az elmúlt években hozott „radikális” döntéseinek egy részét már Biden sem fordítaná vissza: az amerikai nagykövetség marad Jeruzsálemben, a Kínával való kereskedelmi háború valamilyen formában folytatódik, és az iráni nukleáris megállapodás sem fog valószínűleg változatlanul visszatérni.

 

Magyarország számára szerintem a két jelölt közül Biden kerül ki győztesen ebből a szempontból, de sokkal kisebb mértékben, mint amennyire azt PC bevallani. Egyrészt ahogy az az egyre szaporodó memoárokból kiderül,

 

egyes világpolitikai döntéseknél hatalmas a káosz a Fehér Házban, ebből a szempontból szerencse, hogy az elmúlt négy évben nem történt háborúval fenyegető, nagyobb válság

 

(nem, Kasszem Szulejmáni kiiktatása nem ilyen volt).

 

Magyarországnak nyilván érdeke, hogy egy ilyen krízis során Washingtonban gyors és határozott döntések szülessenek, Trump pedig gyakran rövid időn belül is meggondolja magát, nem hallgat a szakértőire. Másrészt nagy előnye Bidennek, hogy nem tagadja, hanem elvileg prioritásként kezeli a klímaváltozást (a párizsi klímaegyezményhez is újra csatlakozna), de kérdéses, hogy ez mennyire kampányszöveg, és mennyire tényleges politikai állásfoglalás. Harmadrészt Biden sokkal inkább támogatja a nemzetközi intézményeket és a szabadkereskedelmet, mint Trump (mondjuk ez utóbbival rögtön választ is kaphatunk az előző kérdésre), ez pedig hazánk mérete és gazdasági szerkezete miatt előnyös.  

 

Ugyanakkor Trump mellett is tudunk érveket felsorakoztatni. A kiszámíthatatlanság gyakran előnyt jelent a nemzetközi politikában, a tranzakcionalista (te ezt adod, cserébe én azt adom) hozzáállást pedig a nem nyugati világban sokkal könnyebb értelmezni, mint a kicsit idealisztikus-realista demokrata külpolitikát (a partnerem vagy, de közben kritizállak az LMBTQ+ jogok hiányáért és bármikor elkezdhetem támogatni az ellenzékedet). A jelenlegi elnök ráadásul a nagyhatalmi versengésben szerintem jól ismerte fel a prioritásokat: Kína sokkal nagyobb kihívás, mint Oroszország, amelynek a 2010-es években érzékelt aktivizmusa a saját gyengeségéből, és nem erősségéből ered.

 

Magyarországnak, tetszik vagy nem, egyszerűen nem érdeke a buta Moszkva-ellenesség és az orosz-nyugati kapcsolatok további romlása

 

– nem a Fidesz, hanem az energiabiztonságunk és geopolitikai elhelyezkedésünk miatt. Mindezek miatt szoros volt a verseny, de egy hajszállal nálam Biden jött ki győztesen.

 

Európai érdekek: Biden ftw

 

Mivel hazánk az Európai Unió és a transzatlanti közösség tagja, ezért alapvető érdekünk az EU és a NATO sikeressége. Ebből a szempontból szinte egyértelműnek tűnik, hogy Biden megválasztása lenne a legelőnyösebb. A demokrata elnökjelölt multilateralizmusa egyértelműen érdeke a hagyományos szövetségeseknek, hiszen a republikánus Fehér Ház sok kérdés eldöntésébe nem vont be minket, többükről csak utólag értesülhettünk.

 

Trump többször hasonlította az EU-t Kínához, gyakorlatilag gazdasági versenytársként tekint az integrációra (egyébként jogosan), Biden viszont enyhébb hangot ütne meg és keresné az együttműködés lehetőségét.

 

Hasonló a helyzet a NATO-val: Trump a legjobb esetben is hullámzó módon kezelte a katonai szervezetet, néha elkopottnak, idejét múltnak nevezte, máskor pedig a költségek jobb elosztása mellett kardoskodott. A NATO jelentősége egyértelműen csökkent az amerikai biztonságpolitikában az elmúlt négy évben, ezért újrázás esetén ennek a tendenciának a folytatására számíthatunk. Persze a NATO megítélése valószínűleg javult Trump szemében, és megérvelhető, hogy a keményebb washingtoni hozzáállás erősített a szövetségen, mindenesetre a Trump-i szövetségesi politikára jellemző kiszámíthatatlanság nem érdeke Magyarországnak sem.

 

Magyar-amerikai kapcsolatok: Trump <3

 

Bilaterális szinten ismét egyértelmű a válasz: Donald Trump megválasztása sokkal inkább érdekünk, mint Bidené. A demokrata elnök egy nagyon leegyszerűsített szűrőn át látja Magyarországot, amelynek megfelelően hazánk nem csak illiberális, de egyenesen egy totalitárius rezsim irányítja. Ez a nézet dominálni fogja a washingtoni elitet, ennek a felülvizsgálatára nem lesz tér. Ezzel szemben Trumpnak pozitív képe van Magyarországról Izrael-politikánk és egyes kérdésekben elfoglalt pozíciónk miatt, nem véletlen, hogy hazánk volt az egyetlen európai ország, amely jelen lehetett a nemrég megkötött Ábrahám-megállapodások aláírásakor a Fehér Házban.

 

Persze ellenzéki magyarként csábító lehet a gondolat, hogy Biden legalább jól megkritizálja Orbánt, de gondoljunk csak bele: nyer-e ezzel pontosan bárki bármit?

 

Az Orbán-kormány nem fog Biden szónoklatai hatására megdőlni, a nemzetközi lehetőségeink viszont beszűkülnek, a Magyarországról szóló párbeszéd pedig tovább butul. Ráadásul, ha 2022-ben lenne egy kormányváltás, akkor egy jó hátbaveregetésen kívül másra nem nagyon számíthatunk Washington részéről, regionális versenytársaink (elsősorban Románia) sokkal jobb pozíciókban maradnának.

 

A győztes pedig….

 

… attól függ, hogy a három szint közül melyiket ítéljük meg a legfontosabbnak. Ha a szűken vett magyar-amerikai kapcsolatokat nézzük, akkor egyértelműen Trump jön ki győztesen, ha viszont ehhez hozzátesszük az Európai Uniót és a világrend alakulásához fűződő érdekeinket, akkor már számomra Biden felé hajlik a mérleg nyelve, de csak egy minden lelkesedést nélkülöző hajszállal.

 

Sajnos egyik jelölt sem kecsegtet azzal, hogy a nyugati nemzetközi politikai gondolkodást ki tudja hozni a válságából; hogy a hidegháború utáni konszenzust felülvizsgálja és aktualizálja; vagy hogy beindítsa azt az innovációt, amire szükség lenne a Nyugat versenyképességének megtartása és javítása érdekében. Pedig erre égető szükségünk lesz a koronavírus utáni világban.

 

Szóval hajrá Kanye.

 

A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója. Olvass még Szalai Mátétól az Azonnalin! Hozzászólnál? Vitatkoznál? Írj nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Ha nem nő meg az AstraZeneca vakcina elfogadottsága, kérdéses, hogy Németországban tartható lesz-e az oltási kampány menetrendje.

Az 1703-ban alapított Wiener Zeitungban kötelező jelleggel állami és gazdasági hirdetmények is megjelennek. Ennek vetnének véget.

Akik tavaly lettek nagykorúak és a járvány miatt lemaradtak erről, azok idén csaphatnak le ezekre.

Perón úgy foglalta össze karrierjét, hogy első elnökségét az apáknak, a másodikat az anyáknak, a harmadikat pedig a gyermekeiknek köszönheti.

Korábban egyszer már elkezdték a tanügyi alkalmazottak beoltását, de mivel kevés oltóanyag érkezett, ezért le kellett állítani a projektet. Most nagyon belehúznának.

A parlament nemzetbiztonsági bizottságát elnöklő jobbikos Stummer János azt állítja: titkos alagutat építtetne magának Orbán Viktor a Puskás-stadionba. A kormányzat szerint ez nem teljesen van így.

Václav Klaus az egyik legismertebb kritikusa a koronavírus elleni intézkedéseknek.

A hét kérdése

Arról még senki sem beszélt, hogy ezeket pontosan mire is lehetne felhasználni, azt viszont tudjuk, hogy jönnek. Dönts te!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

A Helyzet-interjúban vendégünk Miklósy Krisztián synthwave zenész, akivel kitárgyaltuk, hogyan válik valósággá lassan a nyolcvanas évek sci-fijeinek retrofuturizmusa. Podcast!

Hogyan hat a klímaváltozásra a CSOK Vági Márton szerint? Csalár Bence divatblogger pedig a magyarok ízléséről, a divattal való kapcsolatukról és a magyar vidék divatjáról mesélt. Podcast!

Szálinger Balázs költővel beszéltünk, aki elmondja, miért vonult ki a városból és a Facebookról, és mi köze a költészethez a verses reklámoknak és Krúbinak.

Van-e a magyar politikában még élet Facebook nélkül? Ezt a kérdést vitatjuk meg az elején! A második fele: meglepetés!

Megújult a Helyzet, az Azonnali podcastja! Prieger Zsolt, az Anima Sound System frontembere mesél cigányságról, vírusról és jellemfejlődésről.

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

A kormányra kerülő RMDSZ akár három minisztériumot is kaphat Romániában. A választáson meglepően jól szereplő szélsőjobboldal azonban a koalícióban is okozhat zavart.

Twitter megosztás Google+ megosztás